Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-04-26 / 34. szám
— 134 — leges munkától megkiméltessék, czólszerünek tartaná, ha a zárszámadások a költségvetés tárgyalásakor iutéztetnének el. Győrfi Pető nem fogadhatja el azon nézetet, hogy a felmentés megadása pusztán formai dolog. Beszélt még Krisztinkovich Ede s Lukács László, továbbá Madarász József, ki a bizottság javaslatával szemben a felmentés megtagadását indítványozza. Л ház elvetette Madarász indítványát s megadta a felmentést. Pénteken nem volt ülés. Szombaton a közadók kezeléséről szóló törvényjavaslat tárgyaltatott. Hegedűs Sándor három pontban foglalja össze a törvényjavaslat alapelveit. Egyik a közegek hatáskörének, felelősségének s a közönség iránti viszonyának szabatos körülírása, másik az adókivetés egyszerűsítése, s a harmadik egyfelől a közönség kötelességeinek szigorú megszabása, másfelől érdekeinek védelméről való gondoskodás. Madarász József a függetlenségi párt nevében határozati javaslatot terjeszt be a törvényjavaslat elvetése végett, mivel az az adófelügyelőt az eddiginél is tágabb hatáskörrel ruházza fel s a végrehajtást a polgárok irányában még szigorúbbá, az összpontosítást az adók kezelésénél, kivetésénél s behajtásánál még merevebbé teszi s az igazságtalan és zaklató eljárásokat a polgárok ellen nemhogy megszüntetné, de sőt állandósítja. — Prileszky Tádénak több kifogása van a törvényjavaslat ellen, de azon reményben, hogy a részleteknél lehet oly módosításokat tenni, melyek az adózó polgárokat meg fogják óvni a tulterheltetéstő! s felesleges zaklatásoktól, elfogadja részletes tárgyalás alapjául. Eerenczy Miklós az önkormányzati közegek hatályos befolyását kívánná biztosítani az adókivetésnél. Szápáry Gyula szerint nem arról van szó, hogy az adókezelés rendszere megváltoztattassák, hanem hogy a létező rendszer keretében mutatkozó visszásságok orvosoltassanak. Ajánlja a törvényjavaslatot. Orbán Balázs szerint e javaslat nem egyéb, mint foltozása a régi rosz- nak. A jelen javaslattól csak annyit vár, hogy uj hivatalok teremtetnek s uj kortesek szereztetnek a kormány számára. Mocsáry Lajos véleménye szerint rendszerváltoztatás nélkül ne számítsunk javulásra. Földes Gyula szerint az a javítás az adókezelésnél, melyre az előadó mutogatott, csak Írott mai ászt, melynek nincs foganatja. — Ezután a kérvények tárgyalása következett. A h a t árőr vidéki képviselőválasztások a múlt héten folytak le. 27 kerületben kormánytű ' .. Hadd, hadd vigyem magammal gyermeked, Hadd ültetem a rozs közé s s ha Allan. A dús életnek örvend, őt meglátja, Megáldja érte, ki elköltözék !“ így Dóra fölvevé a gyermeket, S a buzaföldön átvivén, egy lankán, Hol aratatlan élet dús aranyát Sok szürke mákfej tarkitá, letette. S im jő a gazda, nézi, mint aratnak, S nem látta őket. Egy legény se merte Figyelmeztetni, hogy lám, Dóra ott van, Es Dóra, bár hozzá sietni vágyott, Nem mert elé kerülni. Telt a nap, S az aratókra ráborulfc az éj. Masnap megint fölkelt a lány, vévé A gyermeket, s a lankát fölkereste ; Útközben vadvirágokból füzért Kötött a kis fiú kalapja mellé, Hogy kedvesebbnek lássa Allan őt. S a mint az agg jött, megpillantva őket, Elhagyta dolgosit, hozzájuk lépett : „ Hol voltál tegnap ?“ — kérdé szigorúan — Kié e. gyermek? Mit kerestek itt?“ Dóra szemét lesütve válaszolt Szelid hangon, remegve: „Vilmosé !“ I párti, négyben Starcsevics-párti s háromban Mrazovics-párti választatott. Két kerületben uj választás lesz. Az olasz nemzet hangulatát Ausztria ellen a hivatalos szövetség daczára is kirívóan jellemzi az udinei esküdtszéknek az Oberdank társai, Giordani és Ragosa ellen emelt vádra szombaton hozott Ítélete. Bár az államügyész eléggé kiemelte, hogy az osztrák császár ellen megkísértett merénylet veszélyeztetni képes Olaszország biztonságát s a körülményekhez képest casus belli is lehet : az esküdtszék felmentette a vádlottakat, kiket a törvényszék előtt összegyűlt tömeg zajos éljenzéssel fogadott. Romániában miniszteri rendelet jelent meg, mely a romániai államvasutak összes hi vatalnokainak kötelességükké teszi, hogy a z oláh nyelvet három hó alatt elsajátítsák, különben elbocsáttatnak. Az orosz udvar következetesen kiválogatja a czár koronázására azon napokat, melyeket valamely szerencsétlen esemény tesz emlékezetesekké. így meg volt már határozva, hogy a koronázás május 27-én fog végbemenői, azonban egyszer csak rá jönnek, hogy e napon gyilkolta meg Gudonov Boris az utolsó Rurikot, Demeter herczeget, a koronázást tehát junius 10 éré halasztották. Csakhogy e nap is szomorú emlékű a czári családra; ekkor halt meg III. Sándor anyja. Föltehető tehát, hogy egyszer megint csak jő a hire az elhalasztásnak, különösen ha a nihilisták életjelt adnak magukról. Azok pedig mind sűrűbben adnak, bár a múlt héten ismét hatot Ítéltek közülök halálra, nevezetesen Gracsevszkyt, Bőg- danovicsot vagy más néven Kobozevet, Szlato- kovszkit, Buzevicset, Felalovot s Klinenkot. Újabban ismét egy kiáltványt tettek közzé a „Volnoja Szlovo“-ban, melyben Muszkaország műveltebb osztályához fordulnak és fölhívják azt, hogy csatlakozzék a forradalomhoz, mert ha ezt nem tenné, akkor mindenkit, ki távol tartja magát attól, úgy fogják tekinteni, mint a nép ellenségét és aszerint bánnak velők. Figyelmeztetnek arra, hogy a nihilista párt minden üldözések, elfogatások, kivégeztetések és Szibériába való száműzetések daczára most is ép oly erős, mint azelőtt volt, hogy kimeríthetetlen pénzforrások fölött rendelkezik és mindig újra toborozza magát. A koronázás az utolsó határidő, melyet a czárnak engedtek ; addig nem bántják, de ha akkor sem ad alkotmányt, úgy jár, miként az apja. A lány fölvette. A fiú siráma Mind távolabbról hallatszott felé. Szegény leány lecsüggeszté fejét, Tanácstalan gondolva rá a múltra, A tegnap estre s más egyébre, inig Zokogva dűlt a földre. — Telt a nap S az aratókra ráborult az éj. Aztán fölkelt, Marit keresni ment, S megállt a ház küszöbjén. Mari látván, Hogy nincs a gyermek Dórával, örült, Köszönve istennek, ki megsegité. Ám Dóra szólt: „Elvette gyermeked, De jó Marim, tűrj meg veled s munkát adj, Mert nála nincs már otthonom nekem.“ — „Az nem lehet! — felelt Mari ijedten — Miattam baj ne érje jó szived ! Tudom most már, miért vette el fiam’ ': Hogy anyját ócsárolni megtanitsa ; S ezt nem hagyom. Veled megyek, gyerünk 1 Enyém a gyermek, elhozom fiam’ S megkérem Allant is, fogadjon újra Magához téged, ám ha vissza nem vesz, Nálunk maradsz s majd együtt dolgozunk Vilmos fiáért, mig felnő ez is, S nekünk segithet.“ Szinliáz. — E. Kovács Gyula vendégjátéka. — Ritka színészt áldott meg a természet oly sokoldalú képességgel, hogy egyforma művészettel bírná kifejezni az emberi lélek legellentétesebb sajátságait s képes volna a megrázó szenvedélyek és indulatok mellett a jellem nevettető vonásainak is ábrázolására. E. Kovács Gyula e ritka művészek közé tartozik s szombaton este alkalmat nyújtott rá, hogy művészetének ezen oldalát is megismerhessük. Két franczia vígjátékban lépett föl : egyik Leroy Lajos darabja, „Jakab ur/i, az emberesük királya“, másik „Л páriái adós“, melyet ő dolgozott át magyarra. Amabban Jakab urát, ebben az adósok börtönétől félő Dargoutiérest adta. Játékában, mozdm lataiban, hanghordozásában oly könnyedség volt, minőt a szenvedélyek erőszakos kitöréseinek ábrázolásánál erős inaikirozáshoz szokott drámai színészeknél nem igen lehet találni. A többi szereplő közül megemlítjük Kulinyit, ki az első darabban a gazember Bonnegracet, és Sáráit, ki az utóbbiban a bankárt adta. Vasárnap a „Betyár keul'ijé“-ben lépett föl, mint Gyuri Bandi. E szerep, bár a darab melyben föllépett, megint egy más műfajt képez, korántsem tér el annyira szerepkörétől, mint azok, melyeket szombat este adott. Ugyanazon vonásokból áll ez is, mint a drámai szerepek ; a szenvedély itt is elemi erővel