Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-02-12 / 13. szám

A betétek, kölcsön felvétel és törlesztésekre minden héten szerdán tartatik a hivatalos nap reg­gel 9 órától 12 ig és délután 2 órától 4 ig s ugyan­ezen napon van a kölcsönök megszavazására is az igazgatósági gyűlés. (Folytatása következik.) levelek. Aldoboly, 1882. febr. 8. Álljon most egy rövid közlemény innen a becsület végéről is! Mert Aldobolyt a szom­széd falvák lakósai ezen névvel szokták gúnyolni : a becsület vége“. Es hogy nemcsak az aldo- bolyiaknak, hanem az egész székely nemzetnek di­csőségére válik ezen gúnynév : azt ezer meg ezer­szer megbizonyitották a szász szomszédok, s legkö­zelebbről a képviselőházban pártkülönbség nélkül, kiválólag Tisza Kálmán miniszterelnök és Or­bán Balázs oly derekasan kimutatták a szászok hazafiatlanságát, hogy többé nem szabad elfe­ledni egy igaz magyarnak is, miszerint Aldoboly a becsület vége; s azontúl köve-titezik a g........ a karom mondani a szászok földje. Tehát Írjunk valamit a becsület végéről! És pedig jót! Nem is leszen rósz, ha mindjárt ott kezdjük, hogy ezen községben az őszön megválasztott taní­tóban, Vas Pálban nem csalódott az őt választott többsége az iskolaszéknek. Ugyanis e fiatal em­ber jó karba hozta a ref. iskolát, minek kifejezést adott a közelebbi egyházvizsgálat alkalmával n. t. Csiszér Gábor esperes ur is. De ezen fiatal em­ber nem szorítkozik csupán hivatalos kötelmei teljesítésére, hanem azon túl is hasznosítani igyek­szik képessségét. Ugyanis csakhamar belépése után a község­ben dalárdát alakított s az oda belépetteket szer­dán és szombaton este nagy szorgalommal és gyönyörködtető sikerrel tanítja. Már több egyházi és világi éneket tud a dalárda müigényeknek meg­felelően eldalolni. Az újévet kezdő éjféli tizenket­tőnek elkopogásakor a dalárda a ref. toronyban várta e fontos időpontot s rögtön az év végét és kezdetét jelző harangozás után megzendült az „Ez esztendőt megáldjad!“ ennek végződtével pedig a „Hazádnak rendületlenül“. S mindkettőt az ut- czákon sétáló nagy néptömeg hallatára oly szaba­tosan énekelte el a dalárda, hogy méltán gyö­nyörködhetett ezen eddig itt szokatlan dolgon a falu kicsinye és nagyja. Azután többször is pró­báját adta e dalárda előmentének. Egyszersmind a dalárda hírlapokat járat s tagjai szorgalmasan olvasnak az iskolaházban. Kitartást és előmenetelt kivánunk ezen jóra törekvő egyletnek! Örömmel hozzuk tudomásra azt is, hogy a már szinte két év óta rendes pap nélkül levő helybeli görög keleti egyház tagjai, a kik a pap választás miatt két pártra voltak mostanig szakad­va, — közelebbről az idegen befolyástól magukat megszabadítva, egymással kibékültek s uj pályá­zás engedélyezéseért folyamodtak illető egyházi főhatóságukhoz. — Legyen tartós a kibékülés az egyház javára! S a közegyetértés állitson egy oly papot ezen egyház üres papi állomására, a kiben találjanak a hívek megelégedést, hanyatló iskolá­juk fölvirágoztató felügyelőt és a ki a hallgatók­nak képes legyen az isten igéjét magyar nyelven hirdetni, minthogy ezek már annyira elmagyaro- sodtak, hogy a román nyelven tartott egyházi be­szédet nem értenék meg. Viszont örvendetes jelenség gyanánt jegyez­zük fel, hogy ezen kis községben egyeseknek és testületeknek összesen 12 különféle hírlap jár, a mi a közértelmességnek elég kedvező állásáról teszen bizonyságot. Ide jegyzek még egy természeti ritkaságot. Ugyanis e hét kezdetén idevaló birtokos polgár és bács Demeter Jánosnak egy juha egyszere négy fekete bárányt ellett, még pedig kettőt nőstényt és kettőt kost. Igaz, hogy kettő — valószínűleg a hideg miatt — dögölve találtatott, de a más kettő frissen él, és nem is oly fölötte kicsinyek, a mint képzelni lehetne. В.................