Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-01-18 / 6. szám
t). szám. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön DeinetjPr-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: etv 1i1 .> L’ i tt 01cá:tí KÖNYVNYOMDÁJA. | hord a hirdetések és előfizetési pénzek hérmeutesen intézendök. A hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. Sepsi-Szentgyörgy 1883. 0 ütörtök. január 18. XIII. évfolyam. Megjelenik ezen lap heten- kint kétszer: csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ár ; helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre 6 frt — kr. Fél évre 3 frt — kr. > Negyedévre 1 írt 50 kr. > Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért G kr. Bélyeg-dijért külön 30 kr. , Nyilttér sora 15 kr. i Mr Előfizetési felhívás „ N E M E R E“ tizen harmadik évfolyamára. Előfizetési ár : Egész évre.....................6 frt — kr. Háromnegyed évre . . . 4 frt 50 kr. Félévre..........................3 frt — kr. N egyed évre.....................I frt 50 kr. E gy hóra..........................—- frt 50 kr. K ülföldre egész évre . . 8 frt — kr. Előfizetőinket szívesen kérjük előfizetésüket megújítani, valamint az előfizetési pénz beküldését illető intézkedéket idejekorán megtenni, hogy a lap szétküldésében hiba ne történjék, miután fölösleges példányokat nem nyomattathatunk. Az előfizetés legczélszerübben postautalvány mellett eszközölhető. Az előfizetési pénzek a „Nemere“ kiadó-hivatalának Bernstein Márk könyvnyomdájába Sepsi-Szentgyörgyre küldendők. A „NEMERE“ kiadóhivatala. A magyarországi oláhok s a moldovai csángók. Mintegy másfél hónappal ezelőtt egy könyv hagyta el a sajtót: László Mihály müve „Keleti testvéreinkről“. Le van benne Írva, mily vérlázitó módon bánnak Moldovábau olasz misz- sziónáriusok és kormány a szegény csángókkal. Számos adatot hoz fel László annak felmutatására, hogy mily gyalázatos eszközökkel erőszakolják a havasokon tul testvéreink el- oláhositását. A napi sajtó tudomást vett e műről, pár napig emlegette, azután elfeledte Pedig nem volna szabad elfelednie. Midőn az oláh lapok napról napra támadást intéznek ellenünk, oly hangon, melynek — nem tudjuk — ostoba gőgjén vagy szemtelenségén csodálkozzunk-e inkább; midőn egy párt, a nagyszebeni memorandum gyártói, a valótlanságok egész halmazát gyűjtik össze s a legvilágosabb történelmi tényeket elferdítik, hogy A „Nemere“ tárczája. Hogyha elszáll. . . Hogyha elszáll vándorútra, Mért busong a kis madár V Mi az, a mi visszavonja Kis szivét a bús vadonba, Bár reája langy legével Délnek zöld ligetje vár ? Egy vágy az, mely szivemet is Szokta olykor bántani — Fájó szívem vissza szállna Ama hegyes-völgy es tájra, Hol oly édesek va,Iának Gyermekkorom álmai. Molnár Endre. Ló városi tá roza1cvei. ““ Saját levelezőnktől — Budapest, január elején. Ismét árvizünk van, mint minden évben. Az árvíz a monarchia két leiének ép úgy „közös ügyei“ közé tartozik, mint akár a hadsereg. A veszély közös, de a kár aztán minden államnak magánügye, Budapestnek minden évben kijut a csapásból. Könnyű Bécsnek, ott messze van a Duna, de nekünk az oldalunk mellett folyik el s |,a egyet moozezan a folyó, már érezzük, hogy nedves az oldalunk. A főerdeklődés tüzpontja, bármily abszurdumnak