Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-10-28 / 87. szám
XIII. évfolyam. 87. szám. Sepsi-Szentgyörgy, 1883. Vasárnap^ október 28. К----------...--------------~~% S zerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön ■ Demeter-féle ház, hová ' a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. \ Kiadó hivatal: j í eBe^i4úUin 91Teí tíi < / KÖNYVNYOMDÁJA, j hová a hirdetések és I előfizetési pénzek ' ) bérmentesen intézendők. < \ A hirdetmények és nyiltte- : lt rek dija előre fizetendő. \ %----------------------------К----------------------------Megjelenik ezen lap heten- ; \ kint kétszer : csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ár \ ( helyben házhoz hordva, / vagy vidékre postán küldve • ( « Egész évre 6 frt — kr. ( \ Fél évre 3 frt — kr. / / Negyedévre 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: \ 3 hasábos petit-sorért, vagy ; annak helyéért 6 kr. <1 Bélyeg-dijért külön 30 kr. \ Nyilttér sora 15 kr. \ Politikai szemle. A „mintaintézmény“, a d e I e g á c z i ó összeült Bécsben. Valóban mintaintézmény ez minden ellenzéki hang elhallgattatására, s az idén különösen az lesz. Egyáltalában nem lesz benne ellenzék. Eddig az volt szokásban, hogy a kormánypárt a hatvan delegátus közül négynek helyét a mérsékelt ellenzéknek engedte át ; az idén azonban csak hármat választott az ellenzékből, a negyedik helyet a „párton- kivüliekből“ töltötte be báró Bánhidy Bélával, a ki egykor mérsékelt ellenzéki volt, de már több idő óta a kormánypártiakkal szavaz. A mérsékelt ellenzék a kormány méltánytalansága fölött felháborodva, kijelenté, hogy nem fogja képviseltetni magát a delegáczióban s a három megválasztott tag : Apponyi Albert, Pulszky Ágost és Szilágyi Dezső lemaradt a delegátus- ságrói. A kormány tehát megelégedve nézhet az ülések elé. Nem lesz ott ellenzéki hang. A közös minisztérium által kedden beterjesztett költségvetés vita nélkül fog megszavaztatni. 115.170,869 frt a jövő évi szükséglet, melyből a hadseregre 111.884,616 frt fog fordit- tatni. Magyarország a közös kiadásoknak 30 százalékát fedezi, vagyis a jövő évben 38 millió 394.453 forint 30 kr. esik rá. Régi panaszunk, de miudig igaz, hogy bár a kiegyezés szavai szerint egyenjogúak vagyunk is Ausztriával s a közös kiadásoknak harmadát Magyarország fedezi is : ezt az egyenjogúságot a közös ügyekben épen nem tapasztaljuk. A külügyminisztérium, nagykövetségek, konzulátusok osztrákok, a hadsereg osztrák, a közös miniszterek székhelye Bées, a külállamok nagykövetei Bécsben tartózkodnak. Hol itt az egyenjogúság, vagy Magyarországnak legalább a kvóta szerinti képvise ése a közös ügyekben ? S ha a jövő évre beterjesztett költségvetést végig nézziiK : minden tételében Magyarország hasonló háttérbe szorítása tűnik ki. Erődítésekre a jövő évben 3.250,000 frt vau előirányozva. Ebből Przemyslre 1 millió, Krakkóra 990 ezer, Polára 550 ezer, a polai partlövegekre 744 ezer, a kattaroi erődítmények átalakítására s felszerelésére 328 ezer, a tiroliakra 325 ezer forint esik ; a magyarországi erődítményekre 40.000, mondd : negyvenezer forint van előirányozva ! Hogy Magyarország keleti határain is szükség volna erődítményekre : arra sem a hadügyminiszter, sem a delegátusok nem gondolnak. Ilyen'-er-mi egyenjogúságunk Ausztriával ! A franczia szélsőbaloldal támadást szándékozik intézni a Ferry-kabinet ellen, még pedig a legrövidebb idő alatt benyújtandó interpelláczió alakjában, a mely felvilágosítást kér az általános politikára, a parliament egybehivásának halogatására, Tbibaudin visszalépésére és a tonking-khinai helyzetre vonatkozólag. A kormány emez’finterpellácziót talán be sem várva, tüzetes exposét terjeszt elő a tonkingi kérdésről s kétségtelenül nyilatkozni fog a hadügyi tárczával történt személyváltozásról s ezzel kapcsolatban talán az Alfonz király elleni tüntetésekről is. — A párisi lapok újabb miniszterválságot helyeznek kilátásba, nevezetesen Tirard pénzügyminiszter lemondását, a mennyiben a költségvetési bizottság az uj budget tételeinek a miniszter által javasolt rendszerét elvetette. A bizottság több tagja ama nézetnek adott kifejezést, hogy a pénzügyminiszter által javasolt megtakarítások csak pillanatnyi kisegítő eszközök. A franczia hivatalos körök meggyőződése az, hogy a Ferry-kabinet megmarad, A vidéken ugyanis oly nagy az izgatottság a radikálisok ellen, hogy sok képviselő nem mer közreműködni a mostani minisztérium megbuktatásában. Clémenceau azt tanácsolta a radikálisoknak,hogy nyugodtan maradjanak, mert különben az orle- auisták karjaiba űzhetik a mérsékelt köztársaságiakat. Azt mondják, hogy a kormány intézkedéseket fog tenni a párisi gróf ellen. Hírlik ugyanis, hogy a kormány bizonyítékokat szerzett arról, hogy a párisi gróf a köztársaság megbuktatására törekszik és a bankárok segítségével tönkre akarja tenni Francziaországot, hogy az ország elégedetlenségét felhasználja és a legközelebbi választások alkalmával urává legyen a helyzetnek. , Pétervárról ismét annak a bírnék a szele érkezik, hogy IIP Sándor czár legközelebb „alkotmányt“ ad birodalmának. A czár Dánországból visszatérve, állítólag rögtön magához hivatta gróf Tolsztoj belügyminisztert és kifejezte hogy íerős akarata a népet „nagyobb szabadságokban és jobb reformokban“ részesíteni. Egyúttal megbízta, hogy mielőbb dolgozza ki az erre vonatkozó terveket, mert ő, a czár, aggódik népe jóvolta felett és csak az orosz szellemnek megfelelő reformok által véli megalapíthatni az országban az elégedettséget és jóllétet. A czár ez elhatározását másnap tudatta egykori nevelőjével Pobedonoszev zsinati főprokurátorral és megbizta őt, hogy Tolsztojt munkájában támogassa. Pobedonoszev legott távirati utou értesítette Katkovot a czár elhatározásáról, a ki rögtön kihallgatáson jelentkezett a császárnál. A czár Katkovot is azonnal utasította, hogy Tolsztoj munkálatában részt vegyen. Képzelhető — írja a forrás, mely e különös hirt közli, — mint hatott a czár e váratlan elhatározása Oroszország mostani bárom leghatalmasabb urára!“ A mingreli testőrezred tizenegy tisztjét fogták el a Kaukázusban nihilista összeesküvés gyanúja miatt. Az eset miatt külön vizsgáló bizottság megy a Kaukázusba. Hir szerint Odessában és Nikolajevben több tengerész tisztet szintén nihilista üzelmek miatt fogtak el. Az észak am er i к ai Egyesült-Államokban már folynak az elnökválasztás előkészületei. A „Newyork Times“ az egyes államokban történt választásokról és azoknak befolyásáról a legközelebbi elnökválasztásra negyvenkilencz sűrűn nyomtatott hasábos tudósítást közöl. — Eddig 41 republikánus párti és 40 demokrata párti elnökjelölt neve jutott köztudomásra. Magában New-Yorkban 6 republikánus elnökjelölt érdekében korteskednek, köztük ismert nevek : A „Nemere" tárczája. Mit csinált örömében Darkó Dénes ?* — Hol kaptad azt a madárfészket ? — A nagy nyárfán, az alszegen. Csak igy beszéltek az egész faluban, ha a Darkó Dénes kertjében álló vén nyárfáról volt szó. Megértette mindenki. Tetomes egy fa is volt az istenadta! Törzse oly vastag, mint valami szürkés, régi, kerek bástya ; I koronája pedig beillett volna egy kis erdőségnek. Again annyi varjú megfért éjjeli szállásra, hogy mikor onnan úgy őszi reggelenkint útra kerekedtek : nagy darab helyen elfogták s fekete, széles baka- csinnal húzták bé az eget. Ha nyári estéken síim lorabozatját megbolygatta a szél : egészen a czinte- remig felhallszott a reszkető levelek csöndes suso- gása. Az egész falu gyönyörködött benne. Egyedül a tőszomszédban lakó szegény Antal János volt az, kinek sok boszuságot, sok keserűséget okozott az a fa, mivel nagy bolondul éppen a kerítés mellé ültették be hajdan, melyen keresztül hórihorgas, otromba ágait idővel messze átalnyujtá a szomszéd veteményes-kertbe. Ilyen körülmények között aztán nem lehet csu- dálkozni, ha a jámbor tőszomszédnak valahára türelme szakadott. Bámulat, hogy eddig is kibírta. Egy késő őszi délután átszólott a kerten: — Te Dénes ! Csinálj, fiam, valamit ezzel az istenverte fával. Nem tűrhetem tovább itt a veteményes mellett. * Mutatvány Jakab Ödön „Székely históriák“ eziintl müvéből. — Ne akadékoskodjék annyit : — hangzott a felelet. — Senkinek se fáj a foga erre a fára, csak kendnek. — Hát másnak miért is fájjon, hallod e ? Nincsen az másnak romlására, csak nekem. Kendet se eszi meg, ne féljen ! — Hiszen megenni nem eszen meg, fiam, de elég baj nekem, hogy ebben a kertben nem teremhet miatta semmi se. Csak a sok adót fizetem utána. — Teremjen ! — De ha nem terem ! Értsd meg. A tegnap is sírva panaszolt a feleségem. Olyan csenevész káposzták teremtek a fád árnyéka miatt, hogy szé- gyelli elsózni. Darkó Dénes vállat vont és gúnyolódva veté oda a szót : — Ne legyen olyan ezégyellős ! Antal Jánosnak a vére melegedni kezdett : — Ej, beh könnyen beszélsz ! De nem addig van ám a szegény embernek ! Nekem nincs nagy domí niumom, mint neked ; s ha ez a nyomorult kert se terem egy kicsi zöldséget : mit főzünk a télen ? — Hiába óbógat, én nem nyúlok a fához ! — Nem is kívánom ingyen, Dénes. A mint mondtam, megveszem a fáját, ha kivágod. Te pénzt kapsz értté, engem pedig nem rontasz minden esztendőben. Elég volt eddig. — Azt lássa meg, hogy kivágjam ! Antal János mérgesen indult be a háza felé s fenyegetve kiáltotta vissza : — No, ha nem látom meg, majd meglátod te, hogy mit csinálok ! Darkó Dénes a markába kaczagott : — Ehet a méreg, vén bolond ! Hanem bezzeg nem kaczagott, mikor vasárnap reggel bekiáltott hozzá a sánta kovács : — Darkó uram ! Nézzen hátra : mi lelte azt a fát ? Erősen meghitványkozott az éjszaka. Valaki lemocskolta rútul. Semmit sem szólott a kovács beszédjére, csak bátra került izibe a csűr mögé a fához, hol a gutta szinte megütötte. Nem akart a szemeinek hinni. A hulldogáló levelű nagy fa régi, szép szabályos kerek koronája olyan volt, mint a téli szénaboglya, melynek egyik telét középen keresztül földig leme- telték. A szomszéd kertjébe átnyúló hosszú, izmos ágak egytől egyig le voltak tőből fűrészelve. Ott feküdtek rakásban egymáson. Első felindulásában át akart ugrani az Antal János portájára, hogy keservesen számon kérje tőle : ki engedelméből merészelte a más fáját úgy összevagdalni ? Mégse ment átal : tartott, hogy az öreg embernek a fia is otthon lesz. Szinte kihasadt a méregtől, de nem tudta, mitévő legyen. E nélkül is már régideje nem nézhette jó szemmel az öreg szomszédot, mióta az egyszer az úrasztalánál a sorban elejébe állott. Eszébe jutott most minden. Jó darab idő múlva tikkadó haraggal kapta fel a fejét s átal fenyegetett a szomszéd jószágra : — No várj meg ! Ha levagdaltad az ón fámat ■ majd koldusbotot csinálsz te még abból ! Perre viszem majd a dolgot s meghurczollak fel a királyig, mig a sok törvénylátásra utolsó falatod is felmegy. No várj csak ! Nem is volt ennek a beszédnek a fele se tréfa, mert két hét múlva mindkettőjüket megidézték szépen Makfalvára, a törvény elébe. Az Antal János felesége egész nap sirt otthon, hogy elveszik most mindenüket azért a néhány levágott faágért. Hasztalan vigasztalták. (Folytatása következik.)
