Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-12-20 / 102. szám
407 — mi századokig harczoltunk lételünkért és egyszersmind nyugotnak biztonságáért törökkel, tatárral. Eme kis kitérés után térjünk vissza tárgyunkra, a levélpapírra, melynek fejlődési története eléggé érdekes, hogy vele megismerkedjünk. Az ó-korban a görögök és rómaiak mint tudjuk fakéregre, s aztán viaszszal bevont táblákra jegyezték fel s közvetítették gondolataikat. Legelőször Memphisben készítettek a papyros növényből a mostani papírhoz hasonló anyagút, oly módon, liogy a. növény szárait vékony, de széles szeletekre osztva, asztalon sorban elhelyezték, s aztán az igy elrendezett rétegekre keresztben hasonló réteget fektetvén, az egészet erősen lesajtolták. Ez megtörténvén s a sajtolt anyagot kiszárítván, csonttal lehetőleg simára és fényesre csiszolták. A papírnak ez a kezdetleges faja többféle formában készült és Rómában később lényegesen javíttatott, s azután századokon keresztül, még a X-ik században is használatban volt; az ó-korban csak a pergament versenyzett vele komolyan, melyet tekercsekbe göngyölve bocsátottak forgalomba. A pergament eredetét a marhatenyésztő népeknek köszöni, melyek az állatok bőrét készítettek ki в használták írásra. A mostani papírgyártást közvetlenül a gyapot- papir készítés előzte meg, mely chinai eredetű s az arabok által terjedt el Spanyolországon keresztül Európába. Az általános papirszükségleten a IX-ik és X-ik században kezdett segíteni, hozánk azonban csak a XIV. század elején jutott el. Készítés módja a nyers anyagból nem egészen ismeretes, a gyártmány maga azonban vastag, sárga és törékeny volt, de ez czéljának mégis inkáúb megfelel': és olcsóbb is volt, mint az előbbi keletű papyros készítmény vagy a pergament. Ez a gyártmány is hosszú időn át, még a XV. században is használatban volt, noha már akkor régen kezdték a rongyot is feldolgozni, sőt 1390- ben Stromer U h m a n Nürnberg közelében az első papírgyárat is felépítette. Itt azonban a papír készítés kézi sajtók segélyével történvén, a gyár nem igen virágozhatott fel egyhamar, holott az Olaszországban és Dániában később keletkezett hasonló gyárak csakhamar virágozni kezdettek. A XV-ik századbeli német papír tiszta fehér tömegből készült, kis sodrony formán mentették s ökörfej, püspöksüveg sat. vizjegyekkel jelölték meg. Ezt a papirfajt akkor igen kedvelték s nagyban el volt terjedve Európában mindenütt, mert Angliában és Hollandiában ekkor még semmiféle papíripar nem volt s Francziaországban is csak csecsemőkorát élte. Különben a papíripar csak a XVL-ik században kezdett igazán virágozni, midőn azt Spielmann 1588-ban Angliában meghonosította, Németországban és Belgiumban ellenben a XVII-ik század folyamán ez az ipar igen gyorsan hanyatlott, mert a 30 éves háború nemcsak akadályozta kifejlődését, hanem úgyszólván lehetetlenné is tette. Csak a következő XVIII ik században kelhetett ismét lábra a papíripar, lépésről lépésre igyekezvén magának tért hódítani ; később mindinkább fejlődésnek indult, de teljes virágzásra csak a XIX-ik században juthatott, midőn a gőzgép alkalmazása ennek is nagy lendületet adott. Hazánkban a diósgyőri papírgyár igyekezett a szükségnek megfelelni és ez sikerült is, mert az itt készült merített papír kiválóan jó ^minőségű lévén, általánosan kedveltetett ; a gyár azonban még sem virágozhatott fel, mert a század elején papir- szükségletünk még nem volt olymérvü, bogy a gyárat kellően foglalkoztathatta volna. így a jól berendezett gyár hanyatlásnak indult, később pedig a rohamosan fejlődött külföldi gyárakkal szemben nem versenyezhetvén, működése csak nagyon kis körre szorítkozott. Ily viszonyok között századunk második felében irodalmunk nagyobb mérvű fejlődést