Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-01-18 / 6. szám

Politikai szemle. — Január 16. A ktpvÍHtlöház úgy a l'elebbezések korlátozásáról, mint az ujonczjutalékról szóló törvényjavaslatot meg­szavazta a múlt héten. Л pénteki ülésen heves vi­tára adott alkalmat] Rohonczy mentelmi ügye. A vita azon elv körül folyt, hogy a mentelmi jog fel­függesztése azon következménynyel jár-e, mely sze­rint az elmarasztalt képviselő az Ítélet egyszerű közlésével kiszolgáltatható, vagy pedig az Ítélet vég­rehajtására a háztól ismét engedélyt kell kérni? Л mentelmi bizottság s a többség b. l’rónay Dezső­nek, Irányinak, Melfynek. Győry Kleknek és Ugrón Ákosnak az utóbbi elv mellett felhozott érvei da­czára azon határozatot hozta, hogy a már egyszer kiadott képviselő esetleges elmarasztalása esetén az Ítélet végrehajthatására külön engedélykérés nem szükséges. Ugyanezen ülésen Г refort válaszolt He­gedűs interpellácziójára az ezredéves emlékünnep felől. A válasznak kiváló érdeket kölcsönzött azon kijelentés, hogy az ünnepély iránt a király is nagy­mértékben érdeklődik. — Szombaton a képviselőház rövid ülést tartott; az elnök felszólításán kívül, me­lyet a győri és gvőrvidéki károsultak segélyezése végett intézett a képviselőkhöz, folyó ügyek, pár választás, törvényjavaslatok harmadszori felolvasása képezték az ülés tárgyát. Ülést tartottak a főrendiek is, melyen a költségvetés tárgyaltatott A főrendek ülése nagyon ritkán szokott kilépni az unalmasság keretéből; a szombatinak egy kis érdeket Schuster Konstantin kassai püspök felszólalása kölcsönzött, ki daczára annak, hogy a budapesti egyetemnek a legkisebb alkatrészét képezi Pázmány alapítványa, püspöktársai nevében tiltakozott annak 1 állami jel­lege jelien s azt a római katholikus egyház tulaj­donának nyilvánította ki. T refort, a ki különben nem igen ismeretes azon tulajdonságról, hogy a fő­papsággal szemben erélyt tudna kifejteni, ezúttal határozottabb magatartást tanúsított Kijelenté, hogy a budapesti egyetem jellegét a rá fordított költsé­gek határozzák meg s azoknak több, mint három­negyede — 608.000 frt — az ország pénztárából fedeztetik s csak egynegyed — 197.000 frt. — fe­deztetik az agyetemi alapból. Az olasz tüntetések kezdenek már az olasz kor­mánynak kényelmetlenek lenni. Mind nagyobb erélyt fejt ki elfojtásukra; a „Pro Patria“ czimü lapot^ mely Oberdank emlékére gyűjtést indított meg, há­romszor foglaltatta le; s midőn a lap „egy isztriai szerencsétlenségre“ folytatta a gyűjtést, negyedszer is lefoglaltatta: Anconában 7 tanulót az izgatások­ban való részvét miatt egy évi börtönre Ítéltetett. A képviselőház megkezdendő ülésein pedig ki akarja jelenteni, hogy e mozgalmakat kárhoztatja s mo­narchiánkkal minden áron fenn akarja tartani a barátságot. Írországban az angol gyűlölet s a vágy az angol uralom alóli szabadulásra még mindig tart. Áthatja az az írek minden rétegét s daczára Gladstone közelebb tett biztatásainak, nem is fog mindaddig megszűnni, mig vagy sikerül az írek függetlenségi törekvése, vagy kiirtják őket az angolok. Közelebb Dublinben ismét egy ^összeesküvés nyomára jöttek, melynek czélja volt a dublini rendőrök és hivatalno­kok tömeges meggyilkolása. Igen sokan elfogat­tak, köztük egy községtanácsos is. A Balkán félsziget csak mindig ad anyagot a be­szédre. Hire járt, hogy a katholikus albánok közt osztrák emisszáriusok izgatnak Ausztria Magyaror­szág érdekében. Most orosz emisszáriusokról szól a hir, kik a Montenegró és Albánia közti határsza­bályozás ügyében a mohamedánok közt izgatnak, természetesen Montenegró érdekében. Az albánok azonban egy talpalatnyi földet sem hajlandók többé a gyűlölt montenegróiaknak átengedni s nem lehe­tetlen. hogy a liga ismét életjelt fog adni magáról. A g‘örö£‘ szertartásnak liturgiája. Nyírség, 1883. jan. Tisztelt szerkesztő ur! 10 én. A „Budapesti Hírlap“ f. é. jan. 9-iki számában volt szerencsém olvasni becses lapjának czikkét, melyben a 17 ezernyi magyarajku és nemzetiségű, de görög szertartási} 'székelység részére a liturgia és más istenitiszteletek magyarítását sürgeti. Teljesen helyes alapból indult ki a czikk, mi­dőn azt mondja, hogy a görög szentegyházakban a vallás és nemzetiség eszméjét összekeverik és egy­mással felcserélik, mert hisz a görög szentegyhá­zak mindenütt kiválóképen nemzeti egyházakká nőt­ték ki magokat, csak nálunk magyaroknál, nem. Mi itten Szabolcs, Hajdú, Zemplén, Abauj, Bor­sod, Torna, Bihar, Szatmár és némi kis részben Ugocsa vármegyékben körülbelül 130 ezeren va gyünk, kik a görög szertartást követjük bár, még is úgy nyelvre, mint értelemre nézve tisztán és ki­vétel nélkül magyarok vagyunk és mi is épp úgy érezzük a görög ritus magyarításának szükségét, mint érzik azt kétségkívül székely testvéreink és hitsorsosaink. Meg is kisértettük kívánságunk és óhajunkat a törvényes factorok utján érvényre emelni, talán már harmadizben járultunk kérelmünkkel a múlt évek folyamában a magas kormányhoz és a képviselőház­hoz és a lelkesedés, melylyel ügyünket a közvéle­mény felkarolta, a sok jóakarat, melyet iránta az említettem két magas testület tanúsított, a legszebb reményekre adott nekünk jogot ; de mindez semmit nem eredményezett. Mintha mi sem történt volna, elfedte szép Ígére­teit a kormány és a képviselőház nem volt kiván­csi tudni, vájjon mit tett a kormány arra nézve, hogy mi mielőbb külön püspökség alatt egyesülve, anyanyelvűnkön dicsérjük az Istent. lg} mindenfelőlről magunkra hagyatva, önerőnk­ből társadalmi utón. igyekszünk annyit, a mennyit erőnk engedi, eszménkért tenni, és a magyar ritus irodalmát, művelni. 1878. és 79-ben az ungvári papnevelő intézet egyházirodalmi iskolája adott ki két füzetet az elsőben a szertartásokat értelmezte, a'másodikban л/, ünnepeket. ha jól tudom, ezen kiadás már majd­nem teljesen kifogyott. Mai jóval előbb hoskovies Ignáez még a hat­vanas években a nép részére a legszükségesebb imákat és énekeket lefordítva kiadta. Ezen könyv mar riégy kiadást ért es méltán, mert segítségével a legjelentősebb istenitisztelctoket a nép részvéte mel­lett magyaiul lehet végezni. Ívzen imakönyv vidé­künkön úgy el van terjedve, hogy nincs család, mely azzal el ne volna látva, de sőt legtöbb helyütt a nép mai könyvnélkiil is tudja az abban foglalt éne­keket. 1 a\ aly Gébé \ iktor és AI el es fand a vasárnapi és ünnepi apostoli és evangéliumi szakaszokat ad­ták ki a nép használatára, de úgy, liogv az a nyil­vános istenitiszteleteknél is használhatóba lelkészek által is, és ugyancsak tavaly a hajdu-doroghi püs­pöki külhelynüki hivatal személyzete adta ki arany- szájú szt. János liturgiáját. Ez utóbbi kiadvány igen hasznos szolgálatot tett ügyünknek, mert a legfőbb issenitisztelet magyarul végezhetését tette lehetővé. Ennyi ezen ügynek irodalma, kezdetnek elég és ha minden év csak annyit hoz, mint a tavalyi, már ez is elég lenne azóta, bogy pár év alatt az összes okvetlenül szükséges foiditásokkal el legyünk látva. Adja az ég ! Mindeden könyvek Ungváron Xévai Mór könyv- kereskedésében megkaphatok. Ezen csekély könyvkészlet mellett is némely vi­déken mi már mondhatni teljesen magyar rítussal bírunk. Es épp azért mondtam el itt a fentebbie­ket, bogy a székely testvérek is tudomást vegye­nek azokról és igyekezzenek az említett könyveket híveik körében terjeszteni. Hiszen ezt tenni kötelességük, mert a nép csak saját nyelvén oktatható, és ők maguk fogják annak gyümölcsét leghamarabb élvezni a nép tudatos val­lásosságában és ragaszkodásában az anyanyelvhez. Hogy az iskolából az oláh nyelv ki ne szorítsa a magyart, arról gondoskodjék a kormány közegei ál­tal, de hogy a templomból az oláhot kiszorítsa a magyar nyelv, ez a lelkészek feladata. Ha a lelkészek hazafias érzelmüek, ezen kevés könyvkészlet mellett is bevihetik templomaikba, a magyar nyelvet, ott azt uralkóvá tehetik, épp úgy, mint a hogy bevitték azt a mi itteni lekészeink. Es itt a társadalomnak jut szép feladat. Kísérje figyelemmel e dolgot, bírja rá és ha kell, kénysze­rítse rá az érdekelt községek papjait a magyar li­turgiára. a magyar istenitiszteletre; mert hisz a leg­szükségesebbekkel el vagyunk látva és 17 ezer ma­gyart egy perczig is vétek az eloláhosodás veszé­lyének kitéve látni és azon nem segíteni. Ismételjük, minden a lelkészektől függ. Ha ők akar­ják, a fentebbi könyvek segélyével legnagyobb ré­szében magyarul végezhetik az istenitiszteletet, hogy pedig náluk az akarat ne. hiányozzék, azon segíteni az ottani társadalom és a magyar közszellem fel­adata. —8.—I, kés bajnokát. A IX. szinfonia volt az, mely a rend­kívüli hangverseny fővonzerejét képezte ; hetekkel előbb elkapkodott a közönség minden jegyet s az eredmény több mint 2000 frt tiszta jövedelem volt я filharmonikusok özvegyeit és árváit segélyző egye­sület javára. A szinidény tetőpontján van : újdonság újdonsá­got ér. E hó 4-én a népszínház mutatta be egy szegény vidéki színész legelső darabját, mely pa rasztruhába öltözött „Donna Diana“ azaz közönyös leányt hasonlólag hideg közönyösséggel bir sze­rélemre maga iránt a legény. Groteszk jelenetei, néhány eredeti paraszt alakja megmentették a nép­színművet, és szerzőjének Follinusz Aurélnak több kihívást juttattak. Természetesen a fölülmulhatlan Blaha Lujza asszony (Splényi báróné) volt az est hősnője. A nemzeti színháznak meg 5-én volt premiéreje: Rákosi Jenő, a népszínház volt igazgatója, ez inté­zettől visszalépte óta először keresi föl ismét a nemzeti színház deszkáit, melyek annyi szép diadalát látták, bzinmüve .Ida1 a drámai hatás mesterét mutat­ja be szerzőben ; szigorúan megkomponált gazdag cselekménye mellett megragadó részletek fordulnak elő darabjában, mely ritka hatással adatott. így mulat Budapest és készül a farsangra. „Szid­ják átkozzák a papot, Mért adott rövid farsangot“, ezt fogja rá egy dévaj népdal, a budapesti lányok­ra. Már megkezdődött a vidám hajrá, egyik bál a másik nyakán, rövid a farsang, három-négy bál egy este. Az udvari bál volt jó formán a nyitány, utána a többi, ki tudná elszámlámi a sok jogász-, honvéd-, orvos-, gyógyszerész-, népszínházi-,' bölcső­de-, athléta-. tochiiikus-, művész-, kalikó, gazdasz- „ tizony-egyleti- és isten tudja miféle bálokat, egy­másután mindaddig, a mig hamvazó szerda fejünkre szórja a megsemmisülés jelvényét : „ Memento móri !