Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-01-15 / 5. szám
5. szám Sepsi-Szentgyörgy, 1882. Vasárnap, január 15. XII. évfolyam. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Ceiki-utcza, Matheovics-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők" Kiadó hivatal : |3 EINSTEIN JA.ÁRK könyvnyomdája hová a hirdetések es előfizetési pénzek bérmentesen intézendő!:. Д hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. Politikai, társadalmi, szépir Megjelenik ezen lap heten- kint kétszer: csütörtökén és vasárnap. ELŐFIZETÉSI FELTÉTEL Helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve Egész évre . ,, 6 frt — kr. Fél évre ... 3 frt — kr. Negyedévre . . 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorerl, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. . Nyilttér sora ï 5 kr. Előfizetési felhívás „NE ШE R E“ tizenkettodik évfolyamának első negyedére. Előfizetési feltételek: Egész évre..........................6 frt — kr H áromnegyed évre . , . 4 frt 50 kr. Fél évre . . . . . . . 3 frt — kr. Negyed évre............................I frt 50 kr. E gy hóra..............................— frt 50 kr. K ülföldre egész évre ... 8 frt — kr. Előfizetőinket szívesen kérjük előfizetésüket megújítani, valamint az előfizetési pénz beküldését illető intézkedéseiket idejekorán megtenni, hogy a lap szétküldésében fennakadás i>e történjék, miután fölösleges példányokat nem nyomattathatunk. Az előfizetés legczélszerübben postautalvány mellett eszközölhető. Az előfizetési pénzek a „Nemere“ kiadó-hivatalának Bernstein Márk könyvnyomdájába Sepsi-Szentgyörgyre küldendők. A „NEMERE“ kiadó-hivatala. Politikai szemle, Sepsi-Szentgyörgy, 1882. jan. 14. A f r a n ez i a képviselő h á z és szenátus uj ülésszaka e hó 10-én miit meg, miután a kabinet végkép megállapodott az aikotmányrevizió pontjaira nézve, melyeket az együttes törvényhozás : a kongressus elé fog terjeszteni. Kívánja ebben először is az elmozdilhatatlan szenátorok választási módozatának megváltoztatását, a választók számának szaporítását, a szenátus költségvetési szavazatjogának megszorítását s végül a megyék szerint való szavazást. A mi az utóbbit illeti, napok óta jelentik, hogy Gambetta ezt a kérdést tárczakérdéssé teszi s a párisi miniszteriális lapok is határozottan állítják, hogy Gambetta leköszönni szándékozni, ha a ház ezt a javaslatot elveti. Az angol-franczia együttes jegyzékre vonatkozólag azt jelentik Kairóból a Reuter-féle távirati ügynökségnek, hogy ez a jegyzék oly iz gatottságot és megdöbbenést keltett a katonai párt és a főranguak körében, hogy a kormány elhatározta, hogy a jegyzék tartalmát nem fogja közzé tenni. A londoni mérvadó konzervatív lapok igen élesen kelnek ki az együttes jegyzék ellen. Granville — igy érvelnek - nem rég azt jelentette ki, hogy az angol politika czélja a szultán és az Egyiptom közötti köteléknek fentartása, mint a mely becses biztosítékot képez a khedivére nézve. Az együttes jegyzék pedig nyilván a szultánt fenyegeti. Granville kapitulál Gambetta előtt, nyil- váu a kereskedelmi szerződés érdekében. A n é m e t birodalmi gyűlés január 11 iki ülésében érdekes vita fejlődött ki a kormány egy indítván)a fölött, mely egy bajorországi kis hírlapot a birodalmi gyűlés megsértéséért perbe auart lógni. Kichter azt monda erre, hogy kímélje meg a kormány a birodalmi gyűlést ily féle indítványokkal, mert hiszen Berlinben a hivatalos lapok közvetlenül a kormány szeme előtt bánfatla- nul sértegethetik a birodalmi gyűlést. Az állam- ügyészek nem egyformán járnak el a konzervatív és szabadelvű képviselők üldözésében. Bötticher államtitkár fölkiáltása: „Jogállamban élűnk.!