Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-12-24 / 103. szám
— 410 hiány 21.848,307 frt. Ugyanezen törvény a minisztert e hiány fedezése végett 10 848,307 frt erejéig hitelmüvekre jogosítja fel, mig a fönmaradt 2 milliót különös törvényekkel fogják födözni. kedvezményekről szóló javaslat, Hosszabb eszmecsere után. melyben Hegedűs, Wahrmann, Harkányi, Eles és Helti vettek részt, a bizottság a javaslatot elfogadta. A törvény hatálya 1883. évre állapíttatott meg. Moszkvában és á arsóban állomásozik s így e számnak fele nem vehetett részt az u. n. hadi föl vonulásban. Berlinben azonban még kevésbé fogják föl békés oldalukról a leleplezési tényeket, A berlini parlamentben élénken vitatkoznak az orosz készülődések felől. Be van bizonyítva, hogy Giers orosz külügyminiszter mindössze csak négy óra liosz- szat volt Varzinban Bismarcknál s már azzal a meggyőződéssel ment oda, hogy Oroszország nem vehet részt a két monarchia szövetségében. Bismarck her- czeg elismeri, hogy Gievs békeszerető érzelmeket táplál, de hozzá teszi, hogy Giers nem képviseli Oroszország hangulatát s mihamar kénytelen lesz állásától megválni. Arról is szó van, hogy a német parlament elé a lovasság és tüzérség szaporodása végett uj törvényjavaslatokat terjesztének. A mi a csapatoknak a határszéli-e való küldetését illeti, e tekintetben nincs szükség a reiehstag engedélyére. A pártok általában hajlandóknak mutatkoznak uj áldozatok megszavazására. Berlinben végül föltünést keltenek az orosz és franczia sajtóban hirtelen napvilágot látott némctelle- nes közlemények. Az ottani dipiomácziai körökben ezt a sajtó pedig legnagyobb figyelmével áldozik a váratlan közleményeknek. A „Tageblatt“ félhivatalos bécsi levelezője jelenti, hogy beszélgetése volt egy aktiv államférfival, ki meg- erősité a német-osztrák-inagyar szövetségről közlött adatokat, kijelenté azonban, hogy az orosz hatalom élén jelenleg álló egyének békés érzelmitek s nem kéll félni a békének közeli megbontásától. Oroszország hadikészületei mindenesetre aggasztók, különösen az esetre, ha fordulat állana be s a ehauvinisták kerülnének uralomra. A háb or и a képviselőMzban. A képviselőházban a háború kérdését Ugrón Gábor vetette föl. Ugrott Gábor hivatkozva a sajtóban felmerült azon két fontos hírre, mely szerint Oroszország nagy liadi- készülődéseket tesz Orosz-Lengyelországban ; és hogy daczsz.övétségre léptek már évekkel ezelőtt; a következő kérdést intézi a miniszterelnökhöz: 1. Mi a valóság abban, hogy egyfelől Ausztria és Magyarország, másfelől Németország szövetséget kötöttek volna ? Ha szövetséget kötöttek, van-e azon helyzetben a kormány, hogy arról felvilágosítást adjon: h'iny évre, minden, avagy csakis bizonyos eshetőségek bekövetkezésére van a szövetség kötve ? 2. Van-e a kormánynak tudomása Oroszország hadi készülődéseiről? Ha tudomása van: látja-e oly intézkedések megtételének szükségét, melyek minden meglepetés ellen biztosítást nyújtanak? Igen kérném az elősorolt körülményeknél fogva a t. miniszterelnök urat, hogy bár röviden is, jelen alkalommal nyilatkozni méltőztatnék. Tisza Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk !) Nem ugyan minden irányban az interpelláczióra, — mert ily természetű interpelláczióra úgy ex abrupto felelni, nem mindig helyes — de any- nyiban felelhetek reá mindjárt, hogy eleget tegyek azon kívánságnak, melyből a t. képviselő ur kérdését főleg hangsúlyoz!a, t. i. az általános nyugtalanitás szempontjából, mely, mint a képviselő ur mondá, a pénzintézetek mérlegére is befolyással bir. En, mint meggyőződésemet merem határozottan nyilvánítani, hogy mindazon hírek, melyek hírlapikig