Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-01-26 / 8. szám
8. szám. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Csiki-utcza, Matheovics-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők’ Kiadó hiratal : j3ERNSTEIN J&k RK könyvnyomdája hová a hirdetések es előfizetési pénzek bérmentesen intézendök. д hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. Sepsi-Szengyörgy, 1882. Csütörtök, január 26. XII. folyvam. Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászat! lap. к rr№n$msziy Megjelenik ezen lap hetenként kétszer csütörtökön és vasárnap ELŐFIZETÉST FELTÉTEL Helyben házhoz'- ordva vagy vidékre posián küldve Egész évre . , 6 frt — kr Fél évre ... 3 fzt — kr. Negyedévre . . i írt 50 Yr, Hirdetmónyo к dija 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 ki. Nyilttér sora 1$ kr. Előfizetési felhívás „N E m"e R E“ tizenkettedik évfolyamának első negyedére. Előfizetési feltételek : Egész évre..........................6 frt — kr H áromnegyed évre . , . 4 frt 50 kr. Fél évre................................3 frt — kr. Negyed évre......................I frt 50 kr. E gy hóra................................— frt 50 kr. Külföldre egész évre . . . 8 frt — kr. Előfizetőinket szívesen kérjük előfizetésüket megnjitani, valamint az előfizetési pénz beküldését illető intézkedéseiket idejekorán megtenni, bogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, miután fölösleges példányokat nem nyomattathatiuik. Az előfizetés legczélszertibben postautalvány mellett eszközölhető. Az előfizetési pénzek a „Nemere“ kiadó-hivatalának Berniéin Márk könyvnyomdájába Sepsi-Szentgyörgyre küldendők. А „ШЛЕПЕ1 kiadó hivatala. A képviselőhasból. Sepsi-Szoutgyörgy, 1882. jan. 24. Nem pártállásunk diktálja toliunk a!áa szabadelvű párt diadala felett való örömünk kifejezését; a képviselőház általános véleményét konstatáljuk, midőn Jókai és Tisza Kálmán beszédeit, melyeket a képviselőház oly roppant lelkesedéssel fogadott, nemcsak a párt fényes győ zeime gyanánt tüntetjük fel, hanem egyszersmind a magyar nemzet józan gondolkozásának kifolyásaként valóságos magyar politikának vallunk. Jókai beszédét olvasóink alább egész terjedelmében veszik. Oly beszéd az, melynek minden szava tanulságot tesz arról, hogy a magyar nemzetnek egyik legelőkelőbb kitűnősége nemcsak szigorú Ítéletet tud tartani a helyzet felett, hanem itélelében akkora előrelátást és oly benső mélységű szeretetet párosít hazánk érdekei iránt a poli tikai szájhős hazafiak ellenében, a minőre a mostani ellenzék soha sem lesz képes. Jókai beszédét a képviselőház nagy figyelemmel hallgatta végig s levonta belőle minden ellenzéki árnyalat azt a következtetést, hogy a hazaszeretetnek másforma cri- teriumai is vannak, mint a minőkkel Apponyi, Szilágyi Dezső és Eötvös Károly a magukét támogatják. Tisza Kálmán beszéde a legfényesebb parlamenti beszéd volt, melyet államférfi ellenfelei le- snjtására és eredményekben gazdag, de oly sokat gáncsolt munkásságának védelmére mondott. A miniszterelnök rögtönzött, mert a pillanat heve vitte oly nyilatkozatokra, melyeket különben nem mondott volna el. De épen ez a körülmény némitotta el ellenfeleit úgy annyira, hogy még a napi sajtó túlzó része is kénytelen volt a legőszintébb elismeréssel fogadni azt a beszédet, mely az ellenzé két és annak minden álláspontját fundarneutaliter tönkre tette. "Valóban ily esetnél kell sajnálniuk, hogy a vidéki nyomdaviszonyok sajnos miseriái folytán meg kell fosztanunk olvasóinkat azon élvezettől, hogy a parlamenti győzelem eme legfényesebb eseményét, Tisza Kálmán beszédét, a maga sziliében bemutathassuk. Hanem a történelem fel fogja jegyezni ezt., bizonyságául az időknek, melyek legerősebb ellenargumentumai a kapkodó vagy rombolni szerető hazafiságnak. «Sokai Mór beszéde. (Elmondotta a képviselőház január 21-iki ülésében.) T. házi (Halljuk! Halljuk!) A folyton megújuló deficzites háztartás valójában nem vigasztaló jelenség. Annak megfoghatóvá és elfogadhatóvá tétele nehéz feladat, megtámadása igen háládatos munka. Én részemről meggyőzödésemetkövetve, a há- ládatlanabb munkára vállalkozom. Kiismerem a mellett teljes fidutiával, hogy azon képviselő urak, a kik az ellenzék részéről ezen deficites állapotot szigorú bírálat alá vonták, csak hazafiui és képviselői kötelességüket teljesítették. En sürü aggodalmaikra csak azon indorsatával felelhetek, a mit egykor a királyi tábla mondott a csizmadia alispánnak ítéletére, hogy: excepta voce „ebadta“ ratificatur. (Elénk hosszas derültség). Az aggodal mák valóban jogosultak. Hanem a deficites hely zetnek, mind az eredetére, mind az orvoslása módjaira nézve nézeteim merőben eltérnek az ellenzék tisztelt szónokainak nézete.tői. Somssich Pál t. képviselő ársam és barátom ezt a hiányos állapotot annak tulajdonítja, hogy nagy nálunk a nagyhatalmi állás után való vágyakozás, s az a nézete, hogy ha nagyhatalmi aspirálóinkról lemondunk, akkor államháztartásunk rendbe jöhet. Uraim, nincs itt senkinek semmiféle nagyhatalmi állás után vágya, akarunk igenis egy élet képes, védképes országot fentartani. (Egy hang a szélsőbalról: Boszniával?) Nincs itt nagy hatalmi aspiratio, hanem van életföntartási ösztön, és hogy a kettő közt mi a különbség, azt nálamnál avatottabb, hivatottabb szónokok, a többek közt különösen a t. előadó ur számszerinti adatokkal fogják majd illustrálni. Hogy ezen állam megtartásának egyik eszköze a hadügy, azt is elismerem: hiszen már Crom- wel megmondotta, hogy „legyünk nyugodt lelki ismerettel, de azért tartsuk szárazon a puskaporunkat“. Mintegy 104 miliióra megy a hadügyi költségvetés. (Mozgás a szélsőbalon). Horrendus szám, elismerem és higyjék meg a t. képviselő urak oda át, hogy mi, a kiket az országgyűlés a delegatióra felküldött, mindnyájan épen úgy szeretjük a hazát és épen úgy szivünkön hordjuk a nép sorsát, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Látjuk!) mint önök és épen úgy sajnáljuk a saját magunk vagvonát, a meiyet a közterhek más polgárokéval egyenlően sújtanak, mint akárki a képvi selőházban. Tessék elhinni, hogy azzal az erős szándékkal keltünk mindnyájan útra, hogy azon nagyszámú összegből, nem azt a mit levontunk, de tetemes összegeket fogunk leszállítani. Es miért nem tehettük? Mírt ugyebár ott volt Guizot, mondanák önök, és engedte az országnak szerteszét heverő kincseiben szabadon kotorázni a delegátusoknak? még pedig most már nemcsak a magyaroknak, hanem az osztrákoknak is? Nem volt biz ott semmiféle Guizot és nem terhelte meg gyomrunkat senki semmiféle fényes tár- czákkal, hanem megterhelte lelkünket nehéz ada tokkal. Hiszen ott volt az ellenzék több küldötte, a kik nemcsak erős szándékkal bírtak a hadügyi kiadások leszállítására, de a kik keresztül-kasul ismerték az egész hadügyi ressortot, és mennyire ment azon megtakarítási propisitió, mit ők fel tudnak mutatni. Körüibelől egy millió forintra. Ennek az egy millió frt áru nagyhatalmi lemondásnak miránk eső része háromszázezer forint. — Hogy ezzel az összeggel a magyarországi deficzi- tet kipótolni, törleszteni nem lehet, — ezt az én igen t. barátom Somssich Pál meg fogja nekem engedni. Utoljára nem maradt más, mint a pólai forgótorony. (Halljuk) Ha az ember halija ezt az odadobott szót: pólai forgótorony, minden ma gyár azt fogja mondani: mi Közöm nekem a pólai forgótoronyhoz, mikor nekem otthon az adómat exequálják. (Ug}- is van! a szélső baloldalon.) — Megvallom, én is azon nézetben voltam, hogy ha én eddig elvoltam a nélkül a pólai forgótorony nélkül, el leszek én nélküle ezután is. (Elénk he lyeslé.s) Hanem mikor elém tették az ad amussim kiszámított hadmérnöki plánumokat, át kellett lát nom, hogy a pólai kikötő, mely egyedüli védelme Dalmácziának és összes hajóhadunknak, a hol ar- senálunk, magazinumuink vannak, s mely eddig védve volt hatalmasan kinyúló sziklanyelvek, félszigetek által, az már olyan, hogy a tengerről keresztül a sziklán felül össze lehet lövöldözni az összes hajóhadunkat, s ennek védelmére semmit egyebet, semmit kevesebbet nem lehet tenni, mint elfogadni a várvédelem azon szörnyetegeit, miket legújabban feltaláltak, mik alkalmazva vannak az Elba torkolatánál, miket alkalmaz Anglia a m iga tengeri kikötő partjainak védelmére s hogy e nélkül el van veszve Póla, Póla nélkül el van veszve Dalmáczia, minekünk azonban a dalmát tengerpartra oly szükségünk van, mint a falat kenyérre, mert e nélkül nincs Emmánk, ha pedig Fiume és Trieszt elveszett, akkor az egész monarchia és Ma gyarország is be van falazva, és ki van zárva a világból. (Tetszés jobb felől.) Tehát nem nagyhatalmi aspiratio, nem hadi Chauvinismus parancsolta, hanem igenis a megélhetés ösztöne parancsolja fegyverkezéseink folytatását. Most még egy más dolgot keli a t. háznak említenem, minek elmondására csak nagy aggodalom után szántam el magamat (Haljuk!) Ha nálamnál nevezetesebb ember és ennél a sándor- utczai kunyhónál nagyobb házban mondaná el, nagy baj is lehetne belőle, de az én szavamat in nen nem messze hordja el a szél. A hiteles adatokból meg kellett arról győződnünk, hogy egész Európának minden hatalmassága oly óriás mérvű fegyverkezést folytat, támadó és védelmező háborúra, mely az egész hadviselésnek eddigi formáját tökéletesen átalakítja. Ezek az előkészületek fel vannak osztva minden országnál több évi turnusra. A mi turnusunk a leghosszabb. Es legolcsóbb. Mikor a mi hadügyminiszterünk valamely hadászati specialitásra kér egy milliót, az olasz hadügyminiszter kér kettőt s az olasz kamara megszávaz neki hármat. Két, legfeljebb három év múlva a külhatalmak turnusai be lesznek fejezve és minden fegyverkezés tökéletesen bevégezve. Akkor aztán kezdődhetik, a mi akar. A mely állam akkor készületlen állapotban találtatik, — az compensationalis objectumul fog szolgálni a többieknek. H )gy ez az állam nem mi akarunk lenni, az nem nagyhatalmi törekvés, az életfentartási ösztön. (ETgy van! jobbfelől). Azt fogják nekem, t. képviselő társaim erre mondani, hogy minek ijesztgetsz bennünket ilyen jövővel? Hiszen a fejedelmek közt a legnagyobb egyetértés van, egymást látogitják, az entente cordiale tökéletes. A kormányok is csupa békés szándékkal vannak tele. I^az, az uralkodók nem akarják a háborút, nem akarják a j Men kormányok sem (Felkiáltások a szélsőbalról: hát ki akarja? Talán a nép?) De akarják maguk a népek igenis. Az olasz irredentisták, a franczia chauvinisták, az orosz és nem orosz pans.zlávok, a dákórománok, nem a jelen kormányok közegei, de a hátuk mögött állanak, tolják őket előre, és ha nem akarnak előre menni, megbuktatják őket és helyükbe állítják a maguk embereit, a kik őket vezetni fogják. Egész Európában mindenütt van, az egyik államban is, meg a másikban is egv-egy kis csoport rokon faj, a melyiket a másik az idegen szörnyű zsarnokság alul ki akar szabadítani, természetesen azzal a földdel együtt, a melyen az lakik. (Elénk tetszés jobb felől). Ez a nisus az, a mely egymás ellen fegyverkezteti a nemzeteket és népeket épen úgy, mint a hogy fegyverkeztek egy időben a vallásháborúk alatt a mennyei hazájuk miatt. A népek nem veszik észre, hogy saját maguk állítják fel a rettenetes bálványt, a nemzeti* ségi gyűlöletet, a melynek oltárán égetik azt a sikertelen áldozatot, minek a neve hadügyi költség. Az egyik nemzet a másikat kényszerűi rá, hogy fegyverkezzék, hogy hadügyi költségeit szaporítsa és éppen akkor, midőn saját uemzetét dicsőíteni véli, ugyancsak megcsavarja az adósrófot saját magán szorosabbra. Azt mondják, a lefegyverzést egyszer mégis csak meg kell kezdeni, s mert ez in infinitum nem tarthat, hát kezdjük meg mi. Lehet, hogy egyszer valamikor oly páriám íntje lesz Magyarországnak, a mely ezt decretálja. De hit én azt kérem, hogy kezdjük ezt talán az elején, mert a lefegyverke zésnek nem az a kezdete, hogy lerakjuk a puskát míg a kardot, hanem, ho^y letegyük azokat az indulatokat, a mik a puskát meg a kardot mozgásba hozzák; szüntessük meg a nem egymás nyelvén beszélő polgároknak egy.násközti küzdelmét, egymás ellen való gyűlöletét. Ez történt-e ma ? Nem beszélek azokról t. ház, a mik az utciákon történnek, nem arról, a mi a hírlapokban író lile: én csak arról szólok, a mi a parlamentben történik, (Halljuk! Halljuk!) Ugyanazokért az intézkedéseiért a kormánynak, a miket majd a szerb ajkú képviselők, majd a szászföldről való képviselők megtámadnak, mint rettenetes zsarnoki eljárást, a mitől visszhangzik egész Németország : ugyanazokért S cliács kép viselője megtámidja a magyar kormányt, hogy igen lágyan, igen lanyhán bánik a nemzetiségekkel, könnyen veszi a magyar állam eszméjét, a ma gyár állam fentartását, a magyar nemzetiség terje - dósét. Az egyik helyen izgatják a horvátokat, a másik helyen a románokat, a harmadikon a szlá- vokat, a negyediken a szászokat, az ötödiken pe- d g a szerbeket a magyar nemzet ellen és ugyanekkor a magyar nemzet prófétái fűtik a katlant
