Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-09-23 / 77. szám
ták be, bogy aztán fegyvertelenül legyen kiszolgáltatható a magyaroknak. Dftlmácziából is nagyon elterjedt délszláv izgatás felől érkeznek hírek. A spalatói kerület több helységében kiáltványokat találtak, melyek arra szóikják fel a lakosságot, hogy csatlakozzék a fölkelő horvát testvérekhez. A Starcsevics-párt hívei, kik jelenleg Dalmácziá- ban járnak, serény agitácziót fejtenek ki. Makarszkában is történtek tüntetések s a napokban megejtendő, községi választások alkalmából zavargásoktól tartanak A horvát pártférfiak által Lkazza szigeten minap Iártott gyűlésen mintegy százan vettek részt. A gyűlés azt határozta, hogy független Nagy Horvátország megteremtésére kell törekedni, mely magában foglalja Horvátországot, Szlavóniát. Dalmácziát, Boszniát és Hercze- govinát. Egyidejűleg Zágrábban is mind hangosabban kezdik követelni Daimáczia bekebelezését a három-egy-királyságba. II e reze g о V i n á b a n Nevesinje és Ulok közt ötven főnyi jól fegyverzett, rablóbanda tűnt föl. Egy másik banda Jalovczánál jelentkezett. A bandák vezére állítólag a hirhedett. Salko Forta. Mosztáiban a rablóbandák ujjászervezkedését a bekövetkező katona-sorozással hozzák összeköttetésbe. — Ennyi az egész hir róluk , melynek fontosságát e pillanatban még meg nem lehet mérni. Tény, hogy a Bosznia Her- ceegovillában e hó 26-én kezdik meg a négy uj benszülött század kiállítását s hogy erre az alkalomra óvintézkedések is tétettek. Vájjon ezek az óvintézkedések elegendők lesznek e majd a lázadó bandák gyors megsemmisítésére s minden merénylet elfojtására, avagy ismét egy hosszadalmas és kínos téli hadmenet áll katonáink előtt, arról még ma nem szólhatunk. * A szebenmegyei főispán-változás politikai jelentőségéről az „Egyetértés'“ a következőket hja: Szebenmegye főispánjának Wächter Frigyesnek állásától való felmentése olyan esemény, a melynek sa- játszerü politikai háttere van. Wächter elbocsátta- tása az erdélyi szászokkal szemben folytatott eddigi politikának fordulatát jelzi, mert Brennerberg osztálytanácsos, a kit Wächter utódjául választottak, egy általán nincsen olyan szerepre hivatva, mint a minőt neki eleinte tulajdonítottak. Wächter lemondásának oka tehát nem az, a mit előbb felhoz, лк t. i. : betegsége, hanem az, hogy a Tisza kormány a szászokkal szemben engedékenységre határozta el magát. Erre vonatkozólag érdekes közleményt olvasunk a „Münchener Alig. Ztg.“ ban, melynek a következőket írják Bécsből : Wächter Frigyes, az erdélyi szászok leggyülöltebb embere, eddig Pesten persona gratissima, fölmentetett szebenmegyei főis- páni állása alól s Brennerberg osztálytanácsos neS miért gyűlölni? Mert e szót „kenyér“ Л hány nép. annyiképen nevezi ; Pedig egyformán izzad a tenyér, A mig az élő földből kiveszi. S hogy azt a földet, a mely éltet ád, Hol annyi rossz éveit szenvedte át, Honának vallja, s érte annyi kéz? Imát, munkát, csodát végezni kész ? Miért gyűlölni? — Annyi rá az érv: Különböző jel a torony tokán, Kovásztalan kenyér: tehát azért. Gyűlölni kell, ki mást hisz, mert pogány ! Czivódásra elég egy „chibolet“. Egy „rózsa“ vagy egy szál „búzavirág.