vevén, papir- szükségletét külföldi gyárakból volt kénytelen fedezni, s igy arra nem is gondolhattunk egyhamar, hogy hazánkban papírgyárakat építsünk, mert a külföldnek nagyon kifejlett és előrehaladt hasonló iparával sikeresen nem versenyezhettünk volna. A hazánkban jelenleg létező gyárak is csak külföldi, nagyobb intézeteknek mintegy fióktelepei, melyeknek czége alatt a külföldi papírtermékekkel elárasztják az országot. A jelenleg termelt papír s különösen a levélpa- pir fajok közt legjobb minőségű az angol, de kül sőleg iegszebb, legdíszesebb a franczia készítmény, mely utat talál magának a világon mindenütt. A mai levélpapír termékek különben már alig sorozhatok az iparczikkek közé, mert valódi művészi alkotásukkal tűnnek fél ezer meg ezernyi változásban. Es valóban az iparnak a művészettel kellett kezet fognia, hogy ily remek alkotásokra képes legyen. A finom, finomabb, legfinomabb fehér ёз színes bordás és hamvaskék City, hamvas, ötféle szinti gránit, a valódi angol crème, sárga simitatlan Old style, a Gentry Paper, a színes elefántcsont stb. lev- ipapiros számtalan változatban, egyszerűen és aranyszegélylye), aztán fecskékkel, galambokkal, rococo sportképekkel, virágegyvelegekkel, tájképekkel, állatokkal, hirnzésmintákkal, csipkemintákkal, inaeskafejekkel sat. díszített száz meg százféle díszesnél diszesebb levélpapírok s hasonló díszítésekkel ellátott, rövid közlésekre alkalmas kártyák (billets de correspondence) az iparművészet mindmegannyi kiváló terméke, minden íróasztalnak valódi díszéül szolgálna. Még csak azt jegyezve meg, hogy az iparművészet eme csodái a lehető legjutányosabb áron szerezhetők meg kiesínjben és nagyban Budapesten Károlyi György kitünően berendezett papírüz- letében (V. kerület, Dorottya-utcza, 10. szám), — befejeztük a levélpapír történetének vázlatos ismertetését. Csongor. VEGYES HÍREK. Hauser I. L., a budapesti vakok intézeténél zenetanár, közelebb városunkon való keresztülutazása alkalmával hangversenyt fog rendezni, melyre előre is felhívjuk a közönség figyelmét. A szombati dalestály, melyet a dalkör rendezett, egyike volt a legélvezetesebb s legjobban rendezett mulatságoknak. Az estélynek kiváló érdeket kölcsönzött a körmagyar, melyet Neufeld Béla táncz- mester ur tanított be. A rég nem látott, az ifjabb nemzedék által már alig ismert szép táncz sokakat vonzott az estélyre, kik különben aligha jelentek volna meg; az újság ingere zsúfolásig megtölté a városház dísztermet. De e nélkül is megérdemelte az estély azt az érdekeltséget, melyben részesült. A dalkör kitett magáért ; oly válogatott műsorral állt elé s az előadások oly preczizek voltak, hogy az egyesület méltán meglepett mindenkit, kinek nem volt tudomása a dalkör ujabbi mindent zajt kerülő szervezkedéséről. Webernek „Dalra“ czimü zenemüvét s az utánna felhangzó tapsviharra Horváth Gy. „Disznópásztor idylljét“ hallottuk először. Azután Coquelin egyik hatásos monológját, „A fel öltőt“ adta elő Jancsó Gábor ur. Az ügyes, diskret előadás nagy derültséget keltett a hallgatóságban. Ismét a dalkör lépett az emelvényre s népdalokat énekelt, melyeket a közönség harsogó éljenek közt megujráztatott. Dr. Szász Istvánná Jakab Ödön „Nem látták a kicsi fiam?