Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-07-02 / 53. szám
53. szám. Sepsi-Szentgyörgy, 1882. Vasárnap, Julius 2. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Csiki-utcza, Matlieovics-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: сБегп;>lei1j ÖICcí'tÉ KÖN Y VNYuMDÁJA hová a hirdedések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. A hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő.---------—.......................& P olitikai, társadalmi, ismeretterjesztő, szépirodalmi és közgazdászati lap. ft ítHáromszéki himipar-egyesüiet13 hivatalos ктШщ®. XII. évfolyam. • ■— - ...........................» M egjeleuik ezen lap heten- kiut kétszer: csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve : Egész évre 6 írt — kr. Fél évre 3 Irt — kr. Negyedévre 1 írt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyéért 6 kr. Bélyeg-dijért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. Előfizetési felhívás a „N E M E R E“ tizenkettedik évfolyamának harmadik negyedére. lllőíizeté.si feltételek : Egész évre......................................® J jjr' H áromnegyed évre . , • 4 irt oU КГ. Fél évre . . '.....................3 írt — kr. N egytnl évre .................................................I Hl ^8 K* ■ E gy hóra..............................................- írt 50 kr. Küllőidre egész évre . . . 8 irt — kr. Előfizetőinket szívesen kérjük előfizetésüket megújítani, valamint az előfizetési pénz beküldését illető intézkedéseiket idejekorán megtenni, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, miután fölösleges példányokat nem nyomattathatunk. Az előfizetés legczélszerübben postautalvány mellett eszközölhető. Az előfizetési pénzek a „Nemere“ kiadó-hivatalának Bernstein Márk kény »’nyomdájába Sepsi-Szeutgyörgyre küldendők. A „NEMERE“ kiadó-hivatala. Közvizsgálatok után. Sepsi-Szontgyörgy, 1882. julius 1. (?) A különféle tanintézetek befejezték évi munkásságukat. Egy hosszú szünidő nyugalmában üdül a tanár, tanító és tanítvány: erőt gyűjt, a szellem erejét jövőre. Ha egy futó pillantást vetünk a Háromszék- megyei nevelés és oktatás közelebb lefolyt esztendejére, bizonyos megnyugvással, a fejlődés fokozatos haladása feletti örömmel konstatáljuk, hogy különféle tanintézeteink szétágazó irányvonalai mindinkább közelednek egymáshoz ; az ujabb oktatási rendszer czéljának megfelelő harmonikus kapcsolat hova tovább érezhetővé lesz. Es ha elgondoljuk, hogy mennyi ellentétes érdekei vannak a társadalomnak, hogy a törvényhozásnak az egyesek által elérni óhajtott czélokra alkalmat kell nyújtania a tanintézetek által : bizony legkevésbé csodálkozhatnánk, ha most az átmenet korszakában e sokféle tanintézet ellentétes irányai beleütköznének egymásba s ha még most, a kezdet kezdetén összeomolna a szépen tervezett épület a sokféle ráhatások súlya alatt. Mert tagadhatatlan, hogy a mennyi érdekei vannak a társadalomnak s a minő sokféle czéljai vannak az államnak a társadalommal, annyiféle irányt képviselnek ma tanintézeteink. És kell ahhoz bizonyos foka az érettségnek, bizonyos józansága az Ítéletnek, hogy népünk megtalálja az utat, mely sokfelé ágazásában egyedül lehet egyik vagy másik számára üdvös, egyedül lehet az állam számára gyümölcsöző. Szerencsére a székely nép azon fokán áll az értelmiségnek, a honnan a különféle tanintézeteket saját érdekeinek megfelelő Ítélettel tekintheti át s épen ezért korántsem kell kétségbeesnünk, ha — a mint egyik ellenzéki laptársunk magát kifejezni szereti — „nőnek az iskolák, mint a gombák“. Eme gombamódra szaporodás nem czél nélkül történik s hogy mindenik megkapja a maga közönségét, íz nem bizonyít egyebet, mint azt, hogy szüksége van rájuk a társadalomnak. A hol pedig az iskoláztatás szükségérzete a nép szellemében gyökerezik, ott nem kell féltenünk a nemzetet, Hogy csupán megyénkre szorítkozzunk, nálunk úgy a fiuk, mint a leányok nevelésénél és oktatásánál meglehetős haladást észlelhetünk és e haladásnak egyik főoka mindenesetre azon körülményben keresendő, hogy mindkét nembeli gyermekek és ifjak nevelésénél bizonyos irányzatok alakultak, a melyek a társadalom különböző osztályainak czéljaihoz, érdekeihez képest legalkalma- gabbakiiak bizonyultak be. Azt hisszük, itt még nem fog megállapodni az oktatásügy, hanem a mennjije fokozódnak a társadalom igényei például a gimnáziumi készültség iránt s minél magasabb kívánalmakkal lép fel a gymnasium a tanulókkal szemben, annál inkább megerősödik egy másik ága a közoktatásnak : a polgári osztály képzése. És e ponton elválnak a tanintézetek egymástól, de csak azért, hogy ama legnagyobb iskolában, az életben ismét találkát adhassanak egymásnak. A tini a reális, praktikus irány segítségére jön a valódi tudománynak s a hol a tudomány ujabb vívmányai és alkalmazott elméletei megkönnyítik az iparos munkáját, hozzájárulnak a feldolgozandó anyag czélszerüsitéséhez s előkészítik az útját az ipar utján leendő közvagyonosodásnak : ott van a találkozó pontjuk a szétvált irányoknak s ott fognak ismét barátságosan kezet egymással azok a különféle tanintézetek, a melyek ma „nőnek, mint mint a gombák.“ Hasonló irányok fejlődnek a leánynevelés és oktatás terén is; egyre érezhetőbb a szükség a társadalom különböző osztályai érdekeinek szemmel tartása szempontjából oly intézetek felállítására, a melyek a praktikus élet számára gyümölcsöző tőkével lássák el népünkét. És ezért kell e helyen is elismeréssel megemlékeznünk megyénk főispánja fáradhatatlan buzgóságáról, ki ezt az irányt, a mely eddig nálunk képviselve nem volt, a szó te1- jes értelmében megteremtette. Hogy aztán a tu- lajdönképeni magasabb nőnevelés fokozatosan fejlődő igényei szintén megtalálják a maguk tanintézetét, erről jövőre még czélszerübb és alkalmasabb módozatok gondoskodnak, a melyekről annak idejében részletesebben is meg fogunk emlékezni. Az elemi oktatás szintén halad a maga természetes utján ; a képesített tanítók száma évről- évre nő; községi és a hol szükséges, állami iskolák fölállítása által Háromszékmegye a népoktatás terén az elsők között szerzett magának helyet. Mindezen tanintézeteknél a legkellemesebb benyomást teszi ránk azon szerves összefüggés, azon szép összhangzat, melyben egymáshoz állanak s a mely úgy látszik, — hovatovább erősebb és élén- kebb lesz. Politikai szemle. Hazafias párt czimmel Fogarason társadalmi szövetkezés alakult, moly azt ismeri el czéljául, hogy a politikai és társadalmi téren a hazafiul szellemet terjeszsze és fejleszsze. A szövetkezésben egyaránt részt vettek magyar, német és román kitűnőségek. Elnöke Ti bold Mihály, jegyző Zágo- nyi Gy. Uralkodónk a német császárral az idén Gas- teinban fog találkozni, s bár e találkozások már több év óta rendesen augusztus tájában hol Ischl- ben, hol Salzburgban, hol Gasteinben szoktak megtörténni s igy kiváló figyelmet nem keltenek, az idei találkozás a „Standard“ értesülése szerint — nagyobb fontossággal fog bírni, mint rendesen. említett lap kiemeli, hogy az osztrák-magyar és a német közönség az osztrák-német szövetség és a két császár kormánya közötti változhatatbn szívélyesség jelének tekinti eme császár-találkozá sokat, /az idei találkozáson e nyáron, mint a nevezett lap értesül, Bismarck herczeg és Kálnoky gróf külügyminiszterek is jelen fognak lenni. A német csiszárnak és trónörökös ifik a szultán drága ajándékokat küldött, s hir szerint az ez ajándékok átadásával megbízott török tábornokra fontos politikai missiót bízott, melynek tárgya Berlinben élénk találgatásokra szolgáltat okot. A pasának ily es politikai küldetését némileg valószínűvé teszi az is, hogy nem fog előbb Németországból elutazni, mig Bismarckot Varzinban meg nem látogatja. Jól értesült körökben azt hiszik, hogy az egyptomi kérdésben a konferenczia által elérendő eredményről, melyre Berlinben még most is nagy súlyt fektetnek, Bismarck direkt nézeteit akarja megtudni. Angliának beavatkozása az egyptomi ügyekbe mind valószínűbb alakot ölt. A „Times“ azt fejtegeti, hogy Anglia kész az egyptomi kérdést Európa ítélete alá bocsátani, ha ez által a kérdés állandó megoldása elérhető volna, de ha a konferenczia czélhoz nem vezet — a minthogy másutt is kevés pozitív sikert várnak tőle — akkor Angliának minden áron biztosítania kell az angol érdekeket, mert ezek teljesen összeférhetetlenek Arabi pasa uralmával. — A londoni lapok majdnem mind megerősítik, hogy az angol kormány a szükséges előkészületeket már megtette és hogy képes lesz gyors és erélyes fellépése szükség esetében — 20000 embert partra szállítani. — Jellemző az Angliában uralkodó hangulatra nézve, hogy a „Standard“ czimü konzervatív lap, mely a kormányt eddig igen kíméletesen szokta volt támadni, rövid idő óta másodszor hangoztatja, hogy Angliának a jelenlegi kormány által teremtett helyzete eltürhetetlen, s további tartózkodás lehetetlen, mert Anglia lealázása és desorganizácziója tetőpontját érte el. Ez állapotnak meg kell szűnnie és a konzervatív vezérférfiaknak a cselekvés terére kell lépni, a nemzet el kell hogy határozza magát és meg kell hogy szabadítsa Angliát a jelenlegi képtelen kormánytól. — Nevezetes még az is, hogy Németországban teljes nyugalommal néznek eléje annak, hogy az angolok a Suez-csator- nát birtokukba ejtsék, mert azt hiszik, hogy ez által a franczia angol barátságot sok időre lehetetlenné tenné, és ezért nem akadáls o/.zák meg, hogy a Suez- csatorna megszállása nagyoau komplikálná a kérdést, mert az angol katonák az egyptomi lakosok fanatismusát még inkább táplálnák. Oroszország belsejében a parasztság nyomora folyton tart, s tömegesen vándorolnak ki a belső kerületekből Kaukázusba, Nyugoti-Sziberiába és az Amur vidékre. Moszkvából azt írják, hogy a rostowi vasut-állomásnál naponként százával látni a kivándorló családokat, félig mezítelen gyermekeikkel, a kik mindenkitől koldulnak. A tömeges kivándorlás már a tavasz óta tart, s a legvégső szükség és nyomor indítja a szegény parasztokat arra, hogy hazájukból — a birodalom legtermékenyebb részeiből — Szibériába, vagy az Amur vidékére telepedjenek, a hol ritkán találják meg azt, a mit keresnek. A brassómegyei uj főispán és a szászok. Brassó, 1882. junius 29. Megváltozik az idő: megszólalt a „Kronstäd- ter Zeitung“. Ezen nevezetes eseménynek nevezetes okai vannak. Először is elment Szentiványi Gyula, a volt tőispán; eltávozását a „Kr. Zeitung“ megiin- nepli egy külön siitetü czikkben (eredeti tudósítás a szerkesztőségoől). Mint aíéle jó humoru úri ember, ki a mellett még szeret lovagiasnak is látszani, kalapot emel a Szentiványi Gyula érdemei előtt nehány sorban ; a sorok között azonban világosan kiolvastatja a tulajdonképeni búcsúszavakat: „elmehetsz, akkor lássalak, mikor a hátam közepét!“ A mint hogy meg is van irva : „az indóházhoz kikisérték a főispánt a „magyarén“, beamterek és a románok.“ Szászok a kíséretében csupa udvariasságból nem találtatának. Ugyanezen „eredeti tudósítás“ az uj főispán jövendőbeli magaviseletéről, politikai és nemzetiségi álláspontjáról tart kétes értékű elmélkedést. A textust a „Pesti Naplódnak egy rövidke híréből merítette a fentisztelt újság, a kinek sehogy .sem tetszik a Napló azon enuntiatioja, hogy az uj főispánnak bizonyos küldetése is lesz a szász im- pertinentiák ellenében. Ezen hirre legelőször is megijed a Kr. Ztg. s félelmében egyik szót a másikba veszti, nem tud eligazodni azon fogós kérdés megoldásában, hogy voltaképen mit is kellene neki most tenni vagy legalább is mondani Bethlen főispán küldetéséhez. Legjobb a középút — gondolja magában a nemes férfiú s egy kicsit megharagszik a főispánra, egy kicsit hízeleg neki, leginkább pedig a szászok érdekeinek immunitási joga fölött dissertálván, azon kedves conclusioval zárja be contemplation, hogy mégis hunezut — a magyar. Már most mit szóljunk mi. a kik a németet, főként, ha az a német hozzá még brassói szász is, olyan májunkból szeretjük. Hogy feleljünk meg a „Kr. Ztg. ömlengéseire, a mik mind arra valók, hogy figyelmeztessék az uj főispánt, miszerint mind az, a mit ő hihetőleg utasításul kapott a belügy
