Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-04-08 / 29. szám
rög nyelv felett. Halász Géza teljesen feleslegesnek tartja annak tanítását ; tulterheltetés- nek találja, hogy a javaslat a gimnáziumokra négy nyelvet kíván rákényszeríteni Л német nyelv ismeretét hasznosnak és szükségesnek mondja ugyan, de úgy találja, hogy felsőbb köreinkben sokkal inkább használják, mintsem óhajtandó lenne Óhajtaná, ha az egészségtan és élettan is felvétetnének a köteles tantárgyak közé. Kies Henrik szintén ellene nyilatkozik, hogy a görög nyelv a rendes tantárgyak sorába vétessék föl. Kifogása van a hittan tanításának azon módja ellen is, mely az iskolákban dívik, ami Göndöcs Benedeket többszöri közbeszólásra indította. Végül felhívja a miniszter figyelmét a tankönyvekre, melyek némelyikében nézete szerint a morállal ellenkező dolgok taníttatnak. Mocsáry Lajos szintén a görög nyelv tanítása ellen van. Trefort miniszter válaszol Halász és Kies beszédeire. Kőrösy Sándor és Lánczy Gyula a görög nyelv tanításának szükségességét fejtegetik, Herman Ottó nem oly bámulója a hellén kultúrának, hogy annak képző hatását a mai viszonyok között is oly feltétlenül elismerné. Azok a hires athenei demokraták rabszolgákat tartottak és leghatalmasabb embereik a hipokrizisnek oly nemeit kuitiválták irodalomban, élő szóval és kiváltképen erkölcseikben, hogy az ifjúságot nem is bocsátaná az eredeti források tanulmányozásába, mert valósággal kár az időt vesztegetni ; az ifjú igy is tökéletesen annyit fog tudni a görög nyelvből, a mennyire a görög nyelv és irodalom védői szerint szüksége van. Nem hiszi, hogy a görög mythologiának és irodalomnak minden tekintetben nemes képző ereje van s hivatkozik e tekintetben a görögök egy rút szokására. György Endre didaktikai szempontból inkább a német, mint a görög nyelvet véli a köteles tantárgyak közül kihagyandónak. Al- mássy Sándor a görög nyelvet a rendkívüli tantárgyak közé sorozandónak, a német irodalmat mellőzendőnek tartja. Dobránszky barátja a görög nyelv tanításának a legfelsőbb osztályokban, de a klassziczizmus értékét némely túlzásokkal szemben a kellő mértékre igyekszik leszállítani. A szerdai ülésen is a görög nyelv kérdésé foglalkoztatta a házat. Szóltak a görög nyelv ellen : Vidovich György, Hunyady László gr. és Csanády Sándor; mellette: Trefort miniszter, Mészáros Nándor, Rostaházy Kálmán, Tisza miniszterelnök és Steinacker Ödön. Rostaházy különösen Kies Henrik személyes kérdésben kért szót és fentartotta állításait, egyúttal késznek nyilatkozván az általa idézett könyvet bárkinek megmutatni. Több szónok följegyezve népi lévén, elnök a vitát bezárta. Móricz Pálnak fb ház megadta a zárszó jogát. Utána még Száthmáry György minduntalan kisiklik üldözői kezei közül. Hisszük azonban, hogy mire e sorok napvilágot látnak, az 1000 írtnak már lesz gazdája. — Hallottad már, hogy megtalálták a Spongyát ? kérdi egy ismert élczelő barátjától. — Igazán V No ez derék. Es hol találták meg ? — Hát a Majláth m osdó-szekrényénl — Vagy úgy ! a spongyát ? ! Ilyen víczczek járnak most szájról-szájra, jeléül annak, hogy a legszomorubb, legtragikusabb eset is szolgáltat alkalmat élezek gyártására. így sikerült pl. az „ Üstökös“-nek e szomorú esetre Petőfi hires költeményét alkalmazni : „Egy gondolat bánt engemet: Agyban, párnák közt halni meg!K Azonban aligha csalódunk, ha azt állítjuk, hogy nemcsak a fővárost, hanem