Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-06-03 / 45. szám

179 — Miklós, Domokos Albert stb. uraknak a vonó­marhájuk gyenge volt, azoknak nem mért utat. Mi gyenge elméjű emberek annálfogva azt hit­tük, iníkép ebből az következik, hogy az elöljáróság megfenyittetik, és oda utasittatik, hogy a bírságot ne egyenlő arányban, hanem érdem szerint oszsza ki, azonban fájdalom, csalódtunk, mert éles eszű szolgabiránk más véleményen volt és 727 számú jelentésében az alispán urnák a mi megbirságolta- tásunkat helyesnek, az elöljáróság eljárását „kor­rektnek“ és minket az 1874. évi XXXIV. t. ez. 39. § sa alapján ráadásul zugirászatért megbün­tetésre méltóztatott fel ajánlani. Mi addig hallgat­tunk ez ügyben a nyilvánosság terén felszólalni, nehogy azt félre magyarázzák és annak olyan szándékot tulajdonítsanak, a mi igaz ügyben nem szükség és nem is czélunk : a terrorizálást, de mi­után ez ügyben februárius óta ok nélkül várakozunk: bátrak vagyunk a ngos kir. tan. alispán úrhoz vagy a tekintetes közig, bizottsághoz azon alázatos kér­dést intézni, miszerint 1 : Van e szándékában a nyo- mozat rendén bebizonyosodott szándékos visszaélé­sért az elöljáróságot megbüntetni ? 2. Van-e szán­dékában az elöljáróságot oda utasítani, hogy a közmunkát, illetőleg az az után eső váltságot min­denkitől nem vaktában 1 halom után 1 irtot, hanem a számbavétel alkalmával talált eredményhez ké­pest követelje? Ebbéli elhatározását annyival in­kább kérni bátorkodunk mivel ellenesetben igaz ügyünk helyes elbírálása végett felsőbb helyre le­szünk kénytelenek folyamodni. Többek nevében Egy aránytalanul megbírságolt közmunkás. T a n il g y. Hétfalu bizalmi irata Kods Ferencz brassómegyei tanfelügyelőhöz. Nagyságos ni. kir. tanácsos és tanfel ügyelő ur ! Iskoláinknak községiekké átalakítása óta mindig hálásan emlékezünk meg tanfelügyelő urainkról, kik szegény, elhagyatott népünk nevelési és okta­tási ügyét fáradhatlan buzgalommal oly szép fej­lődésnek inditák, mely minden elfogulatlan hazafi szivét örömmel tölti el. Nemzetünk e nagyérdemű apostolainak oly éde­sen ápolt reményét, messzeható törekvéset és szi­vünkben megfogant szellemét már nehány év óta nagyságod erősiti, terjeszti s valósítja. Hálátlanság bűnébe esnénk, ha csak egy perczet is késnénk hálás elismerésünk kifejezésével eddig tanúsított tényei mellett azon újabb intézkedéséért, miszerint kis gyermekeink óvódába járhatnak Hét­faluban. Ezüstünk, aranyunk nincs, mert e kincset — fájdalom ! — mindig régi nyomorgatónk emészti meg ; de van más kincsünk : szivünk forró hálája, ezt méltóztassék tőlünk eddigi és ezutáni munkás­ságáért elfogadni. A hizelgés nem kenyerünk, de az érdemet elismerni hazafiui szent kötelességünk. Elismerésünkre mindig számolhat az, ki nem szőrszálhasogató Írói viszketegségi, idétlen „Liber­tás“ szájhősködéssel, hírlapokban kürtőit mézes­mázos, igen ritkán teljesíthető ígéretekkel, hanem szebb jövőt teremtő tettekkel áll ki érettünk a küzd térre. Nagyságod mint tett embere, kiváló helyet fog­lal el Hétfalu történetében. Az élet ura tartsa meg nagyságodat sok éveken keresztül szegény népünk boldogságára ! Mély tisztelettel vagyunk Hétfaluban, 1883. május 28-án Nagyságodnak alázatos szolgái: Bacs falu község vészéről'. Domokos István, közs. jegyző. Gödri Márton, bíró. Borcsa Mihály, lelkész. Kövér Lázár, községi tanító. 1 árkos község részéről : Busz János, közs. jegyző. Tóth Andi ás, bnó. Borcsa B. János, községi pénz- tárnok. Grosz Frigyes. Kiss Árpád. Kiss Lajos, ta­nító. Papp János, tanító. Pünkösti Mihály. fset natjalu község vészéről .* Sípos János, jegyző Kiss János, buó. I éter András, közs. pénztárnok. Gödri Anna. Erdélyi Márton. Binder Lajos, isk.