Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-02-09 / 12. szám

távirat jelenti, hogy Skobelev famózus beszédét Bulgáriában több ezer példányban terjesztették el. Ez elég nyílt üzelem.

Az eféle híreknél sokkal fontosabbnak tartjuk azonban azt, hogy a szerb alattvalók és a bosz- niai-herczegovinai emigránsok közül — mint egy belgrádi távirat jelenti — számosán a határon át Boszniába siettek, hogy önkénytesi minőségben minél előbb csatlakozzanak a herczegovinai felkelőkhöz. A szerb kormány ennélfogva elhatározta, hogy az Ausztria Magyarország által megszállt tartományokba átmenő s a felkelőkhöz csatlakozni szándékozó önkénytesek ellen szigorú rendszabá lyokat léptet életbe. A boszniai-herczegovinai emigránsok kolóniája szigorú felügyelet alatt áll.

A felkelés vezérei nagy lázzal szerveznek bandákat. Mondják, hogy ez emberek megjelenése az illető \idékek azonnali felkelését eredmé nyezi. Az oroszok pedig számosán mennek Bulgáriába.

A Korito mellett vívott harczokról a „N. Fr. Pr.“ a következő epizódokat közli: A visszavonulás folytonos hadakozás közt, de a legnagyobb rendben ment végbe. Csapataink e napon hat halottat, 2 eltüntet és 15 sebesültet vesztettek; 3 igavonó állatot lőttek. A halottak közül kettőt meg kerítettek csapataink, de a többi négyet csak másnap találták meg fejetlenül s irtózatosan meg csonkítva. A sebesültek közt van egy katona, kit u harcz tüzében az ellenség elfogott. A szerencsétlen embernek levágták az orrát s a felke,ők egyike épen azon volt, hogy áldozatának holmi tompa szerszámmal levágja, mikor őt a golyó földre teritette. A halállal küzdő ka'onát kiszabadították az ellenség kezei közül s most a bileki kórházban fekszik megcsonkított tagokkal. A felkelők, kik e csatákban, mintegy háromszázan lehettek, a mieink viszavonulása alatt nagy veszteségeket szenvedtek.

A 17-ére virradó éjszakán 9 emberből álló krusevicsei zsandárörséget egészen elpusztították a felkelők. Nyilván aludtak a zsandárok, mikor a lázadók őket megrohanták. Annyi bizonyos, hogy az őrség legényei közül csak egyetlen egy sem maradt életben, noha csak hetet találtak meg. — A holttestek fejetlenek valának s mindegyiknek fel volt vágva a hasa. Két zsandár eltűnt nyomtalanul.

A brassói állapotokról.

— Két közlemény —

II.

Mindez pedig történhetik azért, mivel mig egyfelől az itteni magyarság — alkotmányos ér zületénél fogva — nemcsak feltétlenül bízott idáig és bizik az egységes magyar állameszme jogos, igazságos és áldást hozó diadalra jutásának elma- radhatatlanságában, de abban hitt és remélt, hogy Brassóban is elv és tényleges gyakorlat, miszerint a polgári jogok tiszteletben tartatnak önmaguktól is, és hogy azokhoz arányitva nyujtatik alkalom, hogy mint bárhol a hazában, úgy itt is gyakorolhassa azokat minden arra hivatott és jogosult polgára a városnak nemzetiségre való tekintet nélkül — legalább a közjavak miként kezelésének ellenőrzése körül — addig másfelől a múlt idők esélyeinél fogva véletlenül a hatalom örökébe jutott s/.ükkeblü kompánia minden képzelhető dolgot elkövetett, hogy „csendben elvesse azon magot“, melynek gyümölcse az lett, hogy ez idő szerint a városi közügyek intézése avagy képviselő válasz

személytől begyüit 99 Rfrt 30 kr. A névsort nem közlöm, mert annak nagy hely kellene.

Régen a templomban minden családnak meg volt a maga saját „álló“ helye; később, midőn padokat csináltattak, megvolt az „ülő“ helye. Azt mint tulajdon birtokát másoknak pénzért eladhatta s ha benne inegháboritották, az illetőt beperelte. Pl. 1640-ben november 6-án a körösi pap Maksai Balázs ur egy ily templombeli pert tárgyalt Ва- r. itoson. A kihallgatott tanuk névsorát és vallomásait itt közlöm. Közlöm különösen azért, hogy az ott szereplő családok közül most csak öt család él Barátoson (Balogh, Porsolt, Bucsi, Tánczos és Beder), a többi kihalt, elháromlott vagy leány ágra szakadván, a most is élő családok egyikébe másikába beolvadt. A tanuk igy következnek: Várdó Mihály, Várdó Mihályné, Ilona, Bitai Já- nosné Anna, Ungvári Bálintné Margit, Tóth Be- nedekné Margit, Balogh György, Bögh Mihályné Dorottya, Bader Tamásné Kerestina, Bucsi Tarn \sné Margit, Tánczos Andrásné Anna, Jakó Ba lázsné Kata, Szathmári Márton nobilis. Valameny- nyien ezt vallják: „Tudom azt, hogy Porsolt Mártonná holtáiglan szabadon bírta azt a peres tem plombeli álló helyet, senki nem háborgatta. Azután a mennyire Porsolt Jánosnéra szállá; de Por- > olt Mártonnéra, kiről szállott, лет tudom.“ Egyedül az öreg Várdó Mihály azt mondja, hogy azon hely az klassis elosztásakor is a Porsoltak számára hagyatott. (Az eredeti irás megtalálható néhai Bar tők Ferencz örököseinél.)

Itt egy másik példa: 1711. márczius 24-én

czófalvi Bene Istvánná, barátobi Bibó János leánya Annók elad a barátosi templomban Tánczos

tások eszközlése stb. [a Dück-ök és a Gambetta- mániát szenvelgő Diamandi-k s több más kisebb- nagyobb „Kleonok“ kénye kedve szerint dől el, daczára annak, hogy magok a szász urak elismerik, miszerint voltaképen mindhárom nemzetbelieket egyenlő arány illetné meg e tekintetben.

Ez tehát az oka voltaképen annak, hogy zöldágra vergődhetett egy bizonyos, Bach korszakbeli reminiscentiáktól áthatott clique Brassóban, vala- ! mint annak is, hogy a magyar állam és a magyar faj elleni gyűlölködés szitása a magyarok által is egyenlő arányban lakott Brassóban s jelesen épen a tiszta, tetőtől talpig tősgyökeres, Iiáromszékme- gye közvetlen közelében, tőszomszédságában nyer utóbbi időkben állandó és készséges tápanyagot.

Ez az oka annak, hogy önkénytelenül is felmerül a kérdés, miszerint: lehet-e, kell e okvetlenül tűrnie ezt a magyar államnak s jelesen pedig az államot alkotó magyar nemzetnek továbbra is? és hogy lehet-e s mi módon alaposan és gyökeresen tenni ez ellen a jelenleg létező alkotmányos kormányrendszer mellett?

Nézetünk szerint igenis tenni kell mielőbb ez ellen 1

Ezt kívánja nemcsak a magyar faj önérzete, becsülete, de azon néhány ezer magyar és más nemzetiségű honszerető polgárnak sorsa, jelene és jövője, kiket a végzet avatry az általuk elvállalt polgári kötelezettség arra kényszeritett, hogy Brassónak s az ez idő szerint azzal tökéletesen azonos Brassómegyének legyenek állandó lakói.

Hisz nem veszünk fel egyebet például, csak azon ezerekre menő székelyföldi hajadont és iparos tanonczot, kiket a megélhetés, illetőleg az iparban való kiképzés vágya ide vezérel, itt tart állandóan és a kik nélkül — nagyot mondás vádja nélkül merjük állítani — Brassó város gazdasszonyai, illetőleg kis- és nagyiparosai a szó szoros értelmében fennakadást szenvednének és képtelenek lennének hivatásuknak megfelelni, eleget tenni, mivel ezen látszólag alárendelt szerepet játszó elem ké pezi ma már (és évtizedek óta) a tulajdonképeni munkálkodó erőt — a gőzgépbeli fütő anyagot — az ö háztartásaik, illetőleg iparuk, üzleti helyiségeik stb. körében.

De hát ki és ugyan mit tegyen e bajok or voslása ellen?

Könnyű kitalálni, csak tudjuk jól megállapítani a bajnak tulajdonképeni okát.

Brassó városnak — hol ez idő szerint úgy látszik, hogy a hazából kifelé gravitáló roszlelkü elemek mintegy találkátadnak egymásnak—arány lag igen nagy, mondhatni teljes a befolyása az itteni közigazgatás minden fórumán, tehát úgy a városi képviseletben, mint a megyei közigazgatási bizottságban és a megyei közgyűlésben is.

Más város, illetőleg annak valamely clique je legfennebb csak saját területét dominálhatja teljesen. a „rendezett tanácsú város“ niveauján ala- ko^kodó Brassó pedig 22 községre vagyis egy kicsiny, de azért egy teljesen egész megyére, képes az adott viszonyoknál fogva feltétlen uralmat gyakorolni. A „megye“ szerepét is tehát a „város“ bitorolja egészen.

Ez a baj kútfeje! Ez ellen kell tehát tenni, hatni minden megengedett alkotmányhs utón mó

don és eszközök által.

De hát hogyan ?

Vagy: törvényhatósági joggal felruházott

szabad királyi várossá kell tenni Brassót s ez ál- t::l a fennmaradó 21 községet kivenni körmei közül, bekebelezvén ezeket például a szomszéd Há romszékmegyébe.- 46 Györgynek egy férfi álló helyet örökösen firól- fira 3 magyar forintért a harmadik klassisban tinta János uramék és Balogh uramék hátok megett. (Az eredeti irás Balogh István ur levelei közt van.)

Ilyen adás-vevés s veszekedés sokszor fordult elő, a mit bizonyít egyik másik családnál található régi irás.

Most szabad világ van, mindenki oda ül, a hova akar. Az ifjúság előtoíakodik, az öregek hátra szorulnak. Az első helyhez sokan ragaszkodnak, de ha kepét kell fizetni, akkor ravaszkodnak. Jogom legyen, de kötelességem ne. Nagyszerű!

Kegyes adományokat tettek, a mennyire nyomára jöttek, a következők: Porsolt Топа egy karmazsin selyemmel varrott lengyolcs ruhát. liszt, Balogh Sándor pap egy ón tányért, lamás Jó zsef, a gazdag egy keresztelő ezüst poharat. 176b ban Bedö Mihályné dálnoki Kovács Éva asszony egy virágos veres selyem keszkenőt, ezüst fonallal a neve reá volt Írva. 1807 ben Balogh Sára és Mária asszonyok egy zöld selyem térítőt, körül fekete selyem rojttal, azon felül arany paszománt, a közepén az adakozó neve arany betűvel kivarr- va. 1837-ben Bedő Lidiánna, Csia Elekné asszony egy fehér rojtu fehér kamuka abroszt, a neve veres selyemmel reá volt varrva. 1802 ben vitézlő Mircse Ferencz a torony építésre 30 magy. forintot; Veres Zsigrnond 20 magy. frtot.

A későbbi idők történetét egy későbbi czikk- re hagyom.

Barátoson 1S82. február 3 án.

Borivó.

Vagy pedig: az igy fenmaradó 21 községet egy erőteljes, egészséges és hazafias szellemű megyévé kell kiegészíteni Brassó székhelvlyel a há- romszékmegyei Bodola, Nyén, Márkos községek, továbbá az egész miklósvári szolgabirói járásnak s nemkülönben az Udvarhelymegyéhez tartozó egykor úgynevezett „Bardocz fiu-szék“ nek hozzácsatolása által.

Avagy végül: egyesüljön a jelenlegi Brassó- megyével — bele értve tehát magát a jelenlegi rendezett tanácsú várost is mint ilyent — az egész Háromszékmegye. Adjon irányt, szellemet és hazafias erkölcsöket annak s vegye át e nevezetes határszéli főponton a minden magyar ember által minden bizonynyal a legnagyobb megelégedéssel és örömmel iidvözölendett „délkeleti határőr“ szerepet.

Hogy melyik lenne a jobb, a czélravezetőbb s a kedélyeket általán véve leginkább kielégítő mód ezek közül, ahoz igen, de igen sok szó és fejtegetéssel járó vita férhet.

Azonban hogy lehetséges és szükséges azoknak valamelyikét alkalmazni : ahhoz, azt hisszük, hogy a/, itt elmondottak után is már sokkal kevesebb szó fér.

Valamint ahoz is, miszerint az irók és művészek körében múlt hó végén Budapesten a csángók ügyében megindult mozgalomnak azon része, mely csupán a Hétfalut akarja Brassómegyéből H iromszékmegyébe átkebeleztetni, — általán véve nemcsak, az államra nézve nem lenne üdvös, de legföképen igazságtalanság lenne az érdekileg állandóan Brassóhoz és Brassómegyéhez tartozó többi jobb érzelmű honpolgárokra nézve. És épen azért e terv határozottan elejtendő lenne.

Góbé Diák.

A székely nemzeti muzeum.

(Folytatás és vége)

Ugyancsak 50 frtot vettem föl tárgyak vásárlására. Ha a gyűjteményeket rendszeresen kívánjuk gyarapítani, nem szabad csupán az esetleges ajándékokra támaszkodnunk. Jöhet a muzeum oly helyzetbe, hogy a legritkább tárgyakkal kínálják meg s azokat olcsón megszerezheti, ha a kívánt árt azonnal megadja. S a nép is, mely megszokta, hogy a talált régiségeket vagy érmeket eltitkolja, azt hiszem, szívesebben fog hozzájárulni a muzeum gyarapításához, ha tudja, hogy a muzeum nemcsak ajándékot kíván tőle, hanem az értékesebb tárgyakat meg is fizeti.

Harmadik szükséglet egy múzeumi értesítő kibocsátása volna. Minden intézetnek kötelességében áll, hogy időnként számot adjon működéséről. A székely nemzeti muzeum eddigelé még egyes lapok jóakaratára van utalva, hogy legalább any- nyit tehessen, miszerint a beérkezett tárgyakat nyilvánosan nyugtassa. Ez azonban csekély mozzanat egy muzeum életéből. A muzeum története, rendezése, szaklajstromok, kettős vagy többes példányok lajstroma, egyes kiválóbb tárgyak részié tes leírása sat. mind olyan mozzanatok, melyek megkövetelik, hogy a nyilvánosság elé bocsáttassanak. S ez legcsélszerübben egy időnként, negyedvagy félévenként megjelenő értesítővel volna eszközölhető, minek a nyilvánossággal járó kedvező hatáson kívül az a haszna is megvolna, hogy a székely nemzeti muzeum más múzeumokkal csereviszonyba léphetne s az előirányzatba fölvett 100 forint esetleg bőven fedeztetnék a cserekiadványok értékével.

Hátra van még azon kiadásokról szólanom, melyeket a tárgyak megőrzése, az adminisztratio stb. igényel.

A vigyázatot s a romlás elleni óvintézkedéseket főleg a természeti tárgyak kívánják meg. Erre — ide számítva e tárgyak esetleges fölszerelését, mint pl. a madarak kitömését — 10 frtot vettem föl az előirányzatba.

A többi kiadások : a rendezésnél szükségelt apróbb költségek 5 frt; irodai költségek, jegyzőkönyv, pecsétnyomó és könyvbélyegző készítése 25 frt; postrdijak (régiségek, könyvek stb szállításáért) 20 frt; vegyes költségek, fűtés, súrolás 10 frt, s végül múzeumi szolga fizetése 60 frt.

Összegezve e kiadásokat, a muzeum gyarapítására fordittatnék összesen 180 frt, a múzeumi értesítőre xoo frt, a tárgyak megóvására s a rendezésre 15 frt, adminisztrationafis és vegyes költségekre 55 frt, szolgatartásra 60 frt ; — összesen 410 forint.

Ezen 410 forintnyi költségelőirányzat fedezetéül szolgál : a sepsi szentgyörgyi takarékpénztárban letett 360 frt 48 kr tőke esedékes kamataival, a Háromszékmegye által felajánlott 200 frt 1881-ie s 200 forint 1882-re, aCsikm^gye által 1880-ra fel- ajánlt 100 frt, a br. Wesselényi féle teleknek Udvarhelymegye által felajánlt évi 45 írt 83 krnyi haszonbére 1881 re és 1882 re összesen 91 frt 66 kr, s végül a Csereyné ó nagysága által tett 1000 frtos alapítvány 6 os kamatja 60 frt. — Összesen 1012 frt 14 kr. • ■

A fentebbiekben előadtam azon hiányokat és követelményeket, melyekben intézkedni égető szükség. Ez alapon állitám össze a jövő évi költségvetési tervezetet, s ezek után nincs más hátra, mint azon kéréssel járulnom a tek. igazgatóság-