Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-12-28 / 104. szám

414 —

Politikai hírek.

Az Ausztria-Magyarország es Németország közti szövetségszerzödésre vonatkozólag Becsből a következőket távirják a Búd. Corr.-nak :

„Л ki a különböző közös külügyminisztereknek a delegácziók össze ülésein és albí/.ottsagi tanácskozásain, valamint Tisza Kálmán miniszterelnöknek, a képviselők nek a képviselőházban tett különböző nyilatkozatait csak kis figyelemmel is kisérte. annak már lég ама a szilárd meggyőződésre kellett jutnia, bogy a két monarchia közt határozott megállapodásokon alapuló szilárd frigy uralkodik, mely a béke legbiztosabb garan- ez iájának tekinthető, bárha előle megállapodások nem is szoktak a nyilvánosság elé hozatni. Kgészen önként érthető, hogy hasonló szövetségek nem bizonyos időtartamra, hanem csak különös esetek és eshetőségek megjelölésével köttetnek meg és. hogy ennélfogva mindama közlemények, melyek oly bizonyos meghatározott időpontról szólanak, a midőn a szövetség megszűnnék, minden tényleges alapot nélkülöznék. Azt kell hinni, hogy ha e szövetségnek a jelen időpontban való lelem- litése egyáltalában czéllal íiirt, Berlinben illetéke-' h lyen határozottan tagadják, hogy e pnblikáczióra valamiképen befolytak volna, ez csak az lehetett, hogy mindazok, a. kik Oroszországban arra áhítoznak, hogy most háborút kezdjenek, üdvös félelembe ejtessenek és hogy ennélfogva lármát ütni a dolog telett nem egyéb indokolatlan esatakiáltásnál. Itteni beavatott kötökben azt állítják határozottan, hogy az Oroszország nyugoti részeiben ájlitólag végbemenő nagy csapatmozdulatokról szóló hírek teljesen légből kapottak s hogy soha sem volt kevesebb ok a háborútól félni, mint épen jelenleg. Epenséggel nevetséges pedig az, ha német lapok egyes czikkeibó'l Ausztria-Magyarország ellen irányuló fenyegetést olvasnak ki némelyek, miután annál jobb viszonyt képzelni nem lehet, mint a minő Bismarck herczeg és gróf Kálnoky közös külügyminiszter közt létezik. Bismarck igen jól tudja, hogy azok az emberek, a kik Pétervárott mint nagykövetek fordulnak meg, nem igen rajonganak Oroszországért s Bismark Herbertnek jelenléte egyáltalában semmi összefüggésben sem állott ama megbeszélésekkel, melyek ezekre a kérdésekre vonatkoznak. Bismarck Herbert Bécsben időzése — a két nagy hatalom legbensőbb viszonyát épen dokumentáló — más ügyekkel volt kapcsolatiam. Egy azonban bizonyosnak látszik s ez az, hogy a német kormány igényekkel fog fellépni a hadsereg költségvetésének emelése, nevezetesen pedig a lovasságnak keleti tartományaiban való szaporítása iránt, s hogy követeléseit e háborús lárma után meg is fogják szavazni“.

Giers bécsi útja a jövő hó végére marad. Rómából jelentik ugyanis, hogy (Hers meghosszabbítja szabadságidejét s január hó nagy részét családjával együtt Palermóban fogja tölteni és karácsony helyett csak január 22-ike körül hagyja el < Maszországot, hogy eredeti úti terve szerint Becsnek vegye útját. Giers hir szerint ismételve ama meggyőződésének adott olaszországi tartózkodása alatt, kifejezést, hogy Európa valószínűleg hosszú, tartós békének néz elébe.

A bolgár tronbeszéd, melylyel Sándor fejedelem a nemzetgyűlést megnyitotta, mindenek előtt konstatálja, hogy a tizednek földadó által történt helyettesítése igen kedvező eredményeket mutatott fel, majd több törvény- javaslat benyújtását helyezi kilátásba az ország pénzügyi újjászervezése tárgyában, minő pl. a nemzeti bank s egy építészeti túisulat felállítása, az igazságszolgáltaHa az általános nevelésoktatási szabályok mellett ezekre is figyelme?, a tanító, elmondhatja, hogy fejlesztve a gyermek tehetségét, bővítve ismeretkörét, neme sitve erkölcsi tulajdonait, hivatalát betöltötte, s csekély anyagi jutalma mellett külön, félébi fizetését is megkapta : az önmegnyugovásban.

S véleményem szerint, a különböző tehetségeknek említett czéliranyos fejlesztése az, mely harmóniába olvad össze az egyénnek önmagával és a külvilággal való viszonyában.

