Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-01-15 / 5. szám
— 18 — rásbiró, szolgabiró és ügyvéd ur ? Mit szólanak erről a t, magyar, román lelkész és tanító urak ? A községi jegyző, bíró urak, s a honpolgárok ? Hát maga Csernátfalu interpellátiója és közönségé? Nem sérti-e nemzeti, honpolgári s az igazságiránti önérzetüket, amaz egyoldalú, németesitő s másokat — a [túlnyomó többséget, s lakosokat egyenesen fumigáló cziin és eljárás? CJzimszerző nem valami közönséges, de nagyszerű fogalmat akart ama czimtáblán megeszmé- nyesiteni, hogy az a népek és nemzetek közös, vagy magyarán mondva, nemzetközi vendéglője lenne; de egyoldalúsága, mégis kirí a kiviteiben, mert ugyanazon eszme nincs kifejezve egyszersmind: magyar és román nyelven. Különben is az az épület nem idegen s különféle népek, nemzetközi szállodája, hanem a hétfalusi születésű s lakós magyarok, románok és az itt lakó kevés számú németek, szászok vendéglőle: és annak látogató is nem mások, mint az era- itettek. Tisztelt czimerező ur’ mond meg csak, hogy a naponta, vagy legalább hetenként egyszer ott a piaczon megjelenő hétfalusi magyar-román köznép nyelve nem ficzamodik e könnyen ki, midőn ábé- czézi az előtte nehézkés czimet: „Ho-tel-In-ter-na- ti о nál.“? Nem könnyen gúny tárgya lehet-e a vendéglő czime — ha azt a könnyebb kiejtés kedvéért — népiesen el találják nevezni „Hó-te, ló“-nak, vagy „Náczi“ vendéglőnek ? Tehát maga a gyakorlatiasság is szükségessé teszi a czimet vagy három nyelven kiirni vagy pedig megváltoztatni. Mert az igy különben is egyoldalúságra, jogsértésre s más nemzetiségek számba se vételére mutat. Egyébiránt is az a „Hotel“ szálloda — palota — egy kissé fenhéjázó kifejezés; mert biz az az épület, elég szép ugyan, s az ottani igényeknek nagyrészben megfelelő is; de mint tudom még sincs az a szálloda elvei és szabályai szerint alkotva és éaitve. Ha már a természetességgel, valósággal határos, és egyszerű czimet akart volna az illető a czimtáblára íratni; az alig lehetett volna uiás, mint ez : „Csernátfalu vendéglője“. Azonban e czimet is a jogosság, méltányosság- elveiből kifolyólag mindenesetre három nyelven kellett volna kiiratni. Justus. LEVELEK. Ilyefalva, 1882. január 10. T. szerkesztő ur! Szives engedelméből elmondok egyet és mást becses lapjában — mi az ilye- falvi „ifjúsági önképzőkör“ életében közelebbről történt. Ezek egyikét képezi az önképzőkör által karácson második ünnepén rendezett hangverseny- nyel összekötött műkedvelői előadás. Ez úttal a „Rablógyilkos“ czimü 1 felvoná sós vígjáték került színre. Annak részletes elbeszélésében, hogy a szereplők közül, melyik menynyi odaadással viseltetet szerepe iránt, s melyik mennyi odaadással viseltetett szerepe iránt, s melyik mennyi ügyességet fejtett ki annak megoldásában: nem bocsátkozunk, annál kevésbé, mert e tekintetben mindnyájan közei állanak egymáshoz ; egyik mint másik jónak mondható s örömmel kell konstatálnunk, hogy műkedvelőink a haladás utján járnak. Az estének legélvezetesebb részét képezte a t. Remenyik Kálmán ur — mint vendégszereplő által előadott több rendbeli tilonkó solo. Rég vágytunk e kedves élvezet után: rernényfikjünk nem is csalt! Fogadja érette hálás köszönetünket. Hogy ezen estély átalán mily sikerrel folyt le, mutatta azon közmegelégedés, mely az egész hallgatóságon meglátszott. Ha pedig a nagyszámú közönségre visszagondolunk, örömmel kell megegyeznünk, hogy Ilyefalva közönsége, önképzőkörünk nemes intentióját megértette; és a szép és nemes iránti vonzalom kezd hovatováab mind szélesebb körben jelt adni magáról. ❖ Másik nevezetes mozzanata ifjúsági önképzőkörünknek a folyó évi január 8-án tartott alakuló gyűlése, Jól esett látnunk ezúttal, hogy Ilyafalva nagyszámú ifjúsága nem él édes semmitevésben a szellemi dolgozók iránt, hanem igyekszik iíjui meleg érdeklődéssel sietni az oly helyre, a hol a szív és lélek nnmesebb táplálékai találhatók fel. Midőn a teljes számú gyűlés együtt volt, László Lukács a kör elnöke szólalt meg. Elnöki beszédében visz- szatekint a kör ó éves múltjára , és örörrmel jegyzi meg, hogy a lefolyt hosszú idő alatt ifjúságunk — ha néha ellankadt is — többnyire meleg érdeklődéssel viseltetett önképzőkörünk iránt, munkálkodásával utat nyitott magának az önképzéshez. Elnöki beszéde jó nagy részben azonban arról elmélkedik, miként lehetne önképzőkörünket magasabb tökélyre emelni s munkálkodása által áldásosabban hatni. Többek közt igy szól : „Es kérdem, van e hát önképzőkörünknek módjában ily eszköz, melylyel ezen nemes czélt elérhesse? Igen van! Ilyen a szaval lat. Hisz a költők, kiket isten mintegy jó kedvében adott a nemzetek nek, költeményeikbe rakták le azon nem s gon- golatokat, aranyigazságokat, melyek mint kovász a tésztát, áthajtják az emberiséget, és megóvják a megromlástól. Es a midőn látom ifjúinkat a költők arany mondásait ajkokon szavalni: úgy képze j lem őket, mint megannyi félként papokat, kik is- j ten országa terjesztésén működnek ; az igaznak, a I nemesnek terjesztésésén igyekeznek.-jg Másik eszköz, melylyel önképzőkörünk ren delkezhetik, könyvtára. Ez azon megbecsülhet- len kincsünk, mely reánk nézve megfizethetlen, s mely a benne rejlő erkölcsi igazságoknak kimerit- hetlen kincsbányája. Tehát van valamink t. gyűlés! melynek segedelmével önképzőkörünket nemes missiójához közelebb vezethetjük, s melylyel tehát az egyesek ész- és szivvilágára áldásosán hathassunk. De ez még nem minden t. gyűlés! Van a szív nemesítésnek egy eszköze, mely minden más eszköznek felette áll. Es ez az eszköze, t. gyűlés, a dal. A dal azon hatalmas szer, mely e sziveket meglágyítja, átalakítja, meg nemesíti. Es fájdalom! bár évek óta sovárgunk utána, óhajtjuk bírni: nekünk ez az eszköz mégis mind e mai napig hiányzik“ stb. Vajha az elnöki beszédnek a passusa ne hangzott legyen hiában el, és az illetők, avagy a községnek a népnevelós iránt érdeklődő legilletékesebb testületé, megtenné a szüksé ges orvoslatot. Ezután következett Gál Károly önképzőköri titkárnak az 1881-ik évről szóló titkári jelentése. A csinosan összeállított titkári jelentésből egyszeri hallás után, nem sokat tarthattunk meg; annyit azonban megjegyeztünk, hogy a lefolyt évben tartott 12 rendes gyűlésen bőven volt szellemi táplálék; minden gyűlésen egy egy felöl varás és 3—4 szavadat. Volt két műkedvelői előadás és gy bál, melyeknek jövedelme részint alaptőke- eént tétetett le, részint a könyvtár gazdagítására kordittatott. — Örömmel jelzi a jelentés koszorús frónk Jókai Mór nagyszerű ajándékát, melylyel ikönyztárunkat reményünkön felüli gazdaggá telte. ÁH a könyvtár 342 műből, mely képvisel 703 kö ie*et. 485 darabban kötve. Értéke ói7 frt 9 kr. Tagok száma volt 64. Fájdalmasan emlékezik meg a jelentés egyik,legmunkásabb köri tag, Gazdit Vilma elhunytáról. Legyen béke sirja felett. Végül Nagy Mihály pénztárnok számolt be. így könyvnélkül nem tudjuk idézni lételeit; csak arra emlékszünk, hogy a kör apróbb kiadásai mellett 50 frtot tőkésített, 50 frtra könyvet ho- zatot és pénzkészlete 84 frt. Ez azt hiszem, elég eredmény. Mikor igy a számadások lejártak, a múlt év- veli te! jes elszámolás után, elnök kijelentette, hogy eljött ideje az uj évrei beiratkozásnak. Ifjúságunk, mintha счагк az elkéséstől félt volna, sie lett beiratkozni Beiratkozott Mind! Ez aztán az ifjúság! Ezt szeretem én! Rajta azért nemes ifjúság ! Csak rajta! A világ ábrázatát egy nap alatt nem lehet megváltoztatni, de évek hosszú során mégis csak sok üdvösét lehet elérni. A czél nemes: rajta, rajta ! Es most, lévén a szerkesztő ur nekem igen jó barátom: nem zárhatom be addig soraimat, mig boldog újévet nem kívánok. Tehát bo'dog újévet uram! Boldog újévet a nevelésügynek! Boldog újévet a magyarnak és a magyarok hazájának ! ................8. Emid Abigél névnapjára. tSepsi-SzentgyJrgy, 1882. január 15. „ A radványi sötét erdőben halva találták Bérezi Benőt!“ Szegény Bérezi Benő, a női könyel müsgéuek, annak a szeretetre méltó pajkosságnak milyr-n szomorú áldozata lett! Magyarország első dalnoka a klassikus költő, Arany János szivet megkapó balladájában énekelte meg a Bárczi Benő gyászos sorsát. A ballada-életet nyert ismét, az esemény alakot öltött ismét, a ballada töléledt. — A művész ecsete a nagy világ elé vitte azt a momentumot, melynek hatása alatt föléled a múltak emléke teljes elevenségében és a bús tor fölött ünnepet ül a művészet di dala. Sepsi-Szentgyörgy városa ma ünnepet ült. Ünnepét egy ifjú művész első nagyobb sikerének. Díszes férfi társaság gyűlt össze ez este az — Abigél névnapját megünnepelni. Gyárfás Jenő városunk szülötte, az ifjú művész, kit a képzőművészeti társaság koszorújával tüntetett ki, midőn a nagy jutalmat „Tetemre hívás“ czimü nagy festményének odaítélte, volt az estély ünnepeltje másod sorban. Másod sorban, mert Abigél, a ballada hősnője, a festmény fő alakja az eszmény hozta össze a társaságot. Beteljesült valósággal, „férfi sorsa a nő“ — még ha csak eszmény is. Kitűnő kedélyességgel folyt le a lakoma, melyben a fiatal művész volt a végtelen toasztok lő sakkpontja, meiy fülé az elme és szellem szikrái kitörni igyekeztek és tényleg irányultak. Mi sem óhajthatunk mást ez aikatommal > mint a kivonatok kivonatját, hogy városunk hasonló sikereknek ünnepét minél gyakrabban ünnepelhesse. Farsang. A sepsi-sz ontgyörgyi jótékony nőegylet január 21-ki bálájra a meghívók szét- kü dettek. Minthogy a legnagyobb figyelem da- czára is megtörténhetett, hogy a meghívók egyik meg másik helyre nem jutottak el, a rendezőség tisztelettel tudatja, hogy t. Fogolyán Lukács ur kereskedésében az igényt tartók számára meghívó jegyek vannak letéteményezve. A bál iránt mutatkozó érdekeltség feljogosít annak reményére, hogy a í őegylet elite bálja minden várakozást teljesen ki fog elégíteni. * A sepsi-szentgyörgyi ev. ref. egyház te.11- plom épitési alaptőkéjének gyarapítására folyó év tebruár 4 én log tánczestélyi rendezni. — Ajánl juk a közönség figyelmébe és eddigi báloknál tanúsított kiváló pártfogásába. * Etfalván e hó 14-én zártkörű bált rendeznek. * Nagy Borosny ón a dalárda javára 15 én fog megtartatni a tervezett tánczestély. * Árkoson e hó 22-én a községház nagytermében fognak bált rendezni. Közönség köréből.* A „Pe*(.er Lloyd“ tud ásítására válaszul. Tekintetes szerkesztő ur ! Az igazság érdekében kérek a t. szerkesztő úrtól becses lapjában a következő pár sor számú- ra egy kis helyet. A „Pester Lloyd“ iSSi. évi 235 ik októberhó 15-én megjelent számában az igazság ildomtalan elferdítésé vei és a legironikusabb rósz indulattal egy levél jelent meg Bukszádról cziinezve az itteni iskoláról. Hogy a rósz lelkiismeretű levélíró még eddig érdemleges választ nem kapott légből üsz- szeszedett hazugságaira, oka az, hogy a levelet tartalmazó „Pester Lloyd“ 235-ik számát csak ma kaphattam meg. Azt írja a tudósító többek között, hogy: „a fiúgyermekek részesülnek oly valamiben, mi oktatáshoz hasonlít. A mi a szegény leánygyermekeket illeti, ezekre még roszabbul áll a dolog; tanítónőjük múlt ősszel az erdészhez ment férjhez s nemsokára hetek következtek, mikor a gyermekek legfeljebb egy vagy két napon nyertek oktatást.“ Ezen pissusnil az igazság legrutabb elfeidi- tése szól a levél minden betűjéből. Úgy látszik, hogy levélíró véletlenül el találta feledni, miszerint ö azon jidőben még nem is volt bükszádi lakó-:, midőn a tanitónő férjhezment, csak a tanév január havában lett itt lakós s mégis van elég bátorsága azt irni, hogy; „nemsokára hetek következtek, mikor a gyermekek egy vagy két nap nyertek oktatást.“ — А/t hiszi levélíró, hogy az ilyesmi megtörténhetik ott, hol a tanügy erélyes feliigy--- le alatt áll ? En nem hiszem. Levelében azt irja tovább: „s mikor az uj tanév (1881—82 ) beállott, a tanítónő asszony egy uj világpolgárral ajándékozta meg férjét, — a mi bizonyosan örvendetes esemény lehetne, ha mis ioo gyermek, kik ez által uj szünidőt élveztek, nem szenvednének nagy hátrányt.“ Itt még inkább kitűnik, hogy levélíró fejével megy a falnak, midőn elég merész a valóság elferdítésére. — Hogy mily konokul füllent, annak igazolása végett hivatkozom Komíromy Andor tanfelügyelő urnák 1364. számit rendeletére, mely 1881. szept. 24-ik.i kelettel a tanitónő helyettesítését októRm-deczem- bér hónapokra helybenhagyja. Ezen rendelet alapján községi iskolánkban a tanítás október i-én pontosan meg is kezdődött s folyt és foly ma is (decz. 15 ike óta a tanitónő is tanít), nem, mint ievéiiró egész nyílt arczczal mondja, hog)r : „száz gyermek ez által uj szünidőt élvezett.“ Csuda, hogy nem hullott ki a toll szégyenletében a levélíró kezéből, midőn e furcsa hazugságot leírta. Különben neki azért nem tetszik a mi iskolánk, hogy nem az ő szent akarata szerint, — nem az Ô „nemzeti“ felfogása értelmében — folynak nálunk a dolgok. Uram kegyelmezz nekünk! Nepomuki szent János ne kisérts ! __ Azt irja: „ily körülmények között természetes ha It. oszt. gyermekek még irni nem tudnak stb.“ Szegény tatár ! ugyan hol vette levélíró ez- n sületien állítást? Hisz ezt, ha igaz volna is, akkor mondhatná, ha személyesen meggyőződött volna róla; de az 1880-—81. zárvizsgáiatokon sem vöt jelen, hol bizonyára az ellenkezőjéről győződött volna meg annak, a mit most állított. Levele végén még el is keseredik (szegény^ , hogy : „a boldog anya helyett egy hajadnnt (mér tudniillik az ő natiojából) nem nyerünk.“ — Erre nincs semmi megjegyzésem, mert hát_ kinek hol fáj, ott kötözi az ő becsületes módja szerint. Hanem hogy nálunk az a vélemény volna elterjedve, a mit Ievéiiró magáénak vall..—attól isten mentsen. A levélíró elbújt a „Pester Lloyd“ ismeretlen sorai közé, mint a rósz lelkiismeret, még nevét is eltitkolta, jórészt azt hívén, hogy ott az erdekeite" ) Ezen rovat alatt megjelent közleményekért nem vál ,, / a szer к felelősséget
