Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-03-04 / 19. szám
19. szám Sepsi-Szentgyörgy 1888. Vasárnap, mârczius 4.___________XUI. évfolyam. S zerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Demeter-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: cBc tnztein 01cá vk KON ÏVN У 01ША JA, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. A hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. Megjelenik ezen lap heten- $ kint kétszer : \ csütörtökén és vasárnap Előfizetési ér \ helyben házhoz hordva, $ vagy vidékre postán küldve: \ Egész évre 6 frt — kr. \ Fél évre 3 frt — kr. ? Negyedévre 1 frt 50 kr. < Hirdetmények dija: * 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. \ Bélyeg-díjért külön áO kr. ( Nyilttér sora 15 kr. t, A bukovinai székelyok. Л mi után epeelve vágyakoznak száztizen- kilencz év óta, mióta Bucuw fegyverei e 1 ő^ menekülni voltak kénytelenek : a múlt év óta végre megvalósulásához közeledik. Ki van már jelölve számukra a föld az Al- Duna mentén, Magyarország legáldottabb, legbujább termékenységi! vidékén, hol megtelepedhetnek. Harminczkét köböl föld jut, minden családra, melyet a legelőnyösebb feltételek mellett szerezhetnek meg ; s már a folyó és a jövő évben ötszáz család térhet vissza a hazába, melytől oly sok ideig el voltak szakítva. Jönnének is kész örömmel. Múlt év deczember hava óta, midőn egy küldöttség járt itt tőlük megtekinteni a számukra kijelölt földet, háromszáz család, ezer lélek készül Andrásfalváről. hogy a mint házaik, földjeik eladásával az úti költséget beszerezhetik, jönnek azonnal. De mindeddig nem akadt vevő. Pénzük pedig nincs, hogy a hosszú utat tél idején, hóban, fagyban megtehetnék. Még annyi sincs, hogy a telet kihúzhassák, ha nem fogadják el azon előleget, melyet az oláh bojároktól szoktak kapni nyári munkáikért. A hazába való visszatérés reményében mindeddig visszautasították a bejáruk kecsegtető ajánlatait, kik már karácsonykor fel szokták őket keresni , hogy kaszásoknak, aratóknak megfogadják. Inkább éheztek és fáztak s úgy húzták ki az egész telet, de nem kötötték le magukat. Tovább azonban már lehetetlen kitartaniok. A reménynyel nem lakhatnak jól s éhen kell veszniölr, ha a rendes jövedelmi forrást tovább is nélkülözni kénytelenek vagy más keresethez nem juthatnak. Húsz forint előleget kér egy-egy betelepülni óhajtó bukovinai magyar számára Tomka Károly andrásfalvi református lelkész egy Nagy György pancsovai kormánybiztoshoz intézett levelében, húszezer forintot ezer munkás számára, kik a pénz vétele után azonnal jönnének, s egy vagy két hónap alatt ledolgoznák s visszafizetnék. Kaphatnának is munkát igen előnyös feltételek mellett a pancsovai védtöltések építésénél, ha e hő közepéig haza jöhetnének. De kérdés: haza tudnak e jönni? Nagy G^^^^tHiissich Pálhoz, a csángók hazatelepireseresP alakult bizottság elnökéhez fordult, hogy találja meg a legjobb és legalkalmasabb módot a szükséges pénz előteremtésére. Mert — mint írja — a kormánv, midőn rendkívül kedvező és előnyös feltételek mellett hajlandó telephelyeket adni bukovinai testvéreinknek, megtette kötelességét ; a többi a társadalmi tevékenység feladata. Hiszszük, hogy a magyar társadalom, bár ál dozatkészsége nagyon szokszorosan van igénybe véve, most sem fog fukarkodni. Szégyen is volna, ha fukarkodnék ! De itt nagyon gyors intézkedésre van szükség. Napról-napra türhetlenebb a szegény bukói inaiak állapota, s könnyen megeshetik , hogy mire az a húszezer forint összejön, akkorra a munkás nép nagyobb része kénytelen lesz a bojárok előlegéhez folyamodni, leköti magát, Moldovába megy, ott tölti az egész évet s majd csak karácsony felé vetődik ismét haza. Száz meg száz módja volna a kormánynak arra, hogy a beköltözést lehetségessé tegye, Még akkor is, ha nem előlegről volna szó, hanem ajándékról. De. hát erre „nincs alap“. Az a kétszázezer forint, mely fölött a miniszterelnök korlátlanul rendelkezik, kell kortes czélokra, kormánypárti lapok subventiojára. Ugyan mit keresnének ezek közt a szegény bukovinaiak ? A Bukovinában lakó magyarok hazátelepitésének feltételei. Minden egyes család kap 10 katasztrális hold kitűnő minőségű szántóföldet és két hold legelő illetősséget ; az ármentesitési költséget a telepesek 37 és fél év alatt törlesztik, az államnak földváltság czimén egy bit. hold után hatvanhárom o. é. frtot kell fizetni ; ezen össeg 35 év alatt törlesztendő és pedig azon kedvezmény nyel, hogy a három első évben az ármentesitési költségen kívül semmit sem kell fizetni. Es igy az államnak a föld- váltságot csakis a negyedik termelésből kezdi törleszteni a telepes. Ezen intézkedés által az első évek nehézségei meg lesznek könnyítve. A hatvanhárom forint fél évi részletekben harminczkét év alatt hét százalékkal törlesztetik és igy félévenként két forint 20Va krt fizet holdanként minden telepes 32 évig, vagyis évenként négy forint negyvenöt krajezárt, holott ezen földnek évi haszonbére 14—- 15 forint. Az erdélyi püspök, Lönhárt Eerencz Gyulafehérvárról egy hosszabb levelet intézett az erdélyrészi rom. kath. képviselőkhöz, melyben arról panaszkodik, hogy a középiskolai törvényjavaslatbau az erdélyi róni. kath. státus középiskoláira nézve a „status quo“ kivételesen föntartva nincsen, holott azt neki Trefort miniszter megígérte. A püspök kijelenti, hogy a status autonomikus jogait erélyesen fogja védeni a középtanodai törvény ellen, s fölszólítja az erdélyi képviselőket, hogy ne szavazzanak a törvényjavaslatra. Politikai szemle. A képviselőház hétfői ülésében egy kis horvát. kérdés volt napirenden. A zárszámadási bizottság jelentése tárgyaltatott Magyarország és Horvátország, 1880-ik évi közösügyi költségei leszámolásának megvizsgálásáról. A leszámolás szerint a közösügyi kiadásokból Horvátországra 8.293.344 frt. 54 kr esett, de mivel a „fehér lap“ szerint ennek fedezésére tiszta jövedelmének csak 5°/0-át kell fordítania, a hiányzó 3.932.943 frt. 56 krt, Magyarország fedezte a visszatérítés igénye nélkül. A horvát urak azonban ennyi kedvezménynyel sincsenek megelégedve, hanem Mihalovics Károly a maga és több horvát képviselőtársa nevében határozati javaslatot nyújtott be, hogy a jelentés fölötti határozathozatal halasztassék el addig, mig az arra hivatott tényezők között megállapodás nem jön létre a leszámolási eljárásra nézve. Szapáry Gyula pénzügyminiszter ellenzi e javaslatot; a leszámolási eljárást az országgyűlés már ismételten szentesítette s igy annak 0 kiegyezés lejártáig érvényben kell maradnia. Josipovich Imre szintén határozati javaslaA „Nemere“ tárczája. Az írók és művészek társasága. (Budapesti tárczalevél.) Egy kis sétára hívom fel önöket, melyet íróink és művészeink között fogunk tenni. A társaság ellen, remélem, nem lesz kifogásuk. Hogy minél többet bemutathassak önöknek : menjünk a körbe, hol a nagyobb részt bizonyára ott fogjuk találni. S menjünk mindjárt a játékterembe. A társalgó teremben a nemzet szellemi tőkéjét úgyis csak apró pénzre felváltva találnák önök s hasztalan lesnék türelmetlenül a meg-megnyiló ajtót, hogy annak a szellemi kincsnek egy-egy nagy bankójában is lenne részük. Azt itt hasztalan keresik. Lépjünk tehát he a játékterembe, mely a kör tagjait leginkább egyesíti (honny soit qui „ferbli“ y pense!) Hja! hiába, szórakozni is kell e nagy lelkeknek, melyek egész nap a nagy eszmék mezejét szántják és művelik. Itt van a „rostokolás“ helye ! A játékszoba gyönyörű nagy terem, melyben a kör ünnepélyeit is rendezni szokta. Egy spanyol fal választja el a billiárdot a játékasztaloktól. A pompás uj billiárdot, (melyet a kör most vett 1200 írtért s melyért — mivel nagyon „húz“, Do- linay barátunkat mindennap úgy szidják, mint a bokrot) elfoglalja egy társaság, mely a nemes pre- ferance-t űzi rajta „á la Wurst.“ Odry természetesen részt vesz benne, noha ő minden német importnak, legyen az énekes, vagy warst — szörnyű ellensége s csak a earambolért tad lelkesedni. Az a szemüveges ur, a ki olyan sokat mókázik, я a kinek minden szava olyan jóizü, minden mozdulata kaczagtató : dr. Krajcsik, volt orsz. képviselő, a ki nagy pártfogólja a művészetnek, különösen ha az — lábikrákban nyilvánul. Az a szép magas fiatal ember, a ki minden lökés után „maszkot“ ád, nem más, mint Hentaller Lajos, a ki a párbajsegédkezés mellett még a képviselőség és ujságiróság mesterségét is űzi. Keszler Józsi a divánon nyújtózkodik és úgy bi- rálgat minden lökést, mintha a „Nemzet“-ben kellene majd róla kritikát írni, mig Gelléri Mór (ugyan hol nincs Gelléri Mór?) a pinezért szidja, hogy az ő kávéja hideg, s a vize zavaros ! (Mintha bizony a pinezér hibája volna, bogy a viz zavaros!) — Lesz-e tarokk? Krajcsik, liquidálj! jer tarokkozni! — Az a tatárképü, boglyas fejű fiatal ember, ki e szavakkal lép be és hevesen gesztikulál, nem más, mint Szabó Bandi, mindenkinek a Bandija, különben az „Üstökös“ szerkesztője. — Mindjárt vége lesz a preferanc-nak ! — szól Krajcsik — addig szedd össze Kábdebót, Kápolnait. — Liquidálj, ha mondom, szól Bandi türelmetlenül (mert ő nem tudja, mi a türelem, azért nincs is senkinek türelme az ő élczlapját olvasni!) Meglásd, megint szétoszolnak, őszi.' nem lesz parthie. Dobd el azt a botot. Én nem tudom, hogy is lehet ilyen embernek billiárdozni ? ! — Átveszi doktor ur? kérdi Krajcsik egy magas úrtól, a ki Virginiáját szíva, csendesen huzza meg magát egy kis asztalka mellett. — Nem bánom, szól ez s mosolygva nyúl a dákó után. Mily viharja a tiltakozásnak keletkezik erre ! Torka szakadtából protestál mindenki, a ki „bónik“-ra aspirál, mert tudja, hogy mihelyt a doktor belép, vége a bóniknak. Igen ám, di-. Jelenfy Zoltán ur, a ki gégeorvos s igy a művészekkel nagyon is közvetlen érintkezik, minden játékban elérte a művészi tökélyt s a dákőt ép’ oly biztosan kezeli, mint a gégeraetsző sebész- kést, (ha ugyan ilyen rituális eszközöket forgatni szokott !) A spanyol fal mögül ezalatt szörnyű lárma keletkezik. Egy recsegő hang kiáltja: — Miért nem tette ki a dupla hármast,!! Ahá, ez Freeskay, a „Hon“ volt munkatársa s a találmányok könyvének szerkesztője, a ki ott dominózik egy asztalnál — biztosra foghatjuk látatlanba is — Karikással és Hevesivel (azaz hogy pardon, hiszen 0 most legalázatosabb kalauzuk); uos, tehát akkor Viai Imrével, a „Nemzet“ derék szerkesztőjével, ki- ben önöknek a legszeretetreméltóbb s legszolgálatkészebb embert lesz szerencsém bemutatni, mihelyt a spanyol falat átléptük. Az ajtó egész székében kitárul. Kell is, mert az a ki belép, máskülönben nem férne be rajta. Csengő hangon kiáltja : — Dobre igyen ! Önök azt képzelik, hogy az valami tót tenorista. Csalódtak : Pállik Béla festő ez, kit Szabó Bandi diadalmasan követ. Pártnert fogott benne a tarokkhoz. Hanem félnek tőle, mert nagy a szerencséje, a mi nagyon természetes dolog, ha elárulom önöknek, hogy az isten házát vette meg Újpesten, в ott van az atelierje, a hol ezelőtt a lutheránusok hirdették isten dicsőségét. Még a torony is a házon van. De hát ideje, hogy átlépjük már a spanyol Ru- bikont, mert már nagy lármát hallunk onnan túlról. Tyüh, hát ezek mikor kerültek ide? Talán itt
