Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-05-24 / 42. szám

által aláirt nyilatkozat jelent meg, melyben tiltakoznak a bánásmód ellen, melyben Lengyelország első feldarabolása óta a lengyel nemzet és katholikus egyház részesül. Л nyilatkozat e szavakkal záródik : „Daczára a hivatalos lengyel küldöttségek loyalitási nyilatkozatainak, tudja meg Európa, hogy mi soha sem mondunk le ősi jogainkról.“ — Szenzá- cziós leleplezéseket közölnek még a forradalmi propagandáról, melyet egyik volgamelléki kormányzóság lokális tekintélyei csináltak. Úgy Szolovjev, mint Bogdanovics mint községi jegyzők folytatták ott üzelmeiket és a kormányzó, a nemesek marsallja, a kerületi kapitány, kerületi biztos és csendőrszázados, valamint az egész értelmiség elősegítették a propaganda- csinálást.

A hadiszolgálmányok tárgyában kiküldött bizottság, melyben az összes minisztériumok képviselve vannak, megkezdte tanácskozásait a népfelkelés szervezésére vonatkozó rendeletek tárgyában. Л fő elvekre vonatkozólag már az I860. 40. és 42-ik törvény intézkedik. De ott csak annyi van mondva, hogy a népfölkelést szükséég idejn maga a király rendeli el, hogy tagjai a közös kasszából fizettetnek s nincsenek egyenruhával, hanem karkötővel ellátva. A többi részletre vonatkozólag sem a törvényben nincs rendelkezés, sem szabályrendeletek e tekintetben nem intézkednek. A mostani tanács- kozmány egyik főtárgyát ezen utóbbiak képezik. Szó van arról is, a mi az említett 68-iki 42. törvényben van mondva, hogy a népfölkelés a nemzetközi jog paizsa alatt áll. E tekintetben azonban eddigelé nemzetközi szerződések nincsenek s miután más országokban ez az intézmény eddig felállítva nincs is, kevés is hozzá a remény, hogy ilyenek egyhamar létre jöjjenek.

A horvát közigazgatás reformja tudvalevőleg dif- ferencziákra adott alkalmat a magyar és horvát kormány között. E tárgyban a következőket írják Zágrábból : A horvát közigazgatás reformja fénypontját fogja képezni a küszöbön álló orsz. ülésszaknak s próbakövét annak, hogy vájjon képes-e a többség a reorganizáczió nagy feladatát az ország javára megoldani. A törvényjavaslat előterjesztésének útjában állott akadályok el vannak hárítva, minthogy a bánnak sikerült az utolsó pillanatban némi engedményekre rávenni a magyar pénzügyminisztert az adóreform kérdésében. — A magyar pénzügy- miniszter ugyanis a községeknek az adókezeléstől való felmentése érdekében tett első lépésekkel szemben határozottan visszautasító megtartást loglalt el s a bán későbbi előterjesztései sem ingatták meg. így történt, hogy a pénzügyminiszter javaslatot terjesztett az országgyűlés elé az adókezelés reformja tárgyában, a nélkül, hogy tekintetbe vette volna Horvátország sajátosságait s a bán előterjesztéseit. Mint opportunus mellőztetett a bán azon kívánsága is, hogy várjanak a törvényjavaslat tárgyalásával nehány napig, a mig t. i. írásba foglalt íelvilágositásai megérkeznek. A horvát képviselők neheztelve hagyták oda az országgyűlést ; ч válság elkerülhettlenek látszott s a bán, ki a községeknek az adómanípulácziótól való felmentését egyik legfontosabb politikai programra pontjának tekinté, benyújtotta lemondását. A magyar kormány végre

gedményeket helyezett kilátásba, a melyek adótörvény novellájának alakjában legközelebb az országgyűlés elé terjesztetnek.

A középtaiiodai törvényjavaslat és az oláhok.

Az erdélyi görög-keleti oláh egyházkerület gyűlése múlt csütörtökön a középtanodai törvényjavaslattal foglalkozott.

Román Miron érsek előadta, hogy ,az ő magatartásáról a budapesti lapok, talán szándékosan, hamis hirt terjesztettek, midőn azt állították, hogy ő a javaslatot örömmel fogadta el. Igaz az, hogy ő szerkesztett módositványokat, melyek elfogadása által a törvény az oláhokra nézve kielégítő szövegezést nyert volna. Az általános vitánál elfogadta a javaslatot abban a reményben, hogy módositványai a részletes vita során el fognak fogadtatni. Elő is adta ezeket, de egy styláris módosításon kívül semmit sem fogadtak el. Ő megtette kötelességét, megtette, a mi erejétől telt.

Comsia Dem. előadó erre ezeket mondá: „Bármily fontos és nehéz a jelenlegi kérdés, ép oly sajnálatos is. Senki sem kédkedhetik fontossága fölött; hogy nehéz, bizonyítja politikai helyzetünk; hogy sajnálatos, mutatja azon tény, hogy a javaslat úgy szólva jajkiáltást keltett föl az ország egyik végétől a másikig. Tény, hogy ezen javaslat következtében legdrágább tulajdonunkat kell feláldoznunk s hogy törvény által biztosított jogaink nem vétettek tekintettbe.“ Ezek után Comsia per longum et latum előadta a tényállást.

Legérdekesebb tárgya a gyűlésnek azon elfogadott határozati javaslat volt, melyet ugyancsak Comsia, a szervező bizottság előadója terjesztett be, a főegyházmegyei consistorium által a középiskolai javaslat ellen teendő lépésekre vonatkozolag.

Ezen határozati javaslat igy hangzik :

A zsinat örvendetes tudomásul veszi a consisto- rium által ezen ügyben tett lépéseket és sajnálja, hogy ezeket nem követte a kívánt siker, valamint hogy egy a mi népünkre oly veszélyes és káros törvényjavaslat elfogadtatott. A zsinat utasítja a hivatottakat, hogy nemzeti egyházunk autonomikus jogainak megvédésére a szükséges lépéseket minél előbb tegyék meg.

Vonatkozással azon consistorialis határozatra, hogy a raetropolita kéressék föl, miszerint a trón lépcsőinél ő felsége előtt adja elő a nemzet panaszait s kérje a javaslat szentesítésének megtagadását, azt javasolja a bizottság, hogy miután a javaslat már ő felsége előtt fekszik, s nincs idő a consistoriumi határozat keresztülvitelére, a met- ropolitának szabad kéz engedtessék, de kéressék föl, hogy minden lehetséges lépést ezután is tegyen meg.

E javaslatot egyhangúlag elfogadták.

A keleti vasutak csatlakozását biztositó egyezmény.

Azon nagyfontosságu egyezmény, melyről lapunk múlt számában szóltunk, s a mely a négyes konfe- renczia által megállapítva, mélyen belevág közgazdasági életünk és közlekedés-ügyünk egész rendszerébe, főbb határozataiban igy szól :

I. czikk Hivatkozik a berlini szerződés azon pontjaira, a melyeken a jelen konvenczió alapszik.

II. czikk. Ausztria-Magyarország kötelezi magát, hogy a budapesti-ziinony-belgrádi vasutat 1886. okt. 15-ig átadja a forgalomnak.

III. czikk. Az ottomán kormány kötelezettséget vállal, hogy 1886. okt. 15-ig megnyitja a forgalmat a következő vonalakon: 1. a konstantinápoly-bello- vai s az ehhez Nistől Szófián át a bolgár határig építendő vonalon ; 2. Pristinától vagy vidékén a sza- lonik-mitroviczai vasút más alkalmas pontjától kiágazó szárnyvonalon, mely a szerb határig visz.

IV. czikk. A szerb kormány átadja 1886. okt. 15-ig a forgalomnak: 1. a belgiád-nisi vonalat; 2. a Nistől Pirorton át a szerb-bolgár határhoz vivő és Konstantinápoly felé menő vonalat ; 3. Nistől Vranján át egy vonalat, mely a III. czikk 2. pontjában említett török vonalhoz fog csatlakozni.

V. czikk. A bolgár kormány kötelezi magát, hogy 1886. okt. 15-ig menyitja azt a vonalat, mely csatlakozni fog a Nistől Piroton át a szerb-bolgár határig építendő vasaihoz és a bolgár határtól Cza- ribrodon és Szófián át a bolgár-török határig megy és csatlakozik a Konstantiuápoly-bellovai vasúthoz.

VI. czikk. A szomszéd kormányok a technikai tanulmányozás végett külön bizottságokat fognak kinevezni, a melyek kijelölik az illető vonalak csatlakozásának pontját. A csatlakozás pontját az illető kormányoknak e konvenczió ratifikálása után legkésőbb egy év múlva ki kell jelölniük. A szerződő felek arra is kötelezik magukat, hogy ezen határidő leteltéig jó akaratukat be fogják bizonyítani az illető vonalak építésének kiadása és biztosítása által.

VII. czikk. A vámkezelés könnyítése érdekében föntartják a szerződő felek, hogy határ- és átrakodó állomásokat állíttassanak, úgy, hogy a szomszéd országok határ- hivatalai egyesítve iegyenek bennük és a nevezett hivatalok tisztviselői felváltva működhessenek. Ily állomások fölállítása esetében a csatlakozó vonalak üzeme a közös állomásoktól a határig azon vasútnak engedtetik át, a mely szomszéd területen üzemben tartja a csatlakozó vonalakat. Az ezért a vasút által fizetendő összeg külön fog megállapittatni, de a vonalak építési költségének öt százalékát nem haladhatja meg.

VIII. czikk. Az e konvenczió alapján építendő vasutak a kölcsönös forgalom érdekében egyenlő szabályok szerint építtetnek és tartatnak üzemben. Nevezetesen: 1. a nyomtávol 1436 meter; a kocsikat egyforma szabályok szerint is úgy kell készíteni, hogy valamenuyi szerződő fél csatlakozó vonalaira átraehes8enek ; a kérdéses vonalokon olyan lesz a jelzés, mint az osztrák-magyar vonalokon.

IX. czikk. Ezen vonalokon nem lesz külömbség a szerződő felek alattvalói közt a szállítási költségekre, dijakra, a szálitás idejére és módjára nézve.

X. czikk. Az illető vonalokon az áruk szállításának tarifájára nézve a következő megállapodás történt. 1. Á szerződő felek szabadon állapítják meg a helyi tarifát, de a határon átrakott áruk nem tartoznak a helyi forgalomba. 2. A nemzetközi íor- galom tarifája a legtöbb kedvezmény alapján és következő módon állapitlatik meg. a) A fényes porta más államokkal való forgalomban sem közvetve sem közvetetlenül nem enged kisebb tarifaegységet és más kedvezményeket sem ad, mint a minőket Auszt- ria-Magyarországgal való forgalomba ugyauazon czikkek élveznek. A fényes porta ugyanerre kötelezi magát Szerbia és Bulgária iránt. Magától értetik, hogy e határozatok a már meglevő ottomán vonalakra is alkalmaztatnak, a mennyiben az előbbi konczessziók által adott jogok nem ellenzik, b) Bulgária kötelezi magát, hogy más államokkal való forgalomban sem közvetve, sem közvetve, sem közvetlenül nem szab kisebb tarifa egységet és más

Hírlapjaink és hírlapíróink.

Irta; Hevesi József.

örökségbe kapta tőle a függetlenségi irányt, mely szerint nem függ sem párttól, sem egyesek érdekétől, hanem megmondja mindenkinek az igazat. Társadalmi része a legsikerültebbnek mondható, mert dicsekedhetik azzal, a mi egy lop legfőbb dicsősége, hogy élénk és változatos.

Azt hiszem, ennyi elég is volt elöljáró beszédnek, a mit tájékozásul kellett elmondanom az előszobában és most ha úgy tetszik beléphetünk.

Az ajtót azonban tegyük be magunk után, legalább arra figyelmeztet bennünket egy kis vers, melyet megboldogult Csepreghy irt oda:

„E kis ajtót magad után tedd be,

Olyan urnák megteheted, mint te !“

Az első szobában nem találkozunk senkivel. Szándékosan hoztam öuököt ide ilyen korán (délelőtt 10 óra), mivel később együtt lesz az egész redac- tió, megkezdődik a munka s nem illenék az urakat zavarni, mert akkor egy órával később találnák másnap a lapot megkapni.

A nyitva levő ajtón a harmadik szóbáig hatol tekintetünk s ott egy egész arzenálist fedezünk fel a 'falon. Keresztbe helyezett kardok, pisztolyok, czéltábla, vívó álarezok stb.

Mert hej a „Pesti Hírlapnak“ is voltak ám bar- czias napjai, midőn minden munkatárs asztalán egy töltött revolver vagy éles handzsár bámulta a toll serczegését. Hanem az már nagyon-nagyon régen volt.

A fegyveres magazinban, mely különben a szerkesztő szobája, zajt hallunk; ha nem ijednek meg a villogó ^.kardoktól és mogorva pisztolyoktól, kövessenek.

— Szabad! szól benn valaki, kopogtatásunkra.

Ah, épen a főszerkesztő ur ; В о г о s t y á n i Nándor.

Önök már régóta ismerik ezt a nevet? Elhiszem. Pedig ugy-e fiatal ember, alig több 35—36 évesnél ! S mégis 20 év óta ismeri nevét a magyar olvasó közönség.

Mint 16 éve3 ifjú, már a „Szegedi Híradóban“ közlött vezérczikkekben adta jelét komolyságának és érettségének, a „Fővárosi Lapok“ pedig beszé lyeket közölt a gyermek-ifjútól, \adnay, a „Főv. Lapok“ szerkesztője, a ki pedig nem nagy bizalommal viseltetik a csemete-gyümölcsök iránt, felszólította a 16 éves beszély-irót, hogy minél gyakrabban keresse fel lapját, Borostyáni később a mellett, hogy filozófiát és jogot hallgatott, a szépirodalommal is buzgón foglalkozott s különösen nagy feltűnést keltett egy „Fővárosi kávéházak“ czimü czyk- lusa, melyben a fővárosi élet egyes kiváló typusait rajzolta le oly élethüséggel, mely éles megfigyelő tehetségről tett tanúságot. E czyklus egyszerre legjobb nevű íróink közé avangiroztatta őt. 1868- ban már mint hírlapíró kezdett szerepelni. A 1 d о r Imre „Népzászlójánál“ dolgozott, mint belmunka- társ, majd Csernátony „Ellenőriében működött Csávolszkyval és Kozárral. Itt csakhamar vezér- czikkeket irt, melyeknek rpolemikus éle és szabadelvű szelleme általános figyelmet keltett. Az .„Ellenőrnél“ 3 évig maradt s aztán mint a „Hon“ tudósítója ment ki Francziaországba, hogy harczi tudósítója legyen a franczia-porosz háborúnak. Innen visszatérve csaknem folyvást, mint szerkesztő működött, hogy hány lapnál: isten a megmondhatója!

II.

A „Pesti Hírlap“ szerkesztősége.

Megígértem t. olvasóimnak, hogy elvezetem önöket néhány fővárosi hírlap szerkesztőségébe. Kisérjenek hát el, ha úgy tetszik, legelőször is a „Pesti Hiilap szerkesztőségébe. Ez hírlap is, meg fővárosi is és igy Ígéretem szó szerint is be lesz váltva.

Nádor-utcza 7. sz. Előfizetési ára .

Paidon, nem a reklám dobját akarjuk megütni, (hiszen még messzire van a negyedév! . . .) hanem e közkedveltségü lap irodájába akarunk egy pillantást vetni.

Tehát nádor-utcza 7. sz. (hová az előfizetési pénzek is küldendők.)

Csak az udvarba kell belépnünk, hogy észre vegyük hogy mikép e házban ólomból rakják ki a gondolatokat. Egy nagy üvegfedelü épület alatt gé рек zakatolnak és a nyitott ablakon át ólomtól es erős festéktől terhes levegő tóiul ki.

Ez a Le gr á d у-test vérek nyomdája, a főváros legjobb nyomdáinak egyike.

кг еЫ emeleten egy tibia jelzi, hová vezet

U U11- czelja. Itt van a „Pesti Hírlap“ szerkesztő- sege.

A „Pesti Hírlapnak“ 'nagy múltja van. Kossuth Lajos abban készítette elő a társadalmat azokra a nagy reformokra, mikor a 40-es évek vége felé nemzetünk annyira érettnek bizonyította magát. A z а „Iesti Hírlap“ megszűnt, a jelenlegi azonban,