Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-01-12 / 4. szám

15 pedve. Azonban ez még- nem bizonyítja azt,hogy ma­gyarok és szászok elfoglalták volna a románoktól a legszebb helyeket, nem tudom, erőszakkal-e, vagy jó pénzért; hanem igenis bizonyít annyit, hogy ma tényleg szászok és magyarok birtokosai azon leg­szebb helyeknek századok óta, s hog'y ezek adják a hazának évenkint a véradót, mialatt a román hadkötelesek pompásan kiszöknek Romániába. It miatt van hogy Brassómegye nem bírja kiállítani a hadkötelesek létszámát, a mint ezt igen jól tudja a Gazeta is. Soha sem olvastam a Gazetából, hogy felszólalt volna ezen kiszökdösés ellen, hogy meg­értette volna a hétfalusi román ajkú magyar hon­polgárokkal, miszerint a haza terheit minden hon polgár hordozni köteles, ha igényt tart annak jó­téteményeire. Azonban a Hétfalu perével в esheíőleg ennek jövedelmével nincs semmi köze a hétfalusi katona­köteles román ifjak kiszökdösésével s ezt csak úgy mellesleg hoztuk fel, hogy a l rassómegyei szász és magyar atyafiak nem vennék rósz néven Traján fiaitól, ha ezek a sorozás elöl nem szökdös- nének Romániába. Azon ijedelmére pedig, hogy Hétfalu nagy veszedelemben forog, mert még Haromszékmégyé hez találnák csatolni, ezt mondjuk: „A magyar ha za polgárainak, lakjanak azok a haza bármelyük pontján, nem szabad megijedni som az állam nyel­vétől, ha bű és igaz fiai a hazának, sem attól, hogy nyelvüket e miatt saját iskoláikban, templomaik mm, családi tűzhelyeiken társ is -kôrôikb.-n ne nö­velhetnék“. Nem kívánja a haza senkitől, hogy anyanyelvét megtagadja, de az állam nyelvének megtanulását e hon minden fának saját egyéni ér­deke követeli. Аз ipartanulónők karácionfája.­Sepsi-Szeiiigyfirçy, 18З2. január 9. Csöndben, zajtalanul munkálnak a háromszéki leányok az ők kis világukban, utt a nöipar tan­műhelyben. Kötnek, varrnak, 'hímeznek, hurkol nak, stylszerü minták után gyöngéd kezekkel a a nőipar újabb termékeit csudálatos könnyűség­gel meglepő alakokban feldolgozzák; gyűjti* a le­endő családanyák azokat a kincseket, a melyek majd az otthon magányát paradicsommá varázsol­ják számukra annak idejében. A székely nemzet nemcsak fiai történeti múltjára mutat vissza büsz­keséggel: önérzetesen tekint ma leányai jövőjére is. Az anyák a társadalom nevelői; a székely nők anyai hivatása a mi kis társadalmi körünkben töb­bé félre nem ismerhető. Legyenek áldva azok, a kik a mi leányainknak helyet mutatattak a szé­kely társadalom feladatában! Áldva legyen a leg parányibb lépés is, mely ezt a szent czélt a maga nagy horderejű fontosságához képest előbbre vezeti. * A zajtalan munkának tegnap egy kis jutalma is volt. A Jézuska, mikor már rendre járta a fé nyes salonokat, ragyogó palotákat, mikor meg­hozta szerettei számára apró ajándékait: el átogatott ide is, hogy teljék el a szorgalmas tanuló lelke a jól vég­zett kötelesség megnyugtató öntudatával és teljék meg a látogató szive még egyszer a tiszta öröm teljes érzetével. A szeretet ünnepén allegorikus fényben úszott a karácsonfa, bevilágitá a nagy termet egészen. Egyszerre megzendült egy harmonikus dal, az egy­házi dalárda énnekkara szólalt meg; a tanulóleá­nyok ünnepélye-; színben, meghatotcan vették kö­rül a karácsonyfát. Mikor a dal elhangzott, egy daliás alakú főur, szemében csillogó örömkönnyek­kel, jóságos, szeretetteljes szavakkal megnyitotta az ünnepélyt. Az intézet gondviselő édes atyja, a mi főispánunk