lássák is, a viz jelenleg. Hires szép korzónk teljesen el van öntve, a felső, maga fiz aszfalt sétány bevádolhassanak bennünket a világ előtt az erdélyi és tiszántúli oláhság állítólagos elnyomatásáért, kell hogy minél gyakrabban megbélyegeztessék az oláhok perfidiája, mely Romániában a legerőszakosabb, legszégyenletesebb eszközöket, sem veti meg, hogy a más nemzeti ségüek rovására terjeszkedjék. Ki bántja nálunk Erdélyben, a Tiszántúl, vagy DéJ-Magyarországban az oláhok vallá- sátP'TÍl van-e tiltva nyelvük, használata? Iskoláikban, községi ügyeik elintézésében, a megyéken, sajtóban, az isteni tisztelet alkalmával szabadon élhetnek vele, — anyira szabadon, hogy liturgiájukat a magyar birodalom területén magyarokra is reá erőszakolhatják s magyar iskolákban magyar gyermekeknek — mert azok véletlenül görög-keletiek — oláh tankönyvekből taníthatnak. Elnyomatás ez ? Zsarnokoskodik a magyar faj az oláh fölött? ! Tegyétek szivetekre kezeteket ott a Dimbo- vicza partján s mondjátok meg lelkiismeretetek szerint ! Ha ugyan van ! Hanem azután azt is mondjátok meg, melyik részében történt az a föld kerekségnek, hogy egy nép saját nemzetiségéből nem tarthatott papot magának, s ha tartott, folytonos üldözésnek volt kitéve ? Moldovábau történt a csángókkal. S nekünk magyaroknak, a kikiáltott zsarnokoknak, oly nagy a türelmünk, hogy még azt sem akadályoztuk meg, hogy görög-keleti székely testvéreinknek, itt Erdélyben, a magyar birodalom határán belül, a papjai ne lehetnének oláhok; fájdalom! nagyon is azok. És mondjátok meg, hol tiltatott el egy nép attól, hogy az isteni tisztelet alkalmával saját nyelvét használhassa? a legcziírább képeket mutatja. А/. akadémia palotájától le a nagy vámhivatalig, melynek hátsó kapujától indul ki az összekötő vasút rendes napi vonata. egész légjója a különböző árviz-képeknek, egyik festőibb. mint a másik, a maga jellemzetes rondaságban. A l'etőíi-szobor a korzó egyik csomópontján áll. A szép szobor az ősszel volt leleplezve s a világhírű szabadság-dalnokot azon pillanatban ábrázolja, midőn büszkén emelve égre sastekintetét, egyik forradalmi gyújtó költeményét szavalja. Szerencse, hogy az égre néz, legalább nem kell látnia azt a zsibvásárt, mit az orra alá gyűjtött oda a magistrátus bölcsessége. Kátrányos ponyvával beteregetett gerendahalmaz, íiuáncz „faköpenyegek“, mobil bódék, a gyümölcsvásár tömérdek üres almás hordója vastalicskákkal lenyomtatva, mind ott terpeszkedik a szobor előtt s mintha csak tudta volna e zsibvásári jelenet jókedvű rendezője, hogy a honi nagy költő oly igen szerette a pipafüstöt: apró kalyibákból pipa alakú kürtők nyúlnak ki, ugyancsak füstölve a derék szobor orra alá. A kalyibákban vannak Ostade ecsetére méltó jelenetek : foghagymázó és bagózó matrózok röhögve fogyasztják a középre kitett pálinkás üveg közkedveltségéi tartalmát. Kívül néhány kidült-bedült oldalú ladik heverész, mint megannyi krokodilus, s ezek ottléte magyarázza meg. a matrózok pálínkázó és bagózó létjogosultságát a méltán „Petőfi városrész“ nek nevezhető zsibvásár leö zepette. A vámpalota azonban a legélénkebb érdeklődés központja. A csatornák itt szivattyuztatnak ki három óriási fekete szörny által. A nagy lokomobilek hortyogva és téiszkölve bocsátják le a fölszedett csatorna-lejáratba baggeréi к et. Köröttük kőszén és hamiitömeg, melyekbe dugd os va vértónyii fáklyák Moldovábau, a csángó nép. Az pedig a magyar „zsarnokság“ földjén, Erdélyben történt, hogy egy nép liturgiájának nyelve nemzetivé változott, még pedig a kormánynak kezdeményezésére. Azt a népet, mely az ó-bolgár helyett saját nyelvét vitte be az isteni tiszteletbe, hívják oláhnak s a ki ezt kezdeményezte, I. Rákóczi György fejedelemnek. Es hol van az, hol egy nép teljesen meg van fosztva azon jogtól, hogy iskoláiban saját nyelvén tanulhasson? Moldovábau, a csángók. A hol büntetik azt, ki azon vakmerőségre vetemedik, hogy magyar iskola építésére a fejedelemtől segélyt kér. Mint megbüntette Bra- tiano miniszter 1868-ban Forrófalvát. És hol történt az a hallatlan eset, hogy megkorbácsolták, pénzbírsággal sújtották azt, ki otthon családja körében anyanyelvét merte használni ? Moldovábau a csángókkal, a mi szegény elhagyatott testvéreinkkal ! 8 mégis az oláhok panaszkodnak elnyomatásról! Mi vagyunk a barbárok, ők a müveitek, a humanusok! Mi vagyunk a zsarnokok, s ők a lovagiasak! Képmutatók ! — — Hanem hát Erdély kellene nekik. Szép kis ország is ez az Erdély ! De jegyezzék meg, hogy a magyar nemzet soha, de soha nem fog belenyugodni Erdély elvesztésébe. Nézünk elébe annak a létérti küzdelemnek, melyet a bukaresti „Telegraplml“ emleget. Majd meglátjuk aztán, hogy az a „finom, régi fajbeliség“, melyre az oláhok szeretnek büszkélkedni, a velünk való harezban oly biztos és könnyű győzelmet ígér-e számukra. 1 ________________ ' lo bognak. Egész sereg kiváncsi ember áll köröttük, tanakodva, nézegetve, birálgatva az elérhető eredményt. Gépészek kiabálnak egymásnak át egyik géptől a másikig, munkások káromkodva és ordítva építenek deszkabódékat a lokomobilok fölé. Tudományos képpel és összevont szemöldökkel áll ott a főváros mérnöki hivatalának egy tagja я a kisujjnyi vastagságú ránezok homlokán azon ritka esemény- ményről tesznek tanúságot, hogy a kérdéses ur — gondolkozik. Koronkiüt egy piszkos ember lemászik a csatornába, hogy még piszkosabban bújjék a fölszinre. A vámpalota előtt rettenthetlen lieg mával nézi az élénk üzelmet a szuronyos puskájával egyetemben unát kozó baka-silbak, leivel elhaladó dévaj lányok inger- kednek, hívogatván magukkal, mert igen jól tudják, hogy a szegény baka nem mozdulhat helyéről. Л legutolsó kisebb budapesti árviz alkalmával a lőpor-toronynál fulladt meg egy ily szerencsétlen baka, kit a kötelesség a véglehelletig tartott ott posztján. De egy világvárost soha sem szokott az kihozni sodrából, ha a veszély mindjárt az ajtó előtt is. Ha kiöntött az ár, természetesen lesöpri az egész „hiúság vásárát“, addig azonban minden megy a rendes kerékvágásban s a mulatságok mámorától csak pillanatok jutnak az aggálynak. A hol az árviz jelei fölhalmozva állanak : a városi redout előtt tarka tömeg hullámzik és tolong befelé a ragyogón megvilágított hármas nagy tevémbe, hogy a rég látott Richter Jánost üdvözölje, régi gárdája élén. mely egykori vezérének távozása után más parancsnokhoz szokott. A plidharmonikusok rendkívüli hangversenyét é r- tem itt, mely körünkbe hozta ismét Uichtert; szűnni nem akaró tapsok üdvözölték a jövő zenéjének lel
