Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-03-25 / 25. szám
— 99 — nél. Ezek részben Moldvában vannak lekötelezve, de a közvetítő zsidók hajlandók az előlegpénzeket visszafogadni. Száz család liusvét után készül szekerekkel a havasokon át haza jönni. Odescalchy hg. és Szadeczky küldöttségi tagok Klopp mérnökkel együtt Fogadj istenre mentek, a hol harminczöt munkás íratta fel magát. Nyolczvannyolcz telektulajdonos nyilatkozatot adott hitelezőinek arra nézve, hogy adósságaikat Pancsováról fogják törleszteni. Báró Kapri örmény földesur meg akarja akadályozni a kivándorlást, ennek következtében Odescalchy kedden Szucsavára ment a kapitánysághoz. Szerdán látogatta meg a küldöttség az utolsó falut, József- falvát. Eddigi megállapodás szerint a küldöttség alkalmasint husvét második napján indul hazafelé. Ezalatt itthon is egyre folynak az előkészületek a betelepítésre. A csángó-egyesület alapszabályait a belügyminiszter már megerősítette. Pancsován a már évek óta működő végvidéki magyar telepítési bizottság közelebb ülést tartott, melyen Szabadkay elnök tudatta a bizottsággal, hogy a bejövő csángók számára, hol lehetne helyet találni. Szerinte, ha a csángók számára az épülő 3 községben a „ Vojlovici“ erdőt megkapják, csakis | 500 családot lehet egyelőre telepíteni, tehát a legnagyobb gond, hogy még ez évben a már ide érkező másik 500 családnak tisztességes telepes hely találtassák. Ezen segítendő, felolvasta az elnök, a pénzügyminisztériumtól leérkezett rendeletet, mely szerint Bács-Bodrogmegyében; a felső és alsó pusz- takulai kincstári terület telepítési czélra átengedtetik, a mely birtok 46737til/i6oo holdat teszen s nagyobb részt a telecskai fensikon fekszik és egyáltalán vízmentes. E leirat részletes előadása után az elnök indítványozta, hogy bukovinai véreink ide érkezte után, azonnal forduljon a bizottság Sándor Béla főispánhoz és Schmausz Endre Bácsme- gye alispánjához, a kik bizton el fognak követni mindent, hogy megyéjük kebelében 500 csángó magyart elhelyezzenek, sőt ha a káty-kovili kincstári erdő még ez ideig nincs eladva (a „Bácska“ szerint el van adva) úgy nagyon előnyös volna a Gsaj- kás kerület ezen pontján egy magyar községet teremteni. Egy csángó család Budapesten nyer elhelyezte - tést. Ugyanis Göndöcs Lajos fővárosi III ik kerületi elemi iskolai igazgató tanító, ki e minőségben négy évet töltött a csángók közt s a Bukovinában most künn járó küldöttséggel együtt van, a múlt napokban javaslatot tett Alkér fővárosi tanácsnoknak, hogy az ő vezetése alatt álló iskolánál a megüresedett szolgai állomást egy bukovinai csángóval töltsék be. Alkér ez eszmét magáévá tette s a polgármester a jelzett állomásra Szabó András hadik- 1 falvi földmivest kinevezte. Szabó feleségestül indul { uj hazájába s husvétra elfoglalja helyét. Az ó-budai iskolaszék útiköltségének fedezésére 20 fr tot gyűjtött össze. Harkányi Frigyes országos képviselő, mint a magyar galicziai vasút igazgatósági tagja már megtette a kellő intézkedéseket arra nézve, hogy a csángók az osztrák vonalakon is mérsékelt menetáron utazhassanak. A csángók útja ilyen formán egész Szolnokig nagyon kevésbe kerülne; Szolnokon hajók várnák őket, melyeken természetesen ingyen mennének a telepedési helyekre. Azok a városok, melyek mellett elhaladnak, nemcsak fogadtatásukról, hanem élelmezésükről is fognak gondoskodni. A csángó bizottság ülése. A csángó-bizottság márczius 15-én délután az országházban ülést tartott, melyen egyfelől a bukovinai székelyek hazaszállítása, másfelől pedig az alakulóban levő „G'sángómagyar-egyesület“ alapszabályainak megvitatása volt napirenden. A mi a hazaszállítást illeti. Nagy György három vonalat jelöl meg, melyen a hazajövetel lehetséges. Az első, Bukovinából Deésig