-sz. elnök. Gyurka József, vezértanitó. Michaelis Lipót, tanító. Gáspár Anna, áll. óvónő. Hossza falu község részéről : Henter Gábor. Gödri János. Dr. Pataky Albert, k. orvos. Gávrus János, jegyző. Magyarósi Ferencz, jegyző. Isiik András, Köpe István. Sánek Péter. Vakhold Géza. Papp Gy. Janos. Veres Sándor, felső népisk. igazgató. Bede Dániel. Acs János. Kupcsay János. Köpe Já­nos, önk. tűzoltói főparancsnok. Deák Sándor. Ko­vács Mihály, tanító. Kolozsvári 2-<lik tenyészállatkiállitás. 7883. szegd. 1. 2. 3. napjain a kolozsvári sétatéren rendezi az erdélyi gazdasági egylet állatkiállitási szakosztálya. A kiállítás napirendje a következő.: blsö nap: Szombaton, szeptember 1 én délelőtt 9 órakor az ál latki áll i tás megnyitása, a bíráló bi­zottságok működése ; délután 4—7 óráig zene. Be­lépti dij e napon 1 frt. Második nap: Vasárnap, szeptember 2-án dél­előtt 11-t<d 1 óráig és délután 4—7 óráig zene. Belépti dij e nap0n 30 Harmadik nap : Hétfőn, szeptember 3 án délelőtt 10 órakor lóvásár és lóárverés; délután 3 órakor a dijak kiosztása ; 4—-7 óráig zene ; este 7 órakor a kiállítás bezárása. Belépti dij e napon 50 kr. Katonák (az őrmesterig bezárólag) és gyermekek a belépti dijaknak felét fizetik. Névre szóló, állandó belépti jegynek (mely mind a három napon tulajdonosa által akárhányszori be­lépésre használható) ára 2 forint. A kiállítás naponta délelőtti 9 órától este 7 óráig nyitva áll. Által ános tudnivalók: 1) A kiállítás állandó helye a kolozsvári sétatér­nek északnyugoti oldalán e czélra külön elkerített területén van, 2) A bejelentések folyó évi augusztus hó 1-jétől kezdődőlcg az erdélyi gazdasági egylet titkári hi­vatalához Kolozsvárra intézendők és legkésőbb au­gusztus hó 15-ére beküldendők; a szükséges beje­lentési ivek díjtalanul küldetnek meg. A bejelentő az iv minden rovatának pontos és hiteles kitölté­séért felelősséget vállal. Különösen fontos, hogy az illető állat netáni eladási vagy kikiáltási ára számmal és betűvel legyen kiírva; az araknak mél­tányos megállapítását úgy a kiállítási vásár, mint az egyesek érdekében a t. tulajdonosok teljes fi­gyelmébe ajánljuk. 3) Minden bejelentéshez az esedékes helypénz is mellékelendő, e nélkül a bejelentés tekintetbe vé­tetni nem fog. A helypénz a kiállítás tartamára következőleg van megállapítva-: I. lovaknál : mén vagy csikós kauezának külön rekesz (box) 5 frt, egyes kanczának állás 3 frt. IL, III. és IV. szarvasmarha és kiválóknál : tenyész­bika darabonként 3 frt, más marha 2 frt. ^ V. és VI. juhok és sertéseknél csomónként 2 frt. \II. ba­romfinál törzsenként 50 kr. A kiállításra küldött állatokat a helypénznyugta igazolja. 4. Pénzdíj at csak tenyésztő nyerhet. Az odaítélt dijakat jelző táblácskák kifüggesztése a bírálóbizottságok működésének befejeztével azon­nal történik. 5. A szeptember 3-ára kitűzött lóvásáron és ló­árverésen bárminő nem kiállított lovak is 1 frt engedélydij lefizetése mellett — elővezethetők és lóárverésre 50 kr., az állandó belépti jegyek itt is érvényesek. 6. A bíráló bizottság részben a gazdasági egy­letnek e czélból felkért t. kiküldötteiből, részben a rendező bizottság által közvetlenül meghívott szak­emberekből alakul. A bírálat (úgy mint 1882‘ben) az értékszámrend­szer szerint történik, a biráló bizottság szabályzata jelen értesítés függelékében olvasható. Kiállító a saját osztályában biráló nem lehet. 7. A bejelentett állatoknak legkésőbb szeptember hó 1-én reggeli 6 órakor (a kellő egészségügyi bi­zonyítványokkal ellátva) helyt kell lenniök és a kiállítást, — még eladásuk esetén is — szeptem­ber 4-én, hajnal előtt elhagyniok nem szabad. Mi­után azonban a bírálat nyomban a megnyitás után fog megtörténni, a t. kiállítóknak érdekükben áll állatjaikat már a megelőző napon, (tehát aug. 31-én) elhozni s elhelyezni, hogy az állatok a he­lyet megszokják és a netán távoli útnak fáradal­mait kipihnnjék. Szilaj állatoknál maga a tulajdonos tartozik ar­ról gondoskodni, hogy azok sem a személyzetet, sem a látogatókat ne veszélyeztessék. 8. Az állategészségügyi s állatrendőri felügyele­tet az e czélra külön megbizott állatorvos gyako­rolja. 9. Azon kiállítóknak, kik takarmányról saját ma­guk gondoskodni nem kívánnak, a rendező bizott­ság fog piaczi áron jó minőségű takarmányt ren­delkezésre bocsátani. 10. Azon kiállítók vagy látogatók, kiknek a ki­állítás tartalmára szállásra van szükségük, szíves­kedjenek e tekintetben idejekorán Bartha Lajos úr­hoz Kolozsvárra fordulni. II, Minden kiállító kívánatra saját személyére szóló egy darab állandó szabadjegyet nyer. Az ál­latokat gondozó személyzet színes karkötőt visel, melyért darabonként 40 krajezár fizetendő s a be­jelentéssel egyidejűleg beküldendő. E karkötőt más­nak átengedni öt forint büntetés terhe alatt tilos. (Folytatása következik.) VEGYES HÍREK. Adományozás. A Kezdi-Vásárhelyit székelő „Há- romszóki Erzsébet árvaleány-nevelőintézet“ javára Rezső trónörökös 25 frtot, Albrecht főherczeg 50 frtot s Koburg Fülöp herczeg 10 frtot adott. PÓtsa József főispán ur múlt hó 20-án Kézdi- Vásárhelyre ment, hogy a kantai árvízkárosultak állapotáról személyes meggyőződést szerezzen. Meg­szemlélvén az ártért, erélyes intézkedéseket tett, hogy a Torja vizének a régi mederbe való vissza­szorítása iránti megyei intézkedés haladék nélkül végrehajtassék s egyszersmind távirati jelentést tett a kormánynak a kantaiak kétségbeejtő helyzetéről, mire a válasz vasárnap érkezett meg szintén táv­iratilag, mely a főispán urat kormánybiztossá ne­vezte ki. A főispán ur most azonnal a legnagyobb erélylyG kezdette meg a megyei mérnök áltál kidolgozott tervszerinti ármentesitési munkálatot. Kiterjedt gondja az árviz által sújtott lakosokra is ; megrendelte, hogy a pinczékből és lakásokból a viz kiszivattyuztassék s azokat, kiknek házait a viz annyira elöntötte, hogy azokban az egészség veszélyeztetése nélkül lakni nem lehet, hatóság által egészséges száraz helyre vitette s össze- iratta a segélyre szoruló ínségeseket. Az ármente­sitési munkálatok hétfőn reggel vették kezde­tüket a főispán ur személyes vezetése mellett és pedig két ponton: Torja alatt, hol a viz által alkotott uj medret gáttal rekesztették el, s a kézdí- vásárhelyi határon, hol a réteken keresztül törő viz elvezetésére egy mellékág ásatott. Estére az uj ág már teljesen elkészült. A főispán ur mellett Szőcs József polgármester és Molnár Dénes város-; kapitány segédkeztek elismerésre méltó lankadhat- lan buzgalommal. Albert Károly urat, a helybeli Székely-Mikó­tanodában tornatanitót, s az előkészítő osztály ve­zetőjét, s lapunk munkatársát, Kolozsvárit a városi tornaintézethez egyhangúlag megválasztották torna- tanítónak. Üdvözöljük e jól megérdemelt kitünteté­sért ! József fóherczeg, a honvédség főparancsnoka e hóban hosszasabb körutat tesz az erdélyi részek­ben. Az utazási terv a következő: Junius 19-én a reggeli gyorsvonattal megérkezés Kolozsvárra s 10 pereznyi tartózkodás után tovább utazás Marosvá­sárhelyre. Junius 20-án Vásárhelyit szemlét tart az összpontosított honvédcsapatok s a tan-zászlóalj fölött s másnapig ott marad. 21-én folytatja útját Gernyeszegen át Szászrégenbe, a hol hasonlóképen szemlét tart a honvédség fölött. 