az egész országot foglalkoztatja a szörnyű bűntény, mely minden egyéb közügyet képes volt háttérbe szorítani! Még a csángók haza telepítése iránt is csökkent e miatt némileg az érdeklődés és egy pár napig többet emlegették Span g a nevét, mint hazatérő testvéreinkét, a kik pedig már átlépték az anyaország határait s ma-holnap elfoglalják uj lakhelyüket. Minden állomásnál, hol pihenést tartottak, testvéri öleléssel fogadták őket s elárasztották a szeretet jeleivel. Nem sokára itthon lesz a második transzport is. Es nem fog bele telni talán egy év, itthon lesznek ők mindnyájan, kik el voltak tőlünk szakítva. Óhajtjuk, hogy találják magukat teljesen itthon e földön, melyen nem ringott ugyan bölcsőjük, de mely ápolja őket s majdan eltakarja. Ne érje őket itt csalódás, s lássanak mindent ajöelőadó szólt röviden, a ház türelmetlensége között és végre megkezdődött a szavazás. A görög nyelvre vonatkozólag névszerinti szavazást kértek, melynek az lett az eredménye, hogy az eredeti szöveg, mely a görög nyelvet és irodalmat a rendes tantárgyak közé sorozza, 143 szavazattal 74 ellenében elfogadtatott, j Mellette szavazott majdnem az egész jobboldal és mérsékelt ellenzék, valamint a szélső balol- j dal nehány tagja. Az ülés végén Helfy Ignácz interpellácziót intéz a pénzügyminiszterhez a rente-konverzió tárgyában, hogy t. i. a konzorczium az összes hátralevő kötvényeket átveszi-e, vagy pedig csak 70, illetőleg 50 milliót; továbbá hogy fix árfolyam szerint, vagy csak bizományszerü- leg veszi-e át ; végül, hogy a kötvények becserélésénél a tulajdonosoknak nyújtandó előny miből áll, ki viselendi ennek terhét, a konzor- czium-e, az államkincstár é, vagy mind a kettő együtt ? Interpellácziót intézett továbbá a miniszterelnökhöz Olaszországgal való viszonyunk felől s kérdezte, hogy miben áll az a szövetség vagy egyezség, melyre Mancini olasz külügyminiszter márczius 13-iki beszédében czéL zott ? s ha csakugyan létezik ily szövetség vagy egyezség, mikor s mily czélból jött ez létre ? — 114 — Az ujonan megválasztott belgrádi metropolitát Mraovics Theodosiust, mint Nándorfehérvárról jelentik, Angelics karlóczai patriarcha pénteken vagy szombaton fogja fölszentelni Karlóczán. A szerbiai püspökök az uj metropolitával szemben passzív ellenszegülést tanúsítanak, a minek legnagyobb bizonysága a/, hogy a választás alkalmával egyetlen püspök sem szavazott. Mraovics Baján 1816-ban született s ugyanitt végezte első iskoláit is. Később Pécsett tanulta a jogot. 1837-ben Tóth János budapesti ügyvédnél, a rá következő évben pedig Schwei- gernél volt joggyakorlaton. Szülői ösztönzésére 184 0 ben Karlóczára ment a theologiára s 1848-ban Nándorfehérvárra költözött át mint theologiai tanár. Politikával nem foglalkozott, de annál inkább kitűnt tudományossága által. Jellemző, hogy hosszas távol- léte daczára még mindig igen jól beszél magyarul s egyáltalán nem ellensége Magyarországnak. A bukaresti oláh lapok izgatása Magyarország ellen már oly mérvet kezd ölteni, mely némi dip- lomácziai intést tökéletesen indokolhatna. Sajátságos, hogy inig Bécsben az olasz irredenta sajtót oly nagy figyelemmel kisérik a külügyi havatalban, addig a- oláh irredenta durva izgatásai még csak egy megrovó észrevételben sem részesülnek, holott a külügyi hivatal törvény szerint az állami paritás elvén van fölépítve. Legutóbb ismét a bukaresti „Telegraful“ ereszti szélnek a következő kézzelfogható hajtogatást : „A magyaroknak már nem tetszik a kárpátontuli oláhok mozgalma és nem is volna csoda, hogy ha az nagyobb vészt is hozna a magyarok fejére, mint a milyentől ők tartottak. A hiba azonban a magyarokban keresendő, a kik azt gondolták, hogy az oláhokkal kényök- kedvök szerint elbánhatnak. Most az oláhok meg fogják mutatni, hogy a vad magyarok által nem engedik inavőben is olyan rózsaszínben, mint mostan, a midőn Nagy-Magyarországba beléptek! . . . . . . De nini, szinte elkomolyadnak olvasóim e kenetteljes szavakra, pedig most elég szomorú volt e levél kezdete is. Szolgáljunk hát egy kis áprilisi tréfával, melyben az az érdekes, hogy megtörtént. Egy irőtársam — ugyanaz az ismert élczelő, kiről fentebb már megemlékeztem volt — nem akarván elmulasztani a kedvező alkalmat, mire az április első napjának hagyománya őt feljogosítja, két kedves hölgyecskét szemelt ki pajkossága áldozatául. Nem tudom, mit vétett ellene e két hölgy, nem is kutatom, elég az hozzá, a kolléga velük járatta meg az április elsejét. Es pedig ilyen formán. Megszerezte mindkettőjüknek a névjegyét és Berta téns- asszony névjegyén Juliska ténsasszonyt hívta meg ebédre, Juliska ténsasszony névjegyén pedig Berta nagysága kapott meghívót ugyanaz nap ebédre. A két fiatal menyecske persze e meghívást a térj számára is magyarázta, igy aztán mindketten férjestül indultak útnak egymáshoz ebédre. Szerencsére találkoztak a hatvani-uteza sarkán s ekkor következtek a kölcsönös ámulások, bámulások, magyarázga- tások, mig végre kisült a való s ők haraguva, bo- szuskodva vallották be egymásnak, hogy otthon nem is főzettek. Mit volt mit tenni, mindakét fiatal pár bement a Szikszayhoz s ott ebédelt meg, nem is sejtve, hogy az, a ki velük az áprilist megjáratta, ott ült egy szomszédos asztalnál s jót kaczagott felettük. . . Boszuja sikerült !... Hevesi József. gukat továbbra is terrorizáltatni. A magyarok üldözésére az oláhok egy általános mozgalommal felelnek stb.“ — Ily bősziiltséggel szemben az a véleményünk, hogy a bujtogató oláh lapokat ki kell tiltani a magyar területről. Meglehet, hogy ez a rendszabály nem sokat fog használni, de legalább manifesztálja állami tekintélyünket az u. n. „kárpátontuli oláhok“ előtt. Háromszékmegye közigazgatási bizottsági ülése. (Folytatás és vége.) Nádory Nándor kir. mérnök jelenti, hogy a bras- só-ojtozi államat állapota jó, a megyei utak azonban a múlt heteken beállt hóolvadás következtében több helyen megromlottak, több hid is kisebb- nagyobb kárt szenvedett; igy Uzonban az újonnan épített 3 jégtörőt elvitte a jég, melyek újraépítése azonban a vállalkozók költségére fog elrendeltetni, kiknek egy évig jótállani kötelességük; az Oltszem és Málnás közti Olthid jobbparti pinezéje igen rothadt, dűlőiéiben levő állapotban van, a viz azt megkerülte s minden pillanatban várható, hogy a közlekedés ezen nagy forgalma utón megszűnik. Ennek megakadályozására az intézkedések mogté- tettek. A ezófalvi hídnál a jég 20 drb könyökfát vitt el. Kisebb-nagyobb mérvű rongálások is történtek a hidakon és utakon ott, hol az ut közvetlen a folyó mellett fekszik. így Czófalva mellett, Kézdi-Yásárhelytt, a kézdi-vásárhely- kászoni utón stb. A nyéni útvonalon az utbiztos jelentése szerint 10 hid annyira meg van rongálva, hogy annak fentartása rövid idő múlva lehetetlenné fog válni. Tompa Albert közgazdasági előadó jelenti, hogy az utóbbi időkben uralkodott hózivatarok a kézdi felső járásban károkat okoztak az őszi vetésekben ; a többi járásból nem jelentettek be kárt, de valószínű, hogy főleg az alantabb fekvő helyeken az utóbbi sok csapadék ezekben is meggyengítette az őszi vetéseket. Tavasziak vetését a tulnedves és hideg időjárás miatt eddig még nem lehetett megkezdeni s tekintve az idő kedvezőtlen voltát, annak megkezdésére 1 hét előtt gondolni sem lehet. Takarmány sok helyen szűkén, másutt épen fogytán van. Az állatállomány egészségi állapota teljesen kielégítő. A tenyészképes üszők létszáma s ennélfogva a még hiányzó tenyészbikák darabszáma— Imiiden 60 tehénre egy bikát számítva — nincs pontosan összeírva; annyi azonban már most is köztudomású, hogy sok, többnyire nagyobb marhaállománynyal bíró községben tekintélyes mennyiség hiányzik a kellő bika-létszámból, s azt az illető községek nagyrésze jelenleg sem hajlandó teljesen ki egészíteni, részint a községek szegénysége, részint azon okból, mivel a tehenek nagy részét nem tenyésztés czéljából tartják, hanem igavonásra használják. — Az állam által kedvezményes becsárban, részletfizetés mellett is a tordai bikatelepből a községeknek felajánlt bikáknak alig felét szándékoznak a községek megvásárolni, félve attól, hogy sovány legelőkkel bírván, részükre jobb legelőkhöz szokott apaállatok fognának kiosztatni. Elodázhatlan szükség volna egy gazdasági egylet felállítása, különösen azért, hogy a takarraányter- mesztéa nagyobb mérvű meghonosítása, a csaknem teljesen hiányzó mesterséges rétek beállítása s az állattenyésztés is csak ennek közreműködésével volna virágzó állapotba hozható. A letárgyalt ügyek közül megemlítjük a következőket : Babarczy adófelügyelö felolvassa a pénzügyminiszter leiratát a közigazgatási bizottság által 55 község részére szeptember végéig kért adófizetési időhaladék tárgyában. A miniszteri leirat értelmezésére nézve a főispán és az adófelügyelő közt nézeteltérés merült fel. Az adófelügyelő értelmezése sze ■ rint a miniszter a végrehajtások felfüggesztését csakis a múlt évről fenmaradt adóhátrálékra engedélyezte ama községekben; a főispán szerint pedig, minthogy a közigazgatási bizottságnak a törvény különben is megadja a jogot, hogy a f. évi adó befizetésére nézve engedélyezheti a halasztást, a leiratban implicite benne foglaltatik a kérelem teljesítése. Míkép értelmezendő a leirat, erre nézve mind az adófelügyelő, mind a közigazgatási bizottság feliratot intézett a minisztériumhoz. A bizottsági leirat kiemeli, hogy ama községek a legjobb adófizetők, az adóhátrálék nagyobb része nem is ezekre esik s az a kedvezmény, melyet a min. leirata engedélyez, csak mintegy 5000 frt régi adó-* hátralékra terjesztetik ki. Ha azonban a folyó évi adóra szeptember vége előtt foganatosítható lesz a végrehajtás, az azon 55 község adófizetői legnagyobb részének teljes bukására s igy az adóalap megtámadására vezetne. Midőn a közig, bizottság azon óhaját fejezi ki, hogy a végrehajtás felfüggesztésének kedvezménye a jelen évi adóra is terjesztessék ki. azzal a kérelmezésre jogosult 16,000 adófizetőt kívánta a külön kérelmezés kellemetlenségeitől megszabadítani. Az idei had mentességi dijakra, az államadó esedékes részletére s az illetékekre nézve az 55 községen kívül a többi község elöljáróihoz sürgető intézkedés küldetett a kényszer végrehajtásnak májusban leendő foganatosítása végett.
