Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-09-30 / 79. szám
79. szám. Sepsi-Széntgy örgy, 1888. Vasárnap, szeptember 30. XIII. évfolyam. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Demeter-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: сВегжсТгаn 0ÍCátfí KÖNYVNYOMDÁJA, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. A hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. % MERI. társadalmi, $zé}iiiwd 1#щегфещфгЫ és hikßazdd-mäi Megjelenik ezen lap heten- kint kétszer : csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve Egész évre 6 frt — 1er. Fél évre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyeg-díjért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. Előfizetési felhivás „NE m'e R E“ tizenharmadik évfolyamának utolsó negyedére. Előfizetési ár : Egész évre......................6 frt — kr. H áromnegyed évre . . . 4 frt 50 kr. Félévre...........................3 frt — kr. N egyed évre......................I frt 50 kr. E gy hóra............................— frt 50 kr. K ülföldre egész évre . 8 frt — kr. Az előfizetéseket, melyek legczélszerübben postautalvány mellett eszközölhetők, kérjük mielőbb megtenni, hogy a szétküldésben fennakadás vagy zavar ne történjék. Előfizetési pénzek Bernstein Márk könyvnyomdájába,-jaint kiadótulajdonoshoz intézendők. A „Nemere“ kiadóhivatala. Politikai szemle. Az „Ellenzék“ közelebbről egy fölötte szen- zácziós hirt közölt, mely első pillanatra az udvari politika hagyományos ostobasága mellett is hihetetlennek látszik, de a mely által sok értethetlennek tetsző körülmény nyer magyarázatot. E hir szerint Pécsből az a biztos értesülés érkezett Budapestre, hogy Kállay közös miniszter tervbe vette Magyarországon ugyanazon politikát követni, melyet Taatfe követ a Lajthàn túl. E politika czélja, melyre már az udvar a bosnyák foglalás előtt megnyeretett, egy kathoiikus délszláv császárságot alkotni a Habsburg dynasztia alatt. E czél elérésére első eszközül a magyarországi nemzetiségek teljes kibékitését használandják föl. A nemzetiségi igények teljes kielégítése csak a magyarság rovására történhetik, a mit igen jól tudnak az udvari körök, de Kállay számításánál az össz- birodalmi érdekek és nem a magyarság érdekei az irányadók. A budapesti kormánypárti legmagasabb körök nagy megütközéssel vettek tudomást az udvar ezen politikájáról; valóságos konsternáczió van s mindenki Tisza felé tekint, kiről azt hiszik, hogy nem fog belef menni Kállay végzetes tervébe, s az okkupá- czió előtti helyzetet igyekszik megvédelmezni. Eddig az „Ellenzék“ értesülése. A budapesti lapokban mindeddig egy szóval sem lett érintve e terv ; de akár kósza' hir volt, akár komoly terve az udvarnak : olyan természetű, hogy a Habsburg dynasztia két államának mai szervezete mellett, mely a nemzeti politikát egyszerűen lehetetlenné teszi s az udvart egyenesen reá utalja a dynasztikus politika iTéSSíj?!#, megérdemli a komoly számba- ! vételt, mert lka talán még ma nem is volnának ilynemű tervei az udvarnak, a viszonyok elébb-utóbb meg fogják teremteni/ '' Volt már alkalmunk reá mutatni "azon kedvezőtlen helyzetre, melyet a magyarság foglal el a monarchiában. E kedvezőtlen helyzet egyenesen az Ausztria és Magyarország közt levő közjogi kapocsból veszi eredetét, mely, a midőn a két államot reális unióba hozta egymással, tág teret szolgáltatott arra, hogy az egyik állam viszonyai visszahatással legyenek a másikéira. S annak elismerése, hogy a két államnak vannak közös ügyei, törvényes alapot nyújtott az összmonarchia eszméjének kifejlődésére. S ha egyszer ezen szempontból vesszük vizsgálat alá a monarchia viszonyait : a magyarság és németség mai helyzete tarthatatlanná vált. A Habsburgok monarchiája Boszniával és Herczegovinával együtt 38.915,000 lakost számlál, mely nemzetiségi tekintetben igy oszlik meg: van 9.950,000 német, 7.170,000 cseh-tót, 0.500,000 magyar, 5.300,000 délszláv. 3.200,000 lengyel, 3.160,000 ruthén s 2 620,000 oláh, a többi olasz, zsidó, czigány, külföldi stb., vagyis van 18.830,000 szláv s 20.085,000 nem-szláv, — ebben 16.450,000 német-magyar. E számok világosan beszélnek. A szláv elem számának megfelelő befolyást akar szerezni a monarchiában, s ez másképp nem lehetséges, mint a magyar és német elem visszaszorításával, s a szláv érdekek máskép nem nyerhetuek kielégítést, mint a mi érdekeink rovására. A szlávság uralomra jutása ki- maradhatlan a mai szervezet mellett s ez maga után fogja vonni a dualizmus megdöntését, s helyette a foederalizmus behozatalát, mert ez felel meg a szláv érdekeknek. A magyar érdekeknek a dualizmus sem felel meg, a foederáczió pedig éppen nem. De a foederácziő csirájának a dualizmus képezi me - legágyát, az a dualizmus, melynek fogalma még egy nagy magyar költő Ítéletét is annyira megvesztegette, hogy a magyar haza szerete- tét a szükebb haza szeretetének monda, mely- lyel szemben áll a tágabb hazának, az össz- monarchiának szeretete. A magyar nemzet előtt egyetlen egy ut áll, hogy megakadályozza azon előnyös helyzet kizsákmányolását, melyet a monarchiában a szláv- ságnak számaránya nyújt. Ez az út : az össz- monarchia eszméjének teljes megsemmisítése s Ausztriával minden néven nevezeudő közösügynek a megszüntetése. A monarchiában megindult fejlődés, melynek a horvát lázadás egyik epizódja, parancsolólag követeli Magyarország függetlenségét. Ma még a perzonál-unióban elég biztosítékot találhat arra a magyar nemzet, hogy Ausztria viszonyai nem lesznek visszahatással a mi viszonyainkra. De minél inkább megizmosod- hatik a közösügyek által elfogadott összmonar- chia eszméje : a magyar nemzet annál inkább rászorittatik arra, hogy menekvését a teljes elszakadásában keresse. Ezt jó lesz meggondolni Bécsben, midőn a délszláv császárság eszméjével játszanak. А к é p vis elő házban, mely tegnap nyílt, meg, a kormány, mihelyt csak lehetségesnek mutatkozik, azonnal határozatot vagy diskusz- sziót fog a horvát ügyben, helyesebben szólva a czimer-ügyben követett eljárásra vonatkozólag provokálni. Miután előreláthatólag oly határozat megszavazásáról lesz szó, melynél fogva a kormány felhatalmaztatok arra, hogy Horvátországban a közös hivatalokon minden félirat nélküli czimereket alkalmaztasson : a kép,A „Nemere" tárczája. Az én esernyőm. (Elégia.) I. Saphir, a hires humorista, már félszázad előtt áhítozott egy oly esernyő után, melyet nem ő, hanem mely őt fogja vinni. Korunk azóta nagyot haladt, van telegráfuuk, telefónunk, mikrofonunk és mindenféle villamos istencsudánk, de Edison fejéből még nem pattant ki az a csudálatos esernyő. En a magam részéről szintén esernyő - gyűlölő vagyok. Magyar embernek nincs is szüksége esernyőre. Mert inig a német bőrig, a franczia csontig, a spanyol velőkig, az arab egész a vesékig ázik, a magyar csak csűrön viz lesz. Egy kis viz pedig meg nem árt. Igaz ugyan, hogy a hurmai király a ezirnébe is felveszi az ernyőt, lévén ő „a fehér elefánt ura és 27 ernyő birtokosa.11 Indiában meg az ernyőt királyi jelvénynek tekintik. Sőt a khinai császár előtt, ha vadászatra megy, 28 ernyőt visznek. Hanem mindez nem imponál nekem. Megmaradok esernyő-gyűlölőnek. II. De azért a múltkor mégis megdöntötte valaki azt az elvemet. Oh, az a valaki !... Az igaz, hogy csinos is volt — már t. i. az az esernyő! — mely után most tizenkét ropogó forintom sir keservesen. A takarója a legfinomabb coquerin volt sötét li- lasziuben, olyan fogással, mint a legfinomabb lyoni selyem. A pálezája igazi ébenfa, gyönyörűen kifaragva. Hát még a fogantyúja ! Saslábat ábrázolt ezüst körmökkel ! Szóval igazán szép darab volt, mely a legelkese- redettebb ernyő-gyűlölőt is meghódított volna. Meg kell . vallanom, hogy bizonyos gyermekes örömmel fizettem le a 12 irtot, és türelmetlenül lestem, mikor lesz már eső? III. A napokban a szerkesztőségben ülök. Ablakomból nagy térre nyílik kilátás és én éppen .ezen hordoztam végig tekintetemet. Az ég szürke volt és a sürü köd lassanként kezdett emelkedni. A szél bűvös párákat csapkodott az ablakhoz, melynek nedves üvegéről kövér cseppek sikamlottak alá. Minden jel oda mutatott, hogy még ma újból megerednek az ég csatornái, s én nehezen vártam már e különben nem igen kedvelt vendéget, — persze csupán csak az esernyő kedvéért. Es amint igy tekintetemet a szabad téren jár- tattam, egy gyönyörű virágszálat pillantottam meg, kinek karcsú derekát nem takarta el irigyen vala mely felső öltöny, я kinek göndör fürtéin hamiskásan ült egy kis spanyol kalap. Kebléről piros rózsabimbó kaczérkodott kihívókig, mintha csak féltékeny lett volna arra a másik piczi bimbóra, mely ott csábítgatott a legszebb fitoska alatt. IV. Az idő kedvezett. A bájos ismeretlen ég felé emelte apró kis kacsóját — oh milyen parányi kezecskék! — s vizsgálni lát szók, hogy esik-e már az eső. llgy látszik, egy kövér csepp megmosdatta a kis macskatalpat, mert az én ismeretlenem vidám, vir- goncz ugrással termett egy kapu alatt azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy bevárja az eső elmúltát. Mert pár pillanat múlva az eső már csakugyan sűrű csöppekben hullott alá. Köszönöm, köszönöm, alkalom istennője, hogy kegyes vagy hozzám ! Most az egyszer megragadom az üstöködet. V. Agyamban mint isteni sugallat villant meg egy terv. Csöngettem. A szerkesztőségi szolga belépett. Elővettem a vadónat-uj croquerin-esernyőt s •/. alatt mellé csatoltam névjegyemet, mely lakczimem- mel van ellátva és átadtam a szolgának, hogy kézbesítse a szép ismeretlennek. Az ablakon át dobogó szívvel lestem, mily nagy volt meglepetése, mikor az inas átnyújtja croquerin- esernyőmet és mily elégedett mosolylyál nézett felém. Aztán piczi kezeivel fölbontotta a csattot, és ryth- mikus léptekkel lejtett tova, mig én csaknem felfaltam tekintetemmel szép gazella-termetét. . . VI. Azóta három nap múlt el és az én vadonat-uj, tizenkét forintos, ébenfa-nyelü, sas láb-fogója, 1 i I а - coijuerin-esernyőamek (azért írom le olyan részletesen, hátha valaki ráismerne ős illő jutalom mellett visszahozná) se hire, se hamva! Oh, ha én most a hurmai király lehetnék ! . . . Hevesi József
