Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-03-04 / 19. szám
— 74 — tot nyújt be, melyben azt indítványozza, bogy a kormány a horvát bánnal egyetértőleg uj leszámolási kulcsot készítsen, mely alapul szolgálhasson a mostani kiegyezés lejárta alkalmával megindítandó uj kiegyezési tárgyalásoknak. Tisza miniszterelnök és Madarász József hozzájárul e határozati javaslathoz. Az előadó és Mihalovics zárszava után a ház elfogadta a bizottság jelentését és Josipovicli indítványát, Mihalovics javaslatára csak a horvátok szavaztak. — Ezután a tiszai és szegedi kölcsönről szóló törvényjavaslat módosítása szavaztatott meg. Végül Szapáry felelt Vidovits interpellácziójára, melyet az a regale megváltás körül elkövetett szabálytalanságok ügyében tett, s Kemény Gábor Al- mássy Sándornak a Tárná és Zagyva folyók szabályozása tárgyában tett interpellácziójára. Kedden nem volt ülés. Szerdán a magyar czimer használatáról s a kúriának a képviselőválasztási ügyekben való bíráskodásáról szóló törvényjavaslatot tárgyalta a ház. Az előbbi törvényjavaslat a magyar czimerrel űzött visszaélések korlátozását tervezi. Thaly Kálmánnak nincs kifogása ez ellen, de erősen kikel a javaslat indokolása ellen, mely érveit a „monarchia másik fele“ kifejezéssel, a Bach- rendszer abszolutisztikus rendeletéiből meríti. Indítványt ad be, hogy a kormány a magyar czimer szakszerű meghatározásáról nyújtson be javaslatot. Tisza magáévá teszi az indítványt. Madarász József szintén az indokolásban használt kifejezést kifogásolja; nem szeretné, hogy jövőre is használtatnék az, mely inkorrekt és sérti Magyarország közjogi állását. Irányi egyáltalában megengedlietlennek tartja az ország czimerének magánosak általi használatát. A szavazásnál elfogadta a ház a javaslatot s az egyes szakaszokhoz beadott módosításokat elvetette. ' Ezután következett a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Elvek hosszú sora óta várta már az ország e javaslatot, mely a képviselő- választásoknál elkövetett visszaélések fölötti bíráskodást kiveszi a képviselőház kezéből, s a kúriára bizza. A kormány egyre halasztotta a javaslat benyújtását, mely garancziául szolgálna arra, hogy a választásoknál elkövetett durva tövénysértések ne maradjanak megtorlás nélkül, mint eddig. A többség büntetlenül tiporhatta a törvényt, elkövethette a választásoknál a legnagyobb visszaéléseket: önmaga mondott ítéletet fölötte s nem volt rá eset, hogy a legbrutalisabh erőszakoskodás esetén is megsemmisítette volna a választást.'A múlt országgyűlés végén végre beterjesztette a kormány a javaslatot, de oly későn, hogy a választások idejére nem emelkedhetett törvényerőre. Az uj országgyűlésre maradt; az igazságügyi bizottság nagy nehezen letárgyalta s végre a szerdai ülésre ki volt tűzve tárgyalása. Ekkor a kormánypártból előáll Éles Henrik s azt indítványozza, hogy a javaslat vétessék le a napirendről. Az ellenzék azonban hevesen megtámadta a többséget e cynikus kétszinüségért. Ha az eddigi visszaéléseket tovább is fenn akarják tartani, legyen bátorságuk annak kimondására s vessék el a törvényjavaslatot, de ne folyamodjanak mellékutakhoz. A vitábau részt vett Győry Elek, ki felhívta az igazságügyminisztert, hogy álláspontját fejtse ki Éles indítványával szemben ; Pauler igazságügyminiszter, ki azzal védekezett, hogy e kérdés a parlament hatalmi jogkörét érintvén, a kormány teljesen szabad kezet enged a tagoknak a cselekvésre, ő a maga részéről a javaslat tárgyalása mellett van ; Helfy Ignácz, Polonyi Géza, Németh Albert, heves szemráhányásokat