közöltettek, részint teljesen alaptalanok, részint nagyon túlzottak, elannyira, hogy az európai békét ma veszélye- zettnek tekinteni nem lehet. (Helyeslés jobbfelől. Mozgás a szélső baloldalon.) Ugrón Gábor a miniszterelnök válaszát semmisnek mondja. Kérdi, mely hírek alaptalanok és melyek túlzottak ? Az alaptalan -e, hogy Németország és monarchiánk között szövetség köttetett ; s az a hir tulzott-e, hogy Oroszország ellenünk készülődik? A háborús hírekkel szemben meg kell nyugtatni a közvéleményt. Szóló elvárta volna, hogy a miniszterelnök ne a szokásos modorban kitérjen ily fontos kérdés elől. Mert ha úgy nyilatkozott volna, a mint kötelessége lett volna az előbb kifejtett okoknál fogva, akkor szóló elmondta volna azt is, hogy Oroszország elleni bármily háború esetében biztosan számíthat Magyarország kormánya egész Magyarország összes pártjainak támogatására (Helyeslés) és számíthat a nngyar nemzet lelkesedésére és odaadásának teljességére. (Általános helyeslés.) Nem veszi tudomásul a választ. Tisza Kálmán miniszterelnök: T. ház! Annyiban igen örülök, habár reám nézve nem is volt a t. képviselő ur nyilatkozata igen hízelgő, mégis annyiban örülök, hogy felszólalt, mert ő, legalább a mint látom, félreértette nyilatkozatomat. Meglehet, én nem mondtam elég tisztán, tehát módot adott nyilatkozatomat megmagyarázni. Eri előrebocsátottam és ismétlem, hogy a kérdések, melyeket a t. képviselő ur tett, oly természetűek lévén, melyeknél minden szó megfontolandó, igy rögtönözve válaszolni nem lehet. (Helyeslés.) He hivatkoztam arra, hogy a képviselő ur ínterpelláczióA kép/iselöház kedden vita nélkül elfogadta az 1882. ,évi hiány födözéséről szóló törvényjavaslatot, azután áttért a kérvények tárgyalására, melyek mind a kérvónyi bizottság javaslatai értelmében intézteitek el. Jelentékenyebb vita csak Torontálmegye és más tiz törvényhatóság azon kérvényénél keletkezett, hogy az országban alkalmazott összes néptanítók a magyar nyelv elsajátítására kötéleztessenek. A kérvényt bizottság e kérvényt a közoktatásügyi miniszterhez kívánta utasittatni. Hermann Ottó ezt fölöslegesnek tartja, mert a törvény rendelkezik ez iránt és azt csak végre kellene hajtani. Zay Adolf azt találta, hogy a kérvények ki akarják forgatni az 187‘J: 18. t. ez. méltányos rendelkezését. Madarász József és Ugrón Gábor pártoljak a kérvényi bizottság véleményét. Tisza miniszterelnök felel a köz- oktatásügyi kormányzat ellen intézett támadásokra, mire a kérvényi bizottság véleménye elfogadtatott. A napirend elintézése után a ház a miniszterelnök indítványa folytán abban állapodott meg, hogy másnap tárgyalja az 1883 ik évi költségvetési és esetleg a nemzeti színház póthitelére szóló javaslatot. Január 10 ikéig nem lesz rendes, csak formális ülés. A január l()-iki ülésben a fellebbezések korlátozásáról és az 1883. évi javaslatok fognak tárgyaltatni. A képviselöház pénzügyi bizottsága szerdán délután a pénzintézeteknél elhelyezett tőkékből folyó jövedelemnek megadóztatásáról szóló törvényjavaslat tárgyalását folytatta. Л 3. §-nál Hegedűs előadó uj szövegezést ajánl, mely szerint különbséget tesz a kifizetett és tőkésített kamatok után fizetendő adó fizetési idejére nézve. A mig ugyanis a kifizetett kamatoknak félévenkénti kimutatására javasolja a pénzintézeteket kötelezni, valamint a 2. értelmében járó adónak egy- idejüleges beszolgáltatására is. — Ezen indítványt a bizottság elfogadta. G. §-képen Wahrmannak a múlt ülésben tett indítványa intenc/.ióilioz képest következő u. szakasz vétetett fel: „Az 1. § ban említett pénzintézetek valamelyikénél elhelyezett tőkéik után húzott és az ezen törvényben inegál’apitott adóval mogrovott kamatok összegének 70 százalékát az 187ő-iki 24-ik t. ez. 4. §-ának 1. pontja értelmében az igazgatási és üzleti költségekhez hozzászámíthassák, illetőleg a nyers jövedelemből levonhassák.