Хеш zárhatom be soraimat a nélkül, hogy meg ne említsem, miszerint a tanító, midőn tanítványai egyé” ni tulajdonait figyelemmel kiséri, nem feledkezhetik el ömaga egyéniségéről sem. Hisz mindég igaz marad .iZ a különben elcsépelt — mondás : a milyen a tanító. olyan az iskola.

És épen azért arra kell törekednie a tanítónak, hogy — a mennyiben rajta áll — csak olyan egyéni vonásokat tűrjön meg magán, a milyeket a gyermekek áltál is követendőknek talál. Hordozza szivében azt a részvétet, szánakozást és jóindulatot, a melyet felébreszteni akar; legyen oly őszinte, a milyenekké tanítványait tenni akarja, s tanítson oly lelkesedéssel, a milyennel kívánja, hogy növendékei tanuljanak. S ha ezÉ megteszi, meghallgatta egyik paedagogusunk amaz intését. „Es te tanító, ki egy jövő nemzedéknek szivét s lelkét hordod szivedben s lelkedben, ki egy nemzedéket akarsz nekünk képezni, úgy vizsgáld meg magadat, hogy hatásod alatt a gyermeki szív és lélek olyan irányt ve- : gyen, a milyet megkíván az egyén, a nemzet és társadalom érdeke; s ne feledd el soha, hogy iskoládnak egész becsét magadban hordozod.“

V arg y as- 1882. déez. 12.

Tarcsafaivi Albert.

tás újjászervezése. Ezután a hadseregre áttérve kiemeli, hogy ez oly haladást tett, mely igazolja a rája fordított kiadásokat. Az ország viszonyáról a külfölddel szemben szólván, megjegyzi, hogy Bulgária állandóan birja felszabadítójának jóakaró barátságát s a többi hatalmak rokonszenvét, — végül pedig nagy megelégedéssel emlékezik meg Milán szerb király látogatásáról.

A német-e. vagy az orosz*?

Úgy látszik, bizonyos urak még most is a török demonstrácziók idejéről álmodoznak, s szájukban van a muszka szövetség azon hatásának ize, mely akkoriban olyan nagyon jól fogott a kormány ellen. Csakhogy rágalom volt akkor is, rágalom akar avagy akarna lenni most is, pedig már úgy látszik, hogy „mindig pap sajt“ -nak tartván egy némelyek az eféléket, a ráfogást már kisértgetni kezdik. Pedig hát a Tisza politika nem juttatta még az országot abba a stádiumba, hogy a magyar koronát a Romanow dinasztia valamelyik tagjának telajálni kellett volna, sem pedig Ljubibratics nem irt Tiszához leveleket, sem semmiféle jel nem árulta még el hogy Tisza az oroszhoz közeledni akart volna, avagy, hogy Tiszához ama részről, akár ki is, közeledni mert volna. Hanem igen is. egy orosz szövetség rósz hangzása és népszerűsége vitte arra a lovagiasság és tisztesség fegyvereit félre tevő azon pártembereket, kik, hogy ezt a gyanút Tiszára kenhessék, a. rágalmazás csúnya eszközétől sem irtóztak. Pedig mondom, ha gyanú ok foroghat fenn valahol, avagy foroghatna, már csak inkább ott lenne annak helye ahol az az elv képezi a lobogót meg ma is. mely 1849 ben a Habsburg- Lotheringeni házat a Romanow házzal akarta kicserélni, s a mely párt magatartása bátorságot adott Ejbui- ) braticsnak, hogy hozzá folyamodjék.

Ez különben gyanúsítás nem akar lenni, hanem a gyanúsítás visszautasításához sókkal jogosabb fegyver akar lenni, mint a milyen az a gyanúsítás mely a Tisza kormányra minden alap és apropó nélkül kelletett. De még az sem akar gyanúsítás lenni, a mit most itt felhozunk s a mit, ha a szélsőbal hozhatná fel ellenünk. aligha nem a legnagyobb jelentőség magaslatára srófolná föl s hihetőleg kizsákmányolná, holott mi csak úgy odavetőleg hozzuk fel :

A most bezárult országgyűlési időszak legutóbbi ' ülése alkalmával ugyanis Csanády Sándor is akart adni | valamit az ő hű választóinak „krisztkindlibe“, hát egy i olyan dinasztia-ellenes formed vényt zuhintott a ház nyaka közé, hogy aki azt hallotta, alig-alig hinné el, hogy mig ez a király magyar király nem volt, hanem absolut fejedelem volt és a mikor t. i. a nemzet még nem szerette, hát Csanády akkor szerette legjobban. Mikor a nemzet jobbjai minden hódolatnyilyánitástúl vonakodtak, Csanády akkor találta helyénvalónak az ő hódolatát bemutatni. A mint azonban a fejedelem alkotmányos uralkodóvá kenetett, a Csanády hazafias érzelmei levetkőzték a rokonszenvet s minél inkább hódol neki most már a magyar nemzet őszinte szeretete, annál inkább nem hódol neki Csanády Sándor, ki úgy látszik, kedvét találja abban, ha a nemzet érzelmeivel ellentétben lehet. Mondom tehát, hogy mikor Csanády a legutóbbi ülésszak alatt ezeket monda : „Inkább szeretném látni azt, hogy egy vihar levigye az osztrák császári кого- nát a magyar király fejéről“, akkor ugyancsak a szélsőbalról ezen kiáltások hangzottak fel mellette: „Meg lesz nemsokára. Jön n muszka!“

