Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-10-28 / 87. szám
— 340 — Arthur, Grant, Conk ling és Ewarts, ás 10 demokrata elnökjelöltért, köztük van Tilden, Cleveland, Hancock, Hevitt és John Kelly. Komolyan számbavehető jelölt csak kettő van: Blaine, a republikánusok, és Tilden, a demokraták részéről. A bukovinai magyarok kivándorlásáról, illetőleg a két kormány magatartásáról, ezt Írják a „Politische Correspondez “-nek Czernoviczből : „A magyar kormány, a melytől nem származott a bukovinai magyarok hazatelepitésének eszméje, e mozgalommal szemben jóakaratu és előmozdító magatartást tanúsított. Az osztrák hatóságra nézve irányadók voltak az 1867. deczember 21 ki alaptörvény 4. czikkelye, a mely az állampolgárok jogairól szól, továbbá az említett czikkelyre vonatkozó rendeletek. A bukovinai hatóságoknak kettős kötelességük volt védelmezni az illető magyar községek szegény lakosait a hamis vagy lelkiismeretlen ágensek ellen, továbbá figyelni arra, hogy a kivándorlók teljesítsék katonai és a kincstár iránti kötelezettségeiket. Ebben a két tekintetben mindent elkövettek a hatóságok és nem tehettek mást, mint kiszolgáltatni az útlevelet azoknak, a kik kivándorolni akartak. A kivándorlók legnagyobb része oly munkások, a kik eddig Romániába jártak dolgozni. Az osztrák hatóságoknak tehát semmi okuk sem volt, hogy ke- véibbé előzékenyek legyenek Magyarország, mint Románia iránt. A hatóságok a törvény értelmében jártak el ; itt az országban is ezt a benyomást hagyta hátra a magyarok kivándorlása.“ A közös költségvetés. — Az 1884. évre. — A közös minisztérium kedden terjesztette a dele- gácziók elé az 1884. évi előirányzatot, melynek összegezését a rendes és rendkívüli rovatok összevonásával a következőkben mutatjuk be : Kiadás. 1. Külügyminisztérium 4,323.100 írt. 2. Hadügyminisztérium 111,884.010 „ 3. Pénzügyminisztérium 1,973.445 „ Közös számszók 125.747 „ Szükséglet: 118,306.913 írt. Fedezet. 1. A külügyminisztérium jövedelmei 584.400 frt. 2. A hadügyminisztérium „ 2,548.860 „ 3. A pénzügyminisztérium „ 2.681 „ A közös számvevőszék 77 „ Együtt: 3,130.044 m. Ehhez a magyar, osztrák és bos- jiyák határvám tiszta jövedelme 17,063.070 „ Fedezet: 20,199.114 frt. Eredmény. Kimutatott szükséglet 118,306.913 írt. Erre rendes fedezet 20,199.114 „ Fedezetlen kiadás: 98,107.799 frt. E fedezetlen szükségletetet a két állam a quota arányában a következő módon viseli : A magyar állam terhére 2°/0 = 1,962.150 frt. A 70: 30 arányban föíbontandó 96,145.643 frt. Ebből Auszt ria terhére 70°/0 -= 67,301.950 frt. A magyar birodalom terhére : a 2°/0 praecipuumot : 1,962.156 frt. a 30% quotát : 28,843.093 „ Magyar or szá g födöz: 30,805.849 frtot. A temesvári párbaj. A tragoedia, melynek színhelye Temesvár volt, nagy feltűnést keltett mindenfelé. A bécsi lapok részletesen Írják le a regénybe illő történetet ; a „Neues Wiener lagblatt“ érdekes s eddig ismeretlen részleteket közöl az „első férj“ viszonyáról, s utána mi is adjuk a következőket : „ . . . Gazdag családnak szegény leánya!“ Selyem bölcsőben ringatták, bőségben nevelték, az életnek minden kényelme, a fényűzésnek minden kellemetessége bőven kínálkozott neki, az arany varázsa megóvta őt az élet köznapi gondjaitól, s mégis szegén) leánya a gazdag családnak. Maga adta magának e nevet egy levélben, melyet augusztus havának utolsó napjaiban irt a pusztáról, hol családjának foglyja volt, irta kedvesének, vőlegényének esküdt férjének, kit felejteni kellett volna. Ebben le vei ben mely megható hangon szól, melynél igazaimat drámaköltő, regényiró sem irhát, e sorok állanak : „Szüleim gazdagok és hatalmasok. Óvakodjál tői many okkal lemondásra akarnak bírni, — azon a melyen ezt megteszed, én halott leszek. Arra a r ződesre jutottam, hogy én, ha nőül megyek hozz. árva krajezárt sem várhatok szülőimtől; tudom. h< áldozok érted s tudom azt is, hogy te mit áldoz tem. Ha meg tudsz barátkozni azzal a gondolattá gazdag családból szegény lányt végy nőül s lőid beleegyeznek ebbe, akkor nőd maradok.“ S később, szeptember első napjain Parisból irt I levelet, melyben azt mondja: „Elvették tőlem gyűrűidet ! Kérve-kérlek, légy kitartó és türelmes!“ Az egyik jegygyűrű volt, a másik ex-esküvői, melyet az egybekelés után húzott ujj ára kedvese. Dr. Rosenberg Gyula körű.belül két évvel ezelőtt ismerkedett meg Soliossberger Ilona kisasszonynyal Budapesten, hol dr. Rosenberg ügyvéd és az „Adria“ gőzhajózási társulat jogtanácsosa. Bálokban és hangversenyeken találkoztak a fiatalok s kölcsönös vonzalmat éreztek egymáshoz. A nyár úgy a Schoss- berger-családot, mint dr. Roseul>orget Marienbadban találta s csak itt vezették be o't formaszerint a családba, mely biztató barátsággal fogadta vendégéül ; kivált a leány anyja határozottan támogatni látszott a fiatalok hajlandóságét. Dr. Rosenbergnek megengedték, hogy Budapesten is folytassa látogatásait s a tél folytán csakugyan rendes kísérője volt a fiatal hölgynek a báli termekben, a család színházi páholyában, sétáin, úgy hogy a közbeszéd a „szép ügyvéd“-et az alacsony termetű, vörös szőke Ilona jövendőbeli férjének hiresztelte. így tartott ez az 1882. év derekáig, a mikor olyan esemény vetődött közbe, mely éles fordulatot okozott e viszonyban. Ilona nénje arisztokratikus házasságot kötött, egybekelt Bornemisza báróval — s ettől a pillanattól kezdve szakított a Schossberger-család dr. Rosenberg - gel s többé nem hívta meg őt házába. Ez azonban nem gátolta a fiatalokat abban, hogy a házon kívül találkozzanak egymással s megújítsák hűségűknek j kölcsönös fogalmát. A múlt nyáron ismét elment Marienbadba a Schossberger-család s dr. Rosenberg követte megint. Itt aztán fölszólította kedvesét Ilona, hogy derítsen világot helyzetükre s kérje meg kezét nyíltan anyjától, minthogy atyja Budapesten maradt. Dr. Rosenberg ei is mondta szive kívánságát Schossber- gerné asszonynak; Ilonával együtt lábai olé borult, beleegyezését kérve. Az anyai felelet ez volt: „Inkább lássam halottnak a leányomat, mintsem hogy egy ügyvédnek legyen hitvese.“ Ez elég világosan volt mondva; do a fiatalok nem vesztették el reménységüket. A mit megtagadtak tőlük, ki akarták azt erőszakolni. Gyors, rövid elhatározással útra keltek s megtalálták a helyet hol két tanú előtt zsidó rituez szerint egybekelliettek ; de egyelőre titokban tartották házasságukat s gondoskodtak róla, hogy ne írják bele az anyakönyvbe. Csupán csak eszköznek volt szánva, mely hatással legyen a szülőkre, hogy megadják engedelmüket a nyilvános esküvőre. Az uj házasok tudatták a történteket az anyával s azt hitték, hogy frigyük az egyház szempontjából változtatást nem tűrő tény. Az atyát Ma- rienbadba hívták rögtön s a szülők beletörődtek látszólag a fait accomplitba s belegyeztek a jegyváltás hivatalos megünneplésébe, de kikötötték, hogy a megtörtént eskü vés titokban maradjon. A jegyváltást tudató értesítéseket szétküldötték s Marienbadban elfogadták a szerencsekivánatokat is. Az igaz, hogy mutatkoztak aggasztó felhők a szülői arczokon s az anya egyenesen megmondta leányának: „A Batthyányi grófot most már eljátszottak !“ Csöndes kísérleteket is tettek a viszony megbontására s ha a vőlegény világosan látott, — nem nagy bizalommal nézhetett a jövőbe. Augusztus havában odaliagyta a család a vőlegény kíséretében Marienbadot s vissza tért Budapestre. A fővárosi tartózkodás első napjai után tudtára adták dr. Rosenbergnek, hogy jövendőbeli nemes sógora: Bornemisza báró ellene van a házasság tervének, mert nem akarja, hogy zsidó ügyvéd legyen sógora. Elhatározták ezért, hogy Ilonát nén- jénck birtokára küldik, hogy ezt és arisztokrata férjét az uj sógorság gondolatával kibékítsék. Ilona elutazott — a fogságba. Keserű napokat élt Bornemisza báró pusztáján. Fölhasználtak minden eszközt, nemcsak a jóakaró rábeszélését, hogy őt Ro- senbergtől elidegenitsék. Ezekből a napokból való az a levél is, melynek jelentősb helyeit fentebb közöltük. Egy szép napon azonban Bornemisza pusztájáról is eltűnt Ilona s dr. Rosenberg megtudta, hogy Párisba vitték. Csaknem e hírrel együtt kapta meg Ilonának egy másik levelét, mely a gyűrűk elvételéről panaszkodott. De Párisban sem volt sokáig maradása s egy újabb hir azt a szomorú valóságot tudatta a szeretővel, hogy Ilona jegyet váltott Baden Badenben Batthyány István gróftál. Rosenberg Baden-Badenbe sietett, de Ilonát nem érte ott, hanem azt a hirt hallotta, hogy Batthyány gróf arájával s ennek szülőivel Wiesbadenben van. Másnap ő is Wiesbadenben volt, tudakozódott a szállóban, melyben lakást fogadott, Batthyány gróf után s hírül vette, hogy egy födél alatt van vele. Bejelentette magát azonnal a grófnál s a két férfi közt szóváltás támadt, melyet egészen hiteles közlések szerint a következőkép vázolunk : Dr. Rosenberg: Gróf ur, kérdezni bátorkodom, vájjon tudja-e, hogy menyasszonya, nekem törvényes hitvesem V Bátorkodom önnek Ilona kisasszony egy levelét megmutatni, melyből megláthatja, hogy Ilona kisasszony csak a kényszer hatása alatt mondott le rólam s őt úgy kényszerítették rá, hogy önnek neje legyen. Batthyány gróf; Ez egyszerű irka firka, most engem szeret. Dr. Rosenberg: Ha ön még is elveszi a leányt, akkor úgy cselekszik, mint egy becstelen gazember és én még fogom önt találni. Dr. Rosenberg a wiesbadeni kaszárnyába ment egyenest, bemutatta magát két porosz tisztnek, elbeszélte nekik esetét s megkérte őket, hogy hívják ki nevében Batthyány grófot. A tisztek szolgálatára állottak s elmentek Batthyány grófhoz, s oz kijelentette előttük, hogy a kihívást nem uta-uja vissza, de nem akarja végkép rászánni magát, mert dr. Rosenberget nem ösmeri s előbb tudakozódni fog párbajképességéről. A megbízottak ebben az értelemben szerkesztették meg a jegyzőkönyvet. Dr. Rosenberg ezután megírta levelét a grófnak s értesítő, hogy héttőp reggel Budapesten lesz s elvárja tőle, hogy negyvennyolcz óra múltán elküldi hozzá segédeit. Ha ezt nem teszi meg, fül fog használni minden alkalmat, hogy őt nyilvánosan megbélyegezze. Ilonával is találkozott néhány pillanatra Wiesba- denben az ügyvéd; meglátogatta őt, anyja előtt megkérdezte tőle : igaz-e, hogy menyasszonyává lett a grófnak. Reszkető hangon mondta ki Ilona az „igen“-t. A maga jószántából lett-e ? — kérdezte továbbá. Ilona hallgatott. Az elárult ember megfordult s visz- szautazoit Budapestre. Itt aztán megjelentek nála a még mindig Wies- badenbeu időzött gróf segédei s értésére adták, hogy a párbaj fölösleges, mert ő maga sem állíthatja, hogy a gróf őt személyesen megsértette s ez sem érzi magát dr. Rosenberg által sértettnek. Rosenberg sietett, nyilvánvalóvá tenni azt a szándékát, hogy a grófot megsértse s elküldte hozzá azt a sértő levelet, melyet később közre bocsátott a lapok utján. . A párbajról a következőket írja a „Neue Temesvarer Zeitung“. A párbaj a lövőház melletti erdőcskében ment végbe. A párbajozó felek kora reggel megérkeztek Budapestről s egyenesen a lövőházhoz hajtattak, hol a segédek a párbajhoz mindent előkészítettek. Ez mind a legnagyobb óvatossággal, a feltűnést gondosan kerülve történt meg. A lövőház háta mögött egy tisztás vau. Ide jöttek megvívni az élet- halál párbajt. A segédek, miután kimérték a távolságot, még egyszer békülósre szóliták fel a feleket, de eredmény nélkül. Mindketten a párbajt követelték. Batthyány gróf aiczczal a vasút felé foglalt állást. Az adott jelre kél lövésváltás eredménytelenül folyt le, a harmadik lövósváltásnál dr. Rosenberg és Batthyány gr. csaknem egyszerre lőttek. A lövés után Ba.thyány gr. kezéből kiesett a pisztoly, azután kezével a homlokához kapott, a hova ellenfelének golyója befuródott, egyet hátra lépett s ösz- szerogyott. A sebből patakként omlott ki a vér s az egész testet ellepte. Pár pillanat mu'm már vértócsa volt a test körül. Az egyik segéd hirtelen kirántá zsebkendőjét s oda tartá a sebre, hogy a vérzést megakadályozza, de az orvosok ezt nem engedték meg s tovább hagyták öraleni a vért. A gróf szép, magas homloka a kifrecscsent agyveiő- darabkák által teljesen be volt födve, szemei pedig meredtek és üvegesek voltak. A test még egyszer - kétszer görcsös rángást tett, egy halk börgés volt hallható és a következő pillanatban Batthyány gróf már élettelen hulla volt. Az orvosok, dr. Bécsi temessvári kórházigazgató és dr. Antal Géza egyetemi tanárok csak a beállott halált konstatálhatták; mire dr. Bécsi lehajolt, hogy a szívverést meghallgassa, de az már megszűnt dobogni. A golyó a bal szem felett a homlokon hatolt be az agyba s közvetlen a seb mellett jött ismét ki. A holttest hamar merevedett meg. A segédek és orvosok aztán kocsin bevitték a városi polgári kórház halottas szobájába. A kórház igazgatósága, a mint átvette a holttestet, erről s a párbajról jelentést tett a rendőrségnek, mely azonnal kiküldte Watzal alkapitányt, Diulwf irodatisztet és dr. Pei • kon városi orvost, bogy a tényállást haladéktalanul jegyzőkönyvbe foglalják, a mi meg is történt. A holttest egészen vértől volt borítva, a száj, szemek és orr telve volt agy velődarabokkal, a szép sötétszőke haj és bajusz aludt vérrel födve; a sebből már nem folyt vér. A jegyzőkönyv felvétele után a halottas kamara lezáratott. A rendőrség ezután a jegyzőkönyvet az ügyészséghez tette át, mely feljelenté az esetet a törvényszéknek s a legsürgősebb vizsgálatot kérte elrendeltetni. A törvényszék Pichler törvényszéki tanácsost küldte ki s ez dr. Reiner törvényszéki orvossal a halottaskamarában újra és sokkal részletesebben jegyzőkönyvet vett fel. A gyászlnrt az egyik segéd táviratilag tudatta a szerencsétlen véget ért gróf édesatyjával s gondoskodott arról is, hogy a lesújtó hírről a gróf ifjú neje, ki egy hét alatt lett özvegygyé, a legkíméletesebb utón ériesittessék. A Rikán belől i 1848 49. hon védegylet Imecsfalván lakó özv. Cserei/ Jáuosné szül. Zathu- retzlcy Emilia urhülgyhez, mint a Székely nemzeti Muzeum buzgó lelkű alkotójához a következő levelet menesztette : Kéztli-Vásárhely, 1883. okt. 20. Nagyságos asszony ! Nagyon tisztelt nemes honleány ! Ki nemzete nagyságát szivében hordozza, ki hazája jólétét szellemi, úgy anyagi téren előmozdítani nemes buzgalommal törekszik: az méltán a jobbak