“ Egy „et caetera“, mely mellőzve lett. Elég, hogy fegyver legyen a biránk. A gyűlölet istene népszerű ! Cserépbálványit mindenütt megleled ! Ennek parancsa nem nehéz terű : Ennek áldozni senki sem feled. Ott furdal a kunyhókban, mint a szú S a palotákban, a sötét boszu. Mint féreg, milliárd; mint szörnyeteg. Egy Leviathan! — Térdepeljetek! Erre tauituak az apostolok: Hogy embertársat ölni szent dolog. Azok, kik állnak olyan magasan, Kiknek a nép fölött hatalma van, Országot éhező nagy óriások, a kik alatt saját trónusok reszket : Emelhetik a harczliivó keresztet, S hangzik világ-rettentő ordításuk. Vezérek, kik nem laktak jól a vérrel, Babérral a tőn és babértalan, Kezdik az uj- barezot bősz beszéddel, Pohárral a kézben s pohártalau. ^ e szellemtáborok vezérgunárja: A Hírlapíró is e tábort járja S hogy csirát verjenek à ros-z magok, Gondoskodik róla a demagog. Gyűlölni mindent, ki különbözik! Szegénynek gazdagot, urnák szegényt. — BOG — veztetett ki utódján1. Ez közeledés Magyarország részéről ; Brennerbcrg missziója megegyezni a szászokkal. Ezt az ildomos magyar körök kívánják, mert a németekkel való viszony mindenütt a legjobb és a kétszázezer erdélyi szász Magyarországra nézve nem hogy veszélyes volna, sőt a legjobb támasz a „Romania irredenta“ ellen, mely leginkább Erdélyben kisért. A siker attól függ, vájjon fog-e sikerülni a mindkét részen uralkodó valószínűleg alaptalan bizalmatlanságot eloszlatni, mely szerint a szászok a dualizmus ellenségei volnának, Magyar- ország pedig el akarná a szász nemzetiséget nyomni. A szerbek é3 horvátok közti viszonyt jellemzően világítja meg az újvidéki „Szrbszki Národ“-nak egy e hó 15-iki számában „A nagg horvátok gyűlölete“ czimmel közölt czikke, mely egyik legkiválóbb szerb publiczista tollából ered. A ezikk a mai délszláv mozgalmak közt nagyon figyelemre méltó, mert egy újabb jelenségét képezi azon ma még kiegyenlithet- len ellentétnek, mely az „illyr“ nemzet két főtörzse, a szerb és horvát közt van, a (tájszölási eltérések beszámításával) nyelvegység daczára is. — A czikkhen fel vannak sorolva a horvátoknak a magyarokkal és szei belek el szemben elkövetett összes bűnei. Mindenekelőtt a horvátok s a szerbek közt levő viszonyt fejtegeti, mely már bosszú idő óta a legellentétesebbé vált a horvátok cbauvinizmusa miatt. A nagy horvátok magukat tartják délen a krystallizaezionális pontnak, mely a Nagy-Horvat- ország magvául kell hogy szolgáljon, s maguk köré gyűjtik az arra alkalmas és nem alkalmas elemeket. Ez elemek közé legfőkép a szerbek tartoznak. A horvátok már 1848 tó) kezdve a saját előnyükre zsákmányolják ki a szerbeket s általuk ka- partatják ki a gesztenyét a parázsbót. De úgy látszik, a szerbek megelégelték az eddigi barátságot, mely különben sem volt őszinte s hátat fordítanak annak a népnek, mely türelmetlenségéről hires. A szerbek legféltettebb kincse, a vallás s az Írásmód (a cyrill betűk). A horvátok ez ellen intézték támadásaikat és sikeresen. Ezt nem feledi el a szerb s azt sem, hogy még a nevétől is meg akarják őt fosztáni. (A „Szrbszki N.“ e helyére olvasóink tájékoztatásául megjegyezzük, hogy Zágrábban pár évvel előbb egy tudományos munka jelent meg, 7nely azt akarta bébizonyitan1, hogy „szerb“ nép nincs, a szerbek horvátok, s a szerb nép egesz múltját a horvátok javára akarta lefoglalni. Szerk.) A nagy horvátok a legtürelmetlenebb nép az egész magyar korona összes nemzetiségei között. — A szerbeken kívül a horvátok a magyarokat gyűlölik leginkább. Nem tudni, hogy melyiket gyűlölik inkább: a szerbeket-e vagy a magyarokat; mégis arra vannak utalva és kényszerítve, hogy e két néppel és közöttük éljenek. S miért gyűlölik a ma gyúrókatV Azért, mivel nem engedik nekik a déli vidékeken való terjeszkedést s azonkívül a magyar nyelv is alkatmatlanságot okoz nekik. A szerbeket a vallásuk, a magyarokat a nyelvük miatt gyűlölik Inkább tanulnák meg a kínai nyelvet, csak azt nem, a mely elvégre is az állam nyelve. A magyarok elleni gyűlöletre ösztökéltek ők mindig a szer- beket is, ők maguk azonban mindig épen és szárazon vonultak ki, a szerbek pedig a „páicz“-ban maradtak. A magyarokkal készek volnának a szerJó ember? Nagy bölcs! Azt nem kérdezik: A gyűlölet „elv“ ; — nem ismer egyént. A gyűlöletben nincsen haeresis. Nem tesz kivételt, sem fajt, sem nemet ; Arczról ráismer: ellenség ez is. S üldözted Jáfettel a Semet. S van iskolája, vannak templomi, A hol tanítják, szárazon vizen, Hogyan kell embert ölni, rontani ? A gyűlölet istene mit izén? Dörgő ágyútól, melynek egy falatja Száz ember szájából kivett kenyér. S mikor kiköpte, piros a fény ér, Száz más szegény lett odaát halottja. Titokteljes műhelyben ott teremtik A néma szert, mely villámot f'ogamz. Az összesajtolt poklot, földalatti harcz Sötétiben, mely sziklát, földet rendit. A tengerekben úszó várakat S azoknak fürge ellenségeit, A mik ellen ágyutüz sem segít ; Ütésüktől a vasvár szétszakad Hogy versenyeznek! Egyik hatalom A másik ellen. Mind az oltalom Szép színivel : pedig a gyűlölet Nagy szelleme terjeng művök felett, Mig végre elkezd alattunk teremni Az, a kinek rettentő neve „semmi“ : „No hát, ha a pokol országa eljött: Isten neki ! csináljuk ketten együtt !“ S kezdődik a polcol liturgiája. Karéneket a korbácsolt rabok, Zenét az ágyuk szörnyű orgonája, Antiphonát a bombadarabok; S aztán harangszót hozzá ád a sajtó. Jáuus-templomban nyitva minden ajtó ! Fel! minden népek ünuep-reggje lett, „Te Deum laudanms : Gyűlölet!“ #- * Milyen szép lesz, ha majd aeonok múltán Mi nem leszünk, fölöttünk más világ. j beket megsemmisíteni; a szeibekkel pedig szívesen áskálódnának a magyar állami eszme ellen. Ez a gyűlölet a Mazsurallies aera óta fejlődött ki oly annyira, hogy a mostam eseményeket idézte elő. A szerbekre azonban többé ne számítsanak, mert a mert a nagy horvát cbauvinizmus a szerbekre nézve nem járhat haszonnal; minden terjeszkedésük ártalmára van a szerbnek. Szlavóniában, illetőleg a Szerómségbeu nem igen sajnálkoznának, ha tota Szlavónia morc majorion — a nagy Horvátoszágtól elszakittatnék ; legkevésbbé simának és sajnálkoznának a szerbek, kik a boldog Mazsuranies-korá- bán sokszor hallhatnák a dicső nótát: „Üsd, üsd a városban, minden szerbnek kötél a nyakába!