Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-12-23 / 103. szám

vazattaî Bartok K. 55 sz. ellenében; II. segéddé Di mén y Ferencz 105 szavazattal Cseh Gy. 53 sz. ellenében ; a miklósvári járásban szolgabirósegéddé Kónya Miklós 123 szavazattal Barthos J. 19 sz. ellenében.

A főispán dr. Székely Györgyöt tiszt, főjegyzővé, Vájná Domokost a kézdi járásban tiszt, segédszolgabiróvá nevezte ki.

A megye vagyonának megvizsgálására br. Apor Gábor elnöklete alatt bizottság küldetett ki, melynek tagjai Seethal Ferencz, Künle .József, Damokos Albert és Szentiványi Miklós.

A gyűlés ma tovább folyt s bevégződött. A mai gyűlés tárgya a statisztikai és közoktatási bizottság megválasztása s a jegyzőkönyv hite- lesitése volt.

A fogarasmegyei tisztujitás. Alispán G r a m о i u

Dániel, főjegyző Turcu János, első aljegyző Pope n e c z i u Jakab, másod aljegyző P án ez ól Zsig- mond, főorvos Pap Stefán, pénztárnok Czipu Miklós, ellenőr N e g r e a Gregor, számvevő P á r d- rea Efraim, árvaszéki elnök Nagy Sándor, ülnökök Florea János és Herszényi Bálint, ügyész Kapocsány Móricz, járási orvosok Czin- tea Miklós és Szabó György, szolgabirák Pap Constantin, Bélén Sándor, Herszényi Imre és N y e g r e a Laureanu. A választás a nemzetiségi párt teljes győzelmének tekintendő.

A kísküküllömegyei választás. D.-Szt.-Mártonban decz. 20-án volt a tisztujitás a következő eredménnyel: Alispán Szilágyi Lajos, főjegyző An dr ás si István, tiszti ügyész Gáspár György, pénztárnok Kinizsi Mihály, számvevő Id. M u z s n a i József, ellenőr Csató Gábor, 1-ső aljegyző Fekete György, 2-ik aljegyző Kerekes Gábor, árvaszéki elnök Moldován Vazul, ülnökök P e к r i Gábor és Újvárosi Gábor, főorvos Dr. Felszegi János, szolgabirák: Frits Rezső, Derzsi János, Horváth Albert és Réz Mihály.

Brassóinegye tisztújító közgyűlése.

— Saját külön tudósítónktól —

Brassó, 1883. deczember 19.

Brassómegye közönsége ma gyakorolta legszentebb polgári jogát, a választó jogot.

Ritkán nyújt a városház tanácsterme oly élénk képet, mint ma. A megye mintegy összes képviselői jelentek meg, hogy részt vegyenek a tisztújítóbban.

Pontban d. e. 9 órakor jelent meg gróf Bethlen András főispán a teremben, fogadtatva zajos „Hoch“- ok által. Eredeti volt az, mikor magyar megyében „Hoch“-okot hall az ember.

A rokonszenves és általános szeretetnek örvendő főispán, elfoglalván elnöki székét, hosszabb beszéddel nyitotta meg a közgyűlést, melyben utalt a választási jog gyakoilásának fontosságára, s elismerését fejezte ki a lelépő tisztikarnak buzgó s erélyes működéséért.

Ismét zajos „Hoch“-ok.

évben kölcsönök ki nem adhatók ; addig a tőke gyüjtetik, takarékpénztárba helyeztetik s csak azután adhatók ki kisebb kölcsönök is — természetesen kis kamatra, mert tulajdonkénen ez volna a főczél.

Mily feltételek és szabályzatok legyenek itt mérvadók, arról az alapszabályoknak kell intézkedni s nem tartozik felolvasásom körébe arról is szólani. Felmerülhet azonban azou kérdés, hogy ki nyújt kezességet a befizetett pénzekért ? engedjék megjegyeznem, hogy a népbank szervezete hasonló e tekintetben más bankokéihoz. A részvényes tagok maguk kebeléből választanak egy igazgatót, ki őrzi az intézet vagyonát s első sorban felelős azért ; ennek oldala mellé egy 12 tagú igazgató tanácsot s en nek felügyeletére egy öt tagú felügyelő bizottságot, kik szerény véleményem szerint elég kezességet nyújtanak a befektetett pénzek biztonságáért. Ezen hivatalok mind tiszteletbeliek, s ezeken kivül kell egy kezelő tisztviselő, ki a pénzeket beszedi, elköny* véli, szóval minden teendőket végez s jóváhagyás végett az igazgatótanács elé terjeszt ; ez természetesen díjazott s erre számítottunk le évenként 800 forintot.

Ekként t. hallgatók, magukban véve csekély eszközökkel nagy dolog érhető el, természetesen, ha abban lehetőleg sokan vesznek részt.

A kisiparosokat érdekli legjobban az ügy, nekik kell azt leginkább támogatni.