gyalog, onnan Szegegedig vasúton, Szegedtől Páncsováig pedig hajón. Ezt az utat azonban, tekintettel arra, hogy a havasokat hó fedi, nem ajánlja. A második ut Cser- novicz, Stanislau, Strijy, Mező-Laborcz, Legenye, Mihályi, Sátoralja-Ujhely, Szerencse, Nyíregyháza, Nagyváradig, keresztül Szegedig s onnan hajón. — Ezen utón 50 százalék megtakarítást lehet nyerni az időben s a közlekedési minisztertől azon Ígéretet bírja, hogy a legmesszebb menő szállítási kedvezményeket is hajlandó megadni. A harmadik útvonal ugyanez, azon változtatással, hogy Szerencstől Budapestre jönnének a munkások s innen szállitatnának hajón Páncsovára. Maga részéről a második útvonalat ajánlja a bizottság figyelmébe. A vasúti szállítási dijat a magyar államvasutak fő- I pénztáránál akarná letenni s az számoljon el a többi társulatokkal. Az eljárás módozataira nézve azt ajánlja, hogy a bizottság küldöttei minden ‘‘gyes hazakivánkozó munkást Írjanak össze, tudakolják meg tőlük, hogy ott maradó családjuk fen- tartására mennyire lenne szükségük, ezt előlegezzék nekik s lássák el az utasokat két napi élelemmel. Elnök azután felolvastatja a inagyar-gácsországi vasutak igazgatóságának levelét, melyben késznek nyilatkozik a társulat a legmérsékeltebb díjért való szállításra. Ezután azon kérdést tárgyalta a bizottság, hogy az előlegezendő összeg ajándéknak vagy kölcsönnek fog-e tekintetni ? Hoitsy Pál felerészben ajándéknak kívánná, de felerészben visszatérítését óhajtaná, hogy az a később jövők útiköltségeinek fedezésére fordittassék. Jókai a kölcsönzött összeg visszafizetésére semmi igényt nem tartana fenn. Odescalchy Arthur herczeg az előleg levonását azért is kívánatosnak tartaná a munkabérből, hogy abból a munkások családjának beszállítását lehetne fedezni. Ráday Gedeon gróf azt kérdi Nagy Györgytől, hogy a ki a munkások behozatala végett ki fog küldetni, bir-e teljes felhatalmazással a töltéskészi tési munkálatok vállalkozójától? Nem fog-e majd a vállalkozó utólagosan kárpótlást követelni, ha talán a munkások ügyességével és szorgalmával megelégedve nem lesz? Nagy György válaszában kiemeli, hogy a vállalkozó írásban kötelezte magát ezen települőknek mindadig munkát adni, mig a töltésépités tart. A vállalkozónak egy küldöttje már künn is van Bukovinában, ki egységes fix árakon szerződteti a munkásokat. A vágy a hazajövetelre oly nagy a bukovinaiak közt, hogy többen kétszeresen adták vissza a moldvaiaktól már kapott foglalót. Felhívja a bizottság figyelmét ezenkívül még arra, hogy a pancsovai társulat egyszersmind belvizszabályozó I társulat lévén, a csatornázási munkálatot nem szándékozik vállalkozónak kiadni, hanem ezen betelepülő munkásokkal akarja végeztetni. Azonkívül minden egyes, a ki akar, fog kapni belső telket és külső földet is, melyet mái- tavaszszal megmunkálhat. A szomszédos területen levő kincstári erdőben találhatnak télen át is munkát s innen kaphatnak jutányosán fát lakházaik felépítéséhez. 0 érintkezve velük, nem akarta velük előre mindazon előnyöket tudatni, melyekben részesülni fognak. A kölcsön ajándékba adásának nem barátja. Tudomása szerint az andrásfalviak már szerveztek egy 3 tagú bizottságot, melyre házuk s földjük értékesítését bízták. Szilágyi Dezső és Szontagh Pál a 20 ezer forint előleg kiadását úgy látják indokoltnak, ha a munkások egyszersmind kötelezik magukat a telepítésre. Nagy György ujabbi felvilágosításai után a többség határozatilag kimondta, hogy az előlegezett ösz- szeg visszatérítését fogja kívánni. Azon kérdésre, hogy miként juttassék e kölcsön az illetők kezeihez? egy 5 tagú bizottság küldetett ki, mely a beszállítást gyakorlatilag végrehajtsa. E bizottság tagjai lettek : Somssich Pál elnök, Bánffy Béla gróf, Szilágyi Mihály és Hoitsy Pál. A bizottság