“ A í). § nál azon következő rendelkezés vétetett fel, hogy az 1875-iki 22. t. ez. 2. íjának többi pontjaiban felemlített kivételes esetekben, ha az ott megnevezett tőkék a jelen törvényben említett intézeteknél helyeztetnek el, szintén a jelen törvény hatálya alá esnek, továbbá, hogy ezen törvény hatálya azonban nem terjed ki az 1880. GO. t. ez. (az önsegélyről) rendelkezéseire. Ezzel a törvényjavaslat tárgyalása befejezetett, Tárgyalás alá vétetett ezután a szőlődézsma váltsági tartozások lerovására nézve adandó az iskolában pedig már kisebb-nagyobb fokú fejlettsége feltalálható ne lenne. E gyöngéd és nemes érzésnek és hajlamnak ereje és iránya lehet az, a mely a gyermekben az egyént meghatározza. Láttátok-e a kis gyermeket, a mint egész kímélettel virágot hordoz kezében ? Avagy a másikat, midőn testvérével vagy játszótársával megosztja kis darabka kenyerét? A gyermek nemes érzésének nyilatkozásai ezek, azon nemes érzésnek mely alapján a természet müve. S ez érzéseket a természet, a játszótársról pedig az emberek szeretésére. A szeretetet azonban erőltetni s a hajiamat megterhelni nem szabad. Hisz az erőltetés már magában ellenhatást szül. A hajlam megterhelésének pedig következménye: a hajlam megtörése S e tekintetben pedig sok visszaélés követtetik el a családban úgy, mint az iskolában. Szeretetet követelünk a gyermekektől magunk, vagy valamely tárgy iránt a helyett, hogy e szeretetet természetes utón igyekeznénk felkelteni. Ezért mondja Rousseau, hogy a gyermek az emberek és a természet által más-más irányba tereltetve és igy ugyszólva, két részre osztva van. Sajátlagosan épen az iskola tárgyaira térve át, nem foghatom fel, hogy lehet a gyermektől azt kívánni, 4°gy mindenféle tárgyhoz egyforma hajlammal viseltessék, mindenféle tárgyat egyformán tanuljon? S hiszem, hogy a ki ezt kívánja, nincs tisztában a gyermek egyéni tulajdonaival, tehetségének irányával. Nem szeretnék félreértetni. Igen jól tudom, hogy a gyermek összes tehetségeit fejlesztenie kell a tani tónak, de a nélkül, hogy erőszakot követne el a gyermek hajlamain, egyéniségén. Avagy nem természetes-e az, ha egy heves vérmérsékletű gyermek a történelem egyes kiváló eseményeinek elbeszélése következtében megkedveli e tárgyat s ez állandó kedves tárgyává lesz ? Nem természetes-e, ha a szemlélődni szeéető gyermek, elmerülne a tornászét szépségein, a terményrajzot és természettant választja kedvenez tárgyának? De igen. Es káros hatású is lenne, ha hajlama megtörésével munkakedvét is megölnek. Ezért mondja Dittes: „A tanító ne legyen pedáns, s ne feledje el, hogy az egyéni különbségek a természettől vannak, s igy teljesen jogosultak, — s hogy továbbá az életben a különböző hajlamokra. és erőkre szükség van. Nem szabad az egész A vártüzérség kézi fegyvereit újakkal fogják ki- kicserélni. Az uj szervezési szabályok szerint ugyanis a várbeli ütegek legénysége az eddigi Wenzl-fegyverek helyett a gyalogságnál alkalmazott rendes Würndl puskákat fogja megkapni. Az átalakítást külön rendelet szabályozza. A krivoscsei erődítéseket ez évre beszüntették, mert eső, hó, zivatar a munkák folytatását lehetetlenné teszik. A legutóbbi zivatarok nagy kárt okoztak úgy a munkálatoknak, mint a munkásoknak. A zivataros időjárás ellenére mégis jelentékenynek mondható az erődítések, melyek mind Risane fölött 4 —5000 lábbal fe- küsznek, rendkívüli költségeket idéznek elő. Háborús hirek. — Az