“ Ez ma is hymnusza a nagy horvátoknak. X horvá- vátok saját, jól felfogott jövő érdekeik ellen csele- késznek, s midőn a szerbek s a magyarok elleni gyűlöletnek tüzét szítják; meg kellene gondolniok, különösén a Magyarországhoz való viszonyokat il letőleg, hogy egy alkotmányos Horvátországnak csak Magyarországra támaszkodva van jelentősége és fontossága, nála nélkül semmi! Ezt tán a loya- lis horvátok tudják is: tőlük tehát remélhető, hogy a béke és rend helyreállítása ügyében minden lehetőt elkövetőnek ép saját országuk érdekében. Biirtha Miklós kolozsvári orsz. gyűl. képviselő beszámoló beszéde. (Vége.) Oly korszakot élünk, melyben a lelkesedésnek és a magasztos czélok után való törekvéseknek nincsen értéke. Minden politikai irányt ábrándnak mondanak, ha az nem rejti magában az egyéni emelkedés biztos zálogát. Szerintük a neinzeti-aspiratio — ábránd; független Magyarország —ábránd; önálló gazdasági élet — ábránd; magyar hadsereg — ábráiul. Ilyen a mai Magyarország közélete. Leverő látvány, midőn egy nemzet lemondást hirdet, s kivihetetlennek tartja azt, a mi neki javára szolgál. Ez állapot többé már nem a tetvágyó férfi életereje, hanem a lemondásra nevelt beteg elesügge- dése; ez az elfáradt utas kimerülése; a fegyvertelen katona reménytelen helyzete. E kóros állapot nagy veszélyeket rojt magában, mert minden hanyatló nemzetnél hasonló tünetek voltak észlelhetők. A megrontott közszellem nagyobb csapás a vesztett csatáknál s a fináncziális tönknél, s nálunk a közszellem van megromolva. Hasonló nagy bajokat csak nagy eszközökkel lehet megkurálni, egy nagy elhatározással, mely megszerzi nekünk hazánk függetlenségét. Igen, a függetlenség, ez az egyetlen gyógyszer, mely életre hozza a megzsibbadt tagokat, lekötve tartott nemzeti erőket szabadit föl, visszaadja a nemzeti önbizalmat, biztosítja munkásságunk gyümölcsét, Az a tudat, hogy önmagunkért dolgozunk, meg fogná edzeni izmainkat; az a tudat, hogy részessei vagyunk mi is az európai tanácsnak, megkettőzteti érdeklődésünket a közügyek iránt. Két tényező van, melyek által a függetlenségi eszme győzelemre juthat. Egyik a nemzet többsége, másik az uralkodóim. Hát meg kell az eszmének mind a kettőt nyerni. Meg kell ügyünk iránt nyerni a dynastia bizalmát, mert e bizalmat mi igen sokszor kiérdemeltük. Soha sem volt egy nép dyuastikus érzülete jobA föld majd egy jobb fajjal népesül tán, Ha elmúlt e bűnben fogant fi ág 8 a földet ásó uj lény megtalálja Őslény nyomát, mit hagyott lételünk. Az öldöklő sok szerszámot csodálja S találgatja, mért kellett ez nekünk Mi szörnyetegnek csontja volt a rézcső? 8 a koprolit, mi mellette hever, A nagy golyó? azt kérdezi a néző. E szörnyű állat váljon mit evett? Vassal, ólommal összetörve csontunk, Kimondja ránk tudós elméletét: Kétségtelen:, hogy kannibálok voltunk, Azért végző el e faj életét. * * * Egyszer aztán igy szól az „igaz“ Isten : „Még élek!“ S egy szavára csend leszen, Talán örültek, talán küzdöttek itt lenn ? Mindannyian alusznak csendesen. Csak egy sziget, mit tenger vesz körül 8 egy alvó tüzokádó melegit; De annyi népnek szolgált gyönyörül, A kik imádták földét és egét. Mily messzeség a csillagos azúr? Szédítő oda feltekinteni! Nekik rövid volt odáig az út : Perez vitte föl a holtak ezreit. Álomvilágból léptek túlvilágba, Nem rósz csere! Amott az angyalok, Itt emberek. Az égbe ki ne vágyna? Istentől elhivatni jó dolog. Az istenimé» ám nekünk beszél: Szivünket megtaláljuk hirtelen, Mit feldobbaimi késztet a veszély. Ki tudna itt maradni szívtelen? Ha ember üldöz, Istenhez megyünk, De hogy lut Istçn sújt le, ab ki véd? Még akkor is marad egy menhelyiink, Ki föleinél, az az emberiség. Főikéi az ember, elől a király, Fedetlen fő, szemében drága köny.
