Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-11-04 / 89. szám
— 354 — öágukat a népek követelményeinek niveaujára alá szállítanák. Addig pedig a nemzetnek ifjai raiveljék magukat munkában, szorgalom és tudományokban, pietással j merengjenek el őseink nemes erényein, haza és szabadság szeretetét ápolva fiatal kebleikben. Anyák, kegyetekre leginkább hallgat a férj és gyermek; leányok, ezekre a lelkes fiatalság; ha még valaha vész fenyegetné a mi országunkat és kivált ezen elszigetelt székely nemzetet: az anyák tegyenek úgy, mint a spártai nők, midőn a tiu fegyverkezve hazája védelmére indult, e szavak kíséretében az anya adá által a paizst: „Vagy vele, vagy rajta“; — leányok ! kegyetek mosolya nagy tettekre képes a fiatal férfiúnak lelkesedését bírni — a hazára, nemzetre boruló vészes időkben súgják a füleikbe: „Jegyetek hívek hozzánk, de szeressétek a szabadságot és becsületet úgy, mint ezek.“ Az éljenzés lecsillapulta után Nagy Géza muzeumőr felelt, ki a muzeum igazgatósága nevében a következő beszédet tartotta : „Méltóságos Elnök ur ! Mélyen tisztelt honvéd-egylet ! A Székely Nemzeti Muzeum igazgatósága nevében mély köszönetemet fejezem ki a Rikán belőli honvéd-egyletnek azon megtiszteltetésért, hogy múzeumunkra bízta azon 960 hős emlékének megőri- zósét, kik a szabadságharcz alatt Háromszék területén estek el. A hősiesség és szabadságszeretet, mely őket lelkesítette, régi tulajdonsága a magyarnak, melyet őseink magukkal hoztak e hazába. Nem ritka e két tulajdonság, sok nép bírja azokat, de kevés tudja megőrizni. A magyar nemzet megőrizte. Megtaláljuk azokat történelmünk minden szakában, fajunk minden rétegében. A czivilizáczió, mely az élvezetek újabb meg újabb nemeinek megismertetése által sok népet el- puhitott már, a magyar hősiességét és szabadság- szeretetét nem semmisítette meg, de megnemesi- tette, mérsékelve amabban azt, a mi vadság, ebben, a mi zabolátlanság. A hősiességnek és szabadságszeretetnek köszönhetjük, hogy a századok majd viharos, majd elpuhitó eseményei közt, melyek talán sok nagyobb és hatalmasabb népet elsöpörtek volna, fennmaradhattunk. Évkönyveink telistele vannak a hősiesség és sza- badeágszeretet bámulatra méltó emlékeivel ; de soha oly ragyogón nem tündököltek azok, mint ezelőtt 35 évvel. E dicső napok emlékének megőrzése szent kötelességünk s mindnyájan hatása alatt állunk azon kegyeletes érzelemnek, mely által vezéreltetve a Rikán belőli honvéd-egylet elhatározta megmenteni s a halhatatlanságunk átadni ama 960 székely hős emlékét, kik az 1848 — 49-iki szabadságharczban vérükkel áztatták e földet. — Fogadja Méltóság Elnök ur ismételten köszönetemet, hogy a Rikan belőli honvéd-egylet múzeumunknak juttatta a szép és nemes feladatot, hogy az utókor számára őrizze meg az elesettek névsorát.“ megfeledkezve a világról, — Oh miért nem lehetek én is veled! Jer, jer drága vőlegényem, vigy el engem is magaddal, hogy a túlvilágon veled egyesülhessek ! Igen, ez a leány vőlegényét siratja a halottban, kit, mielőtt menyasszonyát oltárhoz vihette, a halál ölelt magához. * . . . Halvány arczu lányka zokog egy frissen hántolt síron, örökzöld koszorút tűzve az elköltözött ifjú fejfájára. Lásd, azon ifjú még tegnapelőtt élt és esdett a most si ró leány előtt, hogy szeresse őt, viszonozza tiszta, hő érzelmeit. A leány hideg maradt, könyörtelenül elfordult ifjától s az kétségbeesésében golyót röpített zajgó keblébe, hadd tépje szét azt a reményvesztett szivet. Midőn