“ Kacziány Géza Öslakosai-e az oláhok Erdélynek ? Azon vádak közt, melyekkel az oláh sajtó napról napra illet bennünket, nem utolsó helyet foglal el az, ‘hogy mi e földön csak jövevények vagyunk s jogtalanul bitoroljuk azon örökséget, mely jogosan az oláhokat illetné. Á dako-román párt politikai törekvéseinek egyik alapelvét képezi az Erdély birtoka iránti jogigény, melyet a történelmi jogból származtat, s bár az utóbbi években egypár német és magyar tudós a legkétségtelenebb módon kimutatta is e képzelt tör­ténelmi jog teljes alaptalanságát: az oláh irodalom nem szűnik meg arra folytonosan hivatkozni s mind­össze is a Hunfalvyra szórt szidalmak mutatják, hogy tudomást szerzett azon kutatásokról, melyek az oláh nép bölcsőjéül nem Erdélyt és Romániát, a régi Daciát, hanem a Balkán félszigetet, Thraciát és Ma­cedóniát jelölik ki. Miután- az oláhok politikai tőkét faragtak azon régi hiedelemből, hogy ők Erdély őslakosai, Traja- nus római gyarmatosainak a dákokkal összevegyült maradékai: nekünk magyaroknak, kik Erdély elvesz­tésébe soha, semmi szin alatt bele nem egyezhe­tünk, nem szabad felhasználhatlanul hagynunk azon hathatós fegyvert, melyet a dáko-román aspiráczíók ellenében az etimológia újabb vívmányai nyújtanak kezünkbe. A mig csak lesz egy hang, mely sze­münkre veti, hogy az oláhokat megfosztottuk ősi öröküktől, mindaddig hangoztatnunk kell, ha száz­szor, ezerszer kell is ugyanazon egy dolgot ismétel­nünk, hogy az nem igaz; a tények egész sorozata bizonyítja, hogy az oláhok őshazája nem Dacia, nem Erdély és Románia; hogy ok épp oly jövevé­nyek. mint mi vagyunk, sőt háromszáz évvei későb­biek; hogy ők nem is ivadékai a rómaiaknak, kik­nek világbirodalmával és kultúrájával annyira sze­retnek büszkélkedni s a tudatlanok ostoba gőgjével bennünket lenézni és barbároknak csúfolni, hanem thrákok. kik eltanulták a római nyelvet. Sa bizonyítékokat mindaddig fülükbe kell kiálta­nunk, mig azok kényszere elől nem térhetnek ki s belátják azon hit alaptalanságát, melyet eredetük felől táplálnak s a melytől oly nehezen tudnak megválni. Két igen fontos bizonyíték van arra, hogy a da- ciai római gyarmatosok s az oláhok közt nincs semmi kapcsolat sem. Egyik a tradiczió teljes hiánya. Százhatvanhét évig tartott a rómaiak uralma Dá­ciában. 107-ben törte meg Trajanus a dákok ha­talmát s tette Dácziát római tartománynyá, s 274- ben mondott le birtokáról Aurelianus császár. E százliatvanhét év alatt a római kultúra erős gyö­keret vert Daciában. Virágzó városok keletkeztek ; ott, hol ma Hunyadmegyének egyik igénytelen kik faluja Várhely, az oláhok Gredistyéje van, a dákos- régi fővárosa Sármi segethusa helyén, ott volt a rómaiak Ulpia-Trajanája, Gyulafehérvár helyén volt Apui um, Kolozsvár helyén Napoca, Torda helyén Potaissn. Felvincz helyén Salinae, Mojgrádnál Porn­1 issu in, Nagy-Enyednél Bruela, Magyar-Egregynél Certia, Zutornál Resculum, Magyar-Gorbónál Opta, tiana, Zalatnánál Ampelum, Csikmó táján Gennisara, Sebesváraljánál Vicus-Aficae sat. S a hány városa csak volt a rómaiknak Erdély­ben, azokból egyetlen egynek a neve fenn nem ma­radt. Feledésbe merült valamennyi. Ez pedig fölötte fontos körülmény. Л helynevek egyik néptől a másikra szoktak át­szállói. Lépten-nyomon találunk Magyarországban szláv eredetű hely neveket ott, hol ma hire sincs a szlávoknak. Az indiánok mind sziikebb körre szó- láttatnak az Egyesült-Államok területén, de az el­nevezések, melyeket egyes helyeknek adtak, fenn­maradnak továbbra is. Britanniából, a Rajna mel­lékéről. Dél-Német országból a rómaiak teljesen el­pusztullak; a régi romai városnevek mégis fenn­maradtak. Megtaláljuk azokat a régi Moesia terű-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom