Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-08-16 / 66. szám
66. szám. < < < < { Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Demeter-féle ház, hová \ a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. ; Kiadó hivatal: cfa&tnyt&in ЖаЖ ; KÖNYVNYOMDÁJA, hová a hirdetések és j előfizetési pénzek s bérmentesen intézendők. ( A hirdetmények és nyiltte- ? rek dija előre fizetendő. \ ;-----------------------------------------------------------S epsi-Szentgyörgy, 1883, Csütörtök, augusztus 16. XIII. évfolyam. kint kétszer : csütörtökön és vasárnap. < Előfizetési ár < helyben házhoz hordva, < vagy vidékre postán küldve • < Egész évre 6 frt — kr. ? Fél évre 3 frt — kr. \ Negyedévre 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 1 3 hasábos petit-sorért, vagy ; annak helyéért 6 kr. Bélyeg-dijért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. \ %------------------------------^ P olitikai szemle. A inul theti budapesti zavargások, melyek keddtől fogva az egész héten át minden este megújultak, egészen elvesztették anti- szemitikus jellegüket. Egyszerű zavargások voltak minden elv, minden irány nélkül, ha elvnek nem vesszük a rendőrök dobálását, ablakok « lámpák beverését s a hol alkalom nyílt, a dúlást. A zsidóellenes kifakadások, Istóczy, Ónody, Verhovay éltetése a zavargások utolja felé már alig hallatszottak, s az ablakok be- verésébeu keresztyén és zsidó közt egyáltalában nem tett a tömeg különbséget. Még a rombolások szégyenletes estéjén is, melyen hat üzletet rabolt ki s dúlt fel a csőcselék, a zsidók után a keresztyén Oesterreicher kávéházára került a sor s ott pusztítottak. Csütörtökön a rendőrség már minden intézkedést megtett, hogy a további rombolásoknak elejét vegye. A közönség felszólíttatott, hogy kerülje a támadást s őrizkedjék az ellenállástól. Lovas és gyalogrendőrök puskával s revolverrel fölszerelve, kivont karddal őrjáratokat tettek. A Kerepesi útat erős kordon zárta el. Az Oesterreicher-kávéház előtt félszázad katona állt. Mindamellett este mind sűrűbb és sűrűbb csoportok képződtek a kerepesi út felső végén s a mellékutczákban s aztán megkezdték a lámpák és ablakok dobálását. A lovas rendőrök azonban ott teremnek s szélijei szórják a tömeget. Itt-ott ellentállásra találnak. Az akáczfa-utczában visszafordulnak a rendőrök nek ; egy megragadja a rendőr szuronyát, mire ez lő, de csak a levegőbe. Osgyán rendőrtisztet éles kővel arczba dobják, ez kisüti revolverét, de ő is csak a levegőbe; mire a tömeg szélvészként futott szét, kergetve a szuronyszegezve előre rohanó katonák és a lovasren- dőrők által. A dobányutcza és diófautcza sarkán az ablakokból kőzáporral fogadták a lovas őrjáratot. A kő egyik rendőr karját, érte, mire a szakaszvezető tüzelést parancsolt, s a rendőrök belőttek az ablakon, de senkit nem találtak. Húsz embert tartóztattak le ez este, mindnyájan munkások, iparosok vagy iparossegédek, van köztük egy Riesz Henrik nevű zsidó is. Pénteken napközben egy század huszár s egy század dzsidás vonult be a fővárosba. — Egész nap nyugodt volt a város, de estefelé, midőn a munkások szállingózni kezdtek műhelyeikből, ismét tömörülni kezdett a nép. A kerepesi utat masi^js kordon zárta el s nyolcz órakor a csoportokat, melyek itt képződtek, mind feloszlatták. De újabb csoportok képződtek, melyek kiabálni, zúgni kezdtek; utoljára a dzsidások rohantak a makacskodóknak. Szögezett lándzsával kergették szét ; 9 órakor a kerepesi