Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-09-23 / 77. szám
77. szám Sepsi-Szentg}Törg37, 1883, Vasárnap, szeptember 28. _______ XIII. évfotyam. ^-------------------S zerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Demeter-féle ház, hová a lap szellemi részét illető ( közlemények küldendők. ! Kiadó hivatal: ( ofo&'V'Vi$t<zÁ/n ©ÍC/dt-'á < könyvnyomdája, hová ci hirdetések es { előfizetési pénzek s bérmentesen intézendők. ( A hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. \ Megjelenik ezen lap heten- kint kétszer : csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ár ' helyben házhoz hordva, •; vagy vidékre postán küldve : \ •: Egész évre G frt — kr. £ < Fél évre 3 frt — kr. ; Negyedévre 1 frt 50 kr. > ) ------- s I Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy \ annak helyéért 6 kr. ] Bélyeg-dijért külön 30 kr. ’ ] Nyilttér sora 15 kr. \-----------& Előfizetési felliivás „NE M E R E“ tizenharmadik évfolyamának utolsó negyedére. Előfizetési Ár : Egész évre......................6 frt — kr. H áromnegyed évre . . 4 frt 50 kr. Félévre . . ... . 3 frt — kr. Negyed évre......................I frt 50 kr. E gy hóra............................— - frt 50 kr. K ülföldre egész évre . . 8 frt — kr. Az előfizetéseket, melyek legczélszerübben postautalvány mellett eszközölhetők, kérjük miçlobb megtenni, hogy a szétküldésben fennakadás vagy zavar ne történjék. Előfizetési pénzek Bernstein Márkhíonyvnyomdájába, mint kiadótulajdonoshoz intézendők. A „Nemere“ kiadóhivatala. Politikai szemle. A liarczias hang, melylyel Bismarck lapja nem régiben oly izgalomba hozta Európát, békésebb hangoknak adott helyet. A háborús hírekben szélcsend állott be. Sőt egymásután merülnek fel oly jelenségek, melyek azt látszanak bizonyítani, hogy Európa békéje egyhamar nem fog megzavartatni. Királyunk fel- köszönti az orosz czárt oly alkalommal, midőn az elmaradhatott volna a nélkül, hogy miatta az udvariasság megsértetett volna ; — másfelől meg orosz részről adják tudíul a világnak, hogy Ausztria-Magyarország balkánfél- szigeti politikája megfelel Oroszország czéljai- nak. A német félhivatalos lapok is csupa békés szándékkal vannak tele ; a „Norddeutsche Allgemeine Zeutung“, ugyanaz a lap, mely nem légiben inzultálta a francziákat, most szemrehányásokat tesz az angol „Times“-nak, hogy miért hint konkolyt a németek és fran- cziák közé s mi czélja van, hogy össze akarja őket egymással veszíteni ? S midőn Oroszország példátlan czinizmussal arra kényszeríti a bolgár fejedelmet, hogy a Bulgáriába küldött orosz ügynököknek engedelmeskedjék : a német félhivatalos sajtó ezt olyan ártatlan dolognak akarja feltüntetni, melyhez Európának egyáltalában nincs semmi köze. S mindezen békés tüneteket betetőzi egy angol lapnak, a „Standard“-nehr azon hire, hogy Bismarck kongresz- szus összehívását tervezi, mely kimondaná Európa lefegyverkezését. Hanem úgy tetszik nekünk, hogy ezek a békésnek látszó tünetek nagyon csalékonyak. Emlékeztetnek azon tikkasztó nyári napokra, midőn egy falevél sem mozdul, az ég tiszta s csak a lathatár szélén látszik egy kis felhőcs- ke, melynek sötét szine azonban mutatja, hogy vihart rejt magában. Európa politikai láthatárán a békés nyilatkozatok daczára is egymásután kezdenek mutatkozni a vihart rejtő sötét fellegek. Fejedelmi látogatások, szövetség-kötések napi renden vannak. Németország, Ausztria-Magyarország s Olaszország megkötik a közép európai szövetséget, melybe belevonják Spanyolországot, Szerbiát, és