Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-01-26 / 8. szám

— 30

a magyar nemzet szivében ugyanazon nemzetiségek ellen és kölcsönösen innen is túl is mind rátámadnak a köztük álló magyar kormányra, a mely nem engedi meg, hogy egymásra rohanjanak és egymás beleibe belemarkoljanak. (Elénk tetszés a jobb oldalon.)

Uraim ! Magyarországon rá nem térnek azon magasztos gondolatra, hogy az embernek az emberrel jó együttélésben és honfiúi barátságban kell lennie, akármily nyelven beszél is az, hogy a magáét culiválni, másét pedig nem gyűlölni ez a hazafias kötelesség; mig rá nem térünk, hogy mi, kiket törvény kötelez rá, hogy békét tartsunk a nemzetiségek közt'és’egymás'közt, adjunk példát a magunk érdekében az egyetértés helyre állítására: addig minekünk nagyon nehéz tanácsokat ősz togatni Európának, hogy szüntesse meg a nemzetiségi gyűlöletet oly népek között, melyek nincsenek egymás iránt kötelezve semmiféle barátságra. (Elénk helyeslé*.)

Azonban, t. ház, nem csupán a fegyverkezés, nem csupán a hadi készülődés az, a mely egy országot életképessé, egy államot erős állammá alakit, hanem a belső intézményekre forditott kiadások is. Magyarországon, bármennyire vádolják is az ellenkezővel a kormányt, ezért a feladatért nagyon sok történhetik és ez természetesen terheli budgetünket. Hogy mikép lehet kitalálni azt, hogy mi történik a magyar államiság megerősítésére — igen kérem t. képviselőtársaimat, méltóztassék elővenni a magyar budgetet és azzal a föltevéssel nézni rajta végig, hogy ugyan mi történik akkor, hogyha egyszer Magyarország elmulasztaná azt a védelmet, melylyel tartozik magának és engedné, hogy idegen állam alakítson itt kormányt, hogy miféle tételek maradnának ki akkor a magyar bud- getből ! (Fölkiáltások a szélsőbalon: Fiát most nem? Halljuk !)

Vájjon ha Ignatieff urra volna rábizva, hogy Magyarország számára budgetet készítsen, nem tudna-e mindjárt 40 — 42 milliót egy veres plajbász húzásával kivonni az állam költségvetéséből? Vájjon fogna-e az adni 3 milliót Horvátországnak a mi magas bevételeinkből azért, hogy a szt. István koronájához tartozzék? (Egy hang a jobboldalon : De többet adunk !) Tehát még többet! Fogna e 7 milliót adni a honvédség fentartására ? Fogna e 14 milliót adni a pest-zimonyi vasútra, 1.800,000 frtot a rákos-ujszászi vonalra? Fogna-e az egy milliót adni a központi vaspálya-udvarra, fogna e kiadni 4 milliót a magyar kultusra, magyar színházakra, akadémiára, egyetemekre, képzőművészetre, * magyar népnevelésre és fogna e költeni különösen a magyar parlamentre és külön magyar minisztériumra?

De hát ne hijjuk segítségünkre a phantáziát, hanem vegyük elő csak emlékezetünket. Hát nem voltak-e idők, midőn mindezen tételek hiányoztak a magyar budgetből ; nem volt-e már itt oly kormány, mely ezen kiadásokat meg tudta takarítani? Ha Magyarország eljátszta azt a kedvező helyzetet, a melyet a sors másodszor adott kezébe és még egyszer engedi, hogy más rendelkezzék a vagyonával, igen könnyen meg fog szabadulni a deficzittől. Nem lesz deficzit, de nem lesz Magyar- ország. (Elénk helyeslés jobbfelöl. Hosszas nyugtalanság a szélső baloldalon.) — Egy kormánynak, melynek nem feladata 1 Magyarország államisága s a nemzet emelése, ki lehet törölni az összes culturális, államalkotási kiadásainkat a budgetből és aránylag megkönnyíteni terheinket; akkor azután nem leszünk koldusok az országban, de nem is leszünk urak az országban, (Úgy van! jobbfe- löl. Fölkiáltások a szélsőbalon : Ma sem vagyunk!)

Igen t. képviselőtársam Somssich Pál ezekre az időkre, melyekre felhívtam az emlékezetet, ke gyes volt visszautalni, még pedig egyenesen engem apostrofálva, gondoljam csak, hogy Magyar- ország 30 évvel ezelőtt mennyivel előnyösebb helyzetben volt — innen Pestről végig nézve a vidéken — mint most. Hát én azt a fátyolt, melyet a nemzet nagylelkű bölcsessége azokra az időkre vetett, szellőztetni nem akarom. De igen kérem t. képviselő társamat és barátomat, hogy emlékezzék vissza arra az emlékiratra, melyet abban az időben számos magyar előkelő nagy hazafi irt alá, többek közt ő maga is; többen azok közül még most is élnek, és ha meg fogja tőlük kérdezni, el lógják neki mondani, hogy mi volt 1852-ben azon a helyen, a hol most Magyarország van? (Elénk helyeslés a jobboldalon.)

T. képviselőtársam Grünwald Béla még közelebb jött ; ő már a 20 év előtti állapotokat hasonlította össsze a mostaniakkal és azt mondotta, hogy a társadalom meglazult, 20 évvel ezelőtt más idők voltak, akkor a gentry még virágzott. Igen, húsz évvel ezelőtt 1862-ben akkor volt a magyar gentrynak az. a gyönyörű aranykora, midőn ott ült a felesége kanapéján a végrehajtó katona ti- zenketted magával és addig pipázott ott, mig két esztendei adóját, beleszámítva az exekutionalis költségeket is, az utolsó fillérig le nem fizette. (Igaz ! Úgy van ! a jobboldalon.) Akkor a magyar gentrynek csak rostaalja viselhetett hivatalt, mert a hivatal viselés a közönség lenézésével járt (Igaz! Úgy van! jobb feiöl) s a ki hivatalt vállalt, arra azt mondották, hogy meghalt. (Igaz ! Úgy van ! a jobboldalon.) Mo3t a magyar gentry visel csaknem valamennyi hivatalt az országban, azóta is az a

számos életpálya, mely megnyílt előtte, mind az ő fiaival van betöltve ; a magyar gentrynek azóta van módja magát kenyértermő hivatásokra mivel- ni, magát a röghöz kötött állapotból kiemelni; a ki nem teszi, azon bizony sem kormány, sem semmiféle törvényhozási intézkedés nem segit. b(Igaz! Úgy van ! jobb felől.)

A magyarországi gentry egyidőben megkap ta az úrbéri kárpótlást, a mely nem arra volt szánva, hogy azt elparádézza, elköltse, — hanem hogy gazdasági állapotait javítsa vele. A ki ezt megtartotta, az most is jó módban van. Megkapta másodszor a magyarországi gentry a szölödézsma- váltságot és még egyet fog kapni : a regale vált- ságot, de ha azt sem fogja hasznára fordítani, bizonyára azokat, a kik pusztulásnak és elsülyedés nek indulnak, senki a világon és semmiféle isteni és emberi hatalom fönn nem tartja. (Igen ! Úgy van ! a jobboldalon.)

Egyébiránt azon adatokból, miket t. képviselőtársaim a hivatalos lapból merítenek, hogy mennyi a csőd, mennyi a birói végrehajtás, azokból az tűnik ki, hogy vannak, a kik roszul gazdálkodnak, mert hiszen csak azok neveit, a kiket exequálnak, közli a hivatalos lap, azokéit, a kik megvették az elárverezett birtokot, nem közli a közlöny. A kit szerencsétlenség ért, kimegy az ut- czára panaszkodni, de a kinek jó dolga van, otthon marad és hallgat. (Igaz! Úgy van! jobbfelöl.)

Takarékpénztáraink betétei, az investitiók, miket mindenféle gazda a paraszttól kezdve a földesúriig 30 év óta birtokába fektet, a gazdasági gépek nagy száma, mindaz bizonyítja, hogy Magyarország nem pusztul, hanem gyarapodik. (Igaz ! Úgy van! a jobb oldalon. Zajos ellenmondások a szélső baloldalon.)

T. képv -társam Grünwald Béla, a midőn a magyar gentry fölött szomorkodott, melynek sorsát, megvallom, én is javítani óhajtanám, egyúttal azt is mondotta, hogy harmadik osztályunk pedig nincs. Méltóztassának sorba járna azokat a nagy magyar mezővárokat, a melyeknek lakosságát, az egykori földmivesszerü gazdák, kik százezer, kétszázezer, háromszázezer forint értékű vágyónál bírnak, de a kik azért nem játszanak grófot, nem neveltetik fiaikat urnák hanem okos, hozzáértő föld- mivesexnek. Itt van az a harmadik osztály, mely a nemzetnek zömét, derekát fogja képezni. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha t. képviselőtársam egy magyar polgári osztály létezését tagadja, ezzel egyenesen homlokon üti mindazokat, a kik magyar kereskedelemről és magyar iparról beszélnek, szemet huny az iparkiállitások előtt, mert hiszen azokat más, mint a magyar polgári osztály nem teremtette meg. Én tehát Magyarország sorsát oly sötétnek, mint azt az ellenzék rajzolja, szürkéből szürkébe festve nem látom. Hogy deficitünket ele- nyésztetni kell, azt igenis én is óhajtom ; megkülönböztetést teszek azonban a között, a mit régibb adósságok törlesztésére fordítunk, mert ezek az utókornak fognak javára válni, tehát a terhet is viselje azon utókor. K mondani kívánó n pedig azt, hogy államháztartásunk rendbehczására nehezebb terheket rakni arra az osztályra, a mely eddig is leginkább viselte a terheket, a mely leginkább megkapható volt az adókivetők által — arra több terhet rakni nem akarok. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) hanem igenis kötelesége a kormánynak széjjel nézni, hogy minő kiforrásokból merítik a roppant hadikészületekre szüksé ges költségeket a külföldi államok, és azon intézkedéseket, melyek ott gyümülcsö őuek bizonyul tak, minden tétova nélkül hozza be apródonkéntt de egyszerre keresztülható módon Magyarországba a mi oly nagy jövedelmet hoz Franczia- és Orosz országban, az italadót, akkor azután mondhatjuk* hogy iszunk a hazáért. (Elénk derültség jobbfelől.

T. ház ! Szándékom volt, a menyire gyönge tehetségemtől telik, arra az állításra felelni, ille töleg azon állítás ellenkezőjét bebizonyítani, hogy a nagyhatalmi törekvések és aspirátiók okozzák Magyarországon a deficitet, és hogy azoknak abban hagyásával Magyarország deficitje is megszűnik.

En beszédemben, melyet az igen t. mérsékelt b iloldali képviselőtársaim felé fordulva elmondtam, hiszen megfeleltem, mert én a két álláspont között, mit jelenleg elfoglalnak, igen sajnálom, de- alig találok valami különbséget, ugyanazon eszközök nem vezethetnek másra, mint ugyanarra a czél- ra. (Helyeslés a jobboldalon. Nyugtalanság a bal oldalon) Azt is el kell ismerni, hogy a t. függetlenségi párt is közeledett igen sokat a mérsékelt párthoz: ők tettek egy lépést a mérsékelt ellenzék felé, a mérsékelt tett kettőt és most nagyon közel schlissolnak egymáshoz. (Derültség jobbfelöl.) Mégcsak t. képviselőtársam és barátomnak Eötvös Károlynak ama szeretetre méltó nyilatko/atára, a melylyel beszédjét bezárta, kell nehány viszon- complimentet mondanom (Halljuk ! Halljuk) ; a midőn t. i. azt mondta, hogy nagy káröröme volna benne, ha egyszer a romok, — nem ezt a házat értem, habár ez is fenyeget — (Derültség) hanem az ország romjai mindnyájunkat eltemetnének, akkor legalább az a minisztérium is el lenne temetve. Hozzá tette azt a czigány praepositiot : „ha a hazámat jobban nem szeretném.“ (Derültség). No hát én is visszaadom ezt a szeretetreméltóságot és azt mondom : „igenis, én is olyan nagyon kivánnám önöknek, a kik úgy szeretik visszaemlegetni azokat a régi időket cserébe a mostaniakért, hogy a mindenható hozná vissza legalább még egyszer, hogy a szájukig erne, az az idő — ha a hazámat én is jobban nem szeretném. (Elénk tetszés a jobb oldalon ) Miután tehát abban tökéletesen megegyezünk, hogy mindketten sokkal jobban szeretjük, mint a hogy gyűlöljük az ellenpártot : ime itt van az előttünk fekvő budget javaslat, hogy mind a két indulatunknak eleget tehessünk, fogadjuk el azt a részletes ‘tárgyalás alapjául. (Hosszan tartó élénk helyeslés, tetszés, derültség és taps a jobb oldalon.)

A dalmácziai mozgalom.

Bécs, jan. 23. Azon hir, mintha Nikita Montenegróból távozni akarna, teljesen alaptalan. Nikita tegnapelőtt a dinilogradi táborból visszatért Csettinyébe, honnan rövid látogatásra megy Anti- variba családjához. Együttes hadműveletről vagy csapatátvonulásról szóló minden hírre pedig ismételten és nyomatékosan csak az a válasz, hogy Montenegrótól semlegességnél egyebet nem kívánnak, a mit meg is tog tartani.

Bécs, jan. 22. A „Presse“ jelenti: A dalmá cziai mozgalom folytán szükségessé vált kerek 8 milliót nem fogják járadékmüvelet utján fedezni. A közös activák elzálogosítását sem tartják czél szerűnek, a mire különben szükség sem lesz. A közös activák közös kamatjövedelmeiből a közös pénzügyminisztérium pénztáraiba folyt összeg teljesen fedezi a közös szükségletet, és indítványozni is fogják, hogy ez az összeg a jelzett czélra for- dittassék Ausztria részéről történendő közigazgaz- gatási rendszabályok költségeinek fedezése, me lyek alig fognak két millió forintra rúgni, sem hitelműveleteket igényelni.

Bécs, jan. 32. A „Polit. Corr.“ hiteles értesülések nyomán constatálja, hogy a csapatok átvonulása végett Montenegróval nem kötött a kormány szerződést, sőt nem is szándékozik kötni. Tekintettel a földrajzi helyzetre, ok sincs ily egyezség kötésére. Montenegrótól azt követeli a kormány, hogy a semleges félnek a határon átkelők lefegyverzésére és bclebbezésére vonatkozó kötelességeit teljesítse. E kötelezettségnek máig Montenegró megfelelt.

Vasmegye és Háromszékmegye.

líézdi-szék, 1882. január 18.

Azon mozgalom, mely Vasmegyében nemcsak megindult, de a melynek már kezdete is meglepő eredményt mutat fel, megérdemli, hogy azt mi is elmélkedésünk tárgyává tegyük.

Nem politikai (ámbár ez is nagy súlyú), hanem anuál még sokkal fontosabb társadalmi indokok azok, a melyek a józan, higgadt elemek egyesülését, erélyes akczióját nálunk is épen úgy, mint Vasmegyében kívánatossá, szükségessé teszik.

Annak okai, hogy Háromszéken is a szélső ellenzék tért nyert, ugyanazok, mint Vasmegyében : egyfelől a mérsékelt szabadelvű elemeknek személyes indokokbóli nemcsak visszavonulása, de részben épen a szélsőkhöz! nyílt vagy titkos átpárto- iása; másfelől a szélsők matadorainak a társadalmi rendet megtámadó lelkiismeretlen izgatásai.

Amint ne ;üuk volt egy Ugrón Gáborunk, 0 - bán Balázsunk : úgy Vasmegyének D akadt egy Pázmándyja, egy Diskayja. Csakhogy a mig mi a leglelkiismeretlenebb izgatásokat, becsületsértéseket szépen elhallgatjuk, addig ezek Vasmegyét felverték letargiájából s Pázmándy képviselő ur ellen a „komisz“ s „kiseprés“ féle kifejezésekért megindították a bűnvádi eljárást s az ügyészség figyelmét felhívták a Diskay által „háborút a palotának “-féle tanok hirdetése miatt.

Mi Ugrón Gábor úrtól még erősebb kfejezé- seket is hallottunk s letargiánkból még sem ocsúd - tuuk fel ; pedig hát Ugrón ur a tudományt, tehetséget és képzettséget illetőleg legalább is 25 fokkal hátrább áll, mint Pázmándy ur. Na de rémé lem, jövendőre nekünk is Útmutatóul fog Vasmegye szolgálni.

De Vasmegyében is nem az a fő fontosság 1, hogy Pázmándy ur ellen a bűnvádi eljárást megindították, hanem hogy a szabadelvüpárt megalakult, szervezkedett, — még pedig a végbement módon

Szeretném, ha Háromszékmegye minden választója elolvasná — kellő figyelemmel, higgadtan _ azon beszédet, a melyet a vasmegyei ujonau megalakult szabadelvű párt elnöke, Ambrózy Lajos báró elmondott., a ki hangsúlyozza, hogy ő maga eddig nem tartozott a szabadelvű párthoz, haneid