Á . . . Farsang. Brassó, 1882. febr. 9. A brassói magyar jótékony nőegylet folyó hó 5 ki Creton báljának rendező bizottsága örömmel siet kötelességének eleget tenni, midőn a tisztelt közönséget az eredményről értesíteni kívánja, s az illetőknek szives köszönetét mond. A tánczes- télyt magát minden tekintetben csinos és kedélyes­nek, de teljesen sikerültnek is lehet mondani, s midőn egyfelől sajnálni lehetett ugyan, hogy né­melyeket, kiket igen óhajtottunk volna ott látni, hiában kerestünk, másfelől örömmel szemléltük helybeli magyar értelmiségünk tagjai közül az ősz Pánczél t. biró, Pánczél megyei aljegyző, Orbán iskolaigazgató urakat, s az államiskola tanári, ta­nítói és tanítónői testületének több érdemes tag­jait a megjelentek között; mig mások, ha meg nem jelentek is, jegyek vétele által folytak be, a czól előmozdítására. Az eredmény ennek folytán a lett, hogy daczára a nagy kiadások, s a jelenleg kevésbé kedvező körülményeknek, egyletünk tő­kéje kevés híján 50 frt tiszta haszonnal növekedett. Kiváló érdem a sikerért azon buzgó tagoké, kik ebben fáradozni készek voltak, mint t. Veszprémi Józsefné egyletünk gazdája, t. Borosnyai Dánielné alelnökné, t. Placskó Györgyné, Becző Imróné, Kelemen Károlyné, Barabás Károlyné, Nagy Sa- inuné, Lukács Istvánná, Kosik Mihályné, Vitéz Károlyné asszonyok, t. Csorba Sámuel, Kósik Mi­hály, Kovásznai és Keresztesi urak; valamint a csi­nos rendező jelvények művészei, Kosik, Sift és Reznek kisasszonyok. Fogadják mindnyájan szives köszönetünk mel­lett azon elismerő nyilatkozatunkat, hogy midőn egy kedélyes szép mulatság sikeresitésére befoly­tak, ugyanekkor egy felsőbb czélra munkáltak, egy nemzeti és emberségi jótékony intézetet gyá­molítottak . A rendező bizottság. VEGYES HÍREK. f Orbán Antal, Sepsi-Szentgyörgy város 45 év óta közbecsülésben álló lelkésze, tegnap este szivszélhüdésben hirtelen meghalt. A boldo­gult egész nemzedéket látott felnőni és megőszülni, melynek papja és tanítója vala; most megtért ö is abba a csendes országba, hová az élők el fognak járni a kötelesség mintaképének áldozni a kegye­let könnyeivel. Nyugodjanak csendesen porai! Az egyháztanács a következő gyászjelentést adta ki: A sepsi szentgyörgyi ev ref. egyház kebli tanácsa fájó szívvel tudatja, hogy a szeretve tisztelt lelki- pásztor, Orbán Antal életének 71 ik évében, f. hó XI-én este, pár órai szenvedés után szivszélhü- dés következtében jobblétre szenderül. Csaknem félszázadon át — 45 évig — szolgálta hiven a s.- szentgyörgyi ev. ref. egyházat, mint tanító és pap. A reá bízott talentumoknak hű sáfára volt, élete utolsó napján is elvégezte tanítói és papi köteles­ségeit. „Jól van, jámbor és hű szolgám: a kevesen voltál hiv; többre bizlak meg ez után!“ — igy szólott az Ur. Mi pedig kegyelettel és hálával ki­sérjük koporsóját az örök nyugalomra. A temetési gyászünnepély az ev. ref. templomban folyó hó 12-én délután 2 órakor fog tartatni Sepsi-Szent- György, 1882, február 11. A s e ps i-s e p s i sz en t g у ö r g у i székely- Mikó kollégiumban — a mint lapunk ma kétheti számában is jelezve volt — f. hó 14-én (kedden) délelőtt 10 órakor a nagyterem érdekes ünnepély­nek lesz színhelye. Ekkor tartja ugyanis a két uj rendes tanár Benke István és Bodor Domokos székfoglaló beszédjét — mint szakértekezést -— s iktattatik be mindkettő tanszéki hivatalába az elöljáróság által. Ez a szép szokás nálunk, főleg erdélyi reformátusoknál százados gyakorlaton alap­szik, úgy hogy ha idővel meghonosulna ez a szo­kás mindenütt: az csak a Királyhágón inneni test­vérektől sajátíttatott volna el. így állván a dolog, hisszük, hogy az említett ünnepély már újságánál fogva is szépszámú női s férfi közönséget, tanügy- barátokat és érdeklődőket fog vonzani, kiknek fo- I kozott igényüket, reméljük, a két székfoglaló ta­nár ur minden tekintetben ki fogja elégíteni az által, hogy nem csupán száraz, unalmas dolgok fel­sorolásával, hanem az ész, szív és akarat megnye­résével teszik élvezetessé a jelenlevők várakozását. Az ünnepély rövidprogrammja különben egyszerű, a mennyiben a két értekezést az elnöklő főgond­nok ur megnyitó és zárbeszéde veszi körül, köz­ben mindannyiszor az ifj. énekkar működvén közre. Meghívás. A sepsi szentgyörgyi Il-ik temetkezési egylet folyó évi februárhó 19 én, azaz jövő vasárnap délután 2 órakor a leányiskola 3-ik osztályú tantermében rendkívüli nagygyűlést tart, melyre az érdekeltek tisztelettel meghivatnak. — Sepsi-Szentgyörgy, 1882. február 11. Fülöp János, egyleti penztárnok. Gidófalváról vesszük a következő so­rokat . A ref. iskola javára még karácson előtt rendezett tánczvigalom jövedelméről a rendező urak beszámoltak. A részletes számadás a megye pénztárnokánál, t. Óvári Antal urnái az érdekeltek által megtekinthető. — Gidófalva, 1882 február 4. A megye-tanács. I Necrolog. Esztelneki özv. Szacsvay Károlyné született haralyi Fejér Anna élete 60, házassága 44 ik, — özvegysége 7 ik évében, folyó hó 7-ikén, délután fél 4 órakor Esztelneken, vég- elgyengülés következtében elhunyt. , , ~ KiráIy n én к Angliában. Király­nénk ő felsege számos kísérettel febr. 4 én 9 óra 20 perczkor reggel külön gőzösön Calaisból Do­verbe erkezett. A hajó megérkezésekor a kikötő kapitánya a hajó fedélzetére ment és a királynét a „London and North Werstern“ külön vonathoz те1У a gáton várt. — Azok közt, a kik a fedélzeten üdvözölték, volt Károlyi Alajos gróf nagykövet is. A kiszállónál számos hölgyek vá­rakoztak. A királyné miután reggelizett, tovább uta­zott Combermere Abbeygen. Tegnap előtt az első sikeres vadászat már meg is tartatott. Tömegesen gyűltek össze közelről messziről a ineetre, de a királyné más helyen jelent meg, — kijelentvén egyszersmind abbeli kívánságát, hogy a jövőben is ment akarna lenni minden interviewolástól. — A meteor-hullásról. Az ország összes keleti részéből érkeznek tudósítások az e hó 3 iki meteor-hullásról. — Mindanyi majdnem egyformán hangzik, szól füstfelhőről, robbanásról, vakító fény­ről stb. Különösebb érdekkel bír a „Kelet“ levele­zőjének tudósítása, mely igy hangzik: Ezen a vi­déken időzvén, szerencsés voltam egy „meteorkő“ hullást látni. Ugyanis f. hó 3-án délután 4 óra 25 perczkor az égen lepedő nagyságú felhő volt lát­ható, mintha 100 meg 100 szekér hídon menne vé­gig s reá egy hatalmas csattanás. Oláh Gyéresen egy emberfőnyi, Kamarás községben ökölnagysá- gu meteor-kő hullott le. Az utóbbi Dezső Márton kamarási ev. ref. lelkész ur birtokában van. — Kolozs-Karáról Írják a „M. P.“-nak: Pénteken dél­után 'kétnegyed 4 órakor a kolozsvári indóháztól 2—3 kilóméternyi távolságban Mócs felé egy me­teor hullott le. Az égen hirtelen egy kis felhő képződött, 10 méternyi nagyságban s oly erős dörgést idézett elő, mint a menydörgés egy na­gyobb mérvű zivatarnál. A román munkások nem tudván maguknak ezen égi tüneményt tiszta ég és napfénynél megmagyarázni, számtalan keresztet hánytak magukra, hogy a menykö meg ne üsse. A dörgés 5 perczig tartott, s annak megszűntével a felhő is eloszlott. — Hoszter Fülöp elitéltetése. E hó 7-én d. u. lett a veszprémi törvényszék ítélete kihirdet­ve a várpalotai rablógyilkos felett. E szernt Hosz­ter a Gold Gáspár és nején elkövetett rablásban, továbbá Gold Gáspár, Gold Mózes, Gold Julcsa, Gold Ferencz, Kájusz Marcsa és Schleich Engel­berten elkövetett gyilkosság bűntettében, végre Gold Gáspárné, Gold Lipót, Holonics Borbála és Nemes Marin elkövetett gyilkossági kísérletben bűnösnek mondatott ki s ezek miatt kötél által végrehajtandó halálbüntetésre Ítéltetett. — Az in­dokolás röviden felsorolja a bizonyítékokat, mik a bűntettet kétségtelenné tették. Hoszter az Ítéle­tet mereven hallgatta s az indokolásnál fejét ráz­va, az elnök azon kérdésére, vájjon felebbez-e — azt feleié: „Igen, instálom, felebbezek; én nem tettem és nem is fogadom el.“ — A kihirdetés után Hoszter daczos, emelt fővel hagyta el a ter­met. A közönség körében gyűjtések folynak Ne­mes Mari és Holonics Borbála javára, kiket a bű­nösök képtelenekké tettek a munkára. — Bécsben rendkívüli feltűnést és izgal­mat keltettek dr. Lueger községi tanácsos leleplezé­sei a községtanácsban levő korrupezióra vonatko­zólag. A községi választások ügyében egybehí­vott gyűlésen dr. Lueger előterjesztett visszaélé­sek és megvesztegetések lajstroma valóban kirívó színben tünteti fel a kurrupeziót Bécsben. E sze­rint a megvesztegetők merészsége annyira ment, hogy meg őt magát is meg akarták vesztegetni. — Az illetők neveit Uhl polgármesterhez in­tézett levelében felsorolta. Lutger ezután elmond­ta, hogy egy bécsi orvos jött hozzá, mint a leg­főbb pénzügyi körök meghatalmazottja s kijelen­té, hogy Lueger jövőjét fényesen akarják biztosí­tani, ha a lóvasut társulattal szemben elfoglalt ál­láspontjáról visszavonul s nem ellenzi az uj vas­utak építését. Az orvos kijelenté, hogy rögtön 30 ezer forintot kézbesít neki, ha rááll az illető pénz­ügyi körök kívánságára. A második vesztegetési kísérlet a tervezett bécsi közvasut válalkozóitól in­dul ki. Ezek biztosítani akarták, hogy 20,000 frt fizetéssel, mint jogtanácsos fog alkalmaztatni. О ezt is visszautasította, s akkor nagyobb összeget ígértek, sőt titkárát is megvesztegették. Képzel­hető, mennyire megdöbbentek a bécsiek, kik oly tenhéjázó, gőgös megvetés hangján fújtak fel min­den legkisebb hibát — ha ilyest p. o. nálunk ész­revették — s ime, mire ébredtek. — Anya és csecsemő lángok között. Borzasztó esetről hoztak hirt a szegedi alsórészi tanyákról. Hevesi Imre gazda a minap este 12 éves kis fiára bizta a mécses meggyújtását, s ez el is végezte teendőjét úgy, hogy a család nagy rémületére az egész tanya lángban állt. A nagy ijedelemtől megrémülve rohantak ki Hevesi és fe­lesége az udvarra, és csak itt jutott eszébe az anyá­nak, hogy 9 hónapos kis csecsemője bent van a szobában, az égő ház alatt. „Juliskám! Juliskám!“ kiáltott fel önkívületi állapotban az anya, és mi­előtt sikerült volna őt férjének föltartóztatni, be­rohant az égő házba gyermekét megmenteni. E pillanatban recsegve omlott be a gerendázat, mint­ha csak épen az anyára várt volna. A kétségbe­esett gazda a felesége után rohant, kit a szoba ajtajánál elterülve, isszonyu kínok között talált. Hevesi összeszedvén minden erejét, fölkarolá fele­ségét és küzdelmes vergődés után kijutott vele az udvarra. Vérfagyasztó jelenet történt ezután. Ke­serves zokogással borult a szerencsétlen ember összeégett feleségére és a körülálló lányok, asszo­nyok együtt zokogtak hajnalig, mig a tanya egé­szen porig égett. A szegény Juliskát reggel szén­né égve találták meg a romok között, az anya pe­dig égő sebeiben élet és halál közt vergődik. A nagy szerencsétlenségnek okozóját, a 12 éves Pis­tit csak délben találták msg a kukuricza szár kö­zött, hová félelmében elbújt. — Tragoedia. Barcellonából Írják e tragi­kus történetet. Egy nős lovas katona hosszabb ideig szerelmi viszonyban élt egy színházi varró­nővel. A katona neje kérve-kérte, hogy hagyna fel e viszonynyal, mely egész családjára romlást hoz. De sem kérés, sem köny nem voltak képesek a katonát jobb útra téríteni. Ily körülmények kö­zött a szerencsétlen asszony elhatározta, hogy el­megy a vetélytársnőhez s ha lehet, rá bírja azt, hogy vessen véget bűnös viszonyuknak. Elhatáro*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom