Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-11-05 / 89. szám
A clerieálisok о szerint iiy felforgató üzelmek lábrak vápásától reményiének, hogy a franczia közvélemény a clericális párt uralomra jutásának szükségességéről meg fog győződhetni. A franczia kamarák nov. (i-án fognak összeülni. Az anarchista zavargások kétségtelenül szőnyegre fognak kerülni s az ekkor lefolyandó tárgyalásokból fogjuk legbiztosabban megítélhetni az anarchista mozgalom tubjdon- k épé 11 i jelen tőségé t. A шаг csak гду lépós. — 1882. november 2. (T.) Ott állunk, miszerint kezdjük nem tudni, hogy mi a társadalmi és mi a politikai kérdés í A szoczializ- must, kommunizmust, nihilizmust épen úgy tekinthetjük társadalmi, mint politikai kérdésnek, mert létrejö- vetele nemcsak a politikai, hanem a társadalmi helyzetet is megváltoztatná, illetőleg felforgatna. A tuhíjdon- képeni főkérdés pedig az, hogy mit akarnak hát az emberek ? A hol a társadadalom politikailag még a régi kerékvágásban zötyög és. a mint mondani szokás, „zsarnoki uralom alatt sinlődik“, mint Oroszországban: egy cseppet sem elégedetlenebb, mint a hol mindent megnyert, mint például Francziaországb.m. Egyik helyen épen úgy gyártják a. bombákat, mint a másik helyen s ott, a hol száj kosárt visel a sajtos a vélemény szabad nyilvánulásáért Szibériába viszik az embert : nem sűrűbb az összeesküvés, mint ott, a hol a sajtó a féktelenségig szabad s a vélemények szóbeli nyilvánulását nem korlátozza semmi. Es itt a politizáló vagy filozofáló zsenik minden okoskodása füstire megy s az a feltevés, hogy : ott, a hol a vélemény kimondása szabad, az összeesküvésre nincsen talaj, — a francziaországi legújabb események által meg van semmisítve. Sőt úgy látszik, hogy az a végtelen szabadság, mely a vélemény kimondásának terén. nyilvánul, az őrjöngőket felszínre hozza, az őrjöngés terjedésének tért nyit, és mert kellő higgadtság s tiszta belátás nélkül sem helyesen bölcselkedni, sem helyesen politizálni nem lehet, az a tény, hogy a legőrültebb eszmék terjesztése is szabad, a társadalomnak nem eléggé higgadt, tiszta belátással pedig nem birő nagy többségét egészen kihozhatja sodrából. Végletekre vezetheti és kétségbeejtő helyzetet teremthet. A l’Yaneziaországban mutatkozó zűrzavarok a politikai, úgy a társadalmi bölcselkedőkre nézve felette érdekeseknek mutatkoznak, oly érdekeseknek, mintha például két égi test homlokegyenest egymásnak tartana és a természetbúvárokat, a csillagászokat lázba hozná. Ezen legújabb eseményeknél is két végtettel találkozunk: az orosz önkény-uralommal és a francziaor- s/ógi korlátlan szabadsággal, s bizony sok gondolkozó ember nem tudja most. hogy az esetben, ha a sor választásra kerülne, melyiket választaná? Mert hogy a francziaországi helyzet az oroszországinál sokkal veszélyesebb, az tagadhatatlan. lóhát nagyon érdekes jelenségek. Hogy az abszolutizmus koronként forradalomra vezet, azt már tudja a történelem ; hogy a véleményszabadság elnyomása összeesküvéseket idézett elő, azt is. Ámde hogy a köztársaság, az ilyen szabad köztársaság, mint a franczia most, szintén forradalomra vezethessen, hogy a szabad vélemény-nyilvánulás netovábbja mellett is összeesküvések jöjjenek létre, — azt még nem tudta. l'Yaneziaországban nem ez az első köztársaság, de az, hogy a köztársaság ellen készüljön a iorradalom, igy, a mint most készül, niég nem történt meg. Ebben az irányban ez a legeslegelső jelenség, a minek fejlődése és kimenetele, mondom, minden theo- retizálast dugaba dönthet. Itt meg lehet figyelni a* szólás- és iras-szabadság áltál okozott egész paraxizmust és a gyógyszerek hatását, a mely gyógyszerek az