“ ez. balladáját szavalta el. Az átértett és átérzett- szép szavalatot szűnni nem akaró tapsokkal és éljeuekkel jutalmazta a hallgatóság. Ezután Erkel „Névtelen bősök“ ez. operájából a „Takaródét“ énekelte el a dalkör Bogdán Andor ur zongorakisérete mellett, Bogdán Blanka és Mari kisasszonyok s Bogdán Andor ur Suppe a „Költő és paraszt“ ez. zenemüvét zongoráztak el, a közönség viharos tapsaira és újrázására megtoldva néhány dallal, majd közóhajtásra Bogdán Andor ur zongorázott népdalokat, melyekért szűnni nem akaró éljenekben részesült. A műelőadásokat Goll I. indulója s az utánna felhangzó újrázásra „Galagonya bojtorján“ ez. népdal zárta he. Most következett a táncz s annak legérdekfeszitőbb része, a körmagyar, melyet éjfél után közkívánatra még egyszer eljártak. Az estély 3 óra után ért véget. A táncziskolai próbabál f. hó 26-án fog megtartatni a városház dísztermében, mely alkalommal a körmagyar is újólag be fog mutattatni. A kik meghívót esetleg nem kaptak volna s arra igényt tartanak, Fogolyán Lukács ur kereskedésében kaphatnak. Orbán Balázs orsz. képviselőnek édes anyja, Len- gyeltalvi özv. báró Orbán Jánosné, szül. Kneczkel Eugenia folyó hó 12-én hosszas szeuvedés után, élete 73-ik évében végelgyengülésben elhunyt. A női erényeknek egy ritka példánya szállt sírba. A távol keleten született magyar atya- ás olasz anyától s az együtt oly sokat szenvedett két testvérnép szebb tulajdonait egyesité lelkében. Testestül- lelkestől magyarrá vált, úgy élt, úgy működött s úgy halt el, mint a klasszikus kor dicső emlékű höl gyei, kik a haza- és szabadságszeretetuek voltak magasztos őrszellemei. A temetés e hó 14-én fényesen és komoly pompával tartatott meg a Szejke fürdőn, úgy az értelmiség, mint a nép élénk részvéte mellett. A temetési szertartás csak nem az egész napot igénybe vette, mert a boldogult kívánsága szerint a család ős birtokán, a Szejkefürdőtől negyedóra távolra eső Lengyelfalván tartatott meg, délelőtt az engesztelő áldozat és beszeutelés. Egy gyengéd figyelem volt az az üdvözülttŐl, mintha nem akart volna végbucsu nélkül megválni azon községtől, hol élte legnagyobb részét töltötte. Es e gyöngéd figyelmet a nép hasonló gyöngédséggel viszonozta, mert a község összes lakói apraja és nagyja, daczára a rideg téli időnek, szánakon és gyalog a lelkészszel élükön lejöttek a Szejkefürdőre és nagy pompával kisérték fel a fényes érczkopor- sóba helyezett halottat a lengyelfalvi templomba, és onnan a requiem megtartása után vissza a Szej- kére. A tulajdonképi temetés délután 2 órakor történt meg a Szejkefürdőn. Udvarhelyről és a szomszédos községekből oly sokan gyűltek egybe, hogy a fürdő vendéglőjének két nagy terme, melyek egyikében a ravatal fel volt állítva, alig volt képes befogadni a nagy közönséget. A három pap által végzett gyász szertartás és Kovács Mózes udvarhelyi kántor megható búcsúztatója után, a lengyelfalvi kath. lelkész tisztelendő Iletteghi József tartott egy valóban emelkedett szellemű szép gyászbeszédet, a mely nem csak a kesergő család, hanem még az idegenek szemeibe is könnyeket fakasztott, s melyben a boldogulnak életrajzát és áldásos életét élénk színekkel s valódi költői hévvel ecsetelte, a vallás vigaszát csepegtetvén a nagy veszteség súlya alatt roskadozó család vérző szivére. Az egész közönség és a fogatok hosszú sora kisérte el a boldogulta! a díszes családi sírboltba, hol a koszorúkkal ékített koporsó elhelyeztetett. Béke lengjen hamvain ! Nem Krisztus vére. A kölni érsek nemrég körrendeletét bocsátott ki s abban utasítja a lelkészeket, hogy a raisézésliez hamisítatlan bort vegyenek, mert a csinált bor „nem Krisztus vére.“ Az uj bán első kellemetlensége. Alig ért KlmenIléderváry Károly gr, az uj liorvát bán a reá bízott ország területére, már is kellemetieusége volt. Az uj bán ugyanis a déli vasútnak őt megillető állandó szabadjegyét idejében megkapta, ellenben a magyar államvasutak (zákány-zágrábi vonal) állandó jegyet még nem kapta meg. A déli vasút kalauza beszálláskor megnézte a bán menetjegyét, ki azután a déli vasúton tett útja közben többé nem is zavartatott. De Zákányban át kellett szállania s a gróf uj kocsiba ült. De alig haladt át a vonat a Dráva hidján s ért liorvát területre, a kocsi ajtaja megnyílt s megjelent a kalauz. Ez tudta ugyan, hogy a kocsiban levő utas a liorvát báu, de köte- lességszerüen kérte tőle az állandó jegyet, hogy számát feljegyezze. Kimen gróf a déli vasút állandó jegyét mutatta fel. „Bocsánat, excziás uram — monda a kalauz — de ez a jegy a mi vonalunkon nem érvényes.