Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-04-08 / 29. szám
29. szám Sepsi-Szentgyörgy, 1883, Vasárnap, április 8. XI1L évfolyam. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Demetet’rféle ház, hová a lap szellemi vészét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: ' mol&iyi 01cátír ( KÖKY VK YOMDÁJA, hová a hirdetések és ) előfizetési pénzek \ hérmentesen intézendők. <; I A hirdetmények és nyiltte- ( rek dija előre fizetendő. ______________^ • M egjelenik ezen lap heten- ' kint kétszer : csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ár helyben házhoz hordva, ) vagy vidékre postán küldve : , Egész évre ti Irt — kr. ■ Fél évre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy \ annak helyéért G kr. Bélyeg-dijért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. Előfizetési felhívás „NE ME R E“ tizenharmadik évfolyamának második negyedére. Előfizetési ér : Egész évre .....................6 frt — kr. H áromnegyed évre . . . 4 frt 50 kr. Félévre...........................3 frt — kr. Negyed évre.......................I frt 50 kr. Egy hóra............................---frt 50 kr. K ülföldre egész évre . . 8 frt — kr. Az előfizetéseket,, melyek legczélszerübben postautalvány mellett eszközölhetó'k, kérjük mielőbb megtenni, hogy a szétküldésben fennakadás vagy zavar ne történjék. Előfizetési pénzek Bernstein Márk könyvnyomdájába, mint kiadótulajdonoshoz intézendők. A „Nemere“ kiadóhivatala. Politikai szemle. A zárszámadási b i z о 11 s á g jelentése az 1881-ik évi állami kezelésről hétfőn osztatott ki a képviselő ház tagjai közt. Megdöbbentő képét mutatja e jelentés azon rablómódra folytatott gazdálkodásnak, mely nálunk foly, s azon szemfényvesztő játéknak, a hogy a költségvetési előirányzatok készülnek. 24.726,615 írtra tette a pénzügyminiszter az 1881-ve előirányzott költségvetésben a deficzitet, s 24 millió forint helyett lett hetven millió. S még ha megengedjük is azt, hogy a hiány egy része pénzügyi műveletek, mint a rente- konvenczio által származik з igy ez nem számítandó be : rendes hiánynak még akkor is marad 48 millió deficit, tehát majdnem készerese az előirányzatnak. íme igy gazdálkodnak nálunk. Fecsérlik a milliókat idegen czélokra, Boszniára, és zsugoriskodnak az ezrekkel, lia a saját kulturális érdekeinkről van szó. M aj 1 á t h György elhunyta által a főrendiház elnöki széke, az országbírói méltóság s a legfőbb itélőszéki elnökség megürült. A lapok ez állások betöltésére nézve többféle kombinácziót hoztak forgalomba, irányadó körökben azonban még semmi határozatot nem hoztak, sőt valószínű, hogy a kinevezések huzamosabb ideig elmaradnak. Az állások betöltése feletti kombinácziók felszinre vetették a kúriai s a főrendiházi elnökség egy személyben való egyesítésének kérdését is. Az általános vélemény a mellett volt, hogy a két méltóság, mely Majláth György személyében csak esetlegesen találkozott, elválasztandó egymástól. A vélemények csak abban ágaztak el, hogy az országbírói méltóság melyikkel hozandó kap-, csolatba : a kúriai vagy a főrendiházi elnökséggel-e? Az országbírói méltóság, ha azqii fogalmat tekintjük, mely a hagyo-ftíányhál 's az elnevezésnél fogva hozzá füzocfih, . írem lehet más, mint a legfőbb itélőszéki elnökség. Hogy az országbíró zászlósul’, az'nem változtat a dolgon. Nincs törvény, se hagyomány, mely azt mondaná, hogy a zászlós urakat az arisz- tokraczia köréből kell kinevezni. Majláth sem volt mágnás, Szlávy a koronaőr sem az, Szö- gyényi Marich László sem az. Legyen az országbíró továbbra is az ország bírája ; a főrendiházi elnökséget pedig ruházzák a nádorra. A nádori méltóság nincs megszüntetve, csak betöltetlen, mert hatáskörét a kiegyezéskor nem tudták kijelölni. Ott a főrendiházi elnökség, hozzák azzal kapcsolatba s ne hagyják, hogy egy méltóság, melynek oly kiváló helye volt történelmünkben, megszűnjék. A képviselőház e béien ismét megkezdte üléseit s folytatja a középiskolai törvényjavaslat részletes tárgyalását. A hétfőt ülésen ismét felszinre került a középiskolák egyesítésének kérdése az 1. §. tárgyalásánál, mely a középiskolákat gimnáziumokra és reáliskolákra osztja. Trefort Ágost kultuszminiszter a reáliskolák fen tartását hangsúlyozva, az első szakasz eredeti szövegezés szerinti elfogadását kéri. Hermán Ottó úgy találja, hogy a jelenlegi tanrendszer legtöbb súlyt oly tantárgyakra fektet , melyek nem a gyakorlati életre képesítenek. Módosítást nyújt. be. Mészáros N. és Jónás O. a bizottság szövegezése, Hegedűs L és Göndöcs B. az egységes középiskola mellett szólalnak fel ; szólnak még az előadó és kultuszminiszter, mely után a szakasz változatlanul elfogadtatott. A 3-ik szakasz, mely a gimnáziumi oktatás rendes tantárgyait sorolja fel, hosszabb vitát idézett elő. Gáli József azon intézetekben, melyekben a tannyelv nem magyar, köteles tantárgynak kívánja fölvenni az intézet tannyelvét és irodalomtörténetet is. Trefort fölöslegesnek tartja ugyan, de ha ez megnyugvást kelt, hozzájárul. Thaly Kálmán felhívja a miniszter figyelmét azon anomáliára, hogy a magyar történelem s irodalomtörténet a középtanodákban csak a 8-ik osztályban tanittatik. Trefort maga is óhajtja, hogy nagy súlyt kell fektetni a magyar nyelvre és irodalomra. Szükségesnek tartja ő is a nemzeti érzület ápolását a fiatal emberekben. Formaszerint igaz ugyan, hogy az irodalomtörténet nem tanittatik az alsóbb osztályokban, de tanittatik a magyar nyelv összeköttetésben az irodalommal s azért azok, kik előbb lépnek ki az életbe, még sem egészen járatlanok a magyar irodalom történetében. A mi a magyar történelmet illeti, szívesen rá áll, hogy ha a tantervet meg fogják vizsgálni, hely adassék neki valamelyik alsóbb osztályban is. — Most megkezdődött a három napig tartó vita a görög nyelv tanítása felett. Göndöcs módositványt nyújt be, hogy a görög nyelv és irodalom ne legyen köteles, hanem rendkívüli tantárgy. Móricz Pál hozzácsatlakozik G. indítványához. Csiky Kálmán fejtegeti a görög nyelv és irodalom tanitásá- nak előnyeit. Azt a felfogást, hogy e tantárgynak az életben kevesen veszik hasznát, nem helyeselheti ; mert ha a görög nyelvet a gyakorlati életben elfelejtjük is, annak hatása műveltségünkre elvitázhatatlan Utal arra a befolyásra, melyet a hellenizmus egész modern kultúránkra, különösen pedig hazai irodalmunkra is gyakorolt, és ennélfogva a görög nyelvnek és irodalomnak a köteles tantárgyak között való megtartását óhajtja. A keddi ülésben tovább folyt a vita a göA „Nemere“ tárczája. IbÆég’ az égről. . . . Még az égről nem voná a hajnal, El az éjnek barna fátyol fit : Elhagyám a kis lakot, magammal Vivén minden örömét tovább. Jó anyámnak még egy csókot lopva Ajakáról, jöttem, nesztelen; Azt susogta, rólam álmodozva : „Istenem! mért kell elvesztenem?“ Édes álmok szép szelíd tündére, Ott pihent a kis tanyába’ ktin ; Hiszen ott, mi messzi elriaszsza, "Vendégül se volt jelen a bűn . . . Halványul a holdvilág sugára, lulnan égve lassan kél a nap; Isten hozzád, szép ábrándvilág! a Fölragyogó jövő csalogat. Gyors léptekkel mind tovább, előre! A falucska elmaradt tova ; Kis szigeted" elhagyád, te dőre, Nem vet-e szél tört hajón oda? Játszi szellő arczomat csókdossa Oh, ne csüggedj ! mintha hallanám ; -ló anyám, tán rólam álmodozva, Bficsu-csókot küldsz fiad után?! így a kétség. Es remegni kezdek, Nem látom már a kicsiny falut, Csak a dombon fönt a kis keresztet, A melyen a Megváltó kimúlt. . . . Nemo. Fővárosi levél. Éppen a borbélyomnál voltam. Az éles kés ott volt nyakamon, midőn Bercsényi, a nemzeti színház kitűnő művésze belépett s elmondta a szörnyű hirt: Majláth György országbírót meggyilkolták! Nem volt türelmem, hogy fecsegő Figaróm lemossa arczomról a szappant, hanem magam törül tem azt le onnan s nyakába hagyva a poudret, rohantam át Budára megtudni, mi igaz e hívből. Fájdalom, nagyon is igaz volt. Л linczhidnál már csoportokban gyülekeztek az emberek s beszélgetésük tárgyát nem képezte más, mint az a szörnyű gyilkosság, minek hire azóta az egész országot bejárta. Siettem föl Budára s minden lépten- nyotnon a szörnyű hirt megvalósulva láttam. Mindenki máskép adta ugyan elő, de a szörnyű tényt mindenki konstatálta. Az országbírót, Magyarország legnagyobb méltóságát meggyilkolták. A Majláth- palota előtt áthatlan néptömeg zsibongott s élénk gestikulácziókkal közölték egymással a szörnyű eseményt. Az ablakból és a bástyafalról még lecsüngtek a kötelek, melyeken minden valószínűség szerint a gonosztevők lebocsátkoztak s a szilaj szél a levegőben himbálta őket. A palotába, melynek bejáratát rendőr állta el, lehetetlen volt bejutni és én egy rendőriisztviselő- től kapott részleteí-c lelett felháborodva fordultam vissza Pestre. Az utczasarkokon okkor már hordárok kínálták a lapok rendkívüli kiadásait, melyeken az országra szóló bűntett volt megírva. Л járó-kelő közönség mohón kapkodta szét a lapokat s megbotránkozva olvasta a szörnyű hirt. Déli 12 órakor már nem volt Budapesten ember, a ki ez esetről tudomással ne hirt volna. Mindenki erről beszélt s szörnyükö- dött ama hallatlan eset felett, mely szerint, a főváros kellő közepében a saját palotájának hálószobájában, egész raj cselédség között oly szörnyű véget kellett érnie az országbírónak! Minden ajak átkot szórt a gaz tettesre s nem volt, a ki nem kívánta volna, hogy minél előbb hurokra ne kerüljön. Fájdalom, eddigelé még kézre sem került. Haza érkezve, először is a szomszédomban levő „Hircsarnok“ szerkesztőségét kerestem föl ; a tettesekre nézve azonban ő sem szolgálhatott fölvilá- gositással s mindössze csak gyanúját fejezhette ki Hamvay szerkesztő, hogy В er e e z huszárnak (van-e a ki ezt a. nevet és S p a]n g a nevét ma az országban nem ismeri ?) részesnek kell lenni a gyilkosságban. Es ez a feltevése azóta mind jobban megerősödött. Mindeddig (szerdán estig) e feltevés azonban csak feltevés maradt s a rendőrség, noha iszonyúan megfeszíti erejét, még mindig nem tartja kezei között az igazi bűnösöket. A rendőrség — meg kell neki hagyni — nagy buzgósággal vezeti a vizsgálatot, mert érzi, hogy az egész ország szeme rajta csüng. Különösen nagy erőlködést fejt ki Spanga (a kit a népliumor Spongyának keresztelt el) elfogatása körül, a ki úgy látszik, a tettesek egyik főczinkosa. Azonban a nagy buzgóság még mindeddig nem termetté meg gyümölcseit, mert Spangát még mindig nem lehetett elcsípni, pedig már 1000 frtot tűztek ki a fejére. A fővárosban nem is beszélnek most j egyébről, mint erről az 1000 forintos szökevényről, I a kit mindenki látott, hol itt, hol amott, de a ki