tesznek a korebédeltek, hogy már ilyen korán űzik a nemzeti játékukat? De már kedves vendégeim, itt láthatnak önök nagy bankókat is, még pedig nemcsak az asztal körül, hanem az asztalon is. — Forint a „vízi“, szól egy vékony hang. Önök azt hiszik ez apró emberkéről, hogy szintén apró pénz. Pedig csalódnak : ennek bizony felszökött az agiója, mióta a balladái oly feltűnést keltettek Le- viuszky ajkairól. Kiss Józsefnek hívják. Önök másforraának képzelték. Elhiszem. Ő is a makk alsót gusztálta ki a zöld ász helyett. Azt, a ki mellette ül, szintén jól ismerik önök : E’eleki Miklós, ki sajátságos zamattal mondja: „Vorpász“, mire Vízvári ur (van-e, a ki. legalább egy derült estét ne köszönhetne neki ?) ötven krajezárt „blindel“. Eenyvessy Feri (van-e, ki e nevet nem ismeri), Pápa szellemdus képviselője, a ki épen olyan rokonszenves alak, mint a milyen tökélylyel és chic-kel öltözködik, megadja a blindet és Fekete Józsi (a ki üres óráiban tanárkodik, máskülönben a 32 levelű bibliát forgatja) visszavág egy forintot. — Mm mi van érte? kérdi Feleki, fejét rázva. Kisül, hogy Kiss József huzza a kaszszát, a mi nem kevés örömére szolgál Várady Tómnak, az Iskárióth szerzőjének, a kire két hatos kibicz-pénz vár. A többi kibiczek (Feleki mellett Inczédy, Fekete mellett : Karikás, a ki időközben ide került, Vízvári mellett : Keszler) persze agyarkodva nézik Váradit, csak Tóth Béla, ez a szellemes fiatal tárczairó gusz- tálja közönynyel a E'enyvesi blattját. Feleky czifrát káromkodik, mire Vizváry szörnyű komoly képpel (Vizváry és komoly kép !) mordul rá: — Ugyan kérlek, hogy káromkodhatsz ? ! lásd, én mánynak, mely ily utón akar megszabadulni oly törvényjavaslattól, a melyet a törvény rendeleténél fogva köteles volt előterjeszteni, s a kormánypártot, mely erre eszközül engedi magát fehasználtatni. Hegedűs Sándor védi a kormánypártot a támadásokkal szemben. Szóltak még Apponyi Albert, Szilágyi Dezső s Tisza Kálmán, mely után névszerinti szavazás következett. A szavazás eredménye az lett, hogy a ház 115 szavattal 80 ellenében elvetstte Eles indítványát. A külesemények egyetlen nevezetes mozzanatát a dunai konferenczia azon határozata képezi, melyben a Duna kiliai ágát kiszolgáltatta Oroszországnak. A nélkül, hogy az oroszok említésre méltó engedményt tettek volna, a konferenczia elfogadta, hogy a Kilia-ág kivétessék az európai bizottság hatásköre alól s, Oroszországnak joga legyen a folyamág hajózhatóvá tételére minden szükséges intézkedést megtenni. Anglia megelégedett azon biztatással, hogy a szulinai hajózásnak a Kilia-ág nem fog ártani Az Oroszország által tett engedményeket különben majd később fogjuk csak az események meneteléből megtudni. A Times berlini levelezője ugyanis azt hiszi, hogy Oroszországnak azért sikerült oly könnyen érvényesíteni a maga igényeit, mert Ausztria-Magyarország- gal Bécsben, s Németországgal Berlinben az ott járt Giers már megegyezést hozott létre. A levelező állítása nagyon valószínű. Pedig hogy mit veszt monarchiánk ez újabb engedménnyel, szemben Oroszországgal, kitűnik Hobart pasa fejtegetéseiből. A keleti vizek alapos ismerője ugyanis levelet intézett a Timeshoz, melyben azt bizonyítja be, hogy az a nemzet, melynek kezében a Kilia-ág van, nemcsak teljesen uralkodik az egész dunai kereskedelmi forgalom felett, hanem Ausztria-Magyarország és Németország esetleges hadi akczióját a keleti kérdésben oldalvást a legveszélyesebb módon fenyegeti, mert magának valóságos Gibraltárt csinálhat a E'ekete- tengerben. Legkevésbbé sem fog meglepni, ha nehány