a maga részéről Bukovinába kiküldte herczeg Odescalchy Arthurt és Göndöcs Lajost. Ennek végeztével Szontagh Pál elnöklete alatt a csángó magyar egyesületnek alapszabálytervezete került megvitatás alá. A 2. §. oda módosíttatott, hogy : „a keleti határainkon tullakó magyarok segélyezésére, azoknak, kik visszatelepedni kívánnak, ez irányban való támogatása, segélyezés és közvetítés által, tisztán társadalmi utón minden más tevékenység kizárásával stb. A 3. §-nál a tiszteletbeli tagokra nézve kimondatott' hogy: „ilyen csak az lehet, kinek megválasztása a m. kir. belügyminiszter által jóváhagyatik.“ A 4. §-hoz, mely az egyesület tisztviselőiről szól, hozzá függesztetett hogy: „kik teendőiket egyelőre díjtalanul végzik.“ A 6. § nál az egyesület feloszlatására nézve, elhatároztatott: „Ha erre nézve indítvány tétetik, az indítvány felett nem határozhat ugyanazon közgyűlés, hanem e végből külön rendkívüli közgyűlés hivandó össze, mely a jelenlevők szavazatának 3/3-ad részével a feloszlatás kimondhatja.“ Végül a 8. §. azzal toldatott meg, hogy „A vidéki bizottságok szervezete tudomás végett a m. kir. belügyminiszterhez felterjesztendő.“ * Abukovinai magyarok első csapa tjáért múlt pénteken este indult el Odescalchy Arthur herczeg. Göndöcs Lajos, Szádeczky Lajos és Klapp Károly, kik a honn maradók családjai számára 5 ezer forintot vittek magukkal. A küldöttség vasárnap érkezett meg Bukovinába s Andrásfalváról fog, mint központból a többi magyar faluba, Hadikfalvára, Istensegitsre, Fogadjistenre és Jőzseffalvára ellátogatni. Mint az „E—s“-nek sürgönyzik Radautzből, a magyar falvak nagyszerű fogadtatást rendeztek a küldöttségnek, melynek jövetelét, bár nem tudatta a bukovinaiakkal, megsejtették az Odescalchy nevére érkezett táviratból. A küldöttség délután 3 órakor ért Hadikfalvára, hol már nagy néptömeg és andrásfalvi legényekből álló negyven tagú lovas bandérium várta az érkezőket, kik Hadikfalváról Andrásfalvára mentek. Talpön volt az egész falu apraja-nagyja ; színes kendőkből diadalivet készítettek, s mikor elvonult alatta a küldöttség, mozsarak és taraczkok durrogása rázkódtatta meg a levegőt. A református templom tornyában megszólalt a harang s hangja összevegyült a lelkesült tömeg élje- neivel. Nem lehet leírni azt az örömet, melyet a küldöttség megérkezése keltett. Kétszeresen is indulnának, de a bukovinai hatóságok akadékoskodnak, kicsinyes formaságokkal nehezítve meg a küldöttség feladatát. A székely-egylet marosvidéki választmányának ülése. — Eredeti tudósítás. — M.-Vásárhely, 1883. márcz 14.* Székely-egylet marosvidéki választmánya a napokban tartotta meg ülését, a városház nagy termében. Jelen voltak : Br. Apor Károly elnök, Szent- iványi Gyula, Kovács Sámuel, Bernády Dániel, Csontos Olivér és Sándor Kálmán jegyző, helyi tagok ; továbbá báró Bánffy Zoltán és báró Kemény Domokos vidéki tagok. Felolvastatott a központi választmány 107—1882. sz. a. átirata, melyben a központi választmány saját szavai szerint, örvendetes megnyugvással vette tudomásul azon körülményt, hogy a marosvidéki választmány báró Apor Károly urat volt szerencsés elnökül megnyerhetni, a kinek egyletünk iránti meleg érdeklődése már eddig is hálára kötelezte központi választmányunkat; azon tekintély és befolyás pedig, raelylyel a nemes báró ur magas értelmi és társadalmi állása következtében is azon a vidéken, s egyáltalán az országban bir, teljes biztosítékot nyújt arra nézve, hogy a vidéki választmány s illetőleg egyletünk ügyei örvendetes lendületet fognak venni. Ezen örvendetes tudomás vétel, a marosvidéki választmány által is örvendetes tudomásul vétetett. — A költségvetés a központ által, azon észrevétellel vétetett tudomásul, hogy a vidéki választmány bevételei közé, csak azon