tör ki s tragikus összeütközésre vezet. A művész alakító képességének kiváló alkalma nyílt az 1. felvonásban, midőn Bandi a gonosz terv végrehajtása felett töprenkedik s aztán a másodikban, midőn a gyilkosság elkövetése után szeretőjéhez megy s lelkifurdalását borba, csókba, tánczba akarja fojtani. Mellette Sztupánét (Boris asszony) és Nyilas Ilonát (Buzi Zsófi) emeljük még ki. Hétfőn Katona halhatatlan müve, „Bánk bán“ került színre. A magyar irodalomnak egyetlen egy terméke sincs, melyben a magyar faj jellemének vonásai oly plasztikáikig volnának megtestesítve, mint Katona tragocdiájában. Bánk, Petur tetőtől talpig magyarok, nem csak névvel, hanem összes egyéniségüknél fogva s azért mégsem typikus alakok, hanem egyének. A magyar faj könnyen kitörő, de könnyen le is csillapítható büszke daczossága mily más alakban jelentkezik Bánknál, mint Peturnál és mégis megvan mindegyikben. Kovács Gy. ur Bánk bánt adta, ezt a lovagias, királyához a középkor összes ábrándos tiszteletével ragaszkodó alakot, kit a körülmények oly helyzetbe sodornak, hogy bár a király helytartója s a törvény Őre, uralkodója iránti ragaszkodása s a nők iránti lovagias tisztelete daczára is lázadó, királygyilkos, egy nő gyilkosa lesz. Kovács ur művészetének teljes apparátusával oldotta meg a feladatot, kifejezni azon lelki állapotot, mig egy oly jellemnek, mint Bánk bán, egész erkölcsi világa oly átalakuláson megy keresztül, hogy a királynő gyilkosa lesz. Kedden „Didier vagy a késő szerelem“ adatott Berton Pétertől. Didier, kiben egy lányka iránt érzett szenvedélyes szerelem és a tiszta vonzalom vívnak harczot egymással úgy, hogy egy időre beleőrül, egyik legművészibb alkotása Kovács urnák. Általában bámulatos preczizióval képes ábrázolni Nem jöttem én koldulni magamért, Se Vilmosért, vagy kis fiam miatt ; De Dóráért : vedd vissza, ő szeret. . . . Oh jó uram, hogy Vilmosom kimúlt, Békékébe’ búcsúzott el a világtól ; Nem bánta meg, mondá, hogy nője lettem, Mert hű s türelmes voltam, ám uram Az fájt nagyon, hogy atyja eltaszitá : — „Áz isten áldja őt — igy szólt szegény — S ne tudja meg, mit szenvedtem miatta.“ Befordult e szavakkal és kimúlt, Itt hagyva engem, igy boldogtalan. De most, uram, add vissza gyermekem , Ha itt maradna, atyja emlékére Szidalmat szórna majd. Vedd vissza Dórát, Es hadd legyen minden, mint volt előbb. így szólt Mari, és Dóra ráborult. A kis szobát mély csönd töltötte be, S egyszerre im az agg zokogni kezd : „Hibáztam, érzem . . . gyermekem ! megöltem, En öltem meg . . . kedves jó fiam !... Pedig szerettem . . . oh, hibás vagyok ! A jó isten tán megbocsát ezért .... Csókoljatok meg gyermekeim !“ A nők Nyakába esve összecsókolák. Az aggot lelki furdalás gyötörte, Meglepte őt az addig visszafojtott Nagy szeretet ; szegény Vilmosra gondolt J3 Vilmos fiát ölelve, órahosszant Elzokogott. —■ így éldegéltek aztán, Egymást szeretve, mind a négyen ott. Pár évre Mari férjhez ment megint,; De Dóra sírjáig leány maradt. Angolból Kacziány Géza. az agg lolcsattant: „Nem tiltám-e meg? Nem mondtam-e ?.“ Dóra megint felelt : „Büntess meg engem, ám vedd e fiúcskát Es áld meg érte, ki elköltözék!“ Allan haragva szolt: „Úgy? hát titokban Az asszonynyal szövetkezésben állasz? Hogy mit kell tennem, most tőled tanuljam? Tudtad, szavam törvény, s megszegted azt ! Legyen: magamhoz veszem e fiút, Te meg mehetsz, többé ne lássalak!“ így szólt s fölvette a fiút, de az Sikoltozott s kapálózott ijedten : Dóra elé hullott virágfüzére ; Megcsókolta egymást A két nő s útra kelt Allan felé. — A házajtó ép nyitva volt ; benéztek S az agg térdén látták a kis fiút, A mint hintáztatá nagyapja, közben Megsimogatva édes arczocskáját. A kis fiú meg ott babrált, nagyapja Pecsétgyűrűjét kapva meg, a mely Az óra lánczán függve ragyogott. A nők beléptek. Anyját látva meg, Hozzá kívánkozott a kis gyermek ; Allan letette őt, de Mari szólt: „Atyám ! — ha igy szabad szólítanom —
