Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-01-12 / 4. szám

— 14 —

A dalmát fölkelés,

A dalmát fölkelés, mely egyelőre csak nagyon is egyszerű kihágások jellegével birt, ma nem azért vett komolyabb színezetet, mintha a boccai hegyormok ködébe burkolt renitens atyafiak ellen valami komolyabb hatalmi akczióra volna szükség, hanem mivel monarchiánknak nem szabad tűrnie, hogy egyes lázongó csapatok fékte- enkedései rósz példát szolgáltassanak épen a szomszéd okkupá't tartományoknak. Ma már megindultak a csapatok s ezóta tán Raguzából is parancsot vettek a fölkalők lefegvvérzésére. Azért azonban nehogy azt gondolja valaki, hogy ez az akczió európai kérdéssé fog kifejlődni, mint ezt a fővárosi ellenzéki lapok a mi rovásunkra liiresztelgetik. Sőt nagyon is localis értékű az egész berzenkedés, melyet pár ügyes katonai mozdulattal még csirájában semmivé tesz monarchiánk .

I.apunk teréhez mérten ezúttal megemlítjük a következő távirati híreket, melyek az eddigi intézkedésekre vonatkoznak.

E szerint a főparancsnokságot ama csapatok fölött, melyek megszaporitva délkeleti iierczego- vinában és esetleg Krivosczia ellen fognak működni, Jovanovics altábornagy veszi át. A Her- czegovinában és Krivoscziában harczképesek és elégedetlenek száma — hir szerint alig 500 emberből áll.

Sutorinában folyó hó 7-én összeütközés volt a csapatok s egy ötven főnyi herczegovinai banda között. Rövid küzdelem után a banda négy emberének elvesztésével visszavonult. A katonák közül egy sem sebesült meg.

A mozgósított 67. Schmerling gyalogezred parancsnoksága megkapta a közös hadügyminisztertől a. menetparancsot Dalmácziába. E menetparancs szerint az ezred hétfőn délután 5 órakor indult a budai indóháztól a déli vaspályán Triesztbe. Onnan a Eloyd társulat hajóival egyenesen Raguzába mentek. A menetparancs csupán eny- nyibői áll ; további parancsokat Raguzában kapnak. Az ezredhez tartozó önkénytesekre nézve semmi intézkedés nem történt; nincsenek kötelezve az elmenetelre, mindamellett eddig már három önkényt jelentkezett, ki az ezreddel akar indulni, a többiek a helyben állomásozó gyalog ezredek- hez lesznek szolgálattételre beosztva. A tavaszi kiegészítésig szabadságon levő közkatonákat behívták azonnali bevonulásra, ezek azonban pótlólag fognak az ezred után indíttatni.

A Károly Lajos főherczeg nevét viselő 3-ik számú olmützi gyalogezred hadilábon várja a parancsot, hogy Dalmátországba induljon.

Háromszékmsgye közigazg. bizottságából.

Sepsi-Szentçyôrgy, 1882. jan. 10.

A megyei alispán jelentésében azon körülményt emlité föl mindenekelőtt, hogy a volt főjegyző eltávozása és Csabai László elhalálozása folytán felhalmozódott ügydarabokat mind feldolgozni eddig lehetetlenség volt, de a megkettőzte- tett munka folyamatban van s igy azok minél- előbbi ellátása remélhető. — A lefolyt hónapban tüzeset volt a megyében 8. — A kebli pénztár deczember 31 én vizsgáltatván meg, a készpénz 9656 forintot tesz. — Előfordult 10 fegyelmi es t; az ezek után begyült 235 frt. a megyei szegényalap javára a sepsi szentgyörgyi takarékpénztárba helyeztetett el.

Séra Tamás ár/aszéki elnök az árvaügyek állásáról tett jelentést ; deczember végén gyámság alatt volt 8810; az összes árvalétszám 8850; ügyforgalom 1447 • a gyámpénztár állott 15609 forintból.

Gencsy István adófelügyelő a deczember hóban bei lyt egyenes adókról olvasta fel kimutatását, mely szerint bejött 52.162 forint, tehát 495 írttal több, mint a múlt év megfelelő időszakában.

A megyei f ő о r v о s jelentése szomorú adatokat tartalmaz Háromszékmegye egészségügyi állapotáról ; a himlő és roncsoló toroklob igen sok községben szedte és szedi maiglan is áldozatait. A himlő Köoeczen, Kézdi-Vásárhelyit, Baróth, Szitabodza, Bárkány, Czofalva, Zágon, Barátos, Dalnok, Zabo'a, Eelcsernáton, Sárfalva és Leseinek községekben uralkodik nagyobb mértékben, míg a roncsoló toroklob Bereczk, Soósmező, Dál- nok, Altorja, Sárfalva és Szászfalu községekben lépett fel aggasztóbb terjedelemben.

Romár о in у Andor kir. tanfelügyelő az al- torjai tanitóválasztásról szólt többek közt jelenté seben ; ez a választás az ottani iskolaszék rendetlenkedései folytán meghiúsult. Különben e tárgyban a hatalmaskodó iskolaszék Ínye ellenére is határozott később a közig, bizottság.

A kir. ügyész és postaigazgatóság havi jelentései tudomásul vétetvén, több ügydara bot látott el a teljes számban megjelent közigazg. bizottság.

Megválasztattak: a fegyelmi bizottság, a b ör- tör.vizsgáló bizottság, árvaügyi, fellebbviteli, erdő rendészeti albizottság, az erdőfelügyelő bizottság másodfokú bírósága.

Altorja község 76 frt adóleengedésben ré szesült ; H idvég község 52 frt. hasonló értelmű kérésével elutasittatott,

A postahivatal részéről a postajáratok ! czélszerübb berendezése tárgyában adott jelentések helyeslő tudomásul vétettek.

Majd köpeczi Ser bán György és társai ügyében határozott a bizottság. Panaszlók ugyanis legeltetési jogaikban háborgatva érezvén magukat, kérésükkel a közigazgatási bizottsághoz folyamod tak. Ez azonban az előbbi két egybehangzó Ítéletet nem másíthatván meg, panaszlókat elutasította, illetőleg az ügy felülvizsgálatra küldetni határoztatok.

Hosszasabban foglalkozott a bizotttság K.- Vásárhely város egészségügyi viszonyaival.]— A többek közt tárgyaltatott a városi hatóságnak a marhavágó hid felállítása tárgyában tett jelentése, melynél fogva a czélnak ez idő szerint megfelelő vágóhidjok lévén, egy uj hid építését feleslegesnek találják. Ezt a jelentést a bizottság nem nern vette tudomásul, sőt erélyes felszólalások történtek a gyűlésen K. Vásárhely város rendezetlen viszonyai miatt. Nincs ott — mint egyik szónok mondá — biztosítva sem egészségügy, sem tanügy, sem adó- vagy gazdasági állapot; mikor ezek ren dezetlensége forog fenn, mindig a város zavart anyagi helyzetére apellálnak. Az ily miseriák to vább tarthatatlanok lévén, a bizottság a városi tanácsot felhívta, hogy ember- és állatügyi biztonság tekintetében 30 nap alatt tegyen jelentést a megye alispánjának,

Valóban csudálkoznunk kell, hogy egy oly szorgalmas és derék iparosokból, gazdag polgárokból álló város, minő K.-Vásárhely, hogy nem nem tartja lealázónak önmagára nézve azon helyzetet, hogy saját létfentartása érdekében hivatalos kényszerítő eszközök utján kell a rájok nézve üd vös és életbevágó intézkedéseket megtenni. Avagy a szeszgyárak mit keresnek a város kellős köze pén, az azokból eredő fertőztető, ember és állat egészségét rentó bűzös nedvek eltávolítása nem saját maguk és gyermekeik érdekében lenne szükséges? Miért kellett ezt is hivatalos utón elrendelni ?

A sok járványos betegség, a mi a várost izgatottságban tartja, az ily hanyagság átka. A bűzös kigőzölgések, ha nem is közvetlen előidézői az ott dühöngött himlőnek, de mindenesetre kövér táplálói a miasmatikus betegségeknek.