Hagyjunk fel a szokásos magyar életmóddal, vessük meg alapját egy jobb jövőnek, kezdjünk el takarékoskodni. A gyermekek megkezdik az iskolában, folytatni fogják az életben is ; de mi nem tanultuk ezt soha, nekünk nem volt tanácsadónk, hát kezdjük meg most, hogy ne legyen a nemzet kénytelen nyomorogni, hogy bármikor segíthessünk magunkon a megszorulós idejében, hogy az apa ne piruljon && előtt, ha ez a takarékpénztárba helyezett filléreiTeljes meghatottsággal s remegő hangon szólott Iloll Gyula kir. tanácsos alispán — kár csak, hogy németül, — megköszönvén maga és tiszttársai nevében az eddigi bizalmat.

Utána Schnell ügyvéd emelt szót, hosszabban fejtegetvén a jó egyetértést s békés működést, s csak arra utalt, hogy — bár 6 teljes elismerést szavaz az eddigi alispánnak — pártja megbízásából óhajtja, miszerint a jövő alispán önállóbban, függetlenebből, nem engedve semmi befolyásnak, vezesse a megye ügyeit.

Ezt követte a kijelölő bizottság kiküldése és a közgyűlés felfüggesztése egy órára.

Pontban 11 órakor nyitotta meg újra a főispán a gyűlést, s következett a szavazás.

A választás legnagyobbrészt közfelkiáltással történt. Csak Cserei másod- s Buss и harmadik aljegyző, Lenyeru ügyész s Perényi segédszolgabiró maradtak ki. Második aljegyzőnek Jechel Lajos ügyvédfogalmazó, tiszti ügyésznek Manaserean hosszu- falusi ügyvéd és segédsznlgabirónak Bidély Ferencz volt törcsvári s. szolgabiró választatott meg.

A választás minden tekintetben megnyugtatta a közönséget, csak Mátyás Károly pénztárnok újbóli megválasztatása okozott visszatetszést. Ennek állása nagyon kétes volt s megválasztatását csak a véletlennek köszönheti.

Ugyanis Schnell ügyvéd ajánlván őt a pénztárnoki állásra, nehány „Hoch“ volt hallható, mikor Puskariu ügyvéd szót emelt s rendes választást kért, a mennyiben ez állásra ellenjelölt is volt. Ámde e felszólalással Puskariu elkésett, mert az elnöklő főispán az előbbi nehány „éljent“ közfelkiáltásnak tekintette és úgy történt, hogy Mátyás Károly újból meg választatott.

Mint értesülünk, e választás ellen többen semmiségi panaszszal fognak élni, mert az illetők szerint Puskariu felszólalása idejében történt és azonkívül összeférhetetlenségi ok is forog fenn, a mennyiben Mátyás Károly a „Duna“ biztositó társaság erdélyi vezérügynöke s mint ilyen, külön irodát tart, azt vezeti s onnan határozott fizetést húz.

Ez azonban nem tartozik már referádám keretébe ; ez majd elválik.

—I —n.

A polgári házasság és a főrendiház szavazata.

A keresztyének és zsidók közti házasságról szóló törvényjavaslat s a főrendiház szavazatának kérdésében elfoglalt álláspontunkkal szemben Incze József képviselő úrtól az alábbi levelet vettük, melyet midőn közlünk, Jegyen szabad pár megjegyzést tennünk annak a furcsa és némileg zavaros helyzetnek a tisztázása végett, melybe a főrendiház magatartása juttatta azokat, kik, miként mi is, számbaveszik a törvényjavaslat visszavetése á4al előidézett helyzet kettős, a lapunk által hangoztatott elvek szempontjából ellentétes hatású alakulását.

A helyzet az, hogy a főrendiház leszavazta a kormányt, ámde leszavazta oly kérdésben,

vei dicsekedik. Férfi és nő, gazdag és szegéuy, mindenki részt vehet egy magasztos czél elérhetése végett alakulandó ez uj intézményben ; fogjunk kezet, bármely vallás- és nemzetiségbeliek vagyunk is, hisz egy haza polgárai vágjunk, egy föld táplál, anyánk közö3,

Egyesüljünk itt is, és mutassuk meg a világnak, hogy nem ismerünk sem vallás-, sem nemzetiségkérdést, előttünk csak egy érdek — a haza jóléte.

Es most azt hiszem, eléggé kifejtettem egy ily pénzintézet létesítésének szükségét és előnyös voltát. Senki tagadni nem fogja, hogy ez iparunk emelésére minden körülmény között hathatós támasz leend ; senki nem tagadhatja, hogy ez intézmény beoltja tagjaiba a takarékosság elvét, megszoktatja erre, s ha ez országszerte történik, nincs okunk élteni hazánk jövőjét.

Ha a magyar nemzet teljesen kivetkőzik pazar- lási hajlamából ; ha a magyar nép teljesen nélkülözhetni fogja a most oly gyakori korcsmázást ; ha a magyar ember össze fogja rakni filléreit 8 félretenni, hogy magának tőkét gyűjtsön; ha elérjük azt, mint Apponyi Albert gróf mondja, hogy minden magyar ember fiókjában takarékpénztári könyvecskét találunk : akkor — tisztelt gyülekezet — boldog lesz e haza és boldog minden egyes lakosa.