állam altul alkalmaztatni fognak. Ez a politikával vegyest előforduló társadalmi lazás állapotnak egy még elő nem fordult kór tünete, a mi a túlságos szabadság túlságos élvezetétől ered. Hát hogy miként és mily sikerrel jutnak majd itt el az orvosok, — azon egy egész uj gyógy methodusnak egy egész uj korszakot alkotható kérdése fordulhat meg: homeopathikus, avagy aleopa- t h i к ns modorban, elienszenvileg vagy hasonszenviieg kell-e a kúrát alkalmazni ? Megmarad hat-e a most uralkodó sajtó- és véleményszabadság; tartós és normális állapotot lehet-e élvezni mellette, avagy e tekintetben bizonyos diétát, rendszeres életmódot kell behozni ? Hát a mi az én szerény véleményemet illeti, a természet követelménye és az eddigi tapasztalok után indulva, a szabad szólásra és írásra nézve se mondha tok mást, mint azt, hogy mint mindenben, úgy boszulja’ meg magát a túlzás és mértékletlemég ebben is, és hogy rá fog jönni az emberiség ama tévedésére, mintha a lélek nem kívánná meg a kellő Óvatosságot a társadalom nevelésében épen úgy, mint a hogy a gyermekek nevelésében megkívánja s hogy a fejlődő társadalom előtt minden roszról. kicsapongásokról és őrjöngésekről szabad előadásokat lehessen tartani. Valamint rá fog jönni arra is, hogy az ész és társadalmi, úgy' politikai egészséges felfogások fejlesztése és terjesztése épen oly hivatottságot követel, mint akár a tanári pálya s hogy a hívatlanok működése ezen a téren sem más, mint kuruzsolás. Fel fog állíttatni az irodalmi pályára készülők iskolája, a hol taníttatni fog az irmodor, a lélektan, erkölcsi hatás és minden, a mire egy a társadalom előtt előadásokat tartó egyénnek szüksége van s a mi nélkül a hallgatóságra nézve nem volna egyéb, mint veszedelem. Be fogja látni a társadalom, hogy a hirlapirodal- mi pályához nem kevésbbé kívántatik meg a képesítettség, mint a most létező pályák bármelyikéhez és hogy az oklevél felhatalmazása nélkül itt sem engedhető meg a működés. Fognak alakulni hirlapirodalmi kamrák, melyek saját tagjaik felett fegyelmi bíróságot képeznek és a társadalom elleni szellemi merényleteket, a lélek rontását és elkorcsositását nem fogják megengedni. Erre vagy ehhez hasonló intézkedésnek létesítésére fognak j inni az állam és társadalom, mely a t, hogy szabad sajtónak lenni kell, a mint a Uirlapiroda - lom nagyobb működését megkezdte, ámde a vélemény szabad hibásában gátolva volt — belátta, hogy azonban az a sajtószabadság mily kezekbe legyen letéve, a tapasztalásból nem tudhatta, de most már tudni fogja minél előbb. Azon jelenségek és észleletek, melyek ma és pedig a sajtószabadság következtében világszerte történnek, mielőbb meg fogják adni az impulzust arra nézve, hogy a hatodik nagyhatalom veszedelmes fegyverét hívatlanokra és tudatlanokra bízni épenséggel nem lehet. A közös hadügyminiszter előterjesztései. A magyar delegáezió hadügyi albizottságának hétfőn tartott ülésében, legelőször a közös hadügyminiszter által az utóbbi delegáezió határozataira adott válaszok vétettek tárgyalás alá. Az ücliatius tábornok özvegyének adandó öü.OOO frtnyi adományra vonatkozólag a költségvetés illető tételénél fog határozni. A magyar területen felállítandó katonai akadémiát illetőleg, a miniszter által adott válasznak és a bemutatott költségvetés figyelembe vételével, az albizottság utasította az előadót, hogy magát a hadügyminiszterrel és szakközegeivel érintkezésbe helyezvén, a költségvetést egészítse ki. a, szükséges összegnek a költségbe leendő heékelési módját állapítsa meg és úgy erről, mint az építkezés tartamának é ; ehhez képest a költség kellő felosztásának mikéntje felől jelentést tegyen. A katonai