Hát ha merjük kérdezni, kérem szépen, miiéle felkiáltások voltak ezek V és hová akartak czélozni tulajdonképen V Kellene-e ahhoz még csak roszakarat is, hogy aféle magyarázatot adjunk e felkiáltásnak — nem is magyarázatot, hanem értelmet, hogy: a szélsőbal az ő kormányra juthatási czéljának tekintetéből nem csak hogy kész lenne elfogadni a muszka segítségét, hanem ime, örömmel hivatkozik reá és fenyegeti vele a Tiszait ormányt : „Ne féljetek! Jön a muszka!“ Es mintha

azt akarná mondani e felkiáltással : „Akkor pedig mi leszünk az urak!“

Hát kérem szépen, a mely párton ilyen felkiáltások történnek, az ne gyanúsítson bennünket orosz szö- yetséggel. mert ha gyanúsításokból akarnak hasznot húz ni, akkor mi kerekedhetünk felülre. Nehogy tehát azt méltóztasson gondolni, hogy a mit itt irtunk, gyanusi- tási szándékból irtuk; ezennel kijelentjük, miszerint távúiról sem lussziik, hogy a szélsőbal az orosz iránt csak egy mákszemnyi rokonszenvet is érezne, valamint nem hisszükazt egyetlen egy magyarról sem. Mi az idealizmusig szabadságszerető népek vagyunk, s nemcsak hogy rokonszenvet nem érezhetünk egy olyan uralom iránt, mint az orosz, de irtózunk tőle, pártkülönbség nélkül.

Tegye meg tehát a szülsőbali sajtó is azt a hazafias és méltányos barátságot, hogy akkor, mikor bizonyos politikai czélokból azzal akarnának bennünket eláztatni a német nemzet és kormány előtt egy némelyek, bo^y mi az oroszszal kaczérkodunk, és nem vagyunk Németország megbízható szövetségesei, tehát ne szegődjék ő is ez.-a denuncziánsok társaságába, mert ez már nun párUérdés, hanem az összes haza érdeke követeli, lwgy az ily gyanúsításokat egyhangúlag utasítsa vissza az egész magyar sajtó, s ne ingerelje ellenünk azt a hatalmat ő maga is, melynek pedig, a mint tudom, pártkülönbség nélkül a legigazabb és leghívebb szövetségesei akarunk lenni.

\ an nekünk a külügyi kérdéseknél ellenségünk иоУ is! plég : a köztünk és Németország közt uralgó barátságos viszonyt nem egy hatalom nézi irigy szemmel s nem egy hatalom igyekeznék felbontani. Ne játszók tehát ezen ellenségek kezére magának a magyar sajtónak egy része is, és mindenesetre megfontolandó dolog, hogy a belügyi pártoskodást a kiilügyre ne vigyük át, mert az nagyon végzetes játék lehetne.

Hiszen épen kölni újságból láthatjuk, hogy menv- I пУ‘ге nem felejtette el a német diplomáczia, hogy A ; franczia-porosz háború alatt a franczia mellett nyilatkozott a magyarság rokonszenvének legnagyobb aránya. 1 Es anélkül, hogy meggondolnák azt az okot, ellenségeink a mai napra is at akarják ültetni ezt az ellenszenvet, lngy t. i. a német nemzetben viszont ellenszenvet keltsenek föl. A maehinácziók ezen gyártelepét nem ismerjük ugyan, de azt mindenesetre sejthetjük, hogy a kik ezt teszik, azok 1 a rá Iáink nem lehetnek, s ime, a magyar ellenzéki su.ló rcé/p ; ezeknek kontráz. Hát mi- ért teszi azt i Miért kell neki a kölni újságból meríteni tudósítást a mi érzelmeinkről, tudva tudván itt a helyszínén, hogy egy olyan magyar ember sincs most,

I ki a német nemzetben mint szövetséges inkben ne igazi barátját látná.

