Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-06-03 / 45. szám
Háromszékmegye iitlvözlö [felirata Kossuth Lajoshoz. Háromszékmegye múlt évi deczember ‘28-án tartott közgyűléséből Gyárfás Imre indítványa folytán nagy hazánkfiához születésnapja 80-ik évfordulója alkalmából következő üdvözlő iratot intézte : Kossuth Lajos nagy hazánkfiának T úrin (Olaszország). Mélyen tisztelt nagy hazafi ! Hároraszékmegyének közelebbről tartott közgyűlésén egyhangúlag pártolt indítvány folytán azon szerencsében részesültem, hogy Önnek mélyen tisztelt hazafi, 80 éves születési napja alkalmából megyénk őszinte üdvözletét tolmácsolni kötelességemmé tetetett. Büszkén ragadom meg ezen szép megbízatást, az ország legkeletiebb határszéléről Háromszékme- gyének meg nem szűnő üdvözletét Önnek tolmácsolhatni. A gondviselés Istene adjon éveihez éveket, napjaihoz napokat és tartsa meg egészségben. Háromszékmegye közönsége nevében Forró Ferencz, kir. tanácsos alispán. Adatok az 1825-iki országgyűlés történetéhez. (Vége.) Nagy Pál egy constitutional is országba a királyt nem tartja főtagnak, mert Const, a törvényhozásban egyforma just ád a királynak és az országnak ; ez a két egyenlő tag hoz közmegegyezéssel törvényt, és ez egyformán kötelezi mind a kettőt: a törvény tehát az, a mi a királynál is több, a nemzet in corpore legislativus hasonló a királylyal, s csak a végrehajtásban van felette. Továbbá kéri főtisztelendő követ urakat, hogy méltóztassanak arra tanítani a rendeket, a mit tudniuk kell, tanulják elébb főtiszt, urak azt meg, mi légyen egy constitutionalis országban a király s ne nevezzék addig olly tagnak, a melly- nek minden, akármiilyen parancsolatjait vakon s fiúi engedelmességgel elfogadjuk ; ne légyenek liá- lidatlanok azok eránt, kik akkor, midőn a 2-ik rep- raesentationak kidolgozása alkalmával az Ő jussoknak megsértése forgott fent, azt a legnagyobb buzgóság- gal oltalmazták, az ellenkező valláson levő követek pedig a legnagyobb tűzzel fogtál; pártjokat. Nagy dolog, mikor a Krisztus tanítványa azt nézi, mi légyen néki hasznos, nem azt, mi igazságos. Péchy Pest Vgye követje közölni akarja a dolgot, és a két rossz közzül a kissebbet választani, hogy t. i. mind a kettőbe dolgozzanak, mert nem mindég kell azt nézni : „quid juris, séd etiam quid consilii“ ; továbbá azt mondta, hogy ő minden jóval akar haza lágitjákmeg Richárd halott arczát. Oly rémes volt a látvány, hogy a hold is irtózva vonta magára fekete felhő köpenyét. A hold sugarait a nap váltotta fel, mikorra megérkezett az ut fáradalmai miatt halvány Klára ; ki sem pihené magát, remélve, hogy atyját megmentheti. Egyenesen atyja hálóterme felé véve útját, haladt a folyosón végig. Midőn meglátá, hogy az atyja szobájához vezető ajtó nyitva van, szive hangosan kezdett dobogni. Testét különös reszketés lógta el. Belépett a terembe. Gyorsan halad atyja ágyához és mily rettentő látvány tűnt fel előtte! Atyját tőrrel keblében halva találta. Ijedsége leírhatatlan. Csak annyi ereje volt, a mennyivel atyja melléből a tőrt kirántsa és azzal ájultan rogyott a földre. A Richárd sebéből kiőmlő vér Klára szép fehér ruháját elözönlé. A nap gyorsan terjesztő ekkor már arany sugarait. Mindenkit munkára serkentett. Richárd neje, szokás szerint, férjét reggelire ment hívni. Elképzelhetlen, mennyire megrettent, midőn férjét halva és leányát ájulva, tőrrel kezében találta. Hangos sikoltással rogyott eszméletlenül a földre. Midőn eszméletéhez tért, nem tudott megszabadulni egy irtózatos gyanútól, melynek a rémes esemény hírére összegyűlt sokaság előtt is kifejezést