Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-12-24 / 103. szám
103. szám. Sepsi-Szentgyörgy 1882, Vasárnap, deczember 24. XII. évfolyam. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Csiki-ntcza, Matheovics-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: 0ÍCátfi KÖNYVNYOMDÁJA, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. A hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. NEMIBE. Politikai, társadalmi, ismeretterjesztő, szépirodalmi és közgazdászai lap. A ííl Megjelenik ezen lap heten- Г kint kétszer: csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre 6 írt — kr. Fél évre 3 írt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyeg-díjért külön 30 kr. Ny il t tér sora 15 kr. : v.íőiíí (maii o f ímUv ПЧУЧОТ ■881 unj: öd >1, Előfizetési felhívás „NEMERE“ tizenharmadik évfolyamára. A „Nemere“, melynek szerkesztését újévtől kezdve Xagy Géza ur fogja átvenni, tizenharmadik évfolyamát kormányhatalomtól és pártczéloktól teljesen független irányban, f ő f i g y e 1 m é t a székely nép anyagi, közgazdasági, társadalmi és közművelődési érdekeire fordítva, kezdi meg. Midőn ezen, a „Nemere“ szerkesztőségében és eddigi irányában történendő változásokat köztudomásra hozom : felkérem a mélyen tisztelt közönséget, hogy eddig tapasztalt beesés támogatásában lapomat a jövőben is részesíteni kegyeskedjék. A „Nemere“ egyéb tekintetben eddigi jellegét, megtartja. Kiállítása és beosztása marad a régi. Ezentúl is hetenkint kétszer, csütörtökön és vasárnap fog megjelenni. Csinos kiállításáról s pontos szétküldéséről gondoskodni fogok. Előfizetési ára, mint eddig, helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre .... 6 frt — ki*. Félévre............................3 frt — kr. N egyedévre .... 1 frt 50 kr. A t. előfizetőket kérem , szíveskedjenek megrendelésüket mielőbb megújítani , hogy a lap pontos szétküldése fennakadást ne szenvedjen. Sepsi-Szentgyörgy, 1882. decz. 20. Bernstein Márk, a „Nemere“ kiadó-tulajdonosa. A honvédség jó vagy rósz szelleme. — 1882. deczember 22. (g) Hogy mit tudnak mindig arról „a jó szellem hanyatlásáról“ beszélni, a honvédségnél?! — Most is, a honvédelmi minisztérium költségvetése alatt, Ugrón Gábor ur, a szélsőbal katonai szakértője, a mennyiben egy negyedévet szolgált a párisi kommunánál, a hol mindenesetre nagy volt a katonai szakértelem és iskolázottság, — hát mondjuk, a honvédelmi budget tárgyalásakor mindig Ugrón urat állítja „plengbe“ a szélsőbal és bámulja áhitatos figyelemmel és kíséri helyesléssel, a mit neki a katonaszolgált nagy-férfiú a kávéról beszél. És ilyenkor aztán el is mondatik minden, a mi t. i. tavaly, harmadéve, negyed és ötöd ( éve elmondatott, — hanem a minek persze sem harmadéve, sem negyed és ötödéve nem volt igaz a fele sem. Mindeneknek a refrainjét pedig „a honvédség jó szellemének hanyatlása" képezi. Hát azt szeret,nők már egyszer tudni a szélsőbaltól, hogy mit ért ő a Jó szellem hanyatlása“ alatt? Semmi sem bizonyosabb, mint az, hogy a szélsőbaliságot. Persze, hogy ő előtte az neveztetik jó szellemnek, a mely jó szellemnek netovábbja pedig az lenne, ha a honvédség nem azt fogadná meg. a mit neki elöljárósága, hanem azt, a mit neki a szélbali vezérség és a sajtó parancsol. Azt nevezné aztán jó szellemnek. De hogy aztán az olyan jó szellemmel, melynek találóbb és természetesebb czime a „fejetlenség“ — akár béke, akár háború idejében mire mennénk, ezt sze- retnők tudni a szélsőbaltól. És szeretnők tudni a szélsőbal mérsékeltebb és kormányra készülő felétől : hogy ha például kormányon ülne és a Ver- hovay ellenzék a honvédség rósz szelleméről panaszkodnék, mivelhogy nem akar az a Verhovay- ellenzék szavára hallgatni, — hát hogy mit szólna akkor az a másik frakezió, mely most szintén azon okból a jó szellem ellen panaszkodik ? Azt mondaná bizonyosan, a mit mi mondunk most neki, hogy : méltóztassék a Verhovay frakeziónak bevárni, mig ő jut kormányra és ha majd a honvédség a létező kormány rendeletéit elfogadni nem akarná, akkor panaszkodni a rósz szellem ellen. Ezen kivül más rósz szellem nem existál. Alkotmányos, parlamentáris országban csak egy jó szellemet ismerünk a katonaságnál : a kormány iránti hűséget, és egy rósz szellemet: a kormány iránti hütelenséget, Miután pedig a szélsőbal ezeket a tételeket megfordítva értelmezi, tehát annyit elismerhetünk neki igenis, hogy az ő felfogásuk szerinti jó, de a mi felfogásunk s az egész józan világ felfogása utáni rósz szellem nincs meg a honvédségnél, a minek általános bevallása és beismerése honvédségünkre nézve a legnagyobb elismerés. A mi pedig azt illeti, hogy a tisztelt szél- báli honatyák mindig kutatnak, azaz régi magyaros értelemben mindig „enpionkodnak“, hogy tudniillik ez a miniszter mit mondott „privatim“, hogy itt mi történt és ott mi történt ? és aztán az igy fülhegygyel hallottakat mindig a nyilvánosság és a parlament elé viszik, hát valóságos pletyka divatot hoznak be, s a mint aztán a dolog később kisül, hát a leggyakrabban úgy sül ki, hogy semmiből semmi sem igaz. Ha pedig véletlenségből meg nem czáfoltatik, azért van, mert az illetőnek, ki a dologról biztos tudomással bir, nem hat füléig, a mikor aztán hangulatot és hamis híreken alapult közvéleményt csinál. — Ilyen volt Helfy azon állítása a katonai akadémiáról, hogy t. i. Trefort azt mondotta volna : Bécs nem engedi fel- állittatni. Trefort aztán szemébe mondta Helfynek, hogy ő (tudnillik Trefort) nem mondott ilyesmit soha. llát kellett ez Helfy Ignácz urnák ? Most meg Ugrón állította, hogy Petras honvédőrnagyot a Seemann-féle dolog miatt tették Egerből Kassára, — mire Mamusics Lázár, a ki Petrással szolgált, azt mondja megint : nem igaz, mert más katonai dologért tették Kassára. Hát egy kis pillanatnyi izgatásért minek ilyesmiket állítani, a mi az állitónak tisztességére nem válik ? ! Politikai hirek. Az 1883. évi budget törvény a képviselőház tárgyalásai után a következő mérleget mutatja föl. Kiadás 323.391,152 frt. Bevétel 301,542,845 frt. E szerint a A „Nemere" tárczája. A nevelés és az egyéni sajátság. (Felolvastatott az „Erdó'vidéki tanítótestületének folyó évi deczember 14-én M.-Hermányban tartott vándorgyűlésén.) Mottó : A tanítónak legyen szakértelme és meleg szive. Pestalozzi. Gondolhatni talán, hogy a legönfeláldozóbb és egyik legnagyobb paedagogus messze megy követelésével akkor, a midőn a tanítói szakképzettség mellett, a tanitó szivének a tanügy iránti melegét is mérlegeli, sőt megkívánja; messze megy talán akkor, a midőn az általa rajongásig szerezett gyermekek iránt a tanítótól részvétet, atyai szeretetet követel? Miért felelnék e kérdésre ? A ki az ő müveit és élettörténetét ismeri, a ki mint tanitó, pályájához hajlammal és eroszeretettel viseltetik, önmaga fogja megalkotni a feleletet. S valamint szakértelem nélkül jó tanítónak lenni képtelenség, úgy a Pestalozzi által kivánt meleg szív ■és lelkesedés nélkül a tanítónak a gyermekekre való hatása minden ízében félszeg, tökéletlen. S másfelől a hajlam és lelkesedés hiánya a tanítói pályával együtt járó kellemetlenségeket érezhetőbbekké teszi, a menynyiben a lelkesült és átérzett munkásságban való megnyugvást. nem adja meg. Bedig mai napság e megnyugovás a tanítónak félévi fizetése. Tárgyamon kivül esik a tanítónak minden követeimét e helyen elsorolni, — de megvallom, hogy arra nem is érzeném képesnek magamat. S fölösleges is lenne, hisz ott van Pestalozzi lángoló szeretőiével, Rousseau „a természet“, Disterveg „a néptanítók evangéliumával.“ Nekem ez alkalommal, ha tárgyamhoz bű akarok maradni, a nevelőről, a tanítóról mint lélekbúvárról kell szólanom. Úgy hiszem, fölösleges említenem, hogy e „mesterséghez“ a Pestalozzi által kivánt ügyszeretet, lelkesedés a legnagyobb mértékben szükséges. A gyermeknek — mint egyénnek — összes tehetségeit és sajátságait fejleszteni és idomitnai, összhangzásba hozni önmagával és a külvilággal : ez az a feladat, melynek legalább részleges elérése nélkül helyes nevelői hatás nem képzelhető. S e feladat könnyűnek nem mondható, Képzeljük csak magunkat egy kezdő osztályban 50—GO hatéves gyermek között. A hány arcz, annyi egyén. Mindenik magán hordozza egyéniségének bélyegét. Ki tudná leírni azokat az individuális sajátságokat, a melyek egyiket a másiktól megkülönböztetik, a melyek a gyermekben az „é n t“ alkotják. A vérnek különböző mérséklete, az indulat tartalma és tartóssága, az érző-, gondolkozó-, kívánó- és itélőtehetség különböző fokú fejlettsége és finomsága lehetnének azok a szempontok, a melyekből kiindulva, a gyermekben az individiumot feltalálni s részeire bontani lehetne. Nem mondok újat, a midőn azt állítom, hogy a gyermekeknél mutatkozó individuális tulajdonok ezen összesége még sincs — mint egész — teljes dissonan- tiában. Sőt alapjában véve, a benső összhangzatot fedezhetni fel, melyet a természet örök törvénye hozott létre. Való, hogy a családi nevelés a természet által alkotott egyén tehetségeit már működésbe hozta s e működésnek bizonyos, sok esetben helytelen irányt adott ; kétlem azonban, hogy az irányt a tanítói nevelő-hatás szabályozni, sőt megváltoztatni is ne tudná. A család legtöbbriyize csak szoktat, az iskola pedig oktatva ne vei. Es épen ez ad a gyermekek előtt fölényt az iskolának s még a szokás hatalma daczára is biztosítja annak a nevelésben s igy az egyén sajátságai fejlesztésében való vezérszerepét. A tanítónak, mint egyszersmind valódi nevelőnek arra kell törekednie, hogy a gondozására bízott gyermekekben és gyermekek között összhangot létesítsen, hogy a gyermek harmóniában legyen önmagával és gyermektársaival, s hogy végül, az igy fejlesztett egyéni tulajdonok iránya legyen az, a mit általánosan igy szokatunk jelölni : keresd a szépet, hasznost, a jót és az igazat. S miért kell és hogyan lehet a gyermeket összJ^ hangzásba hozni önmagával, gyennektársaival és a külvilággal ? UfUf Az első kérdésre hosszas fejtegetés szükségtelen-j: Egyik legfőbb társadalmi bajunk feleslegéssé teszi Avagy olvassuk el az öngyilkosoknak napról-napra telni j jedelmesebb lajstromát s a bűnügyi krónikának nj^iftj.i csak egy olyan esetét, a melyben az önmagával és; a ö külvilággal meghasonlott, megbomlott lélek visz ^véghez, borzasztó cselek vényeket s el fogjuk ismerni, hogy вдщ-j- den egyénnek említett irányú kiművelése szükséges, maga és a társadalom érdekében. S midőn ezt elismerjük — belátjuk azt is, hogy e tekintetben a család és a társadalom mellett legtöbbet az iskola te-" bet. Valamint a békés társadalom az egyéni tulajdonságok összehangozása, melyet egy-egy distonans hán^ meg nem zavar, úgy az iskolának is, mint egy kicsiny társadalomnak, az összhangzás ezen bélyegét kell magán hordoznia. Ö .ШЩЭ1 hl A második kérdésre felelünk akkor, a níjdő^ a(i gyermek egyéni tulajdonainak az iskolában való .érzj-j, mi és értelmi fejlesztését, idomitását kapcsoltján mondjuk el. „ _ Alig lehetne gyermeket találni, a kiben а ^yöp-. géd, nemes érzésnek és a természeti haji anmak csirája.