hét múlva, majdha a képviselőházat vakáczióra küldi a kormány, egyszerre csak Bosznia annexióját tudatják Bécsből az európai hatalmakkal. Oroszország szája be van tömve a Kilia-ággal, Németország szövetségben van a monarchiával, Francziaország s Anglia Tuniszban s Egyiptomban érdekelve van ; a hatalmak ellenzéséről nem kell Bécsben tartaniok: Magyarországgal, melynek Boszniai nem kell, mit törődnének ? Német lapok és a Scliulverein. A Schulverein impertinentiáit maguk a németek is kezdik már sokalni. Több tekintélyes lap kikelt a berlini határozat ellen ; a „WestphiLlische Zeitung“ a szászoknak ad egy kis leczkét, kik privilégiumaik megszüntetése fölötti jajgatásukkal egész Németországot betöltötték ; azt mondja a nevezett lap többek közt: „Minden megye előbb állam volt az államban. Ez az állapot megszűnt; a szász egyetem sem igényelhet tehát többé magának régi, de a modern állami közigazgatással összeférhetlen jogokat, a minthogy Magyarországon egy megye sem tart többé ilyenekre igényt.“ A nyugat-porosz földi konzervativek közlönye, a „Danziger Allgemeine Zeitung“ pedig a következő megjegyzéseket teszi a Schulverein berlini gyűlése által minap elfogadott határozatra : „E beavatkozás egy más állam belviszonyaiba s még egy bankot sem húztam, s legfölebb csak any- nyit mondok: „Ejnye, a teremfáját!“ — Nem jösz egy kicsit ferblizni, Imre? kérdi Hentaller, ki Molnár Antallal uj kompánia alakításán töri a fejét, Yisitől. — Köszönöm, nem kérek belőle. — Talán nem rokonszenvezel vele ? — Úgy vagyok a ferblivel, — szól a kormánypárti lap szellemes szerkesztője — mint a függetlenségi párttal. Szeretem, mert „nemzeti“, de azért nem kerek belőle. — Enyje, hát nem akad kompánia? kérdi Hentaller. A ki regresszálni szeretné magát a tegnapi párbaj-költségekért, a mibe neki Tóvölgyi Titusz került. Úgy látom, kedves vendégeim, önök kedvet éreznének egy kis „nemzetire“. Biztosítom önöket, igen szívesen fogadják az önök friss bankóit ezek a kisebb nagyobb bankók: ha tehát úgy tetszik, foglaljunk helyet, mert Dolinay már keresi a kártyát és türelmetlenül kiáltja: — Hajtsuk, hajtsuk ! Fél óra múlva nincs többé üres asztal. Mindenikon csattog a kártya, György Aladár belép a játszó-szobába Sziklay Jancsival, a „Pesti Elirlap“ végelszőkésedésben szenvedő Yan-Csi-jával s mindketten szörnyüködve rázzák a fejüket. Talán mert már az ő számukra nincs többé hely ? ! Hevesi József. a fenyegető beszéd egészen alkalmas az Ausztria- Magyarország s Németország közti barátságos viszony megzavarására s ezért nagyon is ideje erélyesen felszólalni az ily — csaknem azt mondhatni, Szkobelev-féle — expektorácziók ellen. Németül érezni, németként cselekedni becsületbeli kötelessége minden németnek; de az ily éles s a viszonyokkal összhangzásban sem álló berlini tiltakozásokkal aligha használnak a magyarországi németségnek. Mindenekelőtt azt kell kérdeznünk, miként gondolkoznak e dolgokról maguk a magyarországi németek? S konstatálnunk kell, hogy a magyar államkötelékhez tartozó németajkú elemek a 200.000 szász egy részének kivételével nem német, hanem magyar érzelmüek. Vessünk csak egy pillantást a magyar főváros megjelenő lapjaira, s azt fogjuk találni, hogy mindannyi teljesen magyar, azaz nemzeti állásponton áll. S járjuk be Budapest utczáit s a ki tudja, hogy még csak nehány évtizeddel ezelőtt is a német elem volt ott uralkodó, csodálkozni fog a német czégtábláknak aránylag csekély számán. A németül beszélő elemek nem állanak a magya- rositási buzgalomban a született magyarnak mögötte; nemcsak a