“ Ezzel betette az ajtót s eltávozott, hogy a vonatvezetőtől további utasítást kérjen. Ez nem adhatott mást, mint a mit a szabályok élőárnak s így az „utas“ utólag 7 frt 20 krt a menetjegyért s 80 kr büntetést volt kénytelen fizetni. — Uj lap. Braükovics György kiadásában és szerkesztése mellett „Kitartás“ czimü független irányú képes politikai napilap jelenik meg Budapesten. Előfizetési ára: egész évre 12 frt, félévre G frt, negyedévre 3 frt, egy hóra 1 frt; egyes szám ára 4 kr. Nekrolog. Özv. Drágomán Izsákné, Csákány Mária a maga és gyermekei : Jenő és neje ; Bogdán, Izsák, úgy számos közeli és távoli rokonok nevében mély fájdalommal jelenti, bogy a forrón szeretett fiú, jó testvér és rokon Drágomán Antal, VIII. gymn. oszt. tanuló folyó hó 10-éu éjjeli 12 órakor, 19 éves korában, hosszas szenvedés után, megszűnt, élni. A boldogult hült tetemei f. hó 12-én d. u. 3 órakor fognak régi baroravásár-utezai 666. szánni szállásáról a helyi róm. kath. sirkertba örök nyugalomra elhelyeztetni; leikéért pedig az engesztelőáldozat f. hó 14 én d. e. 10 órakor fog a plébánia* főegyházban az egek urának bemutattatni. Nyugodjék csendesen! Maros-Vásárhelytt, 1883. deczember hó 11-én. Véres szerelmi dráma folyt le vasárnap délelőtt a fővárosban. Fekete Sándor 20 éves asztaloslegény, a ki a Conti-utcza 3. számú házában lakik, már régóta benső viszonyt folytat a vele lcözvetlan szomszédságban lakó Fisztel Karolina dohánygyári munkásnőnek Eszter nevű leányával. A leány anyja azonban e viszonyt elejétől fogva rossz szemmel nézte s úgy a fiatal embert, mint leányát többször figyelmeztette, hogy hagyjanak fel a viszouynyal, kerüljék egymást, de eredménytelenül. A fiatalembert az anyának hideg modora nagyon elkeserítette s kedvese előtt többször mondta, hogy nem lesz ennek a dolognak jó vége. Körülbelül egy hó előtt már annyira ment, hogy öngyilkossági szándékkal magára lőtt, de a golyó csak horzsolta mellét s néhány nap alatt teljesen felgyógyult. Pár nap előtt az anya leányával együtt lefényképeztette magát s ebből egy példányt egy horgas szeg kíséretében küldött meg a fiatal embernek, azt akarván jelezni, hogy ha úgy tetszik, felalcasztathatja rá magát. A fiatal ember elértette a czélzást s ma délelőtt 10 —11 óra közt erős elhatározással lépett be a nő lakására s egyenesen azt kérdezte, hogy hozzá adja-e leányát nőül vagy nem ? Miután az anya válasza tagadó volt, a fiatal ember egy 6 lövetű revolvert rántott elő s azzal kétszer a. nőre lőtt, s midőn azt véresen elbukni látta, a harmadik golyóval önmagát lőtte mellbe. A leány segítségért kezdett kiabálni, mire a házbeliek összefutottak a látva a véres jelenetet, rendőrt hívtak, ki a sérülteket haladéktalanul a Rókus kórházba szállította, hol nemsokára megjelent az esetről értesített józsefvárosi kapitányság kiküldöttje és egy vizsgáló biró, hogy a sérülteket kihallgassák. A két lövés közül a nőt csak az egyik érte, de ez is csak a jobb oldali emlő felső részét fúrta keresztül és a kart horzsolta s a seb épenséggei nem veszélyes ; a fiatal embernek azonban a golyó közvetlen a szive alatt hatolt a testébe s minden jel arra mutat, hogy a tüdőt fúrta át, a mi könnyen életveszélyessé válhat. Kemény tél lesz az idén, mint azt Delauney kapitány a 'Limesben jósolja. Szerinte az 1827—2b- diki tél sem volt oly szigorú, mint a minőnek még előtte állunk. Fámban 53 napon át lesz rendkívül kemény fagy, még pedig 39 napig egy búzámban. Delaunay kapitány összeköttetésbe hozza e várható nagy hideget a javai tüzhányókitörésekkel.