Mint említők, a mai ülésen adatott elő а к - vásárhelyi szeszgyárak már botrányossá vált ügye. A közigazgat isi bizottság még 1880. évben kik ül dött egy albizottságot, hogy a szeszgyárak kifolyása tárgyában beadott törvényes panaszok felett előzetes szemle utján véleményt adjon. Az albizottság véleménye, melyet a közigazgatási bizottság is elfogadott s határozattá emelt, a követ kező: I. Hét, a város közepén fekvő szeszgyár vize lefolyására kőcsatornák készítendők. 2. A ma lota gödrök cementirozott kövekkel rakandók ki. 3. A marhahiz.lalók ezen hét szeszgyár mellől eltaka- ritandók s meg lesz határozva egv határvonal, melyen belől Kézdi Vásárhely városában hizlalót föntar- tani nem szabad. Ezen utolsó pontban irt határozat azonnal foganatosítandó, felebbezésnek csakis birtokon kívül lévén helye.

Egy kis szóváltás.

Kézdi Vásárhely, 1882. jan. 6.

Tagadhatatlan, hogy sok baj nyomja a szegény ember vállát: szűk esztendők, elemi csapás, kár, betegség, nagyadók, adóv égrenajtó és a többi és a többi. Az állampolgárnak az állammal szemben elvállalt kötelezettségei sok nehézségbe ütközn k. Es mégis, teljesítenünk kell azokat. Epen azért tehát, mert kötelességet teljesítünk a terhek viselése által, semmi sem tűnik fel előttem kelle- metleneboül, mint mikor látom, hogy imitt amott olyan emberek, kiknek a nép értelmi vezetése volna hivatásuk, maguk öntögetik a méregcsep pékét az állampolgárok italába s elkeserítik, fo kozzák bennök a bizalmatlanságot a létező törvé vényes állapot iránt.

Közelebbről a „Kelet“ itteni levelezője erős hangon kel ki az adóvégrehajtás, préselés, zsarolás és isten tudja még minő szörnyű dolgok felett, melyeket a háromszékmegyei adófelügyelő és adó- tisztjei Kézdi-Vásárhelytt elkövettek. Különös dolog, hogy épen a „Kelet“ hangoztat olyan elveket, a mik nemcsak pártprogrammjával, hanem általában a tőle megszokott tiszta iránynyal homlok egyenest ellenkeznek. Mert hiszen, a mig a társadalomban vagyonkülönbség lesz (ez pedig aligha fog valaha elenyészni), addig szegény ember is akad, és pedig olyan arányban nő ezek száma, a minő arányban szaporodik a hamis utón meggazdagodó s a nép zsírján elhízott osztálya a társa dalomnak. Ez utóbbiak szoktak leghangosabban tiltakozni az adófizetés, az állampolgári terhek ellen. Nézze meg a „Kelet“ levelezője az adófelszó- lamlási eseteket s meg fogja látni, hogy ezek az urak a legelsők, a kik nem szivesen adóznak soha és a kik számára nagyon is bölcs intézkedés egy erélyes adófelügyelő.

A mi a szegényebb osztályt illeti, bizony én is sokkal szívesebben látnám, ha emezeket minden terhek alól föl lehetne menteni ; .csakhogy ezt aztán nagyon megbánná az ország s nagyon meg- éreznék iskoláink, kereskedelmünk, utaink, iparunk, szóval minden ága állami jólétünk emeltyűinek. Már most egy adófelügyelőt, vagy annak alantas közegeit összeszidni, mint a bokro1', c-ak azért, mett az államéidekek mellett hivataos kötelességének e'eget tesznek nem szép jellemvonás. Hagyjuk mi ezt másoknak. А/, a nélkül sem valami jókedvű adózó polgári kár azzal biztatni, hogy ne fizesse készséggel az rdót, mert minden vona kodása drága pénzbe kerül annak a szegény em bérnek.

Általában az. adóvégrehajtók nem igen kedvelt individuumok sehol, de ha mi a kötelességüket hiven teljesítő hivatalnokokat zavarjuk czikke- zéseink által munkájokban: higyie el nekem a levelező, hogy jótakaró biztatgatásainkkal csak a dolgukat szaporítjuk a végrehajtóknak s a kiadá sait 3 szegény embernek.

Kézdi Vásárhely, mint nagy iparos város, sohasem lesz azon szomorú helyzetben, hogy polgárainak az adóvégrehajtók sok kellemetlenséget okozauak: ez a város megélt eddig is s ezután is meg fog élni becsülettel a maga munkája után s aligha rászorul a „Kelet“ levelezőjének abbeli támogatására, hogy ro nézve czikkei által tegye elviselhetőbbekké állampolgári terheit.

Gencsi és az adóhivatal tisztjei nem szorultak az én védekezésemre, de az oly beszédek ellen, minők a „Kelet“ említett czikkében megjelentek, az igazság érdekében tiltakoznom kell.

X Z.

A csángó-magyarok és a (hzeta.

Urassá, 1882. január 9.

A Gazeta ez évi január 4-ki (ó naptár szerint deczember 23 ki) számában előadja a magyar lapok után a csángók Budapesten történt fogadtatását s aztán igy folytatja: „Látjuk tehát, hogy itt a csángó magyarok és szászok között tusa kezdetik, mely minden emberi számítás szerint az előbbiek előnyére fog eldöntetni. De hát mi fog történni a hétfalusi románokkal? Fognak e ők is részesülni csángó társaikkal az eshető előnyökben ? s hogyan ?“

„Tudva van, hogy Hétfalu lakói fele részben románok s hogy ezen románoknak van annyi jo guk, ha nem több, mint a csángóknak a per alatt levő birtokokhoz. Tudva van az is, hogy a románok a perköltségek nagyobb részét, mely közel 100 ezer forint, eddig szintén hordozták. Azonban a csángók budapesti értekezletében még említés sem tétetett a románokról s egy magyar lap épen jövevényeknek szeretné nyilvánítani őket, kik csak körülbelől 30 £v óta jöttek a csángók nyakára, holott tényleg a csángók jöttek a románok nyakára, elfoglalván ezektől lassankint a térségben levő legszebb helyeket“.

„A csángók panaszai és az érdekükben tüstént pesti izgatás ébressze fel aluszékonyságukból a hétfalusi románokat is és keressék ők maguk, a mint illik érdekeiket s ne hagyják a tejet a borjú szájában. Ez alkalommal több van koczkára téve, mint a peres erdők őket illető része; arn'.t van szó, hogy a hét falu, Hétfalu a székely kerülethez csatoltassék s talán nem kell mondanunk, hogy mit jelent az a hétfalusi románokra nézve, mert érzi ezt eléggé mindenki.“

A Gazeta ezen sóhajtozására ezeket feleljük :

Hazánkban nincs, nem lehet nemzetiségi poli tikai község. Magyarországban minden politikai község magyar, valamint Romániában minden po litikai község román. Sőt többet mondunk a G.i- zetának. Hazánkban vannak] görög keleti és gö rög kath. román és szerb nyelvű egyházak, d i Romániában a csángó magyarokét is igy keresztel ték el: római katholikus, oláh vagy román egyházak. Tessék ebből a két ország alkotmányának szabadelvüségét megítélni.

A mi pedig a hét falut illeti, mind a hét község politikai értelemben magyar lévén, rz -n községek elöljárói Budapesten nem képviselték a községekben tudva levő ág. hitv. mrgyar és görög keleti román egyházak tagjait, hanem magokat a politikai magyar községeket. Mi termérz - tesebb tehát, mint az, hogy ha a fenforgó községek Brassóval szemben perüket megnyerik, a hét magyar község pénztárába fog a jövedelem befolyni és a hét község anyagi és szellemi szükségére fordittatni, tekintet nélkül arra, hogy a hét község lakói milyen nyelven imádják otthon é > templomaikban az ur istent. A perköltségeket a hét község lakói hordozzák s igy az eshető jövede lem a hét község összes lakóié nyelvbeli különbség nélkül, de ezen vagyon a községek mint ilyenek: tulajdonai s igy nyelv szerint nem osztható el. Az a borjú tehát, mely a tejet szopni fogja, nem leend sem oláh román, sem magyar borjú. Nem kell tehát összevesznem a hétfalusi lakosokat, mert ezzei rósz szolgálatot tesz a Gazeta ennek a hét községnek, melynek lakói eddig békében megfértek egymás mellett a közös szenvedés tudata és hordozásában.

Az sem kérdés itt, hogy a csángók avagy a románok telepedték itt le legelőbb. Ennek eldöntése- a történészek dolga. Annyit látunk nemcsak Hétfaluban, de Brassómegye mind a 23 községében, hogy szászok és magyarok a községek közepét, tehát a legszebb helyeket bírják, mig a románok a községek végein, oldalain vannak letelő-