tiszti képzés és nevelés tekintetében a hadügyminiszter által előterjesztett adatokat az albizottság tudomásul vette. Főleg megnyugtató hatást keltett az, hogy a katonai alroáltanodák alsó osztályába való felvételnél a német nyelv nem tudása nem képez akadályt és megelégedéssel vette tudomásul az albizottság azt is, hogy a növendékek 40n;0-a részesíthetik a magyar nyelv oktatásában. Az albizottság azonban ezúttal azon óhajtásoknak adott kifejezést, hogy e könnyítés, a mennyire lehet, a hadaprőd-iskolákba felvétetni óhajtó ifjaknak is adassak meg. Sajnálattal konstatálta az albizottság, hogy az év folytán engedélyezett magyar állami ösztöndíjakból a következő tanévre rendszeresített alapítványi helyekre nemesik hogy kellő számmal nem jelentkeztek a növendékek, sőt az előképzettség hiánya miatt a jelentkezők közül is többeket vissza, kellett utasítani. Az albizottság határozati javaslatán felhiVandának tartja a kö/.ös hadügyminisztert arra, hogy a jelzett irányban a jövő évre is kimerítő és adatokkal világosított előterjesztést nyújtson he. A fizetéses helyek szaporítását a hadügyminiszter a következő tanévre mellőzi azért, mert szerinte a magyar állami alapítványi helyeknek kellett tért nyitnia. Az albizottság ezúttal tudomásul vette a miniszter válaszát, azonban ragaszkodik ahhoz, hogy a miniszter jövőre a fizetéses helyek számát fokozatosan szaporítsa, elvárja, hogy a miniszter jövő évre ez ügyben ismét előterjesztést tegyen. Az elhelyezésre nézve adott válasz tárgyalását az albizottság függőben hagyta addig, inig az erre kiküldött sziikebb albizottság jelentését ez ügyben megfeendi, és illetőleg mig az albizottság a hadsereg körében foganatosítandó újjáalakítás kérdésében határoz. Ezután a közös hadügyminiszter előadta az uj szervezés alapvonalait. A jelen tervezet megfontolás utján állapíttatott meg. Öt terv adatott be, melyek mindegyike igen alapos bírálat tárgyává tétetett és a hadügyminiszter sa к akkor szánta el magát arra, hogy e javaslatot fogadja el, midőn a szakértők kihallgatása nyomán bebizonyult, hogy e rendszernek van legtöbb előnye, hogy azon hátrányok, melyek e rendszerben még feltalálhatok voltak, akkor, midőn beadatott,"* aránylag legköny- nyebbon orvosolhatók. ' J Világosan kiemelte továbbá a hadügyminiszter azt, hogy az általa elfogadott tervezet teljes voltáról sikerült a többi tervezetek előterjesztőit is meggyőzni, hogy azok a meggyőződés első perczétől fogva a legnagyobb készséggel hozzájárultak a létesítés sikeres elő- készítéséhez. Kiemelte továbbá a hadügyminiszter, hogy e szervezés nyomán nem annyira a területi divisiók, mint inkább a területi hadtestek szervezése következtében megvalósítani igyekszik a czélszeriinek elismert területi rendszert oly irányban, hogy mozgósítás esetére a hadtestek mindenikében szükséges összes fegyvernemek és katonai intézetek már a béke idején czélszerüen csoportosíttassanak. hogy e szerint önmagából bizonyítottnak tüntetik lel, hogy mozgósítás esetében a ((‘fii- let i hadtesteknek igy történt szervezése az igényeknek meg fog felelni. Kossuth Lajos levole. Kossuth Lajos a „nemzetközi békebirósági társaság“ titkárához, l’atridge Arthur úrhoz, ki őt a brtísz- szeli béke-kongresszusban való részvételre hivta meg, a következő levelet intézte, melyet az „Egyetértés“ után közlünk : Tinin, Via ili'i Mille, 22. 1332. okt 12. Dear Sir! Igen kellemesen valék meglepetve, midőn öntől levelet kaptam. Úgy hangzott fülembe, mint rég elmúlt idők kedves viszhangja. 11 ivón ragaszkodva elvemhez, hontalan száműzött vagyok még mindig s igen valószínű, hogy itt is fogok meghalni. A számüzöttek nem vernek gyökeret idegen földben ; idegenek közt idegenül élek (vagyis inkább tengődöm) kívül az emberi társadalom mesgyéjén. Ez a remete-szerű elzárkozottság második természetemmé vált és sokkal öregebb vagyok, semhogy a változást ínegkoczkáztathatnám. Ez, úgy hiszem, eléggé fogja igazolni azt, hogy vonakod- m résztveimi gyűlésekben, s általában beleavatkozni a mozgalmas élet zsi- bajába. Alig szükséges biztositanom önt arról, hogy szívből rokonszenvezek ama czéllal, melyre ön és Társasága törckesznek. Mely józan ember is ne rokonszenvezne ezzel ? Látni az államoknak nevezett társadalmi építményeket, hogy mint alakíttatnak át megannyi óriási kaszárnyává; hogy mint csapolják le a nemzetek életkedvét myriadokat számláló hadsereg fentartására — se myriadok ifjúi erejük csirájában vannak, melyeket elvonnak a productiv munkától ; látni, hogy az emberi elme minden szárnyalását mint hajtják az általános nemzetközi mészárlás és pusztítás mesterségének szolgálatába — ez valóban olyan szörnyűséges és elviseliiotlen állapot, hogy ha csak valamely módot nem találnak ki unnak meggátlására, ha a kormányok meg nem állíttatnak hanyatt-homlok rohanásukban alattvalóik türelmének az által való kimerítése felé, hogy életnedvöket a rengeteg fegyverkezések telhetetlen moloehjának táplálására szivattyúzzák ki : teljességgel lehetetlen, hogy a társadalmi szervezet diiledező építménye, sokáig kerülje ki egy (mint yankeek szokták mondani) „mindenható ö-szeiees- cse n és “ katasz tró fiáj á t. Nagyon jól van; de minő gyakorlati orvoslat javasolható? Önök azonban azt mondják: „Faire prévaloir l’arhritrage au lieu de la guerre“. Helyes s valóban nagyon kívánatos. Mais comment faire pour le faire prévaloir? Itta bökkenő. Alig hiszem, hogy akadémiai dis- kussziók megteszik ezt. Több, mint harmin.cz év óta igen sok beszéd folyt e tárgy fölött s a túlságos fegyverkezések átka éjien ez idő alatt sulyosodott oly tetemessé, a minőről azelőtt sohasem álmodtak, és a történelemnek semmiféle hasonló tartalmú más korszaka nem beszél oly sok háború előfordulásáról ; s épen abban a jni- lanatban, midőn Brittannia legjobbjai közül oly sokan egyesültek társasággá, a béke és békebiróság előmozdítása végett: Nagy-Britannia, a hatalmas, haddal rontott Egyptomra, a gyöngére — nem azzal az ürügygyei, hogy Angliának valami megsértett jogát kell helyreállítania, hanem indítva az által, a mit — érdekének tekintett. On nem hámulója annak a háborúnak; a mi engem illet, én nemcsak hámulója nem vagyok, hanem teljesen osztozom ama gentleman nézetében, ki az önök alsóházában „nemzetközi atroczitásnak“ nevezte,azt. S ! ki tette? Az önök királynéja? Szegény lady! О bizonyára nem bűnös abban az atroczitásban. Hanem tette az önök országa Nemzetüknek az akarata volt, hogy , megtörténjék. S nekem nem volt szükségem ez újabb bizonyítékból tanulni meg, hogy ha a királyok nagyra- vágyása a háborúk egyik kulforrása (a mint hogy az) : a nemzetek önzése a másik. Az előbbit meg lehet szüntetni azzal, hogy lom- | tárba dobják azt az avult, rozzant bútort, melynek Király a neve, — de ki változtathatja meg az emberi természetet? Ki béníthatja meg az utilitarianizinus gonosz szellemét? S a mellett ott van a „létért való küz- | delem“ törvénye, — szomorú törvény, de törvény ; s vannak vitális sérelmek — a múltnak végzetes öröksége — melyek elviselhetlenek s alig tehetők jóvá máskép, mint fegyverrel. Önök egyik költője említi „a régi jó szabályt és egyszerű tervet, melyet használjanak azok, a kiké a hatalom s tartsanak meg azok, a kik tehetik.“ Nagyon félek, hogy ez a régi szabály, bármeny- j nyire kárhozutos is, továbbra is tartós átok lesz a sze- ■
