Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-10-29 / 87. szám

— 34G —

makkor szokásos politikai nyilatkozatot nem tett, hanem csak azon reményének adott kifejezést, hogy a delegá- czióknak sikerülni fog a monarchia el utasít háti au szükségleteiről az úgyis érzékenyen teihelt adófizetők érdekeinek tekintetbe vételével gondoskodni. Ez elnöki beszéd után megválasztották a delegáczió többi tisztviselőit. Ezután Kálnoky gróf külügyminiszter benyújtja a közös kormány előterjesztéseit, Л delegáczió végre megalakította albizottságait.

À közös kormány előterjesztéséi ma nyilvánosságra jutottak. A közös költségvetés előterjesztés főszámadatait alantabb közöljük. Az előterjesztések I I kisebb-nagyobb füzetből állanak, melyek az általános áttekintésen, a közös minisztériumok költségvetésein és indoklásain kívül az egyes (űzetek még kővetkezőket tartalmaznak: 1.12,800 frtnyi pótlótól iránti előterjesztés az egyptorai és keleti konzulságok részére a legutóbbi egyiptomi zavargások alkalmából ; 2. válaszoka magyar delegáczió mnlt évi hadügyi határozataira : ■>. pot- ldtelek a hadi tengerészetnél ; 4, előterjesztés az 18HD- iki közös zárszámadások iránt; ő. az 18.80 iki kö/.ös zárszámadás; G. az 1881-iki közös zárszámadás s végre i. előterjesztés az IBSO-iki zárszámadás szerint a rendki viili hadi szükségletnek költségelőlegéből fenmaradt nehány összeg felhasználási és elszámolási határidejének meghosszabbítási iránt.

A magyar delegáczió 1882. évi határozataira a közös kormány által adott válaszok közül megemlítjük a legfontosabbakat:

Arra a határozatra, hogy a bécs-ujhelyi akadémiához hasonló felsőbb katonai intézetet állítson a magyar korona területén, azt válaszolja a közös kormány, hogy ily intézet felállítása a legközelebbi jövőre nem szükséges. A közös hadügyminisztérium azonban előirányzatot mégis készített. Ez előirányzat szerint a Budapesten 200 növendék számára épített intézet költsége 2.147.130 írtra rúgna, továbbá ezzel kapcsolatban 180 ezer forinttal kellene .szaporítani a hadügyi költségvetést.

Arra a határozatra, hogy a hadapród-iskolák és ; « z alsóbb katonai képző-intézetek első osztályába való lei vételénél a német nyelvnek megértése se képezzen akadályt, azt felelte' á közös kormány, hogy e követelés az idei tanévtől kezdve a lehető minimumra szál- littatik.

Arra a határozatra, hogy a közös hadügyminiszter a jövő ülésszakban tegyen jelentést a területi hadosztályrendszer ügyéről, azt feleli a közös kormány, hogy a hadtestek területi alakulása a végső lehetőségig .eszközöltetett.

Arany János temetése.

Október 24-én délután 3 órára az Akadémia épü lététől kezdve, a Kiirdő-utezán, Károly-küruton és kere posi utón le. a köztemetőig — egy keskeny utszalag jelző hogy ezen viszik Arany János holttestét örök nyuga lomra.

kébe az ismeretes főrangú ifjakat, ngy találta, hogy egy sincs azok közt, a ki fölérne Viktorral,

A kettős eljegyzés ünnepélyét ott ülték meg a fe- lejthetlonné lett kedves fürdőn; és az öreg ur folyvást azt hajtotta, hogy az ő menyasszonya épen olyan szép •és üde. mint a Viktoré.

— A halászó elnök. Arthur elnökről a minap úgy emlékeztünk meg, mint Amerika legnagyobb gavallérjáról; most azt is hozzá tehetjük, hogy szenvedélyes es ügyes halász. Ha szabad ideje van, az egész napot halászattal tölti, még odakimi ebédel is, magányosan legfeljebb egy egy bizalmas barátja társaságában. Egy élelmes fényképiró madár távlatból titkon lefényképezte, éppen mikor magafőzte ebédjét költötte el. .Most egész Amerikában árulják e fényképeket s tisztelni nagyon meg vannak elégedve republikánus erkölcsű elnökükkel, a ki egyszerre gavallér és ügyes halász.

