Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-02-11 / 13. szám
fakadjon : „A tenger . . . hydrogen, oxygen és natrium chloris vegyülete . . . ime a natrium chloric! háborgása“; hogy valaki egy pár gyönyörű női szembe tekintve, ne lásson abban egyebet, mint a fénytörő közegek rendes voltát s azt. hogy a látók közép tágak s fényre kellően visszahatnak ; hogy egy duzzogó kis női ajk rózsapirja ne juttasson eszébe egyebet, mint hogy a felső és alsó koszorús edényekben az oldalnyomás fokozódott. Л tulság ez irányban sem helyes, — de a másik irányban épen úgy nem az. Azért midőn őszinte elismeréssel adózunk a humanisták éleleméinek: egyszersmind méltán várjuk el annak teljes mértékben való viszonzását, azon nagy férfiakkal szemben, kik fáradhat- lan, egész életökre kiterjedő munkásságukkal a természettudományok terén uj ä talán egyenesebb utat nyitottak a művelődés számára. F. L E V E L E ív. Bodola, 1883. február 4. A halhatatlan férfiú, ki az annyit hányatott hazának 1848—49. és 1867-ik évi, ha nem is teljes, de alkotmányos korszakának nevezett idejében közoktatási miniszter volt, még ma is él azon intézményekben, melyeket a népnevelésügy terén alkotott ; de fájdalommal kell kijelentenem, miszerint vaskeze működésének hiánya: a népnevelés ügy napről- napra hanyatlását tanítja. Tisztelt szerkesztő ur! Nem elég az, ha a múltat s annak nagy férfiait dicsőítjük, mint teszi azt a jelenlegi jubilált oktatatásügyi miniszter, hanem annak nyomdokát is kellene követnie. S mit látunk ? Azt, hogy kehiünknek el kell szorulnia azon sajnos körülmények folytán, hogy nevelésügyünk napról-napra hanyatlik s nincsen, a ki ezen segíteni képes volna, mind a mellett is, hogy e dus haza sem anyagi, sem szellemi, sem hazafiakban hiányt nem szenved. Mig a nemzetre nézve halt tőke u. ni. a hadsereg és hazánk elnyomóinak nyugdija a jelen kormányférfiak által dúsan dotáitatik, addig a nemzet élő tőkéje a nevelésügy, még azon fennállhatási morzsát sem kapja, mely nagy uraink asztaláról a li- beriás lakájoknak ősz ta ti 1c ki. Mindenre jut tisztelt szerkesztő ur, csak arra nem, a mire tulajdonképen kellene ! Hiszen még azon óriási vagyon, mely őseink előrelátása folytán a múlt idők szelleméhez mérten a honvédelem- és nevelésügyre volt szánva, jelenleg egyes olygarchok személyi élvezetére engedtetik for- díttatni s a törzs magyar nemzet „hull, mint szét- omlott kéve,“ pusztul, szegényedik s arról nem gondoskodik senki. A fennebbieket előre bocsátva példákkal kívánom igazolni azon a kormány élén álló férfiak ellen minden honfi kehiéből fakadó vádat, hogy tesznek ugyan sokat, de erre is elmondhatjuk, mint az egyszeri székely: „Adtál uram esőt, de nincs köszönet benne“. Nyén közönsége, még lS72-ben megalapította a községi iskolát s azóta temérdek irka-firka történt s eredménye az, hogy folyó 1883-ik évi január 1-ső napjától augusztus 31-ig 400 frtnyi hiány mutatkozik s nincs ember, a ki ezen segíteni képes legyen. S ugyan tisztelt szerkesztő ur ! nem gyalázatos dolog-e ez, Románia tőszomszédságában? hol t. i, a nevelésügy első s nem a katonásdi. Bodola a halhatatlan Eötvös magasztos eszméjét azonnal felkarolva, községi iskoláját a legnagyobb lelkesültséggel az európai népnevelés színvonalára emelte; ebben segélyére voltak az ős Béleli család nemes utódjai és a magas állam segítsége s hogy Î áll ma? — sajnálatomat kell nyilvánítanom, hogy az évek során visszatartott 20°/0 levonása odajuttatta, hogy folyó évi május 20-tól augusztus végéig négy tanító fizetés nélkül fog lenni s az iskola fen- tartására egy krajezár sem áll rendelkezésére. Uraim, ott fenn a zöld asztalnál ! Gondoljátok meg. hogy mint nektek szükségetek van a 8 forint napidijra s gazdag férfiúinknak fizetésükre, az oly- gárcháknak ezerekre, annál nagyobb szüksége van a szent István koronája alatt lakó népnek a nevelésre. Emeljetek adót, nem bánjuk, de fordítsátok erre és nem gyermekjátékra. Egy nevelésügy-barát. VEGYES HÍREK. A hírhedt brassói csárdás ügyében helyreigazító sorokat tesz közzé a bálrendezőség a „Székely Nemzet“ 21-ik számában, melyben kinyilatkoztatja, hogy az ezredes, ki a csárdás ismétlését megakarta akadályozni, ezt nem a magyarság iránti ellenszenvből tette. Minthogy a bálrendezőség felkérte azon lapokat, melyek a kérdéses hirt közölték, hogy a helyreigazító nyilatkozatról is vegyenek tudomást : tudomást veszünk róla, mindössze is azt jegyezzük meg, hogy az ezredes magaviseletének valódi okát megmondani, vagy legalább a- neki tulajdonított magyar-gyülületet megczáfolni maga az ezredes lett volna hivatva. Az a magyarázat különben, melyet mi hallottunk az ezredes mindenesetre tapintatlan löllépésének indokáról, csakugyan valószínűvé teszi a. bálrendezőség állítását, hogy az ezredest nem а nemzetiségi érzelem indította a csárdás ismétlésének megakadályozására s az, csakis az az ok teszi némileg menthetővé föllépését . . . Cherchez la fém- ' me !... Jelentkezzék a tulajdonos! Egy kőnyomatos újság irja a következőket: „Talált koporsó. Tegnap délután a krisztina-városi mészáros-utezában egy teljesen ép kőkoporsót találtak. Hogy került oda, nem tudják. Tulajdonosa, ha igazolja magát, átveheti a főkapitányságnál“. Hát bizony ez a tulajdonos aligha fog a főkapitányságnál jelentkezni, lévén I az illető koporsó érdekes római régiség, melynek elmosódott betűit legközelebb a nemzeti muzeum fo- } lyosóján fogja sfilabizálhatni az ilyesmik iránt ér- j i deklődő publikum. Szegény Caius Tullius Spürio, vagy Quintus Mucius Afer, vagy tudj' isten miféle derék polgára a régi Aquincumnak, a kit az a sors ért, hogy másfél ezer éves nyugalom után megbolygassák hamvaidat, vájjon álmodtad e, hogy valamikor arra fognak felszólítani: igazold magad Thaisz Elek főkapitány urnái?! A „Pesti Hírlap“, mely a csókolni való tudatlanságnak c gyönyörűséges csodabogarát észrevette, nem irja, vájjon a főkapitányság avagy az illető kőnyomatos újság bölcsességétől került-e ki e legújabb hajtású bolondgomba. Annyi áll. hogy mindegyiktől kikerülhetett. Asszonyok forradalma. Nem újság már, többször is megtörtént Konstantinápolyban, hogy a pénzügyminisztérium palotája valóságos női zendülés színhelye volt. Legközelebb is kétezer asszony, többnyire katonák özvegyei rohanták meg a palotát s irtóztató zsivaj közt hátralékos nyugdíj-illetményeik kiűzetését követelték, liánéin hát a török kincstár örökös pénzzavarban van, a tizetés nem történt meg mindjárt; az asszonyok dühe határt nem ismert, halálra keresték a pénzügyminisztert, mit csakis a katonaság közbelépte akadályozott meg. A milliomos öregbéres. Egész Magyarországban hire van Bagi Imre uramnak, a szentesi paraszt Ivroezusnak, ki negyvenezer holdra menő birtoka mellett sem mondott le egyszerű alföldi népies viseletéről és szokásairól. A „N. P. J.“ csinos történetkét beszél róla. Közelebb vásárra ment egyik nagy alföldi varosba s nagy lelki nyugalommal nézegette a vásárra hozott jószágot; a szűrös, gubás egyszerű emberből ugyan nem nézte volna ki senki a milliomost. Midőn egy szomszédmegyei földesur ökreit vizsgálgatta, gazdájuk, kinek nagyon megtetszett Bagi, barátságosan megszólította őt, nem volna-e hajlandó beállani hozzá öregbéresnek? „Persze, hogy beállnék — válaszolt Bagi uram komoly ábrázattal — hanem hát egy kis baj van a dologban.“ „Ugyan mi?“ „Van egy pár marhácskám, s azt is magammal kellene vinnem.“ „Ha csak eny- nyi az egész, — mondá a földesur — sebaj ; elég nagy a legelő, elférnek ott azok is.“ Az alku hamar meg volt kötve s Bagi uram parolát adott, hogy vasárnap márkástól együtt beállít a kastélyba. Vasárnap reggel jön ám egy nagy fehér felhő a földesur kastélya felé, melyből tehénbőgés, kolom- pozó birkabégetés, száz juhász, pásztor, béreslegény kurjongatása hallatszott; alig lehetett belátni a végét a nyájaknak, csordáknak. A földesur a kastély ablakából nézte a ritka látványt s nagyon elbámult, midőn az egész tömeg a kastély gyalogújára kanyarodott s ott állapodott meg a kapu előtt. Lesietett a kapuba s itt elébe állott az öregbéres. „Megjöttem nagyságos uram, a marhácskáimmal, — mondá — van-e hely elég a legelőn?“ „No, Bagi uram, mert hogy kegyelmed az, arra fejemet teszem egy rézpeták ellen — mondá a földesur vidáman — engem ugyan megtréfált. Az egész vármegye sem elég ezeknek. Hanem már most csak azért is megiszszuk az öregbéres áldomását, innen addig el nem megy kigyelmed.“ Bagi uram nem kérette magát kétszer s vidáman koczczintgattak a sikerült tréfa örömére, meg az egymás egészségére. Rémjelenet egy törvényszék előtt. Amerika Saint-Louis városában bizonyos John Packer állt a törvényszék előtt gyilkosság vádja miatt. Midőn nővére, ki kedvező vallomást tett mellette, elhagyta a termet, adalépett a vádlotthoz s megszo- ritá kezét. Erre Packer nejét hallgatták ki, a ki azt vallá, hogy férje nagyon iszákos és izgága természetű ember. — Mikor az asszony ki akart menni, a vádlott egy revolvert vett elő s a nő mellébe lőtt, s mielőtt kicsavarhatták volna a pisztolyt kezéből, magát lőtte agyon. Az asszony pár pillanat múlva meghalt. A teremben rettenetes volt az izgatottság. A vádlott nővére bevallotta, hogy ő adta a vádlott kezébe a pisztolyt. A szerencsétlenségek éve. Úgy látszik, hogy a jelen év e jelzőt mindenkép ki akarja érdemelni. Alig egy hónap telt el még belőle s máris annyi megrendítő eseményt szolgáltatott a szerencsétlenségek krónikairójának följegyzés vége.t, hogy azok száma egy egész esztendőre is sok volna. Újabban ismét egy rettentő szerencsétlenség hírét vesszük. A salgótarjáni vasmű-társaság fogaskerekű hegyi pályáján múlt pénteken délután 2 és 3 óra között egy szenes vonat, melyen 15 utas ült, a mélységbe zuhant. Az „Egyetértés“ bővebb tudósítást hoz a katasztrófáról, mely utá.n közöljük a következőket. A Salgóhegyen levő kis telepről, hol a bányafelügyelők és tisztviselők s munkások laknak családjaikkal, a gyertyaszentelői ájtatoskodás végzésére pénteken többen elmentek a salgó-tarjáni templomba. Az istenitisztelet után hazamenni szándékozók a délután 2l/2 órakor induló vonatra ültek. A vonat, melynek útja a Salgó hegyre ötszörös kanyarodással, mintegy 25 foknyi emelkedéssel vezet föl, mérsékelt sebességgel kapaszkodott a hatalmas kanyarulatokban kígyózó vonalon feljebb és feljebb, egymásután hagyva el a több száz méternyi magas meredélyeket. Egyik kanyarulatnál a -épész egyszerre gyauus recscsenéseket hallott a mozdony alatt s mindjárt utánna, bár a gép teljes erővel Ny. Bernstein Márknál S.-Szentgyörgyön. működött, a vonat megszűnt előre haladni. A gépész egy pillanat alatt átlátta a helyzet egész rémségét. A középső kerekek fogai letörtek. A vonat több száz lábnyi magasban lebegett ég és föld közt egy pillanatig, de már a másikban saját súlyától ragadtatva őrült sebességgel siklott vissza felé. Ha a gépész azon egyetlen pillanatot felhasználja, mig a vonat állva maradt, tán megmentheti saját életét. De ő kötelességére gondolt s első dolga volt a gőzsippal vészjelt adni, hogy a/ utazókat megmenekülésre figyelmeztesse s csak azután gondolt a saját szabadulására. Már késő volt! A vonat már akkor szédítő mélység mellett rohant, mig egy kanyarulatnál a mélységbe bukott. A tizenkét kocsi, mozdony, tizenkét ember alant rettenetes romhalmazzá vált. A romok összevisszaságából hat felis- merhetlen emberi testet vonszoltak elő s a liât sebesült — köztük egy kis fin, kinek feje egészen össze van roncsolva — életéhez is alig van remény. Hárman, vakmerőbbek, az utasok közül, kik épen a katasztrófa bekövetkezte előtt leszöktek a vonatról, csodás véletlen folytán épségben maradtak. Az asszonyi szív titkai. Reg megírtuk már, hogy nz asz- szonyi szív kitanulhatlan. Rokon- vagy ellenszenve, szerelme vagy gyűlölete sokszor oly rejtély, melynek magyarázata fölött ugyan hasztalan törné fejét a psychologies. Az a botrányos esemény is, mely legutóbb történt Londonban, beillenék az aszonyok lélektanának legkiválóbb talányai közé. Noel ezredesnek huszonegy éves. igéző szép neje, két kis gyermek anyja, január 30-án törvényesen elválasztatott férjétől. A válás oka igen kényes természetű szerelmi viszony. .1 szép ez- redesné beleszeretett lovászába, egy műveletlen, durva legénybe, ki még a nő szülőinél volt szolgálatban s aztán a Hatni menyecskét férje házába is követte. — A szolgák már régóta, észrevették a viszonyt; a nőcselédek karácsonykor testületileg mentek a lelkészhez s felhívták, hogy vessen véget a botránynak. A lelkész vonakodott, mert mint mondá, az ő hivatása a béke szerzése, nem a viszálykodásé. Később azonban a férj egy tiszttársa lepte meg a szép asszonyt, amint a lovász szobájából kilopódzott. Az esetről azonnal értesítette a férjet, ki rögtön megkezdte a válópert. A törvényszék előtt, mikor a bíróság elnöke csodálkozását fejezte ki, hogy a szép és előkelő delnő ily műveletlen, tuskó Hczkóba szerethetett, a nő kikelt sziliéből és a törvényszék előtt nyújtott kezet szeretőjének.— Londonban mindenfelé csak ez esetről beszélnek. Л y i It t 6 r. ) 1ST yilatiscozat.. Mult 1882. évi deczembcf hó G-án Ózonban tartott országos vásáron, hol mint czipészek áruval mi is megjelentünk volt, ez alkalommal mások által történt félrevezetés miatt azon kellemetlen helyzetbe sodortattunk, hogy mi uzoni Bankó Eerencz- né született Zajzon Ágnest azzal vádoltuk, hogy tőlünk roszhiszemüleg egy pár topánkát elsajátított és ezért ruháját fejéről levettük s azt csak azután adtuk vissza, midőn a czipőért nekünk 5 forintot lefizetett. Az azutáni napokban meggyőződtünk, hogy nevezett asszony, Ki Uzonban teljesen kifogástalan előéletű, becsületes nő, a topánkat elsajátítani nem akarta, s mi másoknak ezen nő becsülete megtámadására eszközül szolgáltunk ; — most, midőn ezen gyanúsításunkat félrevezetésből eredt tévedésnek nyilvánítjuk, nevezett Bankó Ferenezné szül. Zajzon Agnes is ellenünk a sepsi-szentgyörgyi kir. járásbíróságnál ez ügyben megindított keresetét visz- sza vonja s ezzel a köztünk fenforgott ügy tisztázva van. Sepsi-Szentgyörgyön, 1883. február G. Schönberger Jakab és neje Féder Mari. *) Ezen rovat alatt megjelent közleményekért nem vállal felelősséget a Szerlc, Hivatalos árfolyamok a budapesti áru- és értéktőzsdén, 1883. február 9. Magyar aranyjáradék 6°/0....................................... Magyar aranyjáradék 4°/0....................................... Magyar papirjáradék 5°/0 ...-•••• Magyar vasúti kölcsön . . . • •••/.• Magyar keleti vasúti államkötvény, 1. kibocsátás Magyar keleti vasúti államkötvény, II. kibocsátás Magyar keleti vasúti államkötvény, 111. kibocsátás Magyar földtehermentesitési kötvény ..... Magyar földteherment. kötvény záradékkal Temes-bánáti földtehermentesitési kötvény Temes-bánáti földteherment. kötvény záradékkal . Erdélyi földtehermentesitési kötvény .... Horvát-szlavon földtehermentesitési kötvény . . Magyar szőlődézsmaváltsági kötvény .... Magyar nyereménysorsjegy-kölcsön ...................... T iszaszabályozási és szegedi sorsjegy . - . . Osztrák járadék papírban...................................... Osz trák járadák ezüstben....................................... Osztrák járadék aranyban....................................... 1860-iki osztrák államsorsjegyek............................ O sztrák-magyar bankrészvény.................................. Magyar hitelbank-részvény ........ Osztrák hitelintézet-részvény................................. E züst.............................................................................. Cs. és kir. arany........................................................ 20 frankos arany (Napoleond’or) ...... Német birodalmi márka . . .................................. L ondon .............................................................................. 118.50 86.60 85 90 134.75 89.25 109.50 93.75 98.50 95.75 97.75 96. — 97. — 97.75 115.— 113.50 109.50 71.65 78.— 96 50 129.— 823.— 287.50 291.75 5.62 9.49 58.55 119.70 Felelős szerkesztő: Nagy Géza. Kiadótulajdonos: Bernstein Mark.
