Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-02-09 / 12. szám

hoz, hogy ez előirányzatot a székely nemzeti múzeum felügyelő bizottságához pártolókig fölterjesz teni szíveskedjék.

Sepsi-Szentgyörgy, 1881. decz. 23.

Nagy Gézt»,

a székely n. muzeum őre.

Molnár Viktor.

f 1882. lebt. I.

Három nap óta fekete zászló leng a hosszú' falusi m. kir. állami felső népiskola épületén. Az intézetnek gyásza van ! Törhetetlen munkásságu gondnoksági elnöke: nagykaposi Molnár Viktor, hosszufalusi ág. év. lelkész, községi iskolaszé kének erélyes elnöke, a hétfalusi elszigetelt magyarság közmivelödési ügyének ritka buzgalmu vezérférfia — 57 éves korában — rövid tartamú szivbaj következtében, folyó hó i-én egész váratlanul elhunyt.

Hült tetemei febr. 2 án szállíttattak be Brassóba, hol másnap a temetőben levő hallottas házból koszorúkkal borított koporsója az örök nyugalom helyére, családi sírboltba helyeztetett el.

A kö/részvét, mely az egyházi és iskolai ügyek ezen tudományos miveltségü fáradhatlan apostolának s a hazafias érzés hü ápolójának temetésénél minden rendit közeli és távolabbi lakó sok részéről, vallás és nemzetiségi különbség nélkül, úgy helyben, mint Brassóban nyilvánult: enyhítse méltó fájdalmát a gyászoló családnak!

A temetési szertartás rövid leírása a következő :

A háztól a szokásos gyászének mellett a koporsó bevitetett a zsúfolásig telt közeli templomba, hol fölváltva az egyházközség és a felső népiskolai énekkar gyászénekei után az elhunytnak btmső barátja Binde r Laj os, csernátfalusi ág. ev. lelkész tartott megindító, tartalomdus beszédet.

Innen a menet részint gyalog, részint kocsikon megindult s az állami felső népiskola előtt megállva, ott a tanuló ifjúság egy gyászdalt énekelt s ezzel az impozáns menet minden hitfeleke- zét harangjainak zúgása közt a négy összeépült községen keresztül Bácsfalu végéig vonult, hol a felső népiskolai dalárda egy bucsu-énekkel végső útjára bocsátá számos kocsi és számtalan kegye- letes emléktől kisért nagy halottját.

Brassónál a magyar ev. egyházközség hívei ünnepélyes csoportban gyászlobogókkaljöctek a koporsó elé s bekísérték a temető halottas házába.

Másnap febr. 3 án délután a brassói magyar evang. hitfelekezet templomában tartatott a gyász- istenitisztelet, mely alkalommal a temető halottas házában Haupt hermányi ág. ev. lelkész és dekán németnyelven megható búcsút vett az elhunyttól, mint barát és igaz embertől, melynek végeztével a koporsó a halottas ház előtt elhelyeztetvén, Mór Gyula brassói magyar evang. lelkész buzgó imát mondott, mire a koporsó az elhunytnak paptársui által oevitetett a templomba, mely a néhainak vidéki és brassói számos tisztviselőivel minden zugában tele volt. Itt a most nevezett helybeli leikész végezte az isteni tiszteletet, hiven ecsetelvén a lelkipásztori hivatás magasztosságát a szentirásból vett gyönyörű hasonlatok és képekben.

A templomból gyászzene hangjaival vitetett a koporsó az elhunytnak hosszufalusi hivei által a nyitott családi sírbolt elé, hol Obert Ferencz brassói evang szász nagypap, a néhainak egykori iskolatársa mondott költői inletettséggel teljes rövid velős beszédet német nyelven, mely után a magyar lelkész még egy rövid beszentelő lelkes beszéddel befejezte a valóban megható gyászszertartást s a koporsó rokonhamvak mebé örökös helyére tétetett le.

Koszorúkat helyeztek a koporsóra: az áll. felső népiskola gondnoksága egyet, másikat ugyanazon iskola tanítói kara, harmadikat annak ifjúsága, megfelelő feliratos szalagokkal díszítve, egy negyediket sógorok és sógornők, özv. Langerné rokon az ötödiket és egy megnevezetlen résztvevő n hatodikat.