Diplomaták kedvtelései. A konstantinápolyi angol nagykövet Dufferin lord most habárain pihen ; azon való méltó örömében, bogy az egyptomi kérdés oly dicsőségesen megoldatott. Fő mulatsága a csó- Imkázás. Egész Konstantinápoly csodálja, mily ügyesen siklik el kis lélekvesztőjében a Bosporus hullámain. De nemcsak mint ügyes evező válik ki, hanem mint tán- ezos is sokra vitte. Mindennap bál van az angol követség palotájában és a nők legalább azt állítják, hogy ő lordsága jobb tánezos, mint diplomata. Ilirsclifeld báróról, a német követről hallgat a krónika, legfeljebb nevetnek rajta, mert a múltkor egy udvari ebéd alkal- \al a szultán azt mondta róla, hogy ő a világ nyolcza- dik csodája: diplomata a ki szerénységében cl is tud pirulni.

Ez utszalag körül minden utcza és a házak minden erkélye, ablaka rakva volt embertömegekkel.

A gyászoló közönség soraiban sokak közt ott voltak : a kormány részéről : Tisza Kálmán miniszterein3k, gróf Szapáry Gyula pénzügyminiszter, Trefort Ágost vallás- és közoktatásügyi miniszter, gróf Széchenyi Bál föld- mi velős -, ipar- és kereskedelemügyi miniszter, hauler Tivadar igazságügyminiszter, báró Kemény Gábor közlekedésügyi miniszter, gróf líáday Gedeon honvédelmi miniszter. Ott voltak még: Mailáth György országbíró, ■Haynald Lajos bibornok-érsek, Kálnoky külügyminiszter Kállay közös pénzügyminiszter, Smolka az osztrák képviselőház és delegátió elnöke, gróf Andrássy Gyula, Uáth Károly főpolgármester, Gerlóezy Károly polgármester, gróf Kónyái Menyhért. A hadsereg köréből Graef lovassági tábornok, Gliiczy Béla tábornok, llenneberg vezérőrnagy, honvédlovassági felügyelő, báró Kehérváry államtitkár, Gélich nyug. tábornok, Kori nyák honvédezredes, Miklós Dani hadbíró.

A képviselők közül : gr. Apponyi Albert, Jókai Mór, Ivánka Imre, Osernátony Lajos, Csiky Kálmán, Tisza Lajos, Mócsáry Lajos, ('borin Ferenc/,, Bodmanicz- ky Frigyes, Fáik Miksa. Ordódy Bál, Gyulay Kornél, Fenyvessy Ferenc/, Bolonyi Géza, báró Lipthay Béla stb.

Az akadémia és Kisfaludy-társaság tagjai közül : Tóth Lőrinc/, Szász Károly, Gyulai Bál, Fraknói Vilmos, llunfalvy Károly, Beöthy Zsolt, Frankenliurg Adolf, Szilágyi Sándor, Stoczek József, Römer Flóris, Ballagi Mór, Greguss Ágost, Goldziher Ignácz, Agai Adolf, Zichy Géza, Kerkápoly Károly, Zichy Antal, Bogisieh Mihály, Thevv- rewk Emil, Rákosi Jenő, Szilády Áron, Mikszáth Kálmán. Neugebaiier László, Heinrich Gusztáv, 'Dubnády Győző,

A Betőti-társaság részéről Komócsy József, Szana Tamás. Balázs Sándor, Yárady Antal, György Aladár.

*

Az Akadémia o.szlopcsarnakában pontban 3 órakor kezdődött a temetési szertartás, melyet Török szuperi- tendens végzett, megható gyászheszéd kisóretéhen.

Ezután Szász Károly gyönyörű beszéde következett, melyet — fájdalom — nagy terjedelme miatt nem közölhetünk.

Szász Károly után, fájdalomtól reszkető hangon Gyulai Bál mondott rövid beszédet:

Oh halhatatlan halott, mielőtt elhagynád e csarnokot, küzdelmeid, szenvedéseid és dicsőséged színhelyét, fogadd búcsúját- a Kisfaludy-társaságnak is, mely először koszoruzta meg lantodat, s melynek kebelében zengted hattyúdalod is! Egy nagy költő és egy jó ember hunyt el benned : nagy elmédet csak nagy szived múlta felül. A hazafi, férj, atya s barát példányképe voltál. A költő és ember egy volt benned. A képzelet magas röptét s a szív mély érzéseit, a szenvedély erejét s az örök erkölcs igaz kultuszát egyesitód müveidben. A népköltészetből merited ihleted, régi hagyományaink lelkesítettek, s az egyszerű népnek formájában ki tudtad fejezni az ó és újkor remekírói ni iveit szellemed egész gazdagságát. A magyar nyelvészet felülmúlhatatlan mestere, az irodalom méltóságának képviselője s a magyar népjcllem valóságos typusa voltál minden erényével, gyengeségei nélkül. Oh mennyit vesztettünk benned, oh mennyi mindent takar e koporsó ! A fájdalom elfojtja a szót, csak könyeink omlanak . . . Isten veled, isten veled!

