Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-04-26 / 34. szám

— 135 — az erős lelki tusukat. Az eszme, melyet a költő megtestesíteni akar, egész egyéniségén, hangjában, mozdulataiban, magatartásában, szemeinek kifejezé­sében alakot ölt. Az előadás sikerének emeléséhez hozzájárult Sárdi (Kaynold) és Biró Anna (Lucie) is. A közönség, mely a nagy művész iránti elisme­résének tapsokban, éljenekben s koszorúkban adott kifejezést, a négy első előadás alkalmával zsúfolásig megtöltötte a színházat, kedden azonban oly nagy volt a részvétlenség, hogy majdnem üres padok előtt kelle megtartani az előadást. Szeretjük remélni, hogy a rósz benyomást, melyet lehetetlen hogy ne szerzett volna e feltűnő részvétlenség, a még hát­ralevő előadások alkalmával el fogja feledtetni vá­rosunk a nagy müvészszel. VEGYES HÍREK. ínség-munka cziinü értesítésünkkel kapcsolatban megemlítjük, hogy a munka vezetésével megbízott Gyárfás Győző kir. s. mérnök a helyszínére f. hó 28-án (szombaton) fog kimenni és a munkálatot f. hó 30-án (hétfőn) megkezdeti; a munkában részt venni óhajtók nevezett mérnök urnái a helyszínén jelentkezhetnek. Felhivás. A kik a vasárnap este E. Kovács Gyula színművész ur tiszteletére rendezendő búcsuestélyen megjelenni kívánnak, szíveskedjenek a vendégek szá­ma iránti tájékozás tekintetéből nevüket a czukrászdá- ban kitett aláírási Ívbe bejegyezni. S.-Szentgyörgy, 1.883. április 25. A bankett rendező bizottság. A műkedvelő egyesület tagjai kéretnek, szíves­kedjenek csütörtökön d. u. 5 órakor a bazár-épü­letben tartandó értekezletre megjelenni. S.-Szent- György, 1883. ápril 25.-Az igazgatóság. A Polonyi-Füzesséry ügynek egyik sajátságos fordulatát képezi, hogy áldozatait nem a főszerep­lők közül szedi. A két főszereplő, kik az első fel­vonásban oly dühvei rontottak egymásnak, háttérbe szorult. Most az affaire főalakja Verhovay, kivel a függetlenségi kör minden szolidaritást megtagadott. Verhovayt Ftizesséry párbajra hívta ki azon nyilat­kozatáért, melyben Füzesséry hazugnak mondatik. Verhovay feltételesen elfogadta a kihívást, ha be- csületbiróság ül össze s az kimondja F. párbajké­pességét. A 4 tagból álló becsületbiróság összeült s hárman kérdés alá sem eshetőnek mondták F. pár­bajképességét. V. most azt kívánta, hogy tiszti becsület­biróság mondjon ítéletet. F. erre is hajlandó lett s honvéd elöljáróságát felkérte, hogy becsületügyi vizs­gálatot indítson ellene. — Egy másik áldozata az affairenek Xsarnay Viktor ozimzetes rendőrkapitány, kit hivatalos titok elárulása miatt állásától Thaisz Elek főkapitány felfüggesztett s fegyelmi vizsgála­tot indított ellene. Emberkereskedés. L apunk múlt számában az „E.“ után megemlítettük, hogy Keresztény Márton csik-kászon-jakabfalvi fuvaros 38 leánykát szálitott Bukarestbe. Minta „Bukaresti Híradó“ írja, Buka­rest prefectje, Radu Mihály ezredes alig hogy érte­sült e gyalázatos emberkereskedésről, azonnal meg­tette az intézkedéseket a szerencsétlen leánykák Visszaemlékezések 1848—49-ből. Sepsi-Szentgyörgy visszafoglalása. Midőn Bem apó — ő tudja, mi késztette rá — Gsik felé vissza vonult egész táborával, gróf Clam Gallas táborszernagy Sepsi-Szentgyörgyre bevonult és elfoglalta. Miután Bem apó táborát újra szervezte, vissza­vonult a Nyerges felől Háromszékre és az ereszte- vényi dombon táborba szállt. Harmad napján egész táborával támadólag lépett fel. A Szépmezőn keresztül egész Szentgyörgy karé­jáig érkeztünk, midőn Szentíván felől nagy porfel- leget vettünk észre, közeledni felénk. Egy musz­ka lovas ezred volt 8 ágyúval. Ezt látva °Bem apó, rögtön felé fordította a tábora arczát ; az országút baloldali sáncz dombjára 28 gyalog- és az én lo­vas ágyuütegemet hosszan egy vonalban felállí­totta s a gyalogságot hosszan a sánczba lefektette ; engem az úgynevezett „Dacző-dombra“ felállított s azt parancsolta, hogy a kalapjával adandó jelre az egész ágyusornak egyszerre tüzet vezényel­jek. Az ellen mintegy 300 lépés hosszvonalban jobbra-balra kifejlődött s a közepén levő lovagágyu ütegeiből gyors tüzeléssel kezdette meg a táma­dást. Bem apó sem késett a jeladással ; én tüzet ve­zényeltem, mire a muszkák a legsebesebb rohamban 16 halott és sok sebesült hátrahagyásával elvág- tattak. A mig ez Szentgyörgy felett a mezőn történt, az­alatt Clam Gallas vezér jónak látta Szentgyörgy- ről puskaszó nélkül Ilyefalva felé visszavonulni bátra hagyván 40 darab vágómarhát, s több sze­kér élelmet, és hadi készletet. Magam pedig Bem apó parancsolatából a kilyéni útról az Olt vonaláról Szemerja felé vonuló ellen­ségre ágyuztam. Ekként foglalta Bem apó Szentgyörgy városát sértetlenül vissza. Megérkezvén Clam Gallas Ilyefalvára, egy úri haza szállítására. Bittai György vendéglőstől, ki­nél Keresztény megszállt, kitudta, hogy hol vannak a lányok elhelyezve. A szerencsétlenek egy része már megkerült s ha mind együtt lesznek, a prefect átküldi őket a magyar határon. Majláth György meggyilkolásának részleteivel az „Egyetértés“ szerint már tisztában van a bíró­ság A gyilkosok Berecz huszár, Spanga és egy harmadik hely nélküli urasági szolga voltak. Berecz Majláthot már régebb idő óta gyűlölte szigorúsága miatt s midőn az országbíró egyszer márczius ele­jén ismét megfenyítette, elkeseredve mondá a nála éppen látogatóban levő Spangának, hogy megfojtja Majláthot. Spanga gúnyosan válaszolt: „Ugyan te gyáva, hiszen leüt a félkezével!“ Azután folytatta, hogy ha már csakugyan meg akarja ölni Majláthot, tegye úgy, hogy haszna is legyen belőle. ígérte, hogy ő s még nehány pajtása szintén segítik s a mi pénzt találnak Majlá.hnál, azzal valamennyien elmehetnek Amerikába. Megállapodtak abban, hogy az országbírót olyankor fogják meggyilkolni, mi­kor sok pénzt kap. Márczius 28-án Majláth 21,000 forint értékű szelvényeket váltott be; Berecz látta, midőn az országbíró elzárta a sok pénzt wertheim- szekrényébe. Azonnal tudatta társaival, hogy a tett ideje elérkezett. Azok nem is haboztak. Berecz a fürdőszobában rejté el őket s mihelyt az levetkőz­tette urát, a nesztelenül nyíló kárpitajtón át hátul­ról megrohanták Majláthot, betömték száját a tö­rülközővel, miközben ez az éles kést megragadta, összekötözték, laza burkot vetettek a nyakára és a kést oda tartva a szeme elé, vallatni kezdték, hogy hol a vasszekrény kulcsa. Majláth eleinte nem akarta megmondani, de a gonosztevők kínozni, ütni, rúgni, verni kezdték s mindaddig nem hagytak fel vele, mig az országbíró el nem árulta, hogy hol a kulcs. Alig mondta meg, ismét betömték a száját, melyből előbb kivették a peczket. A czinkosok erre őrizetet hagyván a boldogtalan mellett, a dolgozó- szobába siettek a kulcscsal és próbálgatták kinyitni a wertheim-szekrényt. De a kulcs és zár fortélyos volt, tudni kellett a módját és a gonoszok hiába fe­szegették a zárat, az csak nem nyillott ki. Vissza­tértek hát a hálószobába, kivenni Majláthtól : mi a zár nyitja. Ismét, rugdalták üttötték és egyik czin- kos a fölött való mérgében, hogy az országbíró tán nem olyan kulcsot vitetett el velők, a melyik a zár­ba illik, szorosabban húzta a hurkot, úgy hogy Majláth megfulladt. A gonosztevők most megosz­toztak azon, a mit találtak. Spanga a mintegy ezerkétszáz forint tartalmú pénztárczát vette ma­gához s az erkélyen át rögtön elillant. A többiek órán, lánczon, és gyűrűkön osztoztak. — Spangát szombat és vasárnap közti éjjel szállították Buda­pestre két fogházőr s Lipták káplár őrizete alatt. Vasárnap reggel hat órakor ért a vonat a pálya­udvarra, hol két közrendőr várta. Spanga kezei ne­héz bilincsekkel voltak összekötve s bokáig érő da- rócz köpenybe volt burkolva, melynek kucsmája ar­czát állig eltakarta. Nyomban a Fortunába vitték, hol dr. Stefek törvényszéki orvos megvizsgálva se­beit, azokat teljesen veszélyteleneknek nyilvánitá. Spanga nagyon megtörtnek látszik. Bírói körökben birtokosnál lévő szállásán találkozott az nap va­csorakor a muszka vezérrel, a ki neki keserű szem­rehányásokat tett, hogy mialatt a muszka oldalt támadta meg a rebelliseket, azalatt nem hogy fel­használta volna az alkalmat, hogy ő is támadjon, hanem gyáván, puskaszó nélkül megfutott. Gúnyo­san szemére lobbantotta, hogy e maroknyi néppel sem tudnak semmire sem menni, hanem az ő se­gítségükre szorulnak. Clam Gallas elkeseredésében fogadott a muszka­vezérrel, hogy muszka segítség nélkül is beveszi azt a rebellis fészket, t. i. Szentgyörgyöt, s először kiraboltatja, azután porig égetteti. Ezt nekem ma­ga a szállást adó birtokos beszélte el. Pár nap múlva bekövetkezett a szemerjai csata, mely a S.-Szentgyörgy vissza vételére, kirablására és felperzselésére volt szánva. A kudarc z. Clam Gallas délután négy óra tájt indította meg seregét Ilyefalváról Szemerja felé, a hol már a Gáli Sándor ezredes parancsnoksága alatti magyar sereg készen várta. Tüzéri állomások ezek voltak : a Csókos-földön épített mellvédben 4 ágya, az Olthidnál az átjöve- tel védelmére 8 ágyú; Szemerja alsó végére a patak mentén volt felállítva 10 ágyú; a szemerjai templom mellett balfelol 2 ágyú ; ugyan a templom mellett balfelol az Előpatakáról jövő ut-kanyarula- tot képező könyök felé két ágyú. A muszka hadvezér, a kivel a fogadás történt, a Feketeiigy-menti falvakban és azok körül táborozott. Egy ezred lovasával a killyéni templomnál foglalt állomást, honnan támadás kezdetével egy ágyulö- vést tett Szemerja felé, az is csak egy előőrsön levő Kossuth-huszár lovának egyik lábát törte el. Ez volt összes részvételük az ütközetben; ettől fogva csak nézők voltak. Az osztrák tábor az egész szemerjai völgyön el­terülve intézte a támadást. A Szemerja falu melletti erdő szegeletén volt egy röppentyű felállítva, mely csata folytán Szemerján а В . . a D . . . d tel­kén levő és a szomszéd épületeket felgyújtotta. meg vannak győződve arról, hogy a vizsgálat a legrövidebb idő alatt teljes eredményre fog vezetni. A csángók- Józseffalvalván, mely a bukovinai magyar falvak közt a legszegényebb s oláhok közé lévén ékelve, a legelhagyatottabb s leginkább ki van téve az eloláhosodás veszélyének, mintegy 70 család (300 lélek) várja mindennap az elindulást. A küldöttség, midőn Bukovinában járt, összeírta a legszegé, yebbeket, de ezek akkor még nem indul­hattak, mivel nem voltak készen. Istensegitsből hal­lották, hogy jövő évig kell várniok s addig pénz­segélyt kapnak. A hir rendkívül lehangolta őket. A többi falvakból is sokan szeretnének jönni, az ő bajuk azonban még sem oly nagy, mint a szegény józseffalviaké. Az istensegitsi szekeres gazdák már ntban vannak. Vasárnap érték el Magyarország ha­tárát s Borgó-Prundon meghálva, hétfőn délben egy órakor Beszterczére érkeztek, hol a város egyesül­ve a magyar kaszinóval lelkesülten fogadta s min­den szükségessel ellátta őket. Vezetőjük Miklós Já­nos, összesen 109 család utazik 39 szekérrel. A váro­sok, melyeket utjokban érintenek, mint M.-Vásárhely, Gyula-Fehérvár, nagy előkészületeket tesznek fo­gad tatatásukra. Irodalom, művészet; Előfizetési felhivás „л Dicséret Áldozata“ czi- mü gör. szert. kath. imakönyvre. A fenti czim alatt ó-szlávból és részben görögből fordítva és összeállítva a napokban egy imakönyv kerül ki sajtó alól. Ezen imaköny kiadásával czélom az volt, hogy magyar ajkú hitsorsosaink egyházunk szellemétől áthatott és annak megfelelőleg összeállított ima­könyvvel láttassanak el magán áj tatosságaik végzé­sére. Hogy egy ilynemű imakönyvre szükség van, legélénkebb bizonyíték erre nézve az, miszerint hí­veink latin szertartásu imakönyvekkel, sőt sok eset­ben, és itt saját tapasztalatomra is hivatkozhatom, protestáns és igy hitelveinkkel merőben ellenkező irányú müvekkel is — lehet mondani — el vannak árasztva. Tény, miszerint egy hivő léleknek magán ájtatatossági gyakorlatokra is van szüksége, hogy úgyszólván saját házát is templommá tehesse, — és ezen tény a jelenlegi állapot mellett azt ered­ményezi, hogy az a hivő, ki a templomban görög szertartásu, saját háza templomában a latin szer­tartást követi, sőt otthon néha még protestánssá is válik. A nélkül, hogy a latin egyház imáit és magán ájtatosságait a legtávolabbról is kicsinyelni és beesőkben, talán csak látszólag is alább szállí­tani akarnám, mégis szem előtt tartva Goár ezen mondását: „Morém itaque suum graecus adhibeat et a suis ritibus latinus nunquam recedat“, — bá­tor vagyok kijelenteni, miszerint nekünk, görög szert, katholikusoknak, oda kell hatni, hogy magyar ajkú híveink az idegen termékektől távoltartassa­nak, különösen pedig azért, mert egyházunk úgy is el van látva mindazon magán ájtatatossági gyakor­latokkal, a görög szertartás szellemének megfelelőleg, mint a minőket bir a latin egyház saját rítusa sze­rint. A litániákat és olvasókat egyházunkba a szám­szerűit 20 akaftiszt pótolja, melyekből hármat ima­könyvembe is felvettem, a szent atyáktól pedig oly A csata hevesen folyt s mind a két részről rop­pant elszántsággal. Két csíki fekete zekés lándzsás- zászlóalj, az egyik a szemerjai réten, a másik a puskapor-torony felőli mezőben, indult rohammal gyalog ; honvédeink is nagy lelkesedéssel nyomultak előre, és már szinte szürkületkor, a legválságosabb pillanatban sebes futással érkezett egy vadász zász­lóalj és egy század Vilmos-huszár, kik is Szemer­ján keresztül törve, rohammal támadtak neki az el­lenségnek, a mely kénytelen volt minden ponton vissza vonulni. A visszavonulás igen makacs volt, annyira, hogy azon éjjel 12 óráig folyt a csata és a sürü fegy­verropogás egészen a „szentkirályi ormóig“, a hol még sokáig folyt a véres csata. A csata éjjelén találkozott mind a két ellenség­gel hadvezér Clam Gallas szállásán, a hol is az osztrák hadvezér a legnagyobb fokú elkeseredésben találta magát. A mi veszteségünk tűrhető vala ; — én az én ágyutelepemen veszítettem 2 lovat, melyeket egy- egy ágyúgolyó döntött ki a hámból, — azonkívül egy tüzéremnek a fegyvergolyó a fülét hasította el; [lovagló lovamnak egy másik golyó az orra czimpáját horzsolta meg. Az ellen vesztesége nagy lehetett ; a halottakat és sebesülteket többnyire felszedték, hanem az illyefalviak szerint a roppant nagy számú sebesül­teket Brassóba még akkor éjjel elszállították. Ezek szerint a fogadás elveszett; Sepsi-Szent­györgy épségében megmaradt. Hogy Bem apó ezen csatában részt nem vett, oka az, mivel S.-Szentgyörgy felszabadítása után harmadik nap Tuzson őrnagy zászlóaljával, egy osztály lovassággal és 8 ágyúval Moldvába indult, azért, mivel az eresztevényi táborozás alatt két gaz­dag bojár jött azzal a küldetéssel, hogy Moldva kész az ottani megjelenésére felkelni és a musz­ka ellen hátban erélyes támadást intézni; a mi, noha Bem apó egész Ólmáig visszaverte a musz­kákat, nem sikerült.

Next

/
Oldalképek
Tartalom