Hogy az elhunytban a hazai értelmesedés előbbvitelének egy munkás tényezőjét bírta ezen elszigetelt vidék, arról meggyőzhetett mindenkit az a nagy részvét, mely nemcsak a polgári osztálynak, hanem általában Brassó és vidéke értelmiségének, magas állású egyéniségeinek jelenlétében nyilvánult. így jelenvoltak a gyászszertartásnál résztvevő sokaság között az elhunytnak helybeli és vidéki lelkésztársai vallás és nemzetiségi különbség nélkül, a megyei magyar tanítói kar testületileg a kir. tanfelügyelővel élén, Brassó város polgármestere s több előkelő városi polg ár, a megyei alispán s több tisztviselő, sőt jelen volt Brassómegye köztiszteletben álló főispánja is, pól- dát adván jelenlétükkel arra, hogy, valamint a közművelődés sem nem felekezeti, sem nemzetiségi» hanem közös hazai érdek, úgy a tisztelet is közös honfiúi kötelesség azok iránt, kik a hazai közművelődésnek szentelték munkás életüket.

Korán tette le pásztorbotját a m így árok ha zájának keleti határán legelő nyáj buzgó őre, s most komoran tekintenek le a kódfátyolozott Kárpátok sötét fenyőkoszorus vadon sziklái a fekete zászlóra, melyet az áll, felső népiskola épületén.

az elhunyt földi munkásságának ezen kiváló monumentumán lenget az enyészet titokzatos szele. Legyen áldás az ügyön, melynek buzgó munkása volt !

V.

Emlékirat

a brassómegyei hét lalu küldöttjeinek Budapesten 1881. évi deczember hó 14 — 23. napjain tett eljárásáról.

Folytatás

A fennebbiekkel bizonyittatott egyszersmind az is, hogy a felperes közönségek és lakósaik urbé- rek soha nam valának, hanem a többi székelyek, őseik és más szélőrökhöz hasonlatosan szabad vár- és szélőrök, semmi több kötelezettséggel nem terheltettek, mint minden más brassói és brassóvidéki szabad s'ász polgárok.

Továbbá Brassó város közönsége a saját kebeléből kiküldött összeirókkal kiküldött összeirók- kal készített urbareumokban, elneveztette a szabad népet jobbágynak, — de robot — dolog munkát még se íratott az Írástudatlan népre, hanem Íratott rájuk, mint évenkénti adózást 2 frt 16 kr- ban — az úgynevezett jobbágytól, — 30 krajczá- rokat ennek özvegyétől, első időkben egy tönkfa, később fél, egész, kurta ölfa hordását; de úgy az 1791. valamint 1786. és 1819 —1820 beli urbáriumokba „adózás és fejéről fizetés“ név és czim alatt szedettek ez adózások 1848. évben történt felhagyásáig e sarczolásokuak.

Hogy adózás és fejtőli fizetés nem úrbéres tartozás, tanúsítják azon fontos tények, hogy az erdélyi valóságos úrbéresek és taxások „birtokuk és használatukban levő jobbágyi földekért teljesi- ték a robotot és taxát“; minden úrbéres után úrbéres birtoka elősoroltatott és egy továbbbi feleletben felfejtett, hogy: „a colonicális fekvők eladása és eldarabolása nem szabados.“ — Véden czeim és jogelődeiknél a föld mennyisége elő nem soroltatott és azt mindenki századok folytán szabadon adta el — halál és házasság esetében minden engedély szüksége nélkül osztotta el. Minden nevezett évekbeni urbáriumokban az erdők használatát illetőleg az állítólagos földes úrról említés sehol elő nem fordul; hanem igen védenczeim szabad és korlátlan erdő használata és télben, valamint nyárban az erdők bősége indokolásával szabados pálinkafőzés, „mint egyedüli élelmi forrás“ (1819—1820-beli urb. conse. 4. kérdés 11 pont.)

Fz volt a tényleges birtok és szolgálati állapot 1848 ig, a mit megerősít és bizonyít az 1873 évi 1351. és 1874. évi deczember 19 ben 2213 szamok alatt a hosszufalusi kir. járásbíróság által eszközölt esketés 28 tanúja, tanúsítván egyhangú lag, hogy „Brassó város közönsége soha 1848-ig, illetőleg 1856-ik év május haváig, a kérdés alatti erdőket nem pásztoroltatta, azokból hasznot nem vont, sem maga, sem szegődményesei gazdaságot azokban nem űztek, jövedelmeket azokoól nem vont, hanem a hétfalusi közönségek mint tulajdonukat és községi erdőket pásztoroltatták, kezelték és használták;“ tanúsítván a 28 tanú egyszersmind azt is, a mit alperes is beismeri, hogy 1836. éven kezdődőleg kergették el a községek erdőcsőszeit, szüntették be a községek befolyását, állított fel önhatalmilag két erdőszt és számos erdőcsőszöket, a kik által minden épületfáért tetszés szerinti becsárt vontak be és a más erdők praevaricato- rokat, erdőtolvajokat fogság és pénzbírságra bün- tettette; brassói polgár, perestárs és cs. kir. járás- bíró által.

F tények, mint valóságot tanúsítják és kétségen kivülivé teszik, hogy az 1769. évi „regulativen punctum“-ok III-ik szakasza 5-ik ponija utószaka, az 1791 beli 30 dik törvényczikk első szakasz?, az 1812. évi 8768. főkormányszéki szám alatt kihirdetett „az erdőlés rendére nézve“ hozott XXXIV-ik törvényczikk 2 ik pontja, az 1876/7. V ik törvényczikk 2-ik § a, az 1848. évi IV-iktör- törvényczikk 4-ik § a es az 1871, évi UH ik t. ez 70-ik §-a értelmében a p<-r tárgya erdők, úgy is mint szabad községeknek, kirekesztő szabad tulajdonú kizárólagos haszonvételül átadatott, úrbéri rendezés alá nem eshető községi erdők : mert sem 1819/20 ig, sem 1848 ig a brassói városi közönség tulajdonosi befolyást és haszonvételt nem bizonyíthat, hanem kirekesztőleg védenczeim bírták ez erdőket.

Az ilyen tulajdonjogi és használati birtoklást, valamint birtokot megsérteni, megcsonkítani, sőt még el is foglalni, a tulajdonost belőle kiűzni, sőt a mi több: a foglaló társaság köréhez tartozó közeg által nem csak tetemes pénzbírságokkal sújtani, hanem mint erdőtolvajt évenkint százával és ezerével elítéltetni, tömlöc/.özteini tiltják a rendeletek, tiltják a rendeletek, tiltják a törvények századokra visszahatólag a mai napig. Ezeket tudni és ellenőrizni a kormány köteles; — respectáltat- ni a törvényt, a tulajdont és nemzeti érdeket védni az alantas magyar hivatalnokok hittel köteleztet- , tek, mert a 27,000 lélekszámúiul bíró Brassómegyei 10 magyar faluk lakosságának életkérdése és további fennállhatása forog — a tudatlanság, törvényeink és rendeleteink, meg birtokviszonyaink gyakorlati ismerete nélkül veszélyben. — Kénytelenek vagyunk e helyütt az illető rendele- teket és törvényeket ez üdékben felsorolni, még

pedig utaljuk a bírót és érdeklődőt a H. T. К

I. R. 40 és 99 czimére; az Apr. const. Ill ik része 2-ik czime 4 ik czikkére, az 1769. évi regula- tivum punctumok 3-ik szakasza 5-ik pontja e szavaira: „A mely helységekben mindazonáltal némely erdők régi időktől fogva a falukhoz tartoztak volua közönségesen és azok által mostanig bi- rattak is, azoknak birodalmában a faluk ezután is megtartassanak“, a fennebb általunk szószerint idézett 1779. évi április 5-iki főkormányszéki, illetőleg udvari rendelet X. és XI. §§-ira, az 1787- beli 3328. számú kir. rendeletre, az 1791 beli 26. és 30-ik törvényezikkre az 1846/7. évi V. törvényczikk 2-ik § ára, az 1848. VI ik törvényczikk

4-ik § ára, az 1850. évi január 21 diki 3787. számú főkormányszéki, illetőleg belügyminiszteri rendeletre, az 1854. évi junius 21 iki úrbéri nyílt parancs 44., 47. és 56. §§-ira és végtére mint fennebb az 1871. évi Lili ik törvényczikk 70 ik §§- saira.

(Folytatáia következik.)

Farsang.

Sepsl Szentgyörgy, 1882. február 6.

Az egyházi bált 4 én óriási közönség látogatta. A nagy terem, hol 100 pár is tánczolhat, kicsinynek mutatkozott a nagy tömeg befogadására. A négyeseket két hosszú colonneban is zsúfoltan járták a bálozók. Örömmel láttuk együtt városunk ifjúságát a legkedélyesebben mulatni. A sok szép fiatal leány közül a következő névsort sikerült összeállitani : Kis Berta, Bikfalvi Róza, Nagy

Leona és Olivia, Robonyi Gizella, Tittel Irma, Fadgyas Berta, Szabó nővérek, Kóréh Biri, Bálint Róza, Bernstein nővérek, Lukács Anna, Andrási nővérek, Serester Juliska, János Nelli, Csákó Ottilia, Kis Amália, Kiss Biri, Bálint Anna, Se- quens nővérek, Verseghi nővérek, Kis Agnes és Etelka, Macsek Mari, Borbély Lina, Sikó Róza, Kovács Mari, Ütő nővérek (Káinokról) stb. stb. Az általános jókedvnek és a bálnak csak a reggel vetett véget.

*

Ilyefalvn, 1882 február 3.

Tekintetes szerkesztő ur!

Engedje meg, hogy önképzőkörünk január 28 án lefolyt báljáról megemlékezve, rövid tudósítást közöljek a „Nemere“ olvasóival.

Megvalljuk, hogy a becses lapjában eddig közölt báli tudósítások után Ítélve, nem sok reménységgel néztünk ezen tánczvigalomnak elé, mi vei úgy tapasztaltuk hogy az idén tartott bálok mind népesség, mind jövedelem tekintetében mesz- sze maradtak a tavaly rendezett bálok mögött. — Azonban ezen aggodalmunk alaptalan volt, mert alig telt el a bál kezdetét jelző nyolez óra s már termünk zsúfolva volt a legyálogatottabb közönséggel s a jól szervezett sepsi szentgyörgyi zenekar lelkesítő accordjai csakhamar tánezra indították a tánczolni vágyó fiatalságot. Egy csoportban rég nem láttunk annyi tánczképes egyént, mint ebben a bálban.

A második négyest, mintegy negyven pár tánczolta. Képviselve volt itt Brassó, Sepsi-Szent- György, a vidék nehány községe.

A házi asszonyi tisztet Z. Nagy Károlyné úrasszony volt szives elvállalni, ki a tánczvigalom jövedelmét tetemesen növelte, 25 forinttal váltá meg belépti jegyét.

A jelenvolt kisasszonyok közül kiemeljük: Petke Etelka, Petke Mari, Petke Vilma, Petke Jula, Gál Berta és Jula, Böjté Ida, Reznek Ilka, Csusz Anna, Benkő Biri, Veinberger Rózát stb. Az asszonyok közül: özv. Gál Józsefnét, László L. nét, Nagy E.-nét, Dózsa Gy.-nét és Aíiskolczi* nét stb.

Az intelligentia tömeges megjelenése bálunkat a jól sikerült bálok közé emelte fel, s mi óhajtjuk, hogy az e magaslaton tartsa is meg az évek hosszú során, mert egy ily hasznos intézmény, mint az ifjúsági kör, méltán megérdemli községünk polgárainak meleg pártfogását.

Az összes bevétel 105 frt, kiadás 54 frt 91 kr, tiszta jövedelem 50 frt 9 krajezár. Felülfizettek: X. X. 8 frtot, tek. Petke Lajos ur 4 frtot, Mu- tzig Mátyás ur 1 frtot. A t. háziasszony áldozatkészségéért, a t. rendező urak a kitűnő rendezésért, valamint a szives felülfizetök fogadják egyletünk köszönetét azon szives eljárásukért, mely állal egyletünk könyvtárának gyarapítására oly tekintélyesen befolytak.

Végül még megemlítem, hogy folyó hó ig én vasárnap, mely Jókai Mórnak születésnapja is lesz — a kör egy diszgyülést rendez, mely alkalommal mind csak olyan dolgok fognak tárgyaltatni, melyek vagy Jókaitól vannak, vagy pedig

reá vonatkoznak. ... 1.

*

— 1882. február 5.

A kovásznál kaszinó-bálról kell referálnom. Szörnyű nehéz dolog ez, mert még nagyon benne vagyok a rezgő csárdásban. Tudósításom tehát nem lehet higgadt, mert lázban vagyok, pedig hideg van nagyon. Szent Blasiuson kezdve egész Paukrácziusig minden fagyos nevezetesség eszünkbe ötlött, mig egy hideg helyiségben bálképessó tettük dermedt mivoltunkat, mert nem közönséges mulatság ám hirminczegy egész és hat tized kiló-