magyar nyelvet tanulják meg, hanem eddigi német nevüket is megraagyarositják : a Schwarzból Fekete, a Müllerből Molnár, a Weiszból Fehér lesz. Mindent összevéve, meglehetősen hiábavalónak látszik előttünk a német Schulverein egész működése. Ha maguk a magyarországi németek tiltakoznának a kormány némely rendszabályai ellen, bizonyára nem lehetne szavunk ellene; de valóban furcsán hangzik a magyarországi németség nevében való berlini tiltakozás akkor, midőn a magyar fővárosnak, s Erdély kivételével az egész országnak német ajkú elemei helyeslik a kormány eljárását.“ A községi tűzoltó társulatokról. (Folytatás és vége.) Es most szóljak, a mit talán első sorban kellett volna tenni, a tűzoltó szerekről. Nézetem szerint egy háromszékmegyei közepes községben szükség lenne 2—6 kézi szivattyúra, legalább egy tüzfecskendőre, mely, ha a községben alkalmas kutak, folyó vizek és alkalmas emberek találhatók, nagyon czélszerü, ha szívó készülékkel is el van látva ; 2—G dugólétrára, 2—4 horogra, 2—4 tetőlétrára, a szükség szerint egy pár baltára, csákányra és több efféle apróságra, melyek közül a kézi szivattyúk az egylet tagjai között a község hozányos utczái szerint kiosztandók lennének, a fecskendő és egyéb szerek pedig a község egy alkalmas pontján könnyen hozzáférhető helyen tartandók; s nézetem szerint a fecskendőhöz szükség lenne legalább is 50 méternyi nyomtömlő (vizvezelő cső), melyre a sugárcső fel- csavartatván, a viz közvetlen a tűz mellé és ha szükség, az égő épület gerinezére, vagy födelére felvezethető legyen. Ily szereket minden község beszerezhetne magának 400—600 írtért és azokat kellőleg gondozva, működésében hátrány sohase mutatkoznék. Egybehasonlitváu az itt elmondottakat „Orbai“ ur ozikkével; kitűnik azon téves nézet, mit czikkiró állított és kitűnik különösen azon körülmény, hogy czikkiró szervezett tűzoltó-egyesület működését talán soha sem láita ; mert ha látja és utána jár annak, hogy a városi önk. tüzoltó-egyesületek szervezetét miképen lehet községi tűzoltó-egyletek szer Emlékeim a hatvanas évekből. (Föl} tatás.) Így teltek a napok Galaczon. lígyik hét a másik után múlt már el, s minket nem mozdítottak sehova. Berzenczey mindennap biztatott, hogy holnap indulunk, de az indulás nem következett be. Egy reggel a nagy vendéglőben voltunk reggelizni ; én épen billiárdoztam az én török majorommal, midőn egyik társunk berohan, elkiáltva magát: „Segítség, barátim ! társainkat el akarják fogni a kaszárnyában“ ; igy neveztük azt a helyet, a mit a város adott, a hol körülbelül 60—70 székely fin volt beszállásolva. Mi, kik a kávéházban voltunk, mintegy 30-an egy perez alatt az utczán termettünk s mint a szél, úgy rohantunk a kaszárnya felé; de már'egy kissé megkéstünk, mert a mire oda értünk, a mi székely fiaink jöttek visszafelé a csatából. A dolog úgy történt, hogy három székely társunk egy helyen két oláh rendes katonát erősen megvert; a parancsnok, megtudva, hogy mi történt, rendeletet adott ki, hogy fogják el a fiukat, mire körülbelül 80 katonát küldött ki, kik a kaszárnyát megtámadták. De a mint az emeletre vezető lépcsőn szuronyt szegezve rohantak fel, a két elsőnek kezéből a fiuk kicsavarták a fegyvert s az utánuk jövők zúzott fővel buktak vissza. Nem telt belé két perez, s a székely fiuk fegyverrel kezökben kergették az oláh katonákat az utczán dégig. Galacz ez időben még nagyon sáros volt ; az oláh katonák, kiknek egész bokáig érő köpönyegük volt, nem bírtak szaladni, s a kit közülük utólértek a fiuk, azt bizony belehasaltatták a sárba, A mikorra mi oda