Mikor volt az a porosz-franozia háború V Akkor mikor még a magyar nemzet szive a Bach- és Sohmer- ! ing-korszak okozta sebektől sajgott, s mert azt a remiszert. németnek tekintette, általánosan ellenszenvezeft ezen elnevezéssel és az elnevezés viselőire, s mert soha sem volt a nagy és müveit, erényekben gazdag, bennünket nem is bántó német nemzetnek speeziális ellensége, csakis az említett körülménynek tulajdonítható az a rokonszenv, mely a franczia mellett nyilatkozott. Aztán bizony, nem mondom, egy némelyek azt is hihették, hogy ha ez a nagy nemzet egyesül : hóditó politikát fog követni. Hanem a mióta inog vagyunk róla győződve, hogy ez nem áll és hogy Németország nemcsak hogy nem ellenségünk, de szövetségesünk is; senkit e föld kerekségén nem tartunk magunkhoz közelebb állónak, mint a német nemzetet, magának Bismarck herczegnek pedig egyéni bámulói vagyunk.

Es miután azt hiszem, hogy e sorokkal az összes magyar sajtó nézeteit tolmácsolom, talán nem fogják rósz néven venni azt a gyengéd figyelmeztetést, hogy: ne vigyük át a pártoskodást я kill ügyekre, mert ott már nemcsak a kormánynak ártunk, hanem a hazának is; már pedig hogy magyar ember tudva akarj m ártani hazájának, az ifi hetei len.

Hát ha már „pártos nemzet“ lóvén, a pártoskodás vérünkben van, ám pártoskodjunk itthon, de hogy a kormánynak akarván kellemetlenséget csinálni, a hazának ártsunk vele és ellenségeink kezére játszunk, — azt ne tegyük !

Tóvölgyi.

A Timiin kikötő és a magyar tengeri hajózás.

Budapest, 1882. deczember 25.

A fraczia sajtót és főkép a Eraneziaországban megjelenő szakközlönyöket nnwt már komolyabban foglalkoztatja a magyar tengeri kikötő Fiume jelentősége. Nemkülönben a Konstantinápolyban franczia és angol nyelven megjelenő lapok is erősen vitatják Fiúménak Trieszttel való versenyét az Ausztria-Magyarország és Kelet között fennálló kereskedelemre vonatkozólag. Azon nézet is, mely Magyarországon Fiume jelentőségéről általában el von terjedve, irányadó körökben Eran- oziaországban és Keleten szintén igazságosabb méltánylásra talált, mint eddig. Hogy a magyar tengeri kikötő Fiume versenyképességéből praktikus előnyöket remélnek a franczia kikötő-városokkal való tengeri kereskedelem nagyobb mérvben való eszközlésére, továbbá hogy a kiviteli és behozatali forgalomnak is, mely egyfelől Ausztria-Magyarország és Németország, másfelől Kelet kikötő- és kereskedelmi helyei között létezik, fejlesztését reményük, arra nézve szolgáljon elég eeeUitans például azon körülmény, hogy a Magyarország irányadó köreiben, valamint a magyar sajtóban uralgó nézeteket Fiume jelenlegi és jövendőbeli jelentőségéről — a mely nézeteket a „Correspondance de Pesth“ az utóbb következő ezikkben ad kifejtést. — „A párisi lapok és a Keleten és különösen Konstantinápolyban megjelenő újságok szóról-szóra reprodukálják. Ezen ozikk a fiumei kikötőről és a magyar tengeri hajózásról először is azt fejtegeti, hogy a magyar sajtó midig kötelességének tekintette, hogy mindazt pártolja, a mi a magyar kereskedés kifejlesztésihez is Magyarország gazdasági függetlenségének szilárd és gyakorlati alapra fektetéséhez hozzájárul. Magyarország évek óta milliókra menő sub- ventiot fizet az osztrák magyar „Lloydnak“, és a magyar adózóknak ezen pénze az osztrák-magyar Lloyd pénztáraiban majdnem kizárólag Trieszt városa érdekében dolgozik. Mi nem liarezolunk azon tanért, hogy Trieszt virágzása ártalmas volna a fiumei magyar kikötőre. Helytelen volna Fiume és Trieszt között áthághat- lan érdekellenességet hoz fi létre, vagy a két kikötő közt egy gazdasági harcz szükségességéről beszélni.

Az osztrák magyar monarchia két állama gazdasági érdekéinek kiengesztelődése az 180«. évi kiegyezés által el lett érve és minden intézmény, mely Magyarország és Ausztria közös viszonyait gazdasági szempontból tárgyalja, a dualismus eszméjére van alapítva és a két állam két szerződő fél, mely teljesen egyenlő jogokkal bir.

Ezen jogegyenlőség, melyet a dualismus eszméjének megvalósítása áltat mindenütt helyre kell állítani, hol érdekellenesség létezik, még nincs valósággal kifejtve, azon kérdések összeségeit tekintve, melyek vonatkozással bírnak a fiumei kikötő állapotára és azon évi subventióra, melyet a magyar adózók az „osztrák-magyar Lloyd“-nak fizetnek. A kedvezmények majdnem