Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-02-11 / 13. szám
Politikai szemle. A lefolyt hét belpolitikai eseményeinek legfontosabb mozzanatát a bécsi miniszteri értekezletek s a függetlenségi párt válsága képezik, mely még egyre tart. A miniszteri értekezletek, melyek miatt szünetelt az országgyűlés, a bét első napjain, hétfőn és kedden tartattak a király elnöklete alatt; részt veitek benne a közös miniszterek, Tisza Kálmán miniszterelnök, gr. Szapáry Gyula pénzügyminiszter, br, Kemény Gábor közlekedésügyi s gr. Ráday Gedeon honvédelmi miniszterek, s az osztrák miniszterelnök, kereskedelmi-, honvédelmi és pénzügyi miniszterek. Félhivatalos helyről tagadják, mintha a tanácskozások a külügyi helyzet fölött folytak volna; közgazdasági kérdések, mint a tervbe vett szeszadó reformja, stratégiai vasutak építése, a magyar vasúti hálózatnak a galicziaival való összeköttetése által, s adminisztratív természetű katonai kérdések voltak szőnyegen. Legalább úgy mondják a tanácskozásokból kiszivárgott liírek. A függetlenségi párt egy része által készített manifesztum, mely a párt elveinek szabatosabb körülírása által a radikális, reakezionárius és antise- mita elemektől kívánta a pártot megszabadítani, nem tette meg a kívánt hatást. \ alószinünek mondják, hogy a függetlenségi körben le. fog szavaztatni. A párt régibb tagjai mindenáron kerülni akarják a szakadást és még csak látszatát is az elvek feladásának, pedig a negáczió teréről való lelépés hangoztatásának hátterében ott lappang a delegá- czióba való belépés eszméje, mely mellett az erdélyi töredék agitál, de a melyet a függetlenségi párt mindig visszautasított magától. Az élire állított válság hová fog fejlődni? Vájjon a párt egy a perszonal-unió alapján álló mérsékelt, s egy a teljes függetlenséget kívánó radikális árnyalatra fog-e felosztani, vagy az ellentétek, melyeknek egy jó része személyi természetű, ki fognak egyenlittetni — ma még alig lehet megmondani. Becsben a korrnpezió egy szenzácziós esetének leleplezése szőrit háttérbe minden más eseményt. Dr. Kaminski, sztaniszlaui polgármester és képviselő perbe fogta Schwarcz bárót, mivel nem űzette meg azon 025 ezer forintot, mely egyezségileg kiköttetett neki az esetben, ha a galicziai transzver- zál-vasutak építését kieszközli azon társulatnak, melynek Sclnvarcz b. volt a megbízottja. A társulat megkapta az engedélyt, de Kaminskinak csak 25 ezer forintot akart adni, mivel a G00 ezer forint más fele is kellett borravalónak. A lengyel klubb, melynek Kaminski tagja volt, kizárta őt s védőjét, Wolski képviselőt, kik képviselői mandátumukat is letették. Szigorú vizsgálatot követel mindenki, maga Taaft'e miniszterelnök is úgy nyilatkozott, hogy ki kell sepreni a szemetet! Oroszország koronázásra készül, úgy látszik, ezúttal visszavonliatlanul. Ivét évi halogatás után végre e hó 6-án kiadta Sándor czár koronázási manifesz- tumát s a rendeletet az előkészületek megtételére. A koronázás május hóban fog megejtetni, ha ugyan addig a teljesen kiirtottnak hi resztéit nihilisták valami meglepetést nem készítenek. A napokban ugyanis a „végrehajtó bizottság“ ismét figyelmeztette a ezárt az alkotmányosság behozatalára; egy emléktosabban a S83—885 közti időről mondja a „Pan- nőniea Legenda“, mely Methodius és Cyrillus életéről íratott görögül a X. században s később oroszra fordittatott : „midőn a magyar király a Duna részeire jött, akarta látni Methodiust s bár némelyek mondák s úgy vélekedőnek, hogy Methodius haj nélkül nem fog onnan távozni, mégis hozzá ment. A király pedig, mint úrhoz illő, tisztességesen, ünnepélyesen s örömmel fogadta, s mikép ilyen férfiaknak egymással beszélni illedelmes, beszélt vala vele, s megszeretvén, megcsókold s nagy ajándékokkal bocsátá el magától, mondván neki : emlékezzél meg mindig rólam -tisztelendő atyám szent imáidban.“ Fauler ebben, más hiteles források ellenkezése mellett nem lát valami állandó megtelepedést, hanem inkább olyan harczí kalandot, minő voit a huszonegy év előtti, meg a. magyarok későbbi kalandozásai Nyugat-Európában. S egy ily harczi kalandnak van is nyoma; nagyon valószínű ugyanis, hogy a morvák 882—84 közt a magyarokkal szövetkezve dúlták Pannóniát. Ekkor történhetett Methodius találkozása is a magyar sereg vezérével. Bottka a következő években is nyomát találja a mag)ároknak, melyből a Dunaraenti letelepedésre következtet. A 885 és 887 közti évekre teszi Dandulo András velenczei dogé krónikájában azon időt, midőn a Scytluából jött magyar nép megszállta Pannóniát. Dandulo azonban a XI\. század második felében irta krónikáját s értesülése már csak azért sem lehet pontos, mert egyéb chronologiai hibákat is ejt ( pt u л -magjai -velenczei érintkezések történetében. 888-ban két külön helyen Svájczban és rriaul- ban van nyoma a magyarok feltűnésének Boltka szerint. Svájczban való feltűnésük emlékét a X. század közepén készült sangalleni nagyobb évkönyvekben találja, melyek azonban csak annyit mondanak hogy 888-ban lett Arnulf királylyá, a kinek idejében jöttek először az agarenusok (t. í. a magyarok) iratot küldött neki, a minisztereknek és számos főméltóságnak, melyben a következő követelésekkel lép fel. Egy állandó népképvíselet felállítása, mely az általános szavazatjog alapján s választói utasításai szerint szabadon választatnék és teljhatalmat gyakorolna az összbi rodai mat érdeklő minden ügyben: 2. kiterjedt provincziájis autonómia, mely az összes hivatalnokok választása, a parasztközönségek önállósága s a nép Ökonomikus függetlensége által biztosítandó; 3. a földbirtok a nép tulajdonába bocsátandó; 4. szerves rendszabályok, melyeknek czél- ja legyen, hogy az összes gyárak és műhelyek a munkások tulajdonába juttassuk; 5. teljes lelkiismereti, szólási, sajtó-, gyülekezési, társulási és választási szabadság; <i. általános választási jog; 7. a hadsereg átalakítása territoriális hadsereggé. A franczia trónkövetelők sorsáról intézkedő törvényjavaslat megbukását a szenátusban 'valószínűnek mondják. A szombaton a szenátus osztályai altul megválasztott bizottság egy tag kivételével ellenzi a kiutasitási terveket, a republikánus lapok a szenátus magatartása miatt komoly összeütközéstől tartanak a nemzetgyűlés két háza között, mely az alkotmány revízióját vonhatja maga után. A minisztérium, melyet különben Ferry minisztériuma már aliglumem nagyon rövid idő múlva fel fog váltani, elhatározta, bogy a szenátus által netalán javaslatba hozandó minden kiegyezést elutasít s ragaszkodni fog a képviselőim/, által elfogadott törvényhez. Montenegrónak egy az Obrenovics-ház ellen intézett sakkhuzásáról közöl hirt az „Egyetértés“ Nándorfehérvárról. Nikicza leányát Xorkát ugyanis Kara- gyorgyevics Péter herc/eg, a volt szerb fejedelem Sándor fia, a hős Kara-Gyorgye unokája, eljegyezte. Mivel Nikiczának fiúgyermeke nincs, s Karagyor- gyevics Péter jogot formál a szerb trónhoz, e házasság által igen sokan előkészítve hiszik Szerbia és Montenegró leendő egyesülését. Fővárosi levél. (Egy halott. — Rózsaláncz és vasbilincs. — Egy karperec» története — Szegény tatár! — Egyletek. — Országos magyar egylet.) Ismét egy nagy halottunk van! Fiatal volt még és vidám. Szemeiben pezsgő életkedv, arczán gondtalan boldogság honolt, egész lénye jókedv és vidámság volt s a merre járt, kinyíltak az öröm világai, a szivek kitágultak, a vér pezsegni kezdett és a lelkeken mámoros bódulat vett erőt. És most nincs többé. Fiatalsága elhervadt, az életkedv kialudt szemeiből, s vele kihalt a jó kedv és vidámság. Orom helyett mindenfelé gyász és szomorúság; a sziveken bánat, a lelkeken bú : meghalt (Janiéval herczeg. Sírba tettük, eltemettük. Es most siratjuk fiatal halálát. Mert ő nagyon kedves volt mindnyájunknak és mindnyájunknak szeretetét osztatlanul bírta, hiszen elűzte lelkünk sötét gondolatait s elaltatta vidor pajzánsággal a szivek bánatát. Sokan, sokan kegyelettel fogják őrizni emlékét, különösen pedig azok, kiket rabságba ejtett, s kedves rózsalánczokkal kötözött meg, s a kik felé most e vidékekre. Arnulf 899-ig uralkodott, igy e megjegyzés a magyarokról 11 évi időközre szól. Fontosabb adatot képez Emuiban feiimaradt emlékük, ugyanis Berengár olasz király 888. márcz. 21-én kiadott s a se.stoi kolostor birtokait megerősítő oklevelében megemlíti a magyarok útját is: „via unga- rorum“. Az oklevét azonban csak XV. századbeli másolatban maradt fenn; lehet, hogy az illető szók eredetileg a sorok közé később tett magyarázó jegyzetet képeztek ; különben pedig egy kalandozó csapat magyar épp úgy megfordulhatott már előbb is itt, mint 8G2 ben a frank birodalomban, a nélkül, hogy ebből a mai hazában való letelepedésre kellene gondolni. Mert a beköltözés időpontjának megállapításánál számba kell venni azon Konstantin által említett fontos körülményt, hogy az a Simeon bolgár király- lyal folytatott háború után történt. Azt mondja Konstantin: „A turkok (az az magyarok) Leo császár által meghivatva által kelének a Dunán s legyőzők Simeon bolgár királyt, Preszthlavig száguldozván, s őt magát a Mimdraga várba szorítván. Simeon békét kötvén a rómaiakkal, a bessenyőkkel szövetkezők a turkok ellen, s midőn ezek egy hadjáraton távol valának. a szövetségesek rajtok ötének a honn maradiakra s megsemmisiték. Haza térvén a turkok s földjök pusztítását látván, abba az országba költözének, melyet máig bírnak.“ Mely évben történt ez a háború? Symcon magister írja, bogy VI. vagy bölcs Leo császár uralkodásának harmadik évében (trónra lepett 88G. márczius 1-én) foglalták el az arabok Szamosz szigetét ; mindjárt utánna elbeszéli a magyarok és bolgárok közt folyt háborút. Szabó Károly egyidejűnek véve a két eseményt annál is inkább, mert maga Leon császár szerint is e harcz az arabokkal való háborúskodás alatt történt, azt 888 ra, a magyarok beköltözését líegino után a következő évre teszi. Csak hogy Symeoii chronologiai adatai megbizHyinen asszonyság (csak nem tételezzük föl róla, hogy magáról megfeledkezve, még be nem volna kötve a feje) nevet sokat Ígérő, biztató, bátorító mosolygással. Es mert a síron is virágok nyílnak, akként hajtanak ki Carneval herczeg hantján is azok a piros mosolygó rózsák, melyeket Ámor gondoz, ápol, hogy aztán Hymen leszakasztllassa őket s megfonliassa azt a hires rózsalánezot, mely némelyeknél soha el nem hervad, mindig mosolyg illatoz; másoknál azonban átváltozik vassá, s lesz belőle rabbilincs, melyet oly nehéz elviselni s melytől olyan nagyon-nagyon szeretnének egy némelyek megválni. * Ez utóbbiakhoz tartozik egy grófi pár is, melynek neve a legfényesebb magyar mágnás nevek között eralittetik. A család egyik kiváló tagjának nemrég viselt magas állására kellene csak ezélzást tennem, hogy e névről letépjem az inkognito fátyol át ; de ennyire nem akarok indiskret lenni. Elég az hozzá, ennél a párnál is vassá változott az a bizonyos rőzsaláncz, s minthogy ők már állásuknál fogva sem rázhatják azt le magukról, mindegyik a maga módja szerint iparkodik könnyebbé tenni annak elviselését. A férj erre keres szórakozást, a nő amarra, és bizonyára talál is mindakettő, mert békességestül megférnek egymás mellett, s nem igen lehet hallani ama bilincsnek zajos csörrontését. A múltkoriban azonban mégis kiszivárgott a nagyvilágba egy kis pikáns történet, melyet e bilincsek csörrenése regélt el. A grófnőnek egy igen becses és értékes karpe- recze volt veszendőben. Tűvé tették az egész házat, de nem akadtak rá sehol. Az ékszer családi ereklye volt s roppantul sajnálták eltűnését. A grófnőnek eszébe jutott, hogy pár nap előtt egy este rajta volt az elveszett ékszer. Egy rendőrtiszt, kit a férj hivott a házhoz, elővette a cselédséget s szigorú vizsgálatot indított, mely azonban egyelőre nem vezetett eredményre. Azaz, hogy az eredmény még sem maradt cl, a mi a kocsis vallomásának köszönhető. A kocsis ugyanis szintén kérdőre, vonatván, kijelenté, hogy a kérdéses estén nem kocsizott Öméltóságával, a ki akkor bérkocsit vett igénybe. A bérkocsist nagy ügygyel-bajjal sikerült felhajszolni, ez aztán azt vallotta, hogy ő semmit sem tud a kérdésben levő ékszerről, tessék azt a kép- iró-uteza * számú házában keresni, ahova ő a mél- tóságos asszonyt amaz estén szállította. A rendőr elment a képiró-uteza * számú házába, s bekopogtatott egy igen csinos — huszárkapitány ur lakásán, hol az ékszert csakugyan meg is találta s viszajuttatá a méltóságos grófnőnek. Pár óra múlva a gróf fölkereste (— nem a huszárkapitányt, — mert erről ő nem hallott semmit! — hanem) a rendőrtisztet s jelentette neki, hogy az ékszer már megkerült, nejének agy ruhája zsebében volt, melyet amaz este viselt. . . A rendőrtiszt némán hajtotta meg magát s mikor a méltóságos gróf ur eltávozott, nem állhatta katlanok, 3G megbirálás alá vonható dátumának háromnegyede, 2G hibás. S aztán ez elbeszéléséből korántsem következik, hogy ő Szamosz bevételét egyidejűnek mondaná a magyar-bolgár háborúval. Mindjárt ezután beszél István patriarcha haláláról is, pedig az 893-ban történt, úgy hogy az illető fejezet 88G— 893. vagy 895. közti eseményeket foglal magában. A mi pedig az arabokkal való háborúskodást illeti, az folyt 887-ben, 890-ben és 893-ban. Georgiosz Mouakhosz és Theofanesz folytatója a bolgár-magyar háborút Kauleasz Antal patriarcha- tusa idejében, István patriarcha halála után és Mysztikosz Miklós patriarchatusa előtt, tehát a 893. május 11. cs S9G. február 12. közti időszakiján beszélik el. A jól értesült fuldai évkönyvek 895-re teszik. Nem lehetetlen, hogy a hildcsheimi évkönyvekben is, midőn azt mondják, hogy 893 ban a bajorok a magyarokkal összevesztek, a „bajuarii“ helyett „bulgari“ olvasandó, mivel ez összeütközésnek másutt nincs nyoma. Azt sem szabad figyelmen kivül hagyni, hogy о háború Simeon király idejében folyt. 892-ben a fuldai évkönyvek szerint Arnulf még Vladimir királyhoz, ki Simeonnak volt az elődje, küldte a követeit, Simeon tehát 892 után lépett trónra, Abban is megegyez valamennyi byzanti iró, hogy Simeon a görögök ellen István patriarcha halála, tehát 893 május 11 után indított háborút, a magyar-bolgár háború pedig még ezután történt. Tehát semmiesetre sem lehetett elé.bb 893-nál. Pauler többféle körülmény egybevetése után 895-re teszi, miként a fuldai évkönyvek s igy állítja össze a chronolo- giát. 889-ben verik ki a magyarokat a bessenyők Le- bediából. Egyenesen ez eseményre vonatkozik a metzi évkönyvek s utánuk Bogiim 889-re tett következő megjegyzése : „A megváltás 889-ik évében a magyarok vad és kegyetlen s az előbbi századokban soha nem emlegetett nemzete Scythia vidékeiről s a Tanais folyó inérhetlen m i csáváiból kikó.Uj*