22-én ismét kocsin tovább indul s Topliczán át Gyergyót s Borszék fürdőt látogatja meg. Ez eltart junius 25-éig, a mi­kor előbb Csíkszeredába és még aznap este Tus- nádra érve, egy napot itt időzik. Tusnádról 26-án indulva, 27-én reggel a személyvonattal Kolozsvá­ron át visszatér Budapestre. Szabó Dániel b. ügyvéd, Kézdi-Vásárhely város tiszti ügyésze az egykori „Székely Közlöny“ szer­kesztője s a „Székelyföld“ munkatársa múlt hó 28-án 33 éves korában peritiflitiszben meghalt. Te­metése szerdán délután ment végbe nagyszámú résztvevők jelenlétében. Ott volt a kir. törvényszék, járásbíróság, honvéd tisztikar, városi tanács, az ügyvédi kar, tanítói kar, ipartársulatok stb. A ház­nál Szőcs József polgármester, a templomban Szé­kely János ref. lelkész és Kovács István segédlel­kész, a temetőben ifj. Dobay János, a „Székely­föld“ szerkesztője mondott búcsúbeszédet. A meg­boldogultat a tanítói dalkör gyászéneke mellett he­lyezték atyja mellé a családi sírboltba. A korán el­hunyt egyike volt a kézdi-vásárhelyi ifjúság leg­munkásabb s legtehetségesebb tagjainak s halála, mely annyi szép reményt semmisített meg, általános részvétet keltett. Halála előtt kiterítve. Nagyváradon e hó 26-án különös eset történt. Egyik úri háznál alkalmazott , öreg szolga halálos ágyán feküdt s úgy látszott, hogy perczei már megvannak számlálva. Öreg fe­lesége, ki szolgálatban állott a szomszédságban, nehogy a bekövetkező halál esetére magára ha­gyatva legyen a beteg, úgy tartotta, hogy egyre megy az, akár előbb egy órával, akár később tel­jesíti a halottal szokásos teendőket, kapta magát, kihúzta a hallálal vívódó öreget az ágyból, beül­tette egy kád friss vízbe, megmosdatta, tiszta ru­hát adott reá s egy nagy teknőbe szépen kiterí­tette. Hogy pedig a czeremónia teljes legyen, ki­nyújtóztatta a beteget, kezeit elől imára kulcsolva össze, állát pedig felkötötte, végre szemeire nyo­masztó súlyú két rózpitykét tett. A szomorú szer­tartás után pedig nyugodtan ment vissza gazdájá­hoz jelentvén, hogy férje urával már végezett. A magára hagyott ember aztán csakugyan meghalt, az asszony értesítette a háziakat, kik, mint a Sza­badság írja, csodálkoztak azon, hogy az öreg ha­lála pillanatában olyan tiszta, te’jesen kimosdott állapotában volt. Mikor pedig kérdezték az asszonyt, ki úgy látszik együgyüségből követte el a kegyet­lenséget, azt mondta, hogy mindegy volt már a szegény urának akkor, hiszen mikor a vízből ki­húzta is már alig „böfögött néha“. Asszonyok és leányok, ne fűzzétek magatokat I Tegnap temették el egy gazdag ember feleségét, kinek sorsa megérdemli, hogy visszarettendő példa gyanánt elmondjuk a gyönge nemnek, mely szereti magát erősen fűzni. A szerencsétlen asszony ugyanis az erős fűzés áldozata lett. Még leánykorából való volt az a szenvedélye, mely halálát okozta. A sze­gény nőnek hosszú, kínos betegség keserítette meg egész életét, boldog házasságát, úgy hogy végre óhajtott megmentöként kellet üdvözölnie a halált. A gépkezelők és fütök számára az állami köz épipartano­dában rendezett második tanfolyam eredménye. A tanfolyam dr. Herich Károly min. osztálytanácsos által nnilt évi novem­ber 2-án nyittatott meg és folyó évi május hó 3-áig tartott, mely idő alatt csak a főünnepnapokon nem volt előadás, b tanfolyamot a beiratkozott 240 munkás közül 180 végezte el, a többiek — kiknél a kellő szorgalom és kitartás hiányzott - évközben kimaradtak, a szóbeli előadások köznapokon estve 7 órától ü-ig tartattak, vasár- és ünnepnapokon délelőtt 9—12 óráig rajztanitás vagy kirándulások voltak. A tanfolyam egész tartama alatt 28 kirándulás volt a fővárosi nagyobb gépgyá­rakba, gép raktárakba és gőzmalmokba. Előadatott e tanfolya-

Next

/
Oldalképek
Tartalom