Romániát is ; sa homburgi német nagy hadigyakorlatokra Vilmos császár fejedelmeket hí meg. Ezalatt Oroszország sem pihen. A dán király uralkodásának húsz éves jubileuma igen alkalmas egy kis családi összejövetelre, melyben véletlenül összejönnek mindazok, kik Németországnak vagy Ausztria Magyarországnak ellenségei. Ott az orosz czár, IX. Ke- resztély király egyik veje ; a walesi herczeg, az angol trón örököse, a dán király másik veje s vele az angol miniszterelnök, Gladstone, kinek szlávbarát érzelmei ismeretesek ; ott a cumberlandi herczeg, kit a porosz Hannovertől fosztott meg, íveresztély harmadik veje ; ott a görög király, Keresztély második fia, ki Törökországból óhajtana mégegy-két tartományt, Epirust s Macedóniát Görögországhoz csatolni. S ott van végül a svéd trónörökös, ki annyiban tartozik a családhoz, hogy unokanővérét a dán trónörökös verte nőül. Hogy ezek, különösen, midőn Gladstone is szükségét látja, hogy az angol trónörökös mellett ott legyen ő is, nem csupán az apa és az após tiszteletére gyűltek össze : az kétségtelen A középeurópai szövetség ellenében most készül Koppenhágában az ellenszövetség, és hogy ez nem békés czélokra köttetik : az sem szenved semmi kétséget. Az általános európai háború, melynek mag- vai már a berlini kongresszuson elvettettek, nem sokáig várat magára. A horvát lázadás, mely már Iierczegovinába is átcsapott, habár idő előtt tört is ki, mutatja, hogy az előkészületek nagyon előrehaladt stádiumban vannak s rövid idő múlva Oroszország s Ausztria- Magyarország közt ki fog törni az élet-halál harcza. A horvát lázadásról a legújabb hírek a következők : G 1 i n a körül uj zendülési jelenetek folytak le. Zágrábi hírek szerint aznap Jamini- czán a zavargók Zsifkovics plébánost kirabolták és Rakas őrt súlyosan megsebesítették. Jaminicza Növi közelében közvetlen a bosnyák határon fekszik. D vor hói érkező magáiihirek szerint ott szintén összeütközés történt a zavargók és a katonaság közt, még pedig bosnyák területen. Három zavargót agyonlőtt a katonaság, több pedig sebesülten maradt a színhelyen. A szombatról vasárnapra virradó éjjel mintegy száz paraszt megtámadta a glinai szere- zsán őrséget, mintegy ötven paraszt pedig a községháza előtt foglalt állást. Szerencsés véletlenből ép abban a pillanatban, midőn a tömeg meg akarta rohanni a szerezsán őrséget, Mecsencsaniból egy szakasz gyalogság érkezett, mely az őrséget megszabadította, a lázadókat pedig szétszórta. A zavargók a szerezsánokat átöltözött magyaroknak (!) tekintették, a kik magukkal hozzzák a magyar zászlót és koronát, hogy azt kitűzzék. A báni kerületen kívül a szluini kerületben is kitört a lázongás. Vaganacz, Primislje, Vuk- manecz szintén zavarognak ; azt mondják, hogy a fegyveradót a nép lefegyverzése végett hozA „Nemere" tárczája. Fővárosi levél. Az Iechia-ünn epély. Budapest, szeptember 19. Bánata volt az égnek és egész nap sírásra volt hangolva. Nyájas arczát szeptemberi komor felhők boriták el és egész nap hiába vártuk mosolyát. Pedig mindent elkövettünk ideleun, hogy derült verőfényt csaljunk durczás aiczára. A nyomor enyhítése volt a jelszó, de még ez sem volt képes mosolyra deríteni a mennyet. Talán hangulatos dekorácziót akart képezni fen- költ fiának, a nagy költőnek ihletett költeményéhez. Hiába csicseregtek madár-vidámsággal a piczi piros ajkak, hiába hömpölygött az üde illatos levegőben a fülrészegitő ezüstkaczagás, hiába szórta tüzes szikráit a pattogó jókedv, —- nem ért semmit. I Az ég már egyetértett költő fiával és nem akarta elrontani a staffaget, mely elkerülhetlen volt, hogy annak a fenséges költeménynek minden külső hatása meglegyen. Igaz, még nem is mondtam, hogy az Ischia- ünnepélyről akarok Írni, melynek sehogy sem akart kedvezni az időjárás. Pedig hogy könyörögtek azok a gyöngy-asszonyok az Időhöz, a ki szintén asszony, mert szeszélyes ; hanem hát hasztalan : sirt az ég egyik szemével, a másikkal meg nem nevetett. He hát azért mégis csak megvoltunk és a jókedv aranyos derűje elfelejtetó velünk a komor valóságot. Persze, hogy muszáj volt |ókedvünek lenni, még a bánatnak is, — és a Margitszigetről, erről a kis tündérfészekről száműzve volt a bánat. Nem is csuda, mikor annyi szép asszony volt ott, mintha a sziget valamennyi rózsáinak lábai nőttek volna, és odahagyva helyüket, sétálni, nevetni, kaczagni, szivart árulni és az Ostemdban frissítőt árusítani és a pénzestárczákon és ifjú sziveken érzékeny sebeket ejteni akartak volna. A lóvonatu vasút mentén kaczér kis sátrak csábították a halandókat halhatatlan édes emlékezetű boldog pillanatokat szerezni, és hogyha valakinek elég ereje volt kikerülni a Scyllát, okvetlenül odajutott a Charybdishez. Hát még a szőke Loreley, az csábított csak el sok csolnakost, akik az élvezetek Rajna folyamán eveztek gondtalanul. Es hogy ha szivarjai illatos tüzének ellent tudott valaki állani, szemeinek parazsa okvetlenül veszedelembe ejtette azt. Es azok a. szemek vagy 5UO frtot csaltak össze a nyomor enyhítésére. Persze, hogy erre csak olyan szemek képesek, mint a Pál- may Ilka szemei. I)e Pálmay annyira ment, hogy mikor már minden módját a kedves pénzzsarolásnak kimerítette, saját magát mutogatta 10 kraj- czárért személyenkint és 1000 frt értékű kedvességgel olvasztotta meg az ember szivét. Különben kedvesek voltak ők mindannyian azokban a kis kunyhókban, és midőn végigsétáltunk közöttük, fájdalmas szívvel sóhajtottunk fel: „Egy szív és egy kunyhó!“ Hanem azért tisztelet-becsület ezeknek a sátoros czigánykodóknak, az ünnepély fénypontját mégis a Jókai szavalata képezte Midőn a nagy költő felállott az emelvényre és művészi előadásával szavalta el költeményét, melynek minden szava megrendítette a sziveket: megértettük egyszeriben, hogy miért oly borús az ég, miért oly komorak a felhők. Hiszen szépek voltak azok az asszonyok, leányok nagyon ! Blahánénak éneke bolonddá tette a sziget valamennyi csalogányát, Hegyi Arankának dalaira a pacsirtáknak volt szavuk, Solymosinak és Kassainak szavalatára rengtek a bordák, hanem azért Jókai szavalatának hatását semmi sem volt képes elmosni, kitörülni az emlékezetből. Mint egy égi szózat csengett az a fülekben. Tegnapelőtt, tehát már az ünnepély után, ott barangoltam a sziget platán fái alatt. Minden ziget- zugot kikerestem, kutattam: hátha ráakadnék valahol Bíaha Lujza egy trillájára, vagy Pálmay Ilka egy kaczagására. Midőn a romok közé jutottam, hirtelen a fülemhez kaptam. Ráakadtam Jókai hangjának egy eltévedt visszhangjára. Milyen lelkesedéssel szavalta : „Oh bárha tudnánk e romok alá Temetni minden régi haragot S minden boszu, mi lelkünk forralá, Halottul végkép, hogy maradna ott !“ Vajha máshol is viszhangra találnának e gyöngyszavak ! Hevesi József ISO Ш I kiírta : Jókai Mór. Egy vallás kezd ur lenni már e földön, Nem uj, de egyre jobban terjedő; Egyik nép kéri a másiktól kölcsön, ívegyen bármely próféta-követő : A „gyűlölet vallása“. Szörnyű bit! Moly nem vár üdvöt, paradicsomot-, Csak tetemhalmot, összedőlt romot S az embertársak vérét, künyüit.
