Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-12-23 / 103. szám
Kolozsvár, 1883. deczember 18. Tisztelt szerkesztő ur! Hogy meggyőződjék arról, hogy becses lapját megérdemelt figyelemben szoktam részesíteni, ime ezennel nyilt polémiát kezdek a 101-ik szám tartalmával. Két külön czikkben, még pedig a vezérczikk gyanánt szolgáló politikai szemlében s a mellett egy fővárosi levélben van a főrendiházban meglecz- kóztetve, a reakczió eszközének s középkori sötét- | ség hazájának etb. elnevezve, azért, mert a „zsidó- házasságiról szóló törvényjavaslatot visszautasította. — No, és én ezen vádat nem találom jogosultnak, sőt a valóban liberális és őszintén ellenzéki „Nemere“ részéről időszerűnek és opportunusnak sem. Avagy nem e épen most fújják a kormány zsold- jában álló összes — főleg német nyelvű újságok a liberalizmus nevében a riadót mindazok ellen, kik a főrendiház nuntiumát alaposabb figyelemre méltatni akarják s a kik az általános kötelező polgári házasság hívei ? En úgy vélem, hogy a „Nemere“ szabadéivüsé- gének demonstrálására nem alkalmas körülmény az, hogy, habár csak véletlenül, momentán és egészen más motívumokból és czél végett is, a „Nemzetitől és „P. Lloyd“-dal egy utón járjon. Mf;En — egyénileg — azt hiszem, hogy a főrendiház — bárha tán nem czélozta — épen a liberalizmusnak tett szolgálatot ; mert senki sem tagadhatja el azon gyanú alaposságát, hogy a javaslat keresztülvitele nagy áron történt volna vagy fogna történni, s ez nem más, mint a házasságjogi legis- lationak örökre vagy legalább nagy időkre való fél - retétele. Ha a főrendiházat a javaslat visszautasításáért a reakczió vádja érheti s ha az mondatik róla, hogy még most is Kálmán király korában él, ezen vád éle a múzeumi épület díszes márványtermében nem fér meg, hanem túlterjed a képviselőházra is ; s ha lehetne igy szólni : a legintelligensebb és öntudato- sabb elemei szintén visszavetették a javaslatot. Az, hogy ezek és azok két különböző szempontból kiindulva jutottak egy czélra, egy szóval a motívumok vizsgálata ezúttal nem ide tartozik. De emlékezzünk vissza főleg a képviselőbáz pártjainak álláspontjára. A függetlenségi párt elvetette, a mérsékelt ellenzék nyílt kérdésnek, a kormánypárt pártkérdésnek nyilvánította. Ennek olyan konszekvencziája van, a melyet a „Nemere“ magáénak nem vallhat, mert létezésével negálja e konszekvenczia alaposságát. En a főrendiházat — de nem a hatzkedvelő ró- kavadászokat — üdvözlöm határozatáért, mert ez alapul szolgálhat általánosabb törvénynek (a mit én óhajtók), в mert azt eredményezheti, mire a „Nemere“ ügyesen és eok erővel mutatott reá, hogy a „renegát kormány“ lábai alatt a föld, a birminghami erdő példájára, megmozduljon. Ezen nézet úgy topographiailag, mint elvileg középen fekszik a sepsi-szentgyörgyi szemle éi a fővárosi ievél álláspontja között. Igaz tisztelője ItiGze József Kossuth legújabb levele. * (Vége.) Polgármester ur в fkiküldött társai hozták meg számomra a vigasztalást, azon díszes oklevél át- nyujtásával, mely bivataloian tudatta velem, hogy nevemet, a magyar állampolgárok soraiból kitagadott páriának nevét, Hódmező-Vásárhely városa közakarattal polgárai lajstromába iktatta; — 1879- ben a törvény lesújtott, 1880-ban Hódmező-Vásárhely tősgyökeres magyar közönsége magához emelte a lesujtottat. Mondhatatlanul jól esik lelkemnek tudni, hogy van Magyarországon 51,000 oly magyar, kiket a kitagadó törvény daczára jogom van polgártársaimnak szólítani. Hála és üdvözlet nektek, testvéreim, és üdvözlet a messze távolból „polgártársaim !“ Tisztelt polgármester urnák в kiküldött társainak általam igen nagy becsben tartott jó indulata, melynek kedves emlékű látogatásukat köszönhetem, reménylenem engedi, hogy az áldozatért, melyet hosz- 8zu utjokkal hoztanak, némi kárpótlást találtak annak tudatában, hogy a vigaiz örömét hozták meg örömtelen magányomba, azon díszes oklevelek kezemhez adásával, melyeket kincsnek tekintek, s nevem és érzelmeim örökösei, hontalanságom osztályosai, családi ereklye gyanánt fogják kiváló becsben tartani. Fogadják legőszintóbb köszönetemet szívességükért. — Legyenek, kérem, küldőik előtt, küldőik tolmácsai hálás érzelmeimnek az irántam tanúsított kegyességért, tegyék nevemben bizonyossá Hódmező- Vásárhely városa törvényhatóságát, hogy a fenforgó körülmények, melyek oly fájdalmasan hatottak re- ám, a magában is nagybecsű diszpolgárságot, mely- lyel megtisztelni uióltóztutott, valóságos jótétemény értékével ruházták fel, melyért megilletődött szívvel vallom magúmat városuk bálára kötelezett, fájdalom, tehetetlen, de hű szolgájának. Hódmező-Vásárhely tisztelt törvényhatósága az engem polgárai sorába iktatott közgyűlése jegyzőkönyvében érdemeket jegyez rovásomra, — én csak a kötelesség teljesítésének becsületes igyekezetéről tudok ; hazafiságomról túlzott elismeréssel nyilatkozik, — én magyar embernél a hazafiságot annyira természetes dolognak tartom, miként a mondó lennék, hogy nem magyar az, czudar az, a kinek ha- zafiság vérében nincs; sőt a tisztelt törvényhatóság irányomban még bálát is emleget, — én pedig úgy érzem, miként én tartozom hálával a nemzetnek, hogy bizalmával módot szolgáltatott egy parányi kis részben leróvhatni valami keveset abból a nagy tartozásból, melylyel a hazának minden honpolgár tartozik; hanem fájdalom, csak igen keveset róv- hattam le. Ama nagy időknek történelme, melyeknek törekvéseimben nekem is részem volt, egy félbeszakított csonka könyv, mely még arra vár, hogy befejezze a magyar nemzeti önérzet, a magyar hon- szeretetet. Ha fogja-e ? — — A tisztelt törvényhatóság ama csonka könyvből különösen kiemeli a szabadság és egyenlőség diadalra jutását és azt, hogy az akkong szolgauép magának és birtokának urává tétetett. Hiszen igaz, az nagy vívmány volt e ha összehasonlítom Hódmező-Vásárhely mai díszes törvényhatósági állását az előbbi állapottal, mely annak volt folytatása, bogy a múlt század elején Károlyi Sándor birtokába jutott, azon 50 ezer forint egy részének fejéöen, mely mint jutalom szerepel a szatmári béke történetében, nem lehet természetesnek nem találnom, hogy a tisztelt város közönsége ama vívmányra, mely törvényhatósági állásához lépcsőül szolgált, oly kegyeletének ingyen jóvoltából még nekem, ama vívmány egyik szerény napszámosának is, pazarul juttatt. Hálás érzéssel köszönöm, de egyszersmind esedezem, méltóztassanak megengedni, hogy alázattal emlékeztessem, miként épen itt következik a magyar történelem csonka könyvében egy lap, mely kitörlésre s egy még üres lap, mely betöltésre vár. Azt olvasom ugyanis a tisztelt törvényhatóság jegyzőkönyvében, hogy a szabad föld- é.3 jogegyenlőség kivívásával „a haza mintegy másodszor lett a nemzetnek megszerezve.“ En áhítattal keresem azt a hazát, mely a nemzeté, — de fájdalom, nem találom, — „Quaesivi lucem ingemuique reperta.“ A haza helyett, mely a nemzeté, találom a közös osztrák-magyar állam egyik Lajthániáját; találok osztrák-magyar közös minisztereket; melyeknek közös határozataira vannak bízva az országgyűlés hatóságától elvont legmagasabb államérdekek ; találok közös vám-rendszert, mely az osztrák iparnak egyed-áruságot biztosit a magyar piaczon; találok közös konzulokat, kik a magyar kereskedelem érdekeit osztrák mérlegen latolják; találok magyar nemzeti bank helyett osztrák-magyar közös jegybankot, és Isten a megmondhatója, mi minden közöst, még közös Boszniát is ! — Hogy kié az ilyen elközösitett haza : nem akarom mondani, — de hogy nem a nemzeté, az bizonyos; hogy kié lesz, ha igy marad: nem akarom jósolgatni, de félek, nem lesz a nemzeté, sőt még nemzet sem lesz, ha még soká közös marad. Hanem én nem hitietem, hogy az maradhat. Hogy a jogegyenlő népszabadság oly termőfává nőjje ki magát, melyen gyümölcsül a haza függetlenségének feladása terem, — ez oly erkölcsi monstruozitás, melynek a világrend minden törvénye, az emberi ész minden fogalma, az emberi szív minden dobbanása elelne kiált. Lehetetlen az, hogy Magyarország, mely az önálló állami létre nemcsak ős történelmi joggal, hanem minden kigondolható tekintetben hivatással is bir, csak azért küzdötte légyen j magát keresztül egy ezredév viszontagságain, hogy mint amolyan közös valami idegen érdekek szolgálatával játsza el törtéuelmi rendeltetését. Mondani szokás, hogy a törvények azok érdekében hozatnak, a kik hozzák. A magyar nemesség emlékéhez van fűzve e mondat megczáfolásáuak dicsősége. A jobbágyföld felszabadításával, az osztály- szabadalmaknak jogegyenlőséggel felcserélésével ha- za.fiui kötelességet teljesített, de magánérdeke szempontjából áldozatot hozott; hanem meghozta, mert szerette hazáját, meghozta, mert három századnak örökösen megújult támadásai, örökös küzdelmei s az Írott jognak örökös tényleges csorbításai meg tanították, hogy a haza szabadságának erősebb várra van szüksége, mint a minő a nemesség egymaga lehet, s hitte, remélte, hogy ez az erősebb vár a a szabaddá tett nép leend. Es az is volt. -- A világ bámulattal szemlélte, mint törnek meg az alighogy felszabadult, az ujdou nyert szabadság jó voltát még nem is élvezhetett magyar nép mellén a hiteszegett hatalomnak hor- vát, szerb, tót, oláh, szász lázadás záporával növesztett habjai ! Hanem a végzett összeesküdött az ánnánynyal s a népjogtipró külerőszakkal a magyar ellen; de ama névtelen félistenek dicsőséges harczának emléke sziv- rázólag inti az unokákat, bogy a népszabadságnak kötelességei vannak a haza szabadsága iránt. En, ki felemelt fővel mondhatom, hogy sohasem volt szándékomban belekapaszkodni a hirnévszerzés szekerének saroglyájába, elpirulnék a gondolatra, hogy annyi érdemesebbek helyett az én arczképem függ amott hazám egyik legnépesebb, legmagyarabb városának gyüléstermében, ha azon remény nem nyugosztalna, hogy az az arczkéo ott, tálán emlé— 411 — keztetni fogja e reá feltekintőket, kogy a népszabadság kötelessége a haza szabadsága iránt még teljesítésre vár s csak legyen meg az akarat, az alkalmat meghozza az idő. (Csak későn ne hozza.) Ietennek a világrend törvényeiben nyilatkozó igazsága nem fogla a siker áldását a sokat hányatott szegény magyarnak állhatatos hazatiságátöl megtagadni. „Az nem lehet, hogy annyi eziv Hiában onta vért S keservben annyi hű kebel Szakadt meg a honért. . . Én nagyon öreg ember vagyok, reszketnek az élet küzdelmeiben megfáradt tagjaim a kér terhe alatt, nem ringathatom magamat azun reményben, hogy magyar hazám szabadságának napját megérhetem; de a hitet, hogy e napnak el kell jönni, szivemben, agyamban hordom s még síromba is magammal viszem; hát azon kéréssel fordulok önökhöz, tisztelt polgártársaim, kiket nem a vett, hanem a nyújtott jótétemény csatol hontalan öreg szolgájukhoz, hogy a mikor hírét veendik, hogy lelkem áldást rebegve a távol hazára, elhagyta porhüvelyét, tiszteljék meg szerény nevem emlékezetét e szavaknak arczképeinre felírásával : „cursum con- eummavit, fidem servavit.“ Es legyen isten legjobb áldása városukkal, hogy Hódmező-Vásárhely tősgyökeres magyar népe erőt bajuoka lehessen a magyar haza szabadságának, őrje biztonságának a megpróbáltatás napjaiban, az öntevékenységgel gyarapodás példája a béke éveiben. Fogadja polgármester ur stb. Kossuth Lajos. VEGYES HÍREK. Kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi ш. kir. miniszter К. Molnár Viktor fogalmazó-gyakornokot Budapesten, segédfogalmazóvá nevezte ki. Választási aprósógok. Egy kandidátus találkozik tegnap reggel városuuk egyik humoráról ismeretes polgárával; már messziről köszön neki, kezét szorongatja, kérdezősködik egészségéről, családjáról. „Ne vesztegesse rám ezt a fáradságot — válaszol emez — nincs vótumom!“— Székesfehérváron Sárközy Aurél és Bóné Géza az alispáujelöltek. Zichy Jenő gr., ki Sárközy pártján van, közelebbről egyik este azt a tréfát követte el az ellenféllel, hogy kivette az egóez színházat, hogy a Búnépár- tiak ne kapjanak jegyet. Meghívó. A sepsi-szentgyörgyi táucz-tanuló ifjúság próba-tánczvigalma alkalmából 1883. évi deczember hó 26-án a sepsi-szentgyörgyi városház dísztermében Neufeld Béla táncztanitó zártkörű táuczestélyt rendez. Belépti dij: személyjegy 1 frt; cealádjegy három tag számára 2 frt; karzat 20 kr. Jegyek előre válthatók Fogolyáu Lukács ur kereskedésében. Kezdete 8 órakor. Nekrolog. Egy müveit és széles körben tisztelt hölgy, özv. Ziegler Károlyné szül. br. Galois Cecilé haláláról értesülünk. A boldogult egyike volt a Székely N. Múzeum legbuzgóbb pártfogóinak, melyet többször fölkeresett értékes adományaival. Közelebb a tavaszszal kapott tőle a muzeum egy rendkívül becses ajándékot, átengedte elhalt férje több százra menő, ritka orvosi művekben gazdag könyvtárát. Béke lebegjen hamvai felett ! Halálozás. Gáspár Ida, gyermekei: Géza, Atilla, Béla; úgyszintén ipa és napa: Gáspár Albert s neje Magyaróto Bákhel és gyermekei: Béla, Vilma férj. Gyurka Józsefné s gyermekei: Rerta, Auna, Róza, úgy a Hollaki-család nevében fájdalmas szívvel jelentik a hű, jámbor, kedves férj, szerető jó atya, vő s rokon aldobolyi birtokos Holla ki Albartnek élete 4I-ik s boldog házassága 8 ik évében, 8 hónapig tartó kínos szenvedés után történt halálát. Meghalt 1883-ik évi deczember hó 20-án délelőtti 9 órakor. Földi része a háznál tartandó röviá ima után az aldobolyi ev. ref. temetőbe tétetik decz. 22-én délután 1 órakor. Béke lengjen sírja felett ! ! Nekrolog. Sepsi-szentiványí Szentiványi Gábor k. mérnök, a maga, és kis tia György, úgy az elhunytnak szülei: Pataki Dániel és neje gróf Lá2ür Lukréczia, ezeknek fia : Dr. Pataki Albert és. neje, — ngy özvegy gróf Lázár Albertné, mint szerető nagyanya, megtört szívvel tudatják, hogy a hű nő, gondos anya, jó gyermek és gyöngéd testvér Szent- i V á n y i G á b о r n é született Pataki Anna, élete 24-ik évében, hosszas szenvedések után folyó fi, deczember hó Ц-én reggeli 31/a órakor megizünt élni. A megboldogultnak hűlt tetemei folyó deczem- ber hó 13 án délután 2 órakor fogunk a rém. katb. egyház szertartásai szerint a csernek) családi eir- kertben örök nyugalomra helyeztetni. Leikéért pedig az engosztelő áldozat a csáki-gorbói róm. katb. udvari kápolnában f. hó 15-én d. e. 10 órakor fog az egek Urának bemut&ttatni. Mely mindkét vég- tisztességre a résztvevő rokonok, barátok ét ismerősök meghivatnak. Béke poraira! Áldás »ml ékére ï — Csernek, 1883. deczember 11 -éft, Érdekes tűk. A jövő év juíius havában Londonban megnyitandó ^kiállításon két érdekes daruk.