Tegyünk félre minden bizalmatlankodást, mely- lyel uj intézmények iránt már talán ösztönszerüleg viseltetünk, tegyünk kísérletet, hisz egy rövid félév mindent megmutat.

Városunk polgárságától függ már most, javítani saját helyzetén, és én a legjobb siker reményében végzek a nagy magyar, gróf Sz chenyi István szavaival: „Tegyen mindegyikünk, a mennyit tehet honáért, földiéiért ! — s ki becsületesebben, elszántabban járandja utolsó lehelletéig a hazafiság pályáját, az legyen győztes, diadalmas

mely egy halaszthatlan reformnak volt a kiindulási pontja, s leszavazta azért, mert azt a kevés reformot is sokalta, mely a törvényjavaslatban foglaltatik. Az eredmény tehát egyfelől a kormány állásának megingatása, másfe- ! lől egy reform megbuktatása.

Az általános és kötelező polgári házasságra nekünk nemcsak azért van szükségünk, a miért a müveit államokban már mindenütt, behozták ; nemcsak azért, hogy a házasságkötéseknél biz- tosittassék az államnak azon jog, mely megilleti, hanem — 8 ezt a mi viszonyaink közt különösen fontosnak tartjuk — azért is, hogy a magyar társadalom egyik, eddig a többitől elküiönzött rétegének megadassák a mód a társadalom többi részeivel való egyesülésre s majdan beolvadására. A törvényjavaslat ez utóbbi követelménynek megfelelt, ha máskülönben méltán emelhetni is elleue azon kifogást, hogy a házassági jogot nem rendezte. Mi, mint már többször kifejezést adtunk e nézetünknek, a zsidók beolvadását föltétlenül szükségesnek tartjuk. Szükségesnek azért is, hogy a zsidókérdés megszűnjék, mert a vérkeverődés a legbiztosabb eszköz a zsidó faji jelleg azon kinövéseinek megszüntetésére, melyek az antiszemitizmust megteremtették ; és szükségesnek azért is, mert másfelől a zsidók beolvadásának mulhat- lanul meg lesz az a következménye, hogy nemzeti jellemünk az élelmességgel és vállalkozási szellemmel fog gyarapodni, mely eddig hiányzott belőle, melyre pedig mulhatlan szükségünk van. A vérkereszteződés minden esetre mérsékelni fogja a zsidóban az üzleti szellem azon túltengését, mely a vagyonszerzésnél az eszközöket nem igen szokta számba venni, s ez erősen kifejlett üzleti szellem s a magyar lo- vagias gondolkozásmód egymásra gyakorolt hatásának végre is más eredménye nem lehet, mint az, hogy egy erőteljes és szolid magyar kereskedői osztály fog keletkezni. Ezzel a jelentőséggel bir a zsidók as«zimilálása, s ennek legfőbb előmozdítója a polgári házasság még azon hiányos formájában is minő a leszavazott törvényjavaslat. Rendkívül nagy hiba volt mindjárt az emanczipáczió kimondásakor be nem hozni; még végzetesebb hiba volna tovább is késleltetni. Soha sem szabad elfelednünk, hogy a kedvező alkalom elszalasztása egy-egy reformot évtizedekig késleltethet. A 48-iki törvény- hozás megfeledkezett az emanczipáczióról s busz évig kellett várni, mig valósággá válhatott, a mi akkor semmi akadályba nem ütközött volna. Ez történt a polgári házassággal is, melylyel a tizenöt év előtti minden esetre szabadabb szellemű igazságügyminiszter késlekedett, s ma a főpapság csekélyebb reform ellen is oly agitatiót fejtett ki, mely az Andrá-sy- miniszterium alatt aligha következett volna be.

De az mondatik, hogy a törvényjavaslat életbe léptetésének ára az általános polgári házasság behozatalának elhalasztása, ki tudja, meddig ? Hát ezen ellenvetésre megfelelt a képviselőház minden pártból alakult többsége akkor, midőn Irányi indítványát elfogadva, utasította az igazságügymiuisztert, hogy az általános polgári házasságról is mihamarább térj esz - szén a ház elé javaslatot. Valamely reform egy részének elfogadása még nem jelenti az egész reform követeléséről való lemondás. Igenis jelenti közjogi vagy nemzetközi szerződéseknél, de. nem jelenti általában véve a reformoknál s különösen nem a jelen kérdésnél, miként nem jelentette a negyvenes években a jobbágyok sorsának fokozatos javítása a teljes felszabadításokról való lemondást. S épp azért részünkről, bár nem mondtuk ki egyenesen, a függetlenségi kör határozatát a törvényjavaslattal szemben nem tudtuk helyeselni.

Mit mondhatunk ezek után a főrendiház magatartásáról egyebet, minthogy az reakezióná- rius volt a lehető legnagyobb mértékben? S mit mondjunk akkor, midőn tizenhat éves letargiájából való felébredését egy reform megbuktatásával kezdi? A kormányt igaz, hogy a főpapság s főurak e föllépése megingatta s mi üdvözölni fogjuk azt a napot, mely Tisza uralmának véget vet; de azt az árt, hogy Tisza bukását a reakezió győzelme kövesse, mégis sokalnók.