az öngyilkos ifjút kivitték a temetőbe, egy ablakon halvány arczu lányka kisirt szemekkel mélázott a gyászki- séret után ; s most eljött ő is, hogy az elköltözöt- tet kiengesztelje ez örökzöld koszorúval, s inig a i bánatteljes kebel súlya alatt megtörve, odarogy a könyekkel nedvesített sirhantra, zokogva fuldokolja: — Rocsáss meg nekem ! * ■ • • &gy gyermekleány s egy fiúcska térdel egy kis kereszt mellett, melyet könyeikkel már fehérre mostak. A lányka már nem tud sírni, csak rekedt hangon nyögi az édes apa és anya nevét; a fiúcska még élesztgeti a kis gyertyamaradékot, mely a könyek nedvétől serczegve készül kialudni. A temetőben már lassan-lassan mind elaludtak a mécsek s a siri látogatók elszéledtek haza. Hanem a gyermekpár még mind ott térdel, mig a lányka megszólal : — Nem megyünk haza, kis tesvérem? — Bácsiék eddig úgyis lefeküdtek s minket kizártak. — Hát nem ehetnél V Igen, ehetnem, de azért mégis maradjunk s aludjunk édes anyánk mellett. S a két árva ledől s alszik csendesen szülői sir- ján. A szomorufiiz és akáczfa hulló levelei betakarják az alvókat. A beszéd végeztével a helybeli tanítók dalárdája a „Szózai“-ot énekelte el, mely után Kelemen Lajos né urhölgy, mint a muzeum nagylelkű alapítója özv. Cserey Jánosné urhölgy megbízottja köszönte meg a honvédegyletnek a muzeum iránt tanúsított figyelmet. A szép és lelkes éljenekben részesült beszéd a következő : „Nagyon tisztelt alezredes Elnök ur ! Tisztelt honvéd-egylet! Mint meghízottja я Székely Nemzeti Muzeum buzgó, lelkes alapitónőjének legyen szabad, a Székely Nemzeti Muzeum igen tisztelt alapitónője nevében, meleg köszönetemet nyilvánítani a tisztelt honvéd-egyletnek, azon meleg, hazafias eljárásáért, hogy e század legdicsőbb korszakában a szent haza fennállásáért, az önvédelmi szabadságharczban hő- sileg elvérzett honfitársaink névsorát, e tudomány kincses falai közé elhelyezni kívánták. Ha e kincses falak közti érdekes tárgyakra fordítjuk figyelmünket, látjuk azok közt fényesen ragyogni, legnagyobb vezérünk — Erdély megmentjének — kit a szabad haza fennállásáért küzdő székely honfitársaink apjuknak neveztek, a halhatatlan Bem József altábornagynak, első osztályú magyar érdemrendjeiét. Fényes rendjel az, mert ki azt viselte, annak neve, vitézsége, a szabad haza meleg szeretetét sugározza a nagy világi eseményekben. E sugarak örök világosságot árasztanak a több mint 960 szabadságért elvérzett honfitársaink nevére; mert a nagy bajnok vezér lángelméje, a hon üdvéért küzdő bátor sereg meleg hazaszeretetével egyesülve vívták ki azon világhírű győzelmeket, mik a magyar nevet örök dicsőséggel koszoruzták. E kincstartó falak híven fogják megőrizni e drága névsort, mint legfényesebb emlék szobrát azok lángoló hazaszeretetének, kik egy szabad haza fennállásáért oly nemes buzgalommal, oly bátor elszántsággal él töket feláldozták. Es miként a felhőtlen kék égen ragyogó nap, életet ád a föld növényeinek, úgy adjon örök életet elvérzett honfitársaink drága 6mléke mind azoknak, kik a jövő korszakban is egy szabad haza fennállásáért lankadatlanul küzdeni, s ha kell, bátor elszántsággal halni készek lesznek ! Éljen a haza!!!