öszszegeknek 40°/0-a vehető (utólagosan) tényleg is át, a melyek valósággal bevétetnek. Egy marosszéki ifjúnak, ásás- és szalma - kötésben, egy másiknak a faragászatban való képezte- tését czélzó indítványt, melyet Kovács Ferencz apátplébános, választmányi alelnök tett s vidéki választmányunk magáévá tette, a központ elvileg elfogadta s az átirat szerint ezen terv megvalósítása 1883- ik évre halasztatott, a mikor a központi választmány azt a lehető legezélszerübb módon foganatosítani czélul tűzte ki. Adja Isten, hogy a kivitel se soká késsék; mert a marosmegyei székely-egyleti tagok száma a 100 at meghaladván, egy ki; figyelmet e vidék égető szükségeinek tekintetbe vételével, a központtól jogosan megvárhatnak. Kiilö nősen a szalma- és sáskötésben kellene egy be- kecsalji székely ifjút mielőbb kiképeztetni, hogy a szalmakalapok és a százezerét meghaladó kivitellel biró sásból készülő „szotyor“ finomabb mintáit vidékünkön meghonosítsa. Felolvastatott a központi választmány 3 —1883. sz. a. átirata a „Héjjas- falvától Székely-Udvarhelyig“ tervezett székely vasút pártolása érdekében, 200 darab felhívás kisé- retében. A vidéki választmány e székely vasút kiépítését szintén pártolván, a 200 darab felhívásnak terjesztésére a polgármestert és alispánt hivatalos megkeresés által felkéni, a jegyző megbizatott. Bejelentetett, hogy a székely egyleti naptárból Sándor Kálmán jegyző 2 nap alatt 200 példányt, Bernáty Dániel pénztárnok 100 példányt személyesen árusított el, és igy a 300 példány elárusitásáért a székely egyletnek egy krajczár százalékot sem kellett fizetni ; a bejött dij a központhoz felküldetett. Tudomásul vétetett. Az egyleti szolga fizetése 12 forintban megállapitta- tott. A hátralékok felhajtására helyben a pénztárnok, vidéken a szolgabirák, az alispán utján felkéretni határoztattak ; az átirat mielőbb elküldésére a jegyző megbiztatot. A marosvidéki közgyűlésnek napja a vidéki tagokra tekintettel, a májusi országos vásárra, a vásár napját megelőző napra, május 27-ik- ére tűzetett ki. A közgyűlésig adatokat beszerezni a székely-egylet által kiképeztetett kosárkötő miként működéséről grót Lázár Jenőtől Medgyesfalvárói ; a kibédi faragászati iskoláról Reptsik. János tanfelügyelőtől; a köröndi fazakak forgalmáról és anyagi minőségéről Dósa Elek szolgabirótól, a megyéhez meghozott minta-szövőszékek hol elhelyezéséről Sándor László alispántól ; a szövészeti tanfolyam vidékünkön mikor megkezdéséről a megyei és városi gazdasági előadótól ; a szalmakalap és szotyor készítés forgalmáról, helységeiről, Gubódi, Pálfy, Melczer és más válalkozótól adatokat beszerezni, a jegyző megbizatott ; a ki addig is, mig más utón is tehetné, liirlap utján kéri ezennel fel úgy a nevezetteket, mint mindazokat, a kik ez ügyekről tudomással bírnak, hogy adataikat minél előbb Sándor Kálmán jegyzőhöz Maros-Vásárhelyre beküldeni, s ez által a szekely-egyletet, a székely érdekek és székely véreink elősegítésének hazafias munkájában, segíteni szíveskedjenek. VEGYES HÍREK. Sztupa Andor színtársulatával megérkezett városunkba. Az előadást hétfőn fogja megkezdeni. Magyar styl. Gróf Bethlen András, brassómegyei főispán a hosszufalusi müfaragó intézetben egy igen csinos szivarládát rendelt meg, melynek tervezetét Huszka József helybeli rajztanár készítette. A ládi- kó díszítése teljesen magyar jellegű s a faragvá- nyok úgy vannak alkalmazva, hogy a mezőkben leve díszítés kidomborodó magas reliefet képez, a mezők közti térben s a szegélyen levő pedig lapos reliefet. A díszítés a következő : a ládikó teteje három mezőre van osztva; a középmezőben egy stylizált rózsából kiinduló virágcsokor szemlélhető, mely stylizált szegfűből, rózsából, tulipánból és *) Múlt számunkból tér szűke miatt maradt ki. Szerk.