%

Az akadémia előtti terekről már fél 4 órakor megindult a gyászmenet, melyet lovas rendőrök vezették. A roppant tömeg lassú hullámzásban omlott a Fürdő utczán keresztül a köztemető felé.

A koporsó egy órával később, fél 5 órakor, indult meg.

A koporsó előtt egy nagy kocsi a koszorúkat hozta; tele volt halmozva egészen. Ezt rövid közben követé a hatlovas gyászkocsi, utána a család, továbbá a kormány és az irodalmi s más testületek. A menetet kocsisor zárta be.

*

A kerepest temető utjain már a kora délután folyamán sűrű rajokban hullámzott a nép. Mindenki látni akarta még egyszer a drága hamvakat, el akarta rebegni azt a fájó, utolsó „isten liozzád“-ot, mielőtt arra a hosz- szu, nagy útra távoztak volna, honnan nincs visz- szatérés.

A főváros által a főbejárattól jobbra vezető főúton, Vörösmarthy Mihály sírboltjával szemben, három ut által körített háromszögben kijelölt sir félkör alakban volt szegélyezve tikosok, 1 buják és azeleáktól, falombokból készült gnirlandeok s czipruságak díszítőén emelték az összhangot.

Körül belől 0 óra felé érkezett meg az ezernyi és ezernyi néptől kisért gyászmenet, elől az egyetemi ifjúság gyászszal bevont zászlójával. A koszorúkat vivő kocsi után megállóit a G fekete ló által vont gyászkocsi s leemelve a nagy költő megliidegült tetemeit, a sir szélére helyezték.

Ekkor Török Bál superitendens fellépett a sir mellett rögtönözött s fekete lepellel bevont emelvényre. Siri csend állott be, midőn az ősz főpap ajkain elhangzott : „Tisztelt gyászoló gyülekezet! A hold feltűnt az égbolton s halvány sugarai megtörnek a koporsó födelén s a szemekben csillogó könnyeken . . .“A család tagjai, az elhunyt veje és unokája a sir körül foglaltak helyet, mig bánatos özvegye a kocsiban zokogva nézte a gyász- szertartás utolsó, de legfájdalmasabb mozzanatát.

Röviden, megható szavakkal ecsetelte Török Bál még egyszer a nemzetet ért veszteséget, nehány bucsu- I szót intézett a megliidegült hamvakhoz s a vigasztalás

balzsamát csepegtető n család sajgó szivébe. Ezután a Miatyánkot imádkozó el, melynek végeztével ismét búcsút vett a nagyjköltő holttestétől, a viszontlátás reményében! Erre lebocsátották a fakoporsóba helyezett ércz- koporsót a mély sir fenekére s mielőtt a temető szol- gái ráhúzták volna a rögöket, a család tagjai, a jó barátok s mindenki, ki közel állott s hozzá juthatott, egy marok földet vetett a nagy embert magába rejtő sirgö- dörbe, mialatt a szemek általánosan megnedvesültek. A koszorúkat a sírba helyezték, a szalagokat pedig a gyászoló család lakására szállították.

*

A koszorúk sokasága, a családhoz érkezett részvétnyilatkozatok, a hírlapok czikkei s mindaz, a mit Arany elhunyta felidézett — a nemzet osztatlan mély gyászát fejezi ki.

Sírja fölött virraszt az örök emlékezet.

Nyugodjék békével !

A most készülő fúzió tennészutu.

— 1882. október 27-én.

(T.) A ki a kormánytól azt követeli, hogy köz- megelégedésre működjék, az lehetetlenséget követel és az ilyen követelés politikailag komoly figyelembe nem vehető ; az a párt pedig, a moly azt ígéri, hogy ő igen is megtenné : még ngy sem.

A ki magát komolyan figyelembe vétetni akarja, az ne csapjon át a tehetség határán és ne Ígérjen olyanokat, melyek arra a következtetésre vezetik a körülményeket ismerő értelmiséget, hogy az illető számbave- hetlen. Maga T i s z a Kálmán is régim beismerte már azt, hogy mint ellenzéki vezér, habár sokkal mérsékeltebb volt a szélsőbalnál, a tehetség határain sok tekintetben túl lépett ; no de ő előtte még akkor nem volt olyan példa, mint a milyen példává ő lett; ő még akkor nem tanulhatott annak a kárán, a ki többet ígért, mint a mennyinek megadását a körülmények megengedik. Es ha most már ő akkor, mikor azt tette, hibát követett el, — még sokkal nagyobb hibát, követnek el azok, kik ő utána is azt teszik. Kik saját erejüket ezen példa után is annyira túlbecsülik, miszerint egy Tisza Kálmánt annyira maguk alatt látnak, hogy ráliezitál- mik tízszeresen, mintha a kormányzást liaszonbérlésnek tekintenék. Annyira elfogultak saját elméleti képességük iránt, hogy akkor, mikor egy Tisza csak a legnagyobb és a mint alább ki fej i j ük, hogy bámulatos erőfeszítéssel bírja előteremteni, a mit előteremt: ők talán nem is egyszeres vagy kétszeres, hamun talán tízszeres haszonnál is több haszonnal kecsegtetik a nemzetei.

Hát a ki komolyan tud gondolkozni és azt hallja, nagyon természetes, hogy azokat, kik efé’.e ígéretekkel állnak elő, nem tekintheti komoly politikusoknak és Tisza Kálmánhoz még inkább ragaszkodik. Es bogy ez a felfogás ma, mikor a békés és normális állapotok az emelkedésre nyugodt hónapokat adnak a nemzetnek, napról-napra jobban terjed, azt csalhatatlan jelek bi- . zonyitják s épen ezek a csalhatatlan jelek ismertetik el a mérsékelt ellenzék tagjaival is, hogy a tiilliczitálás taktikája, a gondolkozni kezdő nemzet előtt a mérsékelt ellenzéket nem kecsegtetheti reménynyel, s hogy Tisza Kálmán, kit kormányzásának ideje óla csak most szemlélhet és bírálhat meg a nemzet nyugodtan, mindinkább be kezdi tölteni a nagyság azon körvonalait, mely nagyságot az eddigi zűrzavarban könnyen meg к betett tőle tagadni.

Oly körülmények közt venni át a Deák Fcrencz megliidegült kezeiből a vezéri gyeplőket, mint a mily körülmények közt Tisza Kálmán átvette; a megkezdődő zűrzavarok pillanatában vállalkozni egy oly hely betöltésére, melyet a század egyik legnagyobb embere, még pedig csendes körülmények között töltött be : — gon- . dolkozzunk csak fölötte, hogy milyen volt nehézségére nézve e feladat ?

Először is vegyük figyelembe, hogy a volt jobboldaliak Tisza Kálmánt, a helyzet kényszerűségének engedve, de bizonyos elfojtott gunynyal és mint indigenát fogadták. Szerintük arra, hogy egy Tisza Kálmán a Deák helyét betöltse, csakis mosolyogva lehetett gondolni. Mindazonáltal, hogy vájjon az elszakadásra már i

akkor gondoltak- e, állítani nem merjük, s hogy vájjon u

az elszakadás alkalmát kiszámítva várták-e, avagy ön- kénytelenül ragadták meg : fejtegetni nem akarjuk.

Elég az hozzá, hogy a szakadás a bank és vámügyi kérdésnél megtörtént, és pedig nemcsak olyanok szakadtak el, kik azelőtt jobboldaliak voltak, hanem egynéhány.m Tisza volt hi vei közül is, — a minek különbé í könnyen megmagyarázható psychologiai okai valónak.

Es ettől a pillanattól kezdve vészterhes felhők csoportosultak a kormányzás fölé. Nem csak azért, inert a pártszakadás azon indokolással történt, hogy lisza л Kálmán a Deák örökségére méltatlan, hanem egyúttal L még azt is elhitetni igyekeztek a közvéleménynyel, hogy у rósz hazafi. A volt Deák-párt lapjai a legnagyobb kicsinyléssel beszélték róla, a szélsőbaloldali lapok pedig a legbőszebb rágalmakkal illettek. A volt jobboldali lapok azt Írták, hogy azokat a jogokat, melyeket Deák . d megszerzett, Tisza el akarja játszani es ha Deák élne, ő volna az első. a ki követ dobna reá. Es egyszerre csak elkezdtek a Deák nevében beszélni: hogy az mit p akart, mit gondolt, hová ezélzott. A legutolsó volt jobb • oldali is feljogosítva érezte magát arra, hogy Tisza Kál- -1 mánnak a Deák intenczióiról előadásokat tartson.

Meggondolva pedig, hogy a nemzet abban az idő- ben mily hangulattal viseltetett a kormány iránt, me- lyet az ellenzéki lapok szerint is, de talán a valóság-