Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-11-04 / 89. szám
— 355 — Л pohárköszöntőt lelkes éljenzés követte, majd nagy hazánkfiához következő távirat küldetett: „Kossuth Lajos kormányzó urnák, Turinban. Háromszék megyében Sepsi Szentgyöigyön a Ki kán belőli honvéd egylet ma halottak napján a szabad- ságbarczban Háromszéken elesett 960 székely honvéd emlékét megörökítendő, a névsort a Székely Nemzeti Múzeumban helyezte el, mely alkalomból tartott ünnepélyen kormányzó űrért, mint a szabadság és függetlenség bajnokáért lelkes pohárköszöntő emeltetvén, ezt azzal hozzuk kormányzó ur tudomására, hogy az isten addig éltesse, mig ez eszmék megvalósulnak. A Rikán belőli honvéd-egylet nevében Horváth Ignácz, elnök.“ Az ebéd folyamán érkezett Szentiványi Ignácz- hoz gróf Kálnoky Dénes levele s Horváth Ignácznak Maros-Vásárhelyről két sürgöny. A gróf Kálnoky levele a következő : „Tisztelt főhadnagy ur, régi jo barátom 1 A Bikáit belőli honvódegylet elnökének megbízásából és a honvéd-emlékünnepélyt rendező bizottság nevében hozzám intézett becses felhívására kénytelen vagyok nyilvánítani, hogy a november 2 án tartandó hon- véderalék-ünnepélyen beteg állapotom miatt meg nem jelenhetek ; mit annál inkább sajnálok, mert szebb és állandóbb emléket a honfiúi kegyelet elhunyt jeleseinek nem emelhet, mint ha azoknak nevét koronként felújítva, maradékról maradékra juttatja és a hálás utókor kebelében megörökíti. — Egyszersmind kérem engem továbbra is szives emlékében megtartani, és fogadja nagyrabecsülésem nyilvánulásának kifejezését, melylyel öröklők, Mik lósvártt, 1883. november l én, honfitársa s barátja gr. Kálnoky Dénes.“ Az érkezett két távirat igy hangzik : „Horváth Ignácz alezredes, Sepsi-Szentgyörgy. A Bzabadságharczban elvérzett székely hőseink kegye- letes emlékezésének vesta-lángja örökké lobogjon nemzeti közérzületünk oltárán. Marosszék szerkesztője.“ „Méltóságos Horváth Ignácz honvédezredes, egyleti elnök, S.-Szentgyörgy. Magyar hazánk, nemzetiségünknek létéért, szabadságáért küzdött s elvérzett székely bajnokoknak emlékjubeliusának szentelt ünnepélyen bajtársi hő érzelemmel áldozunk. Bem szobra alól dicső emlékek hálaviszhangja száll-kél ; töltse be örökre az ős székely bérczeket s magmsz ■ tos tettekre hevítse az utódokat. Marosszók-maros- vásárhelyi honvéd-egylet és Bem szobor bizottmánya- Burosnyai J’ál, elnök. Molnár Zsignmnd, jegyző.“ Az ebéd délután 5 óra felé végződött. Válasz Libertás urnák ! (Folytatás.) Hétfalu, 1883. október 26. Az állami iskolák gondnokságát illetőleg azt ál" litja Libertás ur, hogy oda csak viaszbábként gyúr" ható, önállóság nélküli egyéneket juttat be a tan- lelügyelői kegy s különösen a helybeli lelkész csak ha ilyen, juthat be a gondnokságba. No, ezeket a szép czimeket csakugyan megköszönhetik Libertás urnák azok a lelkész urak, kik egyik-másik gondnokságnak tényleg tagjai ; de megköszönhetik azok a többi érdemes urak is, kik mint gondnoksági tagok, az állami iskolák ügyei körül buzgólkodnak hazaszerte. Legalább kollegiállitásból nem kellene igy lerántani a nemes ügyben fáradozókat ! Azt is mondja Libertás ur, hogy a kiknek benőtt a fejelá- gyuk, azok mellőztetnek a gondnokságból. Elhiszem azokra nézve ezen állítást, kiknek talán kelleténél vastagabbra benőtt a fejlágyuk, kik szúró maró hírlapi czikkekben s az állami intézmények indokolatlan ócsárlásában s népszerütlenitósében mutogatják csupán a népnevelésügy iránti érdeklődésüket; de nem hiszem el az olyanokra nézve, kik a köteke- dést, zsörlölődést kerülve, jó akarattal s az ügyet megillető lelkes buzgósággal fáradoznak az iskola előmenetelére czélzó munkában. ’Az ilyenek nem szoktak kimaradni az ajánlatból ! Az állami isk. gondnokságok részére kibocsátott min. utasítás 1. §-a azt mondja, hogy „az isk. ügyekhez értő s azok iránt szeretettel viseltető müveit egyének közül“ hozzon ajánlatba a tanfelügyelő. Ebben teljességgel nem az van mondva, hogy a lelkész urak múlhatatlanul benne legyenek a gondnokságban, mert az ahoz értőséget föltehetjük ugyan, de a szeretetről csak a tények után lehet Ítélni. „Mutasd meg a te hitedet a cselekedetben“ és „Nem az, a ki mondja: uram, uram! megyen a mennyeknek országába, hanem a ki cselekszi a a mennyei atya akaratját.“ De lássuk már, mit mond Libertás ur a különböző jellegű iskolákról. Általában neheztel : miért nem kérdettek tanácsot tőle azon hétfalusi községek, melyek iskoláikat államiakká változtatták. (No, hiszen lett is volna akkor állami iskola!) Legnagyobb számban vannak, úgy mond, a hitfelekezeti iskolák, tehát azoknak van első lótjoga; azután jönnek a községiek s legutóJ az államiak, mint a melyeknek legkevesebb lótjoga van. Ezt a létjogot sokat em- geti. Létjoga van annak az iskolának, mely a törvények kívánalmainak teljesen megfelel, bárminő jellegű legyen ; különben nincs ! Mig a 315-ik lapon beismeri, hogy az állami iskolák minden tekintetben minden más jellegű iskolák fölött legjobban biztosítják a népoktatás által elérendő sikert, addig a 326-ik lapon mégis — ha már épen jellegváltoztatásról van szó — nem állami, hanem községi jellegűvé változtatást ajánl. Ennek a furcsa logikának az a fundamentuma, érdemes olvasó, hogy a községi iskolánál nem épen olyan szükséges a tanfelügyelői kegy az iskolaszékbe s pláné az elnöki székbe juthatásra, mint az állami iskolánál, hová Libertás ur qualificatioja szerint csak hülyék juthatnak be. A községi iskolánál ugyanis érvényesítheti befolyását a lelkész ur, azaz hogy gyakorolhatja hatalmát a nélkül, hogy az valamibe kerülne valakinek, mert hát „a mi az enyém, az az enyém s a mi tied, az is legyen az enyém,“ ez az igazság. Adj kormány pénzt, mert nekünk nincs; hanem azután ne bajlódj velünk, nem akarunk bábjai lenni a te ki tudja milyen tanfelügyelődnek. Ez azon élelmes életelv, hogy a „kecske is jóllakjék s a káposzta is megmaradjon.“ Biztosítsuk a befolyást s hatalmat magunknak, a pénzt hadd adja az állam! Ezekből megítélheti az érdemes olvasó, hogy Libertás urat semmi mellékes érdek, hanem egyedül a népnevelésügy felvirágoztatásának nemes érdeke vitte belé a hírlapi czikkező paedagogusok vitéz seregébe. Sinceritas. (Vége következik.) Egy il j mezőgazdasági iparág. (Vége.) Már az egymagában, hogy a kukorieza — a czikk tudományos értékű s kétségbevonhatlan adatai szerint — háromszorta több fehérnyét tartalmaz, mint a burgonya, az előbbit mezőgazdasági kihasználásra sokkal alkalmatosabbá teszi, mihez méghozzájárul, hogy a kukoricza-keményitőgyártás hulladékai (mint említve volt, a legkitűnőbb takarmány) nagy távolságokra is szállíthatók, miután táp- és pénzértékük, arányosítva súlyúk és térfogatukhoz, tetemesen nagy. A burgonya- és kukoricza-keményitőgyártás közt való összehasonlítást Wágner tanár ur még azzal bővíti ki, hogy úgy a keményítő-nyeremény, valamint a talajnak a termelés következtében való kimerítése közt is párhuzamot von, a melyből az derül ki, hogy egyrészt a kukoriczával bevetett föld határonkint kétszer annyi fehérnyét szolgáltat, mint a burgonyatermelés, maga a keményítő nyeremény pedig főként az által, hogy a burgonya-keményítő minősége, tehát értéke is csekélyebb, mint a kukorieza-keraényitőé, szintén ez utóbbinak előnyére szól, ügy hogy bízvást állítható, miszerint a talajnak csaknem egyenlő kimerülése mellett a kukori- czamüvelés 25°/0-ig terjedő nagyobb jövedelmet szolgáltat, mint a burgonyamüvelés. Frappáns adatok azok, meljeklul Wágner tanár a kukorieza keményítőgyártás mellékterményeinek és hulladékainak (takarmány) értékét igazolja, a melyek arról győzik meg a figyelmes olvasót, hogy ezek a hulladékok még a kicsinyben való gyártás méretei mellett is (pl. 25 mm. uaponkinti feldolgozás) a gyártás üzleti költségeit tökéletesen fedezik, mig a nyert, illetőleg előállított keményítő értékesítése egészen tiszta haszon, azaz a czikk számvetése szerint egy 15000 írttal berendezhető gyár bőven szolgáltat 20—40 százalék, sőt még ennél nagyobb tiszta jövedelmet is, szóval úgy áll a dolog, hogy a kukoricza-keményitőgyártás — a takarmányul használható hulladék, a trágyatermelés, a husproductio és a termelési czikk értékeit mind egybevetve, oly rendkívül kedvező üzleti mérleget nyújt, minőt eddig egyetlen mezőgazdasági ipar sem szolgáltatott. Mindezeken kívül érdekes még tudni, hogy a ku- koriczából való keményítő gyártást még oly gazdaságokban is sikeresen űzhetni, hol a kukorieza maga nem termeltetik, sőt Wágner tanár említ egy németországi gyárat, mely amerikai lófogu tengerit dolgoz fel és mely a drágább nyers anyag mel lett is prosperál. Ezen uj iparnak a jövőre való kilátásait illetőleg megjegyezhető, hogy abban túltermelés, tehát jöve- vedelmezőtlenség nem is képzelhető, mivel eddig tulnyoraólag búzából gyártatván keményítő, ezen nagy piaczi ára folytán értékesebb terményünket van hivatva helyettesíteni a kukorieza, tehát a termelést egyszerűen a nyers anyag változtatása fogja átalakítani. Gazdáink, kik földbirtokuk jövedelmezőségét emelni kívánják, az im röveden jelzett uj mezőgazdasági iparágban oly tényezőre tehetnek szert, melylyel marhatartásuk jövedelmét olcsó és kitűnő takarmány által, továbbá a földeik termőerejének fentartása éi helyreállítására szükséges gazdag trágyázást és végül a piaczi termények (búza stb.) termelésének fokozását bizton elérhetik. Wágner tanár az ez érdemben a hozzá (Budapestre, Erzsébetiéi- 19.) intézendő tudakozódásban bárkinek készséggel szolgál bővebb felvilágosítással. VEGYES HÍREK. Halottak estéjét városunk lakossága csütörtökön kegyelettel ünnepelte meg; mindenki sietett a szép szokásnak hódolva, az emlékezés gyászos adóját elhunyt kedvesei iránt leróni. A különböző osztályokból sereglettek a halottak közös nyughelyére, a temetőbe s koszorúkkal, mécsekkel díszítette fel kiki szeretett halottja sírját. Gyönyörű fényárban úsztak a gazdagok sirboltjai, nehéz koszorúkkal elborítva, szerény mécs pislogott, kis virágcsokor közé ékelve a szegényebb sorsuak hantján, s egy-egy árva gyertyafény világította be a puszta, virágtalan dombocskát, melynél szegény görnyedt öreg özvegyasszony sirdogált. De azért mindenki megtette kötelességét, melylyel kedves elhunytjának tartozott. A drága márványkővel jelölt, virágözönnel elhalmozott sírnál a dalárda s a zenekar hangoztatta gyászdalait, melyek a szivet megragadták s mintegy önkénytelenül vonzották a lelket oda, „a hol már nem fáj semmi“ ; mig odébb csak gyönge fény által világított sirhant mellett szerető hitestárs siratta zokogva elhunyt társát ; amott pedig halk sóhajok között rebeg imát az elhagyott árva elköltözött övéiért és hozzájuk. . . . Minden olyan megható, olyan szívhez szóló ez estén itt a csend honában. Talán senki sem feledkezik el e napon a kegyelet adójáról, melylyel elhunytjaink iránt tartozunk s mindenki siet áldozni porladozó kedvese sirhalmán virággal, mécsesei, imával. Csak városunk közepén állt elhagyatva, szomorúan, sötéten elhalt honvédőink emlékszobra, egyetlen pislogó lámpással, mintegy jelezve, mikép pislog a székely honfiak kebelében a hazafiság érzelme, a kegyelet, a hála elhunyt hőseink emléke iránt. A szegény özvegyasszonynak, ha szájától meghúzza is a falatot, telik egy szál gyertyára, hadd legyen kedveseinek sírja legalább ez estén kivilágítva, — hanem nálunk nem jutott vagy nem akart jutni annyi mécs, hogy az emlékszobor négy sarkán a négy lámpa meggyujtasiék. Ott pislogott az az egy lámpás, mintha szégyelte volna, hogy ő is ég. Sokkal jobban illett volna inkább egy ponyvával letakarni a székely hazaszeretet ezen emlékét, mint ott szégyenszemre égetni egyik sarkon azt a fakó lámpást. . . . Oh, tudjátok-e, miért volt sötét elesett honvédeink emlékszobra ez este'? Azért, hogy senki se lássa, mint lopózkodik oda egy árny, virágot hintve, koszorút borítva a hideg kopár márványkőre! ezért volt sötét!! Es nem is látta, nem is tudja senki, hogy ki volt ; de akárki voit, áldja meg az isten érette ; legyen áldott az a gyöngéd kebel, melyben a kegyelet érzése még él, legyen áldott az a kéz, mely koszorút tett elfeledett hon- fiaink szobrára !... Meghivó. A s.-szentgyörgyi jótékonyczélu nőegylet folyó évi november hó 3-án, szombaton fillérestélyt rendez, melyen lesz: 1. Nyitány az első zenekar összes személyzete által. 2. Népdal, előadják : Bogdán Andor, Csinádi Lajos, Nagy István és Fejér Gergely urak. 3. Szavalat Antalfi Elek ur által. 4. Táncz. Belépti díj 20 kr. — Karzat 10 kr. A t. közönséget tömeges megjelenésre kérik Kupferstich Józsefné, Adler Henrikné, háziasszonyok. Kezdete Va8 órakor. Rendkívül érdekes amphorát ajándékozott Horváth Miklós ur a Székely N. Múzeumnak. A teljesen ép és ritka nagyságú edény Martonfalván találtatott. Peremén s nyakán ugyanazon párhuzam о * hullámvonalakból álló díszítés látható, mely a sepsiszentgyörgyi eprestetői s a kózdi-vásárhelyi telepeken található cserepeken fordul elő. A csángó-telepitvényesek sorsáról a pancsovai „Végvidék“ a következőket jelenti: A telepitvényesek érdekében a kormánybiztosság újabban igen sikeres művelettel intézkedett. Kétezer hold földet váltott meg a telepes hely jó részét bérletben biró konzorcziumtól a telepítés czéljára. Ennek kifizethe- tése czéljából másfelől alkuban van Pancsova városával, hogy ennek vagy 1200 holdat eladjon a voj- loviczi erdőből. A telepesek egészségi állapota is újabban feltűnően javult, a telepes hely végleges biztosítását, illetve a gát befejezését és a belviz- szabályozás megejthetését pedig nyomósán garanti- rozza most már az a határozat, a melyet a pan- csova-kubini ármentesitő társulat okt. 20-án tartott közgyűlésén hozott, hogy t. i. az eddigi rendkívüli, s a még azután szükséges költségek fedezésére egy millió forintnyi kölcsönt vesz fel. ZbTa/ptáraTs: a,z lS34=-ils: ёттте I Az 1884. szökőévre már megjelentek s Bernstein Márk könyvkereskedésében S.-Szentgyörgyön kaphatók a következő naptárak : Képes családi naptár, ára 60 kr; Képes Kossuth naptár, ára 30 kr ; Magyar képes népnaptár, ára 30 kr ; Székely-egyleti naptár, ára 30 kr : Erdélyi képes naptár, ára 30 kr ; Keresztény képes naptár, ára 20 kr ; Vig czimbora naptára, ára 30 kr ; Komáromi naptár, ára 16 kr. — Kapható még ezeken kívül többféle fali naptár irodák és hivatalok használatára Felelős szerkesztő : Nagy Géza. Kiadótulajdonos : Bernstein Márk.