“ a baloldalon nagy derültséget idézett elő, mely csak an- nál nagyobb Jett, midőn Braun tényekkel bizonyította Richter állítását. A vita azzal ért véget, bogy a ház elvetette a kormány indítványát. A képvisölíihiz az ünnepi szünet után folyó 1J IJ~én tartotta első ülését. Az elnök bejelentette a szünet alatt nagy számmal érkezett irományokat. A pénzügyminiszter több törvényjavaslatot nyújtott be, nevezetesen a kőolajvám fölemeléséről, s jelentését az erdélyi ref. egyházzal kötött egyezségről, — a miniszterelnök pedig egy nagyérdekü jelentést az 1877—78 iki közegészségi viszonyokról. Az igazságügyminiszter is nyújtott be törvényjavaslatokat, a gyámsági és gondnoksági törvény módosításáról, továbbá az uzsoráról és káros hitelüzletekről — ezután a deczemberi utolsó ülésben történt megállapodás szerint a másnapi érdemleges ülés napirendjére e költség- vetés általános tárgyalása tűzetett ki. A dalmát fölkelés. A csapatmozgósitások — eddigelé a tartalékos katonák behívása nélkül — még folyton tartanak. Menetkészülési parancsot -kaptak az elmúlt napokon még az 51. Heinrich gyalogezred Nagy- Váradon, a 62. gyalogezred Kolozsvárit s ezenkívül a Klagenfurtban álló 7. Marvicsics gyalogezred, mely a foglalási háborúban is résztvett. A prágai „Bohemia“ hire szerint Dalmáczia helyőrsége a csapatleküldések folytán huszonöt zászlóaljra fog kibövittetni. Herczegovinában a három gyönge hegyi dandár szintén megerősitíétik. év V A Krivosjeből jelentik, hogy Kovacsevics Sztoján csapataival deczemberhó 23 án a fölkelők területéről Herczegovinaba vonult s a határon ütötte föl táborát. A herczegovez csapatok egy része azonban MiÜcs és Szutics főnökök vezetése alatt a Kr.vosjeban továbbá is megmiradt és Ka- meno és Mokrinjet között foglalt állast. Itt történt deczemb -r 29 én a négy zsandár lemészároltatása, a kiknek nemcsak orrukat és fülöket, hanem még ujjokat is megcsonkították a fölkelők. * A Krivosjeben és a Herczegovinában alkalmazandó haderő — a „Búd. Corr.“ jelentése szerint — egyelőre 8000 főre fog rúgni. Miután a csapatok — e íélhivatalos közlés szerint csak menetelés! pótlékot kapnak s különös nagy költse gek sem lőszerre, sem élelmezési czélokra szükségeseknek nem mutatkoznak, — másrészt pedig a költségek egy részét a belközigazgatási kiadások , keretén belől az osztrák kormánynak kell fedeznie : a kiadások aránylag csekély összeggel vannak előirányozva s ennélfogva jelenleg nem is látszik indokoltnak külön, rendkívüli hiteit venni igénybe. — Ha azonban — mondja tovább a félhivatalos — a kormánynak jelentékenyebb összegekről kellene gondoskodnia, azok haladéktalanul az egyetlen illetékes fórumhoz, a delegácziókhoz — a melyeknek mandátuma a parlamenti üléstar- tamok lejártáig érvényes, — fognának indokolt előterjesztésükkel fordulni. * A „N. W. Tagblatt“ nak írják Cattaróból, hogy a krivosciaiak körül vont katonai kordon nem olyan komoly dolog, mint sokan elhitetni szeretnék, mert minden heti vásár napon majd 100 — 150 krivosciai szokott megjelenni lovastól, ösz- vérestől Pisano és Perostóban s ott annyi lisztet, káposztát, kávét s dohányt vesznek, mennyit c. ak elbírnak szállít mi. I y tehát a kiéheztetés taktikája aligha fog sikerülni. A dragalj erődből a föikelők nemcsak fegyvertárt rögtönöztek, ínnem ott közös pénzen élelmiszer raktárt is állítottak fel, hogy abban az esetben, ha nyugatról is körülzárhatnának, — élelmi szerekben hiányt ne szenvedjenek. Emlékezzünk régiekről. Ít&ídi-szélí, 1882. január 10. Van egy ellenzéki lapunk, a mely magát folyton a Deák-párt közlönyének hirdeti, s a mely hasábjain a Deák szellemét akarja visszatükrözve látni (az az, hogy folyton ezen hazug frázist han goztatja). A „P esti N a p 1 ó“, rettenetes dolgokat — erirnen majestatis — abban, hogy a pénzügyi bizottságnak Fiúméban járt tagjai Zágrábban — egy tömeg deák által — „é jen a független Horvátország, éljen Fiume, éljen Kossuth“-tál fogadtattak. Ez a magyar nemzet hatalmának tekintélye, becsületének megsértése, sárral dobálása, kiált fel a „Pesti Napló“, a mely teljes elégtételt, megtorlást igényel stb. Rettenetes érzékeny lett: a „Napló“. Még a csupa „éljeneket“ is casus halinak veszi, s kész egy egész hadserget küldeni Zágráb ellen, ezt megleczkéztetendő, a magyar nemzet részére újra elfoglalandó. Sajátságos, hogy a „Napló“ a csupa éljenek kiabálásáért ily dühbe jő. Talán a bajt nem is ab- oan látja, hogy ezen éljenek elhangzottak ; hanem hogy csak éljenek voltak. Úgy látszik, jobban szerette volna, ha a zágrábi tekergő deákok is oly módon jártak volna el, mint jártak el annak idejében a „Naplóék“ Budapesten, midőn a saját cső. cselékükkel a miniszterelnök lakásának és a szabadelvű párt clubhelyiségének az ablakait beverették, s a bécsi rájkszráth tagjainak fáklyás zenét akartak adni!? Es sajátságos az is, hogy a zágrábi csőcselék, flaszter koptató, tekergő deákság épen azon pénzügyi bizottság tagjait insultálja, természetesen csak az éljenek kiabálásával — ha ezek helyett, vagy ezekkel együtt: a „vesszen Tisza!“ is felhangzott volna, azt a „Napló“ kétségkívül meg- tapsolandja — mondom azon pénzügyi bizottság tagjait insultálja, a mely pénzügyi bizottság — a „Napló“ ezer meg ezerszer elhangoztatott esküje szerint — Tiszának a legeslegalázatosabb szolgája, azon Tiszának, a ki szintén a Napló szerint Magyarországot eladta a horvátoknak, hogy a hor- vát képviselők szavazatával magát a hatalmon fentarthassa. En csak azt szeretném tudni, hogyan képes a Napló ezen insultust az általa hirdetett Tisza hazaárulásával össze egyeztetni! De nem ezen scrupolusum eloszlatása végett, hanem azért vettem jelenleg tollat kezembe, hogy figyelmeztessem a Naplót, miszerint hatalmának tetőpontján nem volt oly érzékeny, épen fásult volt a magyar állam tekintélye és becsülete iránt. Emlékezzék csak vissza a Napló a hires ba- lázsfalvi esetre! Ott nemcsak éljeneztek, hanem a királybiztos előtt felgyújtották a hidat, hanem meg- macskazenézték a királyi biztost. Ekkor a Naplóék voltak a hatalmon : Magyarország úgy tánczolt, a hogy a Napló kintor- názott, s vájjon küldött e a Napló Balázsfalva ellen valami had;ereget, hogy a gyújtogató bandát — a mely a végén is valóságos bűntényt követett el — megrendszabályozza? Nem. Pedig hát ott a magyar állam tekintélye is ugyancsak com- promittálva volt. Annyira mentek ugyan a Naplóék is, hogy a pert megindították ezen gyújtogató banda ellen, de aztán vissza is vették, mielőtt Ítéletre került volna a dolog. Bezzeg az a „hazaáruló Tisza még Mileticser is befogatta és elítéltette, s úgy látszik, a szerb patriarcha választással is nem fog meghátrálni, mint hasonló esetben tették s tenni fognák ezután is mindannyiszor a Naplóék. Rusticus. Csernátfalu vendéglője. Hét falu, 1882. január 11. A múlt napomban utam Csernátfalun vezetett keresztül, s annak piaczán a községháza egyik épületén — megbotránkozással olvastam e czimet : „Hotel International.“ Gondolám magamban, hát ez miféle jog és czim bitorlás Csernátíalu községével s annak magyar, román lakóival szemben, kire épen a községet alkotják? Avagy az a néhány német [és szász ajkú egyén, kik Csernátfaluban laknak : a magyarok s románok felett előjogokat, kiváltságokat akarnak magoknak vindicálni ? Mert hiszem, ha a vendéglő czimtábláján a magyar s román szöveg ott állana, még akkor valahogy elcsúszna, ama sokat kifejező czim, és nem volna annyira sértő. De igy voltaképen a czim nem „Nemzetközi Szálloda“, hanem inkább és tulajdonképen : „Németközi vendéglő.“ Avagy talán Brassó városa vagyis annak ital- méretési jog bérlője, a községi épület felállítása s annak saját költségem felépítése alkalmával az 5 — 6 évi szabad használat kapcsán —mig az épület a község tu'ajdonába száll — szerződésileg azt is kikötötte, hogy a vendéglő czimének meghatározása is, az ő plenipotens és jogsértegető akaratától függjön? Ez semmi esetben, és bármiféle körülmények között nem lehet, nem szabad; annak a nemzetis honpolgári jogot és önérzetet egyenesen sértő czim- nek ott, és úgy figuráim soká nem szabad; mert az nem jogos, nem méltányos, nern igazságos czim igy ! ! Vájjon mit szólhat e estimhez a tekintetes já-