út tiszta volt. Félkilencz óra tájban az akáczfautczában verődött össze a tömeg s kurjongatva rohant előre, torve-zuzva az ablakokat, mígnem húsz rendőr kardlapozva szórta szét. Ezalatt egy nagyobb csapat a szövetség- utczában rakonczátlankodott; ezek egy pálinkás boltot kezdtek ostromolni, midőn mintegy hat gyalogrendőr szuronytszegezve rohant előre s visszaszorítani kezdte a tömeget A csőcselék látva, hogy csak gyalog rendőrökkel van dolga, vérszemet kapott s dobálni kezdte őket. A rendőrök többször elverték a fenyegetett ház elől a mindinkább nagyobbodó tömeget, de végre, midőn vezetőjük látta, hogy szép szerével nem boldogul, közibük lőtt revolverével. Egy ember találva összerogy. a többi pedig megrémülve hátrál, hogy ismét összeverődjék a túlsó oldalon. E perczben elővágtatnak az akáczfautczából a lovas rendőrök, s a tömeg szempillantás alatt eltűnik. — Ezen este már a tömeg is lőtt. A Józsefvárosban a Sándor- és kőfaragó utcza közti tér egyetlen földszintes, piszkos házikójának kerítése mögül dördült el a lövés, mely Mészáros rendőr térdét megsebezte. A házat rögtön körülkerítették s puskát szegezve, egyenkint mentek a házba, annak minden zugát összekutatták, de senkit se találtak. Ugyanez időtájt, 3/i9-kor a zerge-utcza sarkán egy fiatalember revolverrel lőtt a bodzafatér felé, hol a rendőrök álltak s azután elszaladt. Ezt sem lehetett megfogni. Szombaton este ismét megújultak az utczai jelenetek, de a csőcselék alig szedelőzködött. össze, a rendőrség szétverte. Egy csapat, mely inasgyerekekből s egyéb zavargó elemekből képződött, az Orient szállodával szemközt az akáezfa-utczai 8. számú ház előtt összetörte a gázlámpát. Akkor nekiment az ott lakó keresztyén pék Zatocsil ablakának és azt is összezúzta. Tovább is akart hatolni s a házban levő szatócsbolt ajtaját kezdte döngetni. A népszínház előtt álló lovasrendőr látta, hogy a zavargás kitörőben van, s hogy a kitörést meggátolja, rálőtt a fosztogatókra. A golyó senkit se talált. Amint a lövés eldördült, lovas és gyalog rendőrök törtettek előre mindenfelől. A gyiile- vészt páni rettegés fogta el. Óriási iramodás és hajsza kezdődött a mellékutczákou. Az ácsorgókat, a kik mozdulni nem akartak, elkardla- pozták. Némelyik makacsul állotta a kardlapozást Ezeket megfogták és bevitték ; volt olyan is, a ki inkább leverette magát a lábáról, hogysem megmozduljon. A támadás alatt egy lovascsapat a bodzafautczába rohant be. Itt is nagyszerű visszavonulás következett A tömeget azonban a rabbi-szemiárium előtt egy őrkordon fogta föl. A nagy zavarban egy zavargó kompániát a postaudvar előtt megszorítottak a lovasok. Kovács István közrendőr észrevette, hogy fegyver van a kezükben ; rögtön körbe fogták őket és elfogták. Kisült, hogy tőrrel vannak fölszerelve. Rögtön összefogták őket és bevitték együtt a központba. Ugyancsak az akáczfautczában fogtak el egy tisztességesen öltözött, fekete bajszu fiatal embert, a ki lázitotta és vezényelte a tömeget. — A zavargások fő székhelye azonban a munkások kedvencz gyülhelye, a nagy kőrúton levő Szabó-féle kávéház volt, mely ez este is megtelt munkásokkal, kik közt egyesek lázitó beszédeket tartottak s az őrjáratokat kőve! hajigáiták. Thaisz rendeletére Gáspáry Imre szakaszvezető 12 lovas rendőr s Balogh Albin, Szomor Imre, Pelátby Béla és Kiss ve/« - tése alatt 40 főből álló gyalog rendóTcsap it rögtön a helyszínére sietett ; a kávéházban A „Nemere" tárczája. IMIért nem. . . . ? Mért