osztrák-magyar német, szövetség és Oroszország. — Az európai sajtóban, de kivált a németben, még mindig lázas érdeklődéssel feszegetik az orosz hadiké- szülődések értelmét s az osztrák-magyar-német szövetség pontozatait. Ami uj van a ma érkezett hírek között, az jobbára Giers utazására és Oroszország terveire vonatkozik. A bécsi tudósítások megállapítják, hogy az orosz hadikészülődés hírei ott valósággal allarmirozták a politikai világot, de legfőbbképen a tőzsdét. A nyugtalanságot leginkább az jellemzi, hogy még a kormány is jónak látta a „Wiener Abendpost“ utján egy csillapító közleményt adni be a közönségnek, aminek különben a bécsi optimista körökben meg is voit a maga hatása. A komoly „Fremdenblatt“ sem becsüli túl a háborús hírek értékét, de azért a következő mementóra fakad : „Mi is, mint minden politikai gondolkozó, megengedjük a háború lehetőségét, de ezzel együtt háláda- tos föladat gyanánt jelöljük ki nemcsak az osztrák-magyar és német, hanem az orosz diplomáczia részére is, hogy ez a lehetőség szükségességé ne változzék.“ A krakkói „Nowa Reforma“ czimü lengyel lap által közzétett készülődési hírek terjedelmének megértésére felhozzák, hogy azon hírek szerint Oroszország, f>3 könnyű lovas ezred fölött rendelkezik, mely szám azonban kézzelfoghatólag túl van hajtva, miután Oroszország összes rendes lovassága 4G dragonyos ezredet tesz ki, mely haderő legnagyobb része Szentpéterváron, osztályt egy formába gyúrni, természetesnek kell tartani, hogy a legtöbb tanulónak megvan a maga gyenge és erős oldala“. A tanítónak tehát, mig az egyes tárgyak iránt viseltetik a gyermek kevés hajlammal s talán közönynyel. S a gyermeknek ezt a közönyét eles/.latni s érdeklődését természetes utón, az előadás vonzó ereje által kell fel költeni. Méltán lehet kívánni tehát, hogy a tanító a gyermeknek összes: általános és egyéni tulajdonaival tisztában legyen, hogy ismerje a természetnek az egyénben működő törvényeit, és azokat, melyeket a szokás hatalma raár-már második természetté változtatott. Tudja, hogy minő hatások alatt és minő fejlődési proczessuson ment keresztül az ifjú lélek. De egyszersmind a tanítónak tudnia kell az irányt, a mely felé a lélek működését irányozza. Nem lehet tapintatlanabb tanítót képzelni, mint azt, a ki úgy az alkotásban, mint a jutalmazásban és büntetésben a gyermek életmódját, családi körülményeit, vérmérsékletét, tehetségeit, stb. tekintetbe nem veszi, hanem egy egész, sőt több osztályt a természettől ugyanazon egy mintára teremtve gondol s az egyénekkel szemben eljárását az említett szempontok szerint nem változtatja. S hogy csak egy példát említsek : két gyermek az iskolában iskolai műszó tár szerint „bűntényt“ követ el, pl. verekedik. A cselek- vény mindkét részről egyformán terhelő ; a különbség csak a két gyermek között van. Az egyik heves, de engedelmes, a másik kevésbé heves, de daczos. Az a kérdés, hogy az elkövetett cselekvényért egyenlő súlyú büntetést szenvedjenek-e ? Véleményem szerint, mig az elsőt hevességéért meg kell dorgálnunk, addig a másikat szigorúan megfenyíteni kell s éreztetve függését, daczát meg kell törni, felvilágosítva egyszersmind arról, hogy a reá szabott büntetés cselekedetének természetes, következménye, mely elől magunk sem állhattunk kiEpen igy veendő tekintetbe az oktatásnál a gyermek tehetsége. Az éles eszü, könnyű felfogású gyermeket káros dolog minden jó feleletéért dicsérettel jutái- j mazni, mert igen könnyen önhitté, eíbizakodottá tehetjük. S vigyázzunk minden körülmények között arra, hogy a gyermekben ne a természeti adományt, hanem az igyekezetei és szorgalmat jutalmazzuk. (Vége következik.)