“ Majd Szentiványi I g n á c z volt hon- védfőhadnagy tartott egy hazafias szellemű s éljenek kel több Ízben megszakított beszédet, melyet a következőkben adunk : „Az emberi nem már első ébredése korszakában természeti ösztönénél fogva embertársaihoz vonzódván, a társulatok alakulását előtoremték. A társulatok alakulásából államok, országok támadtak, s ha a különböző államok különböző viszonyait megismerjük, meggyőződünk arról, hogy csakis azon államok lettek virágzók, hatalmasak, népboldogitók, melyeknek szervezete az emberi jogok, a lelkiismeret, szabadság gyakorlására s az államügyek vezetésében a nemzet fiai befolyására voltak alapítva. Nemzetünk a messze távoli keleti életében is hogy szabadságszerető nemzet volt, alkotmányos szerkezettel bírt, nemcsak az akkori időben feltűnt józan felvilágult ős hite, az emberi jogok gyakorlata, de bizonyítja azon páratlan hadi taktikája is, melylyel győzelmeit aratta, bizonyítja az emberi jogok nemes gyakorlata akkor, midőn az idegen elemeket inkább megnyerni, mint meghódítani kívánta és tudta. Bizonyítja szabadságszeretetét a pusztaszeri alkotmányszerződés, mely Európa szabadságchartájának nemcsak legszebbike, de legrégibbje is. Nemzetünk mint alkotmányos, szabadságszerető, lovagias nemzet a kezdetlegességben nem állott meg, mint keleti nép nyűgöt felé telepedve, alkotmányos szabadságchartáját az idő haladásával fokonként szélesítette s módosította ezt leginkább igazolják azon fényes 1848-iki törvények, melyeknek jótékonyságában a Kárpát bérczei közt minden népfaj lakosát egyforma aráuyban részesítette. Fájdalom, a jó tettek a leggyakrabban rút hálátlansággal kell hogy találkozzanak; egyeseknél, úgy nemzeteknél rendszerint a kitünőbbeknek vannak ellenei, irigyei. Hogy nemzetünk csaknem ezer évtől fogva uralkodik, ezt a gyengébb népfajok irigyelték s épen akkor, midőn minden ajkú népfajt a 48-iki bölcs törvények boldogítani kivárnak : a magyar nemzetet jogaiban, vagyonában, sőt életében is megtámadni nem irtóztak. Hogy nemzetünk a jogtalan megtámadók ellen hősi védelemmel kívánt élni, ezt maga a természet törvénye is parancsolta ; igy támadt az 1848—49 iki önvédelmi szabadságharcz, melyben hogy magát Háromszékmegye hős népe kitüntette, megdönthetlenül igazolja törvény- hatóságunkból több mint 960 elvérzett honfitársunk névsora. Minden nemzetnek csak úgy lehet biztos jövője, ha fényes múltját hű emlékezésben fentartja, a feledéstől megóvja, ha azok emléke felett, kik egy szabad hazáért élni halni kívántak, lelkesedni tud ; a mely nemzet fényes múltját kegyeletben nem tartja, a mely nemzet politikai mint harczmezei el- dődei erényeit nem követi, sőt azt elfeledi: az előbb- utóbb eltörpül, elsatnyul, a mely nemzet pedig elsatnyul, szolgaságba esik s ha egyszer szolgaságba esett, — az ólő nemzetek sorából kitörü 1 tetik. A Rikán belőli 48/49-es honvédegylet tagjai, kik habár megfogyva vagyunk, de törve nem : ezt tartották s tartják mindig szem előtt, ezen meleg, so ha meg nem szűnő hazafi érzelem ösztönözte a Rikán belőli honvédegylet tagjait a mai n tpou megtartandó kegyeletes ünnepélyre, midőn e törvényhatóság több mint 960 elvérzett honfia szent emlékét a feledókenységtől megóvni, a jövő nemzedéknek tudomásául, a hazaszeretet ösztönzéséül e tudománykincses falak közé feledhetetlen elvérzett társai névsorát elhelyezni kívánta. A Rikán belőli honvédegylet az önvédelmi szabadságharczban elvérzett társainak ennél méltóbb emléket nem állíthatott, s mert a legfényesebb emlékszobor is az idő viszontagságai után elporlik, elenyészik, de a tudományt őrző kincses falak felett Minerva szilárd pánczólja megtörhetetlen hűséggel őrködik, s miként minden világi esemény hű emlékeztető s biztos fentartója a jövő korszaknak a részrehajlatlan történet lapja : úgy legyen elvérzett honfitársaink névsora igaz bizonyítványa azon honfiúi áldozatkészségnek, hogy a hazaszeretet a magyar birodalom határai között sehol oly fényesen nem tündökölt, mint Háromszékmegye területén, a Székelyföld, e kis Lacedemon gyönyörű, klasszikus helyén. Legyen e több mint 960-ból álló, hazánk szabadsága s szent jogaiért elvérzett honfitársaink névsora örök világitó fáklyája a haza meleg szeretetének s az alkotmányos jogok tiszteletének !“ A névsor s a hozzátartozó okmányok nemzeti szinti szalaggal átkötve a múzeumőrnek átadatván, az ünnepély egy valóban megható jelenettel végződött. J а к ab о s Ágoston volt honvédhuszár-tizedes egy szép cserkoszorut nagy nemzeti szalaggal adott át a Múzeumnak. „ Ez a szalag — mondá — a múlt évben Gábor Arou sírjára helyeztetett a sir felszentelése alkalmával. Én azóta drága eieklyeként őrzőm, most átadom illetékesebb helyre: őrizze meg a Székely N. Múzeum hálánk és kegyeletü/Гк ez egyszerű jelét az idők végiig “ A lelkes és megéljenzett szavak után az ünnepély véget ért s a közönség, egy ideig még a Múzeum gyűjteményeit nézve, lassan eloszlott. Az ünnepélyen ott láttuk Horváth Ignácz elnökön kívül Szász Dániel őrnagyot, Tóth Sámuel századost, Vas János főhadnagyom Molnár Mózes főhadnagyot. Nagy Ezékiás főhadnagyot, Fülöp Józsiás hadnagyot, Jakabos Ágoston huszár tizedest, Csiszár Sándor huszár tizedest, Kun István huszár hadnagyot, Kovács László huszár hadnagyot, Gyulai Károly huszár főhadnagyot, Gyárfás Lajos századost, Gyárfás Sámuelt, Barabás Sándort (Bölön), Fadgyas Bálintot, Székely Gergelyt, Incze Dánielt, Sem- sey Tamás tüzérparancsnokot, Sebestyén Sándor századost, Szentiványi Ignácz főhadnagyot, Gyárfás Károlyt stb. A. bankéit. Az Ünnepély végeztével Báli István vendéglőjében bankett volt. A felköszöntők sorát K ü n n 1 e J ó z se f nyitotta meg. Háromszáz év óta küzd a magyar függetlenségéért — mondá; — mindig volt egy párt, mely azt hitte, hogy a magyar nemzet gyengébb, semhogy a hazát függetlenné lehetne tenni, de mindig voltak, a kik tiltakoztak ez ellen. Ma is megvan ez a tiltakozó oszlop, Kossuth Lajos (Éljen !) s rajta kívül minden vidéknek megvan tiltakozó ősz ■ lopa. Egy ilyen tiltakozó oszlopra emeli Ő is poharát : Horváth Ignáczra, kit az isten sokáig éltessen ! Azután Székely Gergely emelt poharat. A könnyezésig meghatva emelte ki a 48—49-ki hölgyek áldozatkészségét. A legjobb anyák könnyező szemekkel ugyan, de a csatába küldték fiaikat. Ma is van tere a hölgyeknek kimutatni áldozatkészségüket és hazaszeretetüket. Példát mutatott az a lelkes hölgy, ki a Székely N. Múzeumot alapította. Özv. Cserey Jánosné urhölgyre emeli poharát. Veress Gyula Kézdi-Vásárhely lelkes és hazafias közönségét és polgármesterét köszönté fel, mint a kik ápolják a mait emlékeit s azokkal táplálják a mai nemzedéket, hogy az a múlton ne csak elmerengeni, hanem lelkesedni is ludion. Kun István a jelenlevő fiatalságot élteti, mely eljött, hogy megismerje a szabadság bajnokait. Szász Dániel Sepsi-Szentgyörgy város itt levő képviselőjére, Gyárfás Lajos főjegyzőre emeli poharát. Szabó Lajos, a honvéd-egylet tiszteletbeli jegyzője, mint azon fiatalság egyik tagja, mely hű ma radt a függetlenség eszméjében, Magyarország függetlenségéért emel poharat Horváth ignácz azon férfiért emel poharat, kinek ők csak apró követői és eszközei voltak, ki érvényre juttatta a nép elnyomott jogait, ki ha nincs, mi szunyadnáuk : К о s s u t h L aj о s é r t. _
