Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-09-30 / 79. szám

viselőknek kivétel nélkül lesz alkalmuk nézetei két ebben az ügyben kifejteni. A„B. C.“ szerint azonban e kérdés fölött a magyar parlamentben valószínűleg nem fog hosszabb vita kifejlődni, miután egy pártnak sem állhat érdekében épen a horvát ügyek fölött terjedelmes diskussziőkat támasztani.

A horvát képviselők szept. 20-án utaztak Budapestre Kresztics elnök és Derep- csin kivételével ; az utóbbi lemondott mandátumáról. A Pozor pártjával nem sikerült az egyezség s ez első sorban követeli, hogy a horvát képviselők tudassák a közös országgyűlés elnökségével, hogy mindaddig be nem lépnek a törvényhozás termébe, a mig Horvátországban az alkotmányos állapot helyre nem állittatik, hogy tiltakozzanak a közös országgyűlésnek Horvátországra vonatkozó bármily egyoldalú határozata ellen, s miután az alkotmányos viszonyok helyreállittaltak, határozottan követeljék a kiegyezési törvény teljes megtartását és a sérelmek megszüntetését. A mig mindez meg nem történik, addig a horvát képviselők se vegyenek részt az országgyűlés tárgyalásaiban ; vonakodás esetében tegyék le mandátumaikat s bízzák a harczot a népre (!), mely azt törvényes (?) eszközökkel fogja tovább folytatni.

A nándorfehérvári válság akut jellegét kezdi elveszteni, s úgy látszik, hogy a radikálisok vagy elsiették a diadal örömét, vagy maguk is megijedtek az ál falok teremtett helyzet szorosa miatt. Milán király utazóban vau haza felé,, s a kormány részéről megczáfolják, hogy a kabinet, nevezetesen a hadügyminiszter, a király megérkezése előtt benyújtaná lemondását. Bár az ellenzék ellenzi a királyi képviselők kineveztetését és viharos radikális gyűléseket tart : ám a rend fentartására intézkedések tétettek, s Joanovics Ivoszta, belügyminiszteri államtitkár, az utóbbi választások alkalmával tanúsított abszolút kormányellenes magatartása miatt büntetéskép, mint polgár- mester, Krajzeváczra helyeztetett át. Ugyan ily erély nyilvánul más miniszter resortjáról is. A hivatalos lap közli a pénzügyminiszter rendeletét, a melylyel elbocsátja a minisztérium azon tisztviselőit, kik az ellenzékkel szavaztak. A hadügyminiszter kivételével a többi miniszter is ily intézkedéshez fog nyúlni.

A zsidó nép.

II.

Az asszyriai és babyloni fogság végzetes volt a zsidó népre. Nemzetiségének legjellemzőbb jegyét, nyelvét, mely a foenikiai és karthagoi nyelvvel volt legközelebbi rokonságban, az asszyrok és babyloni- aiak nyelvével, a khálddal cserélte föl. A nyelvcse rét nagyon megkönnyítette az, hogy a zsidó nyelv rokona volt a kháldnak s mondhatni, csak dialek- tnsi különbség volt köztük. Az ősi nyelv egy pár századig még mint könyvnyelv fenntartotta magát, a Makkabeusok korában, а Кг. e. II. században azonban innen is kiszorult.

Egyedüli megkülönböztető s fentartó jellege a zsidóságnak az ősi vallás maradt. De a zsidó törzsek még a királyság korában sem voltak mind hívek a Jahve-kultuszhoz. Izrael tiz törzse sokkal inkább hajlott a Baál-kultuszhoz, mint Jehováéhoz, minek elmaradhatlan volt befolyása a tiz törzs jellemére. Azt a rideg elzárkózottságot, mely a zsidó vallásnak egyik tő vonása maradt egész a mai napig, a Baál-kultusz nem ismerte, a nem-zsidóval való összevegyiilést nem tiltotta. Izrael tiz törzse, melynek egy részét, a mintegy 230 ezer lelket számláló rubenitákat, gáditákat és Manasses fél, törzsét iiglát-Pileszár, a többit pedig Szalmanasszár asszír királyok lmrczolták fogságba, különben is 13G évvel tovább lévén kitéve a kháld nyomásnak, mint Juda népe, teljesen beolvadt azon népekbe, melyek közé a két asszír király telepítette.

Kyios engedélyét a hazatérhetésre csak mintegy száz nemzetség használta fel Juda és Benjamin törzséből s a léviták kasztjából, kiknek főtömege, -1-.360 léi ti családjaikkal és 7337 szolgával Zoro- bábel, a többi, mintegy másfélezer férfi az ősi vallás rendeletéihez Esdrás ésNehemiás vezérlete alatt tél L \ issza, az ősi hazába ,s egy-tized részük Jeruzsá lemben, kilencz-tized részük a vidéken telepedett meg.

Barmiiy szorosan ragaszkodott is hetvenhat évvel később Artaxerxes uralkodásának hetedik évében UoS. hr. e.) Juda törzse, mely a tiz törzs elenyészte Után benjamin nálánál nyolczszorta kisebb törzsével egyedüli képviselője maradt a zsidó népnek: a

Antiszemitizmus az iskolában. Trefort közoktatási miniszter — mint a „P. L.u közli, — azon ténynyel szemben, hogy a tanárok úgy a fővárosban, mint a vidéken az antiszemita propagandában részt vesznek s ez által azt az iskolába is átültetik, rendeletet intézett az iskolai főigazgatókhoz. Előadja, miszerint tudomása van arról, hogy nehány középiskolai tanár nyilvános helyen meggondolatlan nyilatkozattal árulta el a mózes vallásu állampolgárok iránt táplált ellenséges érzületét, a mi pedig a fennforgó viszonyok között, a tanárok szájából hallva, az ifjúságra nézve szerfölött rossz hatással bir. Fölhívja tehát a tanári testű.et minden egyes tagját, hogy állásának fontosságát kellőleg felfogva, a nyilvánosság előtt épen úgy, mint a tanszéken, mindent gondosan kerüljön, a mi ezen irányban habár a legcsekélyebb megjegyzésre is okot adhatna. — E rendeletet a budapesti főigazgató azon megjegyzéssel kötötte az igazgatóságok szivére, bogy a tanároknál kellő tapintattal és erélylyel hassanak a haza kárára szolgáló s annyi büntetni való és gyászos merényletnek kutforrását képező türelmetlenség elenyésztetésére.

— 314 —

Tűit a horvát ügyről.

Türr tábornok a horvát ügyben horvátországi barátaihoz a következő nyílt levelet intézte:

Horvátországi barátaimhoz! Midőn az 1876 ik év őszén hazakerültem, első kötelességeim egyikének tartám, hogy Horvátországba is elmenjek, és ottani barátaimmal a horvát viszonyodat megbeszélvén, minden tőlem kitelhetőt elkövessek, hogy Magyar- ország és Horvátország között a kiegyezés kölcsönös egyetértés utján létrejöjjön.

Bizonyára többen emlékeznek még önök közül akkori értekezéseinkre, valamint az önök által szóval és azután Írásban fonnuiázott nemzeti óhajokra, melyek teljesítésének ' esetére önök a kiegyezést teljes biztossággal kilátásba helyezhetni vélték.

írásba foglalt kívánságaikat részletező levél kíséretében Mogyoródy ezredes barátom által Andrássy Gyula gr. akkori miniszterelnökhöz küldtem, ki épp arra készült, hogy a király ő Felségét Parisba, kisérje, s ki a küldött irat vétele után felkérte Mo- gyoródyt, hogy utazzék azzal rögtön Pestre Deák Ferenczhez, hogy a dolgot ez utóbbival behatóan megbeszéljék.

Deák Ferencz, mint önök is tudják, csaknem minden kívánságukba beleegyezett, s igy a két országgyűlés által választott regnikoláris küldöttségek még 1868. elején összeültek Pesten, hol a kiegyezés hosz- szabb munka után csakugyan létrejött. Jankovies Gyula gr., ki a horvát regnikoláris küldöttségben az ellenzék vezére volt, akkor a munka bevégzése után s/.ivélyes levélben köszönte meg fáradozásamat ; én pedig szívből örültem annak, hogy a két testvérnél), mely évszázadokon át együtt harczolt és szenvedett, buját és örömét megosztotta egymással, a szerencsétlen viszály után ismét Szt.-István koronájának védelme alatt egyesült.

Azóta nem egyszer utaztam be Horvátországot

fogság rajta is nyomot hagyott. Nemcsak nyelvét vesztette el, hanem az annyira féltett vallásba is csúsztak be idegen elemek. A kháld mythoszból átvették s hitregéik közé olvasztották az Özönvíz s Bábel tornya építésének mondáját, a persáktól pe dig az Edénkért fogalmát ; még jelentékenyebb volt azon befolyás, melyet a persa dualisztikus isten nézlet gyakorolt a zsidóknak Jeliováról alkotott fogalomkörére. Nem zárkózhattak el azon felfogástól, hogy a világra szálló ;fÓ és rósz ugyanazon egy személytől nem eredhet, s az a kegyetlen és boszu- álló isten, kit a fogság előtti próféták hirdettek, egy szelidebb szerető atyának kezdett helyet adni.

F mellett a törvény rendeletéi is kezdték hatályukat veszteni. A nem-zsidóktól nem különítették el magúkat, mint a törvény megszabta, hanem keresték velük az összeköttetést. Midőn Esdrás hazatért Jeruzsálembe, száztíz családot talált, mely azalatt a hetvenhat év alatt, mióta Babylonból visz- szatért, összeházasodott a kanaánitákkal, hitteusok- kal, perizeusokkal, jebuzeusokkal, ammonitákkal, moabitákkal, egyptomiakkal és emorreusokkal.

Esdrás és Nehemiás voltak a zsidó nép regenerátorai, kik a szent könyveket összeszedték s a törvényt visszaállították. De Juda megdőlése óta már másfél század folyt le s azon hatást, melyet a zsidókra a kliáldok és persák gyakoroltak, többé nem lehetett kiirtani.

538-tól 332-ig tartott a persa uralom. Az issusi ütközet Palaestinát is Nagy Sándor kezébe adta, s midőn ez 323-ban meghalt, vezéreinek megosztoz- kodása után 312-ben az egyiptomi királyok, a Pto- lemaiosok alá kerültek a zsidók s ezzel megkezdődött a görög hatás, mely még fokozódott akkor, midőn 203-ban Nagy Antiokhos syr király elfoglalta Zsidóországot. A két világvárosba : Alexandriába, a Ptolemaiosok székhelyére s Antiokhiába, Szyria fővárosába mind több és több zsidó költözött, kik mint őseik Babyloniában, csakhamar fölcserélték nyelvüket az uralkodó nép nyelvével, különösen Alexandriában, hol Ptolemaios Philadelphos már 277 körül Kr. e. görögre fordittatja a zsidók szent könyveit.

Az egyiptomi és syriai zsidók révén azután a paés mindig hangoztattam, hogy nagy hiba az Horvátország és Magyarország részéről egyaránt, hogy minden országot beutazunk, tanulmányozni) • és ismerünk, csak éppen egymás országát nem s ha akad is köztünk valaki, a ki ismeri, az bizo Ira a régi gárdához tartozik; hanem az ifjú nemz lék, az nem törődik ezzel, a mi annál sajuosabb, mert csak a „kés2 alkotást“ látja, s azt hiszi, hogy „minden“ igy volt mindig — sőt még jobban is. Fájdalom, csak azt tudjuk becsülni ős méltányolni, a mit terhes fáradsággal kemény küzdelemmel magunk vívunk ki. — A mi pedig a nyelveket illeti, már évekkel ezelőtt mondtam Zágrábban egy lakoma alkalmával, hogy angolul, franeziául és olaszul mindnyájan tudunk egy kissé, a német nyelvet is tudjuk mindnyájan, hanem ha a horvát ember magyarul, vagy a magyar horvátul tanul, az már crimen laesae nationis!

Sajnos, hogy nagyon hamar volt igazam! Mert honnan származik a mostani viszály minden szomorú következményével együtt? A közös ezimertáblák magyar-horvát feliratából, (melynek oka az, hogy a törvény nem eléggé világos és szabatos) legalább igy mondják a valódi okot, azonban én a fentemli- tett „egymást nem ismerésében keresem. Mert nem alkalmaztattak-e már régibb idő óta hasonló feliratokkal ellátott czimer táblák Horvátország különböző helyein? Miért nem kerestek mindjárt a legelső esetben törvényes utón orvoslást? Ily módon a törvény valódi értelmére bizonyára rá akadtak volna. Mert azt, hogy Magyarország a kiegyezési törvényt és Horvátország méltóságát megsérteni nem akarja : bizonyítják a horvát zászlók, melyek az országgyűlés ülésezései alatt az országliázról lengenek ; bizonyítja a horvátok azon joga, bogy az országgyűlésen horvát nyelven beszélhetnek ; bizo- zonyitja az egész magyar nemzeti jellem, melynek főalapvonása a törvényes talajon való tántorithat- lan megmaradásban fekszik.

A mi engem illet, úgy ki kell jelentenem, hogy én kétnyelvű feliratot Horvátországban nem tartok szükségesnek, miután a felirat e .czimertáblákou arra való, hogy azt az ottani lakosság megérthesse — hacsak a törvény az iránt máskép nem intézkedik. Igen jól emlékszem még arra, hogy Lombardiában és Velenczóben, midőn még osztrák uralom alatt állottak, a czimerek felirata csakis olasz nyelvű volt; éppen igy az alkotmányos Riemontban — melynek czimertáblái, midőn még Savoya hozzátartozott, olasz, Savoyában f ránézi a feliratuak voltak.

Szükséges tehát, bogy a törvény ez irányban minden kétértelműséget kizárólag szövegeztessék, nehogy ily csekélységek külön érdekeket hajhászók által crimen iaesae nationisként nagyit\a állíttassanak elő. Mert, hogy a czimerkérdés, még a czimerek erőszakos eltávolítása után is, egyáltalán csekélységnek tekintetett, kitűnik abból is, hogy Horvátországnak volt bánja, Fejacsevieli gróf, a király elnöklete alatt tartott minisztertanácsban — lemondása daczára — magára vállalta a czimerek visz- szahelyezését. A bán ezt a legtisztább szándékkal vállalta el, de túlbecsülte egyúttal személyes belaestinaiak közt is elterjedtek a görög szokások, melyek még akkor sem szűntek meg, midőn a Makkabeusok negyvenéves szabadsághareza után 129- ben, ötödfélszáz évvel azután, hogy Nabukodonozor bevette Jeruzsálemet, ismét független állammá lett Zsidóország. A görög nevek még a papság közt is elterjednek ; II. Simon főpap (t 195. Kr. e.) fiai közt csak III. О utasnak volt zsidó neve, a másik kettő a görög Ja.son és Menelaos nevet viselte. A két fiatalabb testvér szomorú emléket hagyott hátra maga után a zsidó nép történetében ; Jason görög szokásokat erőltetett a zsidókra, Menelaos pedig kirabolta a templomot. A görög nevek megmaradnak a Makkabeusok idejében is ; az első Makkabeusok közt még csupa zsidó nevet találnak, mint Matathias, Johauan (János), Simon, Judás, Fleázár, Jonathan, de már Matliatias kisunokái, 14 у r kon János fiai a görög Aristobulos, Antigones s Alexandres nevet viselik s az utálniuk következő Makkabeusok állandóan megmaradnak a görög nevek mellett.

A görög mellett a syr szokások és nyelv is kezdtek terjedni, különösen az északi részekben, mint Galilueában, melynek lakossága teljesen syr nyelven beszélt. Jézusnak is, ki Galilaeában született és nevelkedett, a syr volt anyanyelve, ezen a nyelven beszólt tanítványainak, ezen hirdette tanait.

Kr. e. 64-től kezdve a görögön és syren kívül egy harmadik nép, a római is befolyást kezdett gyakorolni a zsidókra, mely mindegyiknél nagyobb és végzetesebb volt. Zsidóország egyik tartománya a másik után római kézbe került s Kr. u. 10-ben Titus, Vespasianus császár fia, teljesen véget vetett a zsidó nép önállóságának. Rettenetes volt a pusztulás, mely a zsidókat érte; Jeruzsálemben az ostrom alatt mintegy hétszázezer ember pusztult el s Titus hadjárata több mint másfél millió zsidó életébe került. Alig ötszázezerén maradtak meg, azoknak is egy része, mintegy százezer ember fogságba hurczoltatott s a római birodalom különböző részeiben szétszóratott vagy pedig a circusokban a vadállatok elé dobatott.