nem születtem én betyárnak ? Elrabolnám, mit nem adnának ; Elrabolnék minden csillagot, A mely fenn az égen ragyogott S neked adnám ! Összehordnék minden bánatost, Ki szerelmi bútól bántatott ; Elhurczolnám oda lábadig : Megtamtnának tán átkaik Könyörülni ! S ha elrablék mindent, mit lehet, Elrabolnám akkor szivedet: Azt a daczos, büszke szivedet, Azt a megfagyottat, hideget — Elrabolnám. Nemo Súgás. (Fürdői levél.) Sepsi-Szentgyörgy vidékén túl vajmi kevesen ismerik e kies fekvésű fürdő nevét, mely a keleti Kárpátok nyugoti ágának egy erdőkoszoruzta völgyében, vagy jobban mondva katlanjában, az 1200 meter magas Görgő, Szármán és Kis-Sugás nevű hegyek ösezeszögellő lábainál fekszik. A fényűzést és feltűnést kedvelő finnyás közönség nem is igen keresi fel, hanem annál inkább a környékben levő köszvényes és béna emberek csoportja, kiknek száma évről évié nagyobbodik, s honnan a mankóval ide biczegők s gyógyulást kereső betegek az éleny- nyel telitett erdei levegő s a „Gőzt ő“ rósz nedvet feloldó és elűző hatalmánál fogva megújulva távoznak. A fürdő különben, mint ilyen, csak nem rég lett ismeretes. Farkas Károly nyugalmazott kapitány 1848 előtt a Kis-Sugás oldalában ezüst keresés czéljából bányát kezdett és ott mintegy 25 méter hosszú tárnát nyitott; de mivel a bányában talált „áldás“ nem fizette a reá fordított nagy . költség kamatját, a bányászattal felhagyott. — Az ötvenes években Székely László és Mihály Sámuel sógoraival a gyönyörű fekvésű Súgást majdnem minden nap felkeresték, részint hogy szőllőlóvei vegyítve élvezzék a kitűnő savanyuvizet, részint pedig hogy gyönyörködjenek a kies vidékben és szívhassák az erdei levegőt, a mihez a bokorban eldugva tartott lábasban specziális tokányt készítettek. Midőn egy ilyen kirándulás alkalmával bámulták kincsvágyó kapitány sógoruk müvét, a bánya szá- dánál erős kén szag tódult az orrukba és igy találták meg a „Gőzlőt“, a szenvedő emberiség e kincsét, melyet Székely László aztán bekerteltetett, közelébe kalibát készíttetett, s ezentúl mindig igen látogatott volt a hely. Később, mikor a sepsi-szentgyörgyi „Bazár“ építtetett és a Bazár helyén volt régi kaszinó-épület anyagának el árverezése szóba került, Molnár Samu városi jegyző indítványára az épületet з tanács Súgásba kivitette és ott íelépittette, azután Császár Bálint, Gyárfás Samu, Gyárfás Lajos, Molnár Samu, Kovács Bálint, Antal Dénes, Benkő Elek, Csutak Péter, Csutak János és Bogdán István építtettek egy 18 szobából álló házat ; a Gőzlőt pedig a városi tanács tölgy gerendával bekerittette és befü- dette. Ennyiből áll az összes építkezés. A közelebbi években Voigt Ede bányanagy ur fürdőnket meglátogatván, azt annyira megszerette, hogy annak a modern kívánalomnak megfelelő berendezéséhez szükséges tervezet elkészítését önként megígérte. Most pedig Császár Bálint sepsi szentgyörgyi polgármester azon eszmét pendítette meg, hogy 500 drb 50 forintos részvény kibocsátásával egy kon- zorczium alakittassék s a fürdő a kívánalomnak megfelelő karba hozassék. Valóban óhajtandó volna, hogy ezen fürdő a kezdetlegességből kiemelve, tágas körben megismertessék s egy Sepsi-Szentgyörgyre és egy Élőpatakról elágazó ut által a szenvedő emberiség javára köny- nyebben hozzáférhetővé tétessék. Ez által Sepsi-Szentgyörgy egy kedves mulató helyet és az előpataki fürdő vendégek egy kellemes kirándulási pontot nyernének, a Súgásba fektetett tőke pedig mindenesetre gyümölcsöző lenne.