adott. Leányát nyilvánította a gyilkosnak, kinek hazajövetele is oly meglepő volt előtte s a helyzet, melyben leányát találta, kézében a véres tőrrel, csak megerősítő gyanúját. Anyja azonnal a törvény rendelkezésére bocsátá Klárát. (Vége következik.) Hymen ABC je. Egyik lapunk kis hirdetései közL, egy házasodni szándékozó humoros fiatal ember a következő ábc és kvalifikácziót kíván leendő életepárjától. Legyen az illető : ártatlan, becsületes, csinos, dolgos, erényes, fiatal, gazdálkodó, hű, ildomos, jámbor, kedves, lágyszívű, müveit, nyájas, okos, példás, rendes, szerény, takarékos, Ügyes, vig, zeneértő. menni, s inig mindenen keresztül nem esnek, itt akar I maradni. (Jegyzés.) Itt azt mondván valaki a háta megett, hogy ő haza mehet, előbbeni deák mondására pedig : nem igaz, ezekre úgy felpattant, hogy sértő szavakkal lehordván azokat, — Nagy Pálnak azou mondására, hogy de bizony haza megyünk, ha illyen resolutiokat kapunk, hiszen az elmúlt dietá ról maga ő méltósága is minden végzés nélkül ment haza, annyira megboszonkodott, hogy kalapját vévén, ezeket mondotta: „igen is haza megyek, és illyen helyre, a hol ezen mondásaimat nem igaznak állítják s engem kigunyolnak, többé nem akarok jönni“; de többeknek kérésére visszatért. Illy s több illyen forma indulatoskodások által minden bizalomnak vége lett ; soha még ezen a diaetán illyen tüzes circulus nem volt. — Es igy a többségnek arra való hajlásúból, hogy addig a propositiokba nem munkálódnak, még ezen tetemes sérelem nem or- vosoltatik, s az eddig előadattakból köz principium- múl vétetett, és a circulus ez nap eloszlott. Ez nap ő Felsége Bécsbe utazott egész udvarostól. 17-be másnap folytatódott a korületbeli tanácskozás, mellybe a resolutiónak 2-ik pontjára Balogh előadta, hogy a rendek ezáltal semmi indecorumot vagy inconsultumot nem cselekedtek, hogy a törvényt megszegő királyi biztosok által okozott sérelmeket elő terjesztették, s reájok büntetést kértek, mert éppen ekkor a törvénynek bétöltését esz- közlötték. Mindnyájoknak megegyezésével ez is princípiumul vétetett. A harmadik pontnak elolvasása után többen az előbbeniekre is visszatértek. Itt legjobban harczoltak Trencsén Vgye mindkét követei és olly jól, egész tűzzel, s valódi érzéssel adták elő, hogy beszédjeknek végével mindég vivátot kaptak : igy szollott nevezetesen Némák : Most a király és nemzet közt való jussok vétetnek kérdés alá, egy const, királyé, egy oly nemzeté, melly sem számára, sem characterére, sem jussaira nézve más nemzetnek nem sokat, vagy semmit sem engedhet. A Király jussai vagy tractatusokból, vagy ususból származnak; hogy a resolutióba érdeklett jussok nem tractatusból származtak, az magából ezen felvett pontból kitetszik ; ususból sem, mert világos törvény ez : „ut natio Hungara juxta sanc- tiones Diplomaticas gubernetur“. A nemzet a maga jussaitól el nem állhat, tehát mi, mint annak re- praesentansai azon legyünk, hogy az illyen törvénytelenségeket megsemmisítsük, vagy legalább ezen resolutio ellen ellentmondjunk. — Hogy a rendkívül vaió esetek illyen törvénytelenségeket nem kívántak, megmutatta 1-ső Ferdinánd, a háborús idők özönében is gyakran tartván diae- tát ; M. Terézia a legnagyob(b veszedelem idején a diaetán liiv magyarjaihoz folyamodott s jó kimene telt látott; hát mi olly szomorú helyhezt(etésünk) közt nem tudnánk hasonló tisztelettel s szeretettel viseltettni fejedelmünk eránt? mivel érdemiettük m(eg az) ily törvénytelen bánást? Zsombori/ Bihar Vgye követje: midőn Ő Felsége ollyanoktól vesz tanácsot, a kik őtet roszra vezetik, midőn a legislatiót elkerüli, s egész nemzetet vak engedelmesség alá akar vetni, akkor az absoluta monarchiára való törekedés bizonyos; mondassák meg tehát, hogy a mi salus publicánk egyedül csak Const, van, mely- lyet pactum conventumok erősítenek, Szt. István 1-ső királyunknak fő törvénye, mellyet fiának által akart adni, már ez volt: „hungaros hungaricis rege legibus.“ B. Prényi. Ha a királyi jussok és kötelességeknek olly kiszélesítése, s ollyas magyaráz- gatása, a miilyen a resolutióból kitettszik, megáll, akkor azt nyerjük vele, hogy a diaetán sem tehetjük azt, a mi a közhaszonra szolgálna, mert azt mondanák : ti nem tudjátok azt megítélni, mi légyen in extremis casibus hasznos, azt csak én tudom s s az én jussom ; representáljunk tehát, s mondjuk meg, hogy ez meg nem álhat, mutassuk meg mind élő törvényeinkből, mind a jus publicumból, mind a természet törvényéből, hogy ez a constit. nemzet jussaival tellyességgel meg nem egyezhet, mert világosan az absoluta monarchiára törekedő szándékjokat mutatják a resolutioban olvasott princípiumok. A 4-ik pontra Nagy Pál ezt mondotta: 800 esztentendőktől olta minden rendkívül való esetekben meg tudtuk oltalmazni hazánkat fennálló törvényeink provisiójával, sőtt ezen utóbbi időkben is „robore exercitus Hungarici est Monarchia ser- vata“ ; ha tehát még olly idők nem voltak, s a resolutio értelme szerént nem is fognak lenni, minek uj provisiot keresni? Megállapodtak ebbe mindnyájan. Az 5 -ik pontra Trencsén meg nem esrnér- heti, hogy a commissiók ellen törvényeikhez ragaszkodók „ardore abrecti Justos limites excesse- rint“. Nyitra azt kívánja Ó Felségének meguion- dattni, hogy ne csak conscientiose, hanem juxta leges conscientiose tractáljon bennünket. A G-ik pontra Bezerédj veszprémi követ: Ezen pontban két törvény ellen való állítás van. 1 ső, hogy az adó abba a pénzbe fizetődjön, mellybe a katonaság. 2-ik, hogy mi az adónak csak nagyobbitásáról szólhatunk. Az adóról szóló törvényeink azt mondják: „materia contributionis“, és igy ez által annak mennyisége, és minémüsége értettetik; továbbá azt is olvassuk: „de quantitate contrib: semper in çomitiis tractan- dum est“, ezekből láthatni, hogy ezen pontnak egyik foglalatja sem egyez meg törvényeinkkel. A 7-ik pontra Prényi : Törvényeinkben semmi illyen rendkívül való eset nem foglaltatik, ahoz 0 Felsége ~ 178 ^ sem tehet többet, maradjunk törvényeink értelme mellett; közmegegyezéssel ebbe egyeztek meg. A 8-ik pontra Vitéz Abauj : Ha ő Felsége meg tudott esküdni a Constit : miért nem mások ? A 9-ik pontra Vitéz : Ha nyolczszáz esztendeig nem volt ártalmas a correspondentia, ezután sem lehet, adjuk világosan ezt is értésére ő Felségének. A 10-ik pontra Bartal posonyi : Hogy előbbeni felírásunk foglalatja, egészen megegyezünk. S igy ezekből Plathy circularis nótárius ur egy munkát készített, melly a dictaturán is leiródott, de kerületi tanácskozás alá nem jöhetett, mivel 19-be a Palatínus conferentiát tartott, mellybe (a mint hallottuk) ezen munkának nem egészen helyes voltát előadván, az ott jelen lévők abba egyeztek meg, hogy a Palatínus közbenjárását proponálják az országgyűlésen. Másnap tehát 20-ba az országgyűlésen ezen kérdés előfordult ; igen sokan beszéltek, s még ily gyűlés nem volt, mert egész késő estig tartott ; abba egyeztek meg, hogy a Palatínust kérjék meg, hogy közben járását ezen nuncium- nak prineipiumjaihoz alkalmaztassa, melly ámbár még nem tökélletes, de a princípiumokban már megegyeztek. 0 cs. k. főherczegsége olly formán fogadta el a S. S. (statusok) kérését, hogy 30 esztendőktől olta jól megösmervén mind a fejedelem, mind az ország jussait, a mennyiben tehát azon princípiumok a törvénynyel nem ellenkeznek, hasznát fogja venni. Az egész országgyűlésnek tanácskozása miképpen folyt, meg nem Írhatom, ez is soká készül, azt majd a jövő postán az uj resolutió- val fogom megküldeni. 22-én a Palatínus elutazott, mi most szüntelen könyörgünk, hogy 0 felsége ezen közbenjáráson induljon meg, és már egészen minden jóról lemondott magyarjait vigasztalja meg, ezeknek visszahúzásával. Ezen napon vett kedves levelek vétele vigasztalta meg hazám boldogtalanságán s const, végső elmúlásán búsan gondolkozó szivemet. Ezek után, a midőn további tudósításomat mentül elébb elküldeni igyekeznék, fiúi forró tisztelettel csókolom kezeit s maradok kedves szüleimnek legengedelmesebb fiók Tóni. (A levelet, csekély orthografiai változtatás kivételével, minő pl. hogy ts és tz helyett cs-t és ez-1 irtunk, az eredetihez híven közöltük.) L E V E L E K. Márkosfalva, 1883. május 20. Tekintetes szerkesztő ur! Midőn becses lapja ez év elején régi irány à*1 megváltoztatta, ez alkalommal programmjába vette azon elvet, hogy minden párt- vagy magánérdekek figyelmen kívül hagyásával, csupán a közjó előinoz* ditására fog hatni, és az igazság elől senki kedvé,- ért kitérni nem fog; miután ezen lapnak eljárása a programúiban említett igaz elvet következetesen vive, olyan orgánuma lett megyénknek, hová — mint láttuk — bajaink orvoslása végett teljes bizalommal fordulhatunk s a hatalom túlkapásai ellen a nyilvánosság terén a nagy közönséghez apellálhatunk : ezeknélfogva a tekintetes szerkesztő ur becses engedelmével bátor vagyok ezen igénytelen soraimmal az arra hivatottak becses figyelmét a következő rajtunk, szegény adófizetőkön elkövetett visszaélés megtorlására felhívni : Reánk, t. i. azokra, kik szegényebbek vagyunk, kevés a befolyásunk és dolgoztunk is, az 1881. évi utmunka rosszul teljesítéséért egyenlő arányban az elöljáróság minden kavicsrakás után 1 — 1 frt büntetést szabott ki, s ugyanaz tőlünk 1 — 2 krt szedett össze oly czélból, hogy ezen kiszabott büntetést elenyésztesse, azonban azt nem tette, hanem a helyett mindenikünket megzálogoltatott s rajtunk,a büntetést felhajtotta. Mi, habár nem hiszszük, hogy egyforma hibát követtünk volna el és nem is hihetjük, de nem is igaz, mert a számbavevő bizottság által a kavicscsomók között egész, fél, s/* és l/i halmok is találtattak, ezen bírságolásba beje nyugodtunk volna, ha láttuk volna, hogy az elöljáróság az igazságnak bár árnyékát is megismerné, de mivel az igazság helyett azt láttuk, hogy a leggazdagabb, erős marhás urakra, kik sem jól, sem rosszul a törvényhatósági úthálózatra fövényét nem hordottak, büntetést nem szabtak : a bírságolás ellen folyamodtunk s az elöljáróság megbüntetését és azt kértük, hogy ne csak mi szegény emberek, hanem az urak is fizessék a. bün- tetés.t, annál is inkább, mivel ők még csak hiányos kavicsok vagy porondot sem hordattak. Ezen folyamodásunkra a járási tekintetes szolgabiró ur által ksresztül vitt nycnnozatról f. évi április hó 4-én felvett jegyzőkönyv rendén Baka Lázár, Cza- kó Antal és több tanuk által beigazoltatott, hogy Forró Imre, B. Apor Miklós, Damokos Albert, Mántó Miklósné, Orbán Dániel és Orbán Henrik közmunkát nem teljesítettek és megbüntetve sincsenek. Az elöljáróság pedig maga beismeri, hogy a fennálló szabályrendeletekkel és az igazsággal meg nem egyező módon járt el, midőn a jegyzőkönyv rendén kinyilvánította, hogy a közmunka kiosztást nem az összeirási sorrend, hanem kapu- szám szerint eszközölte, s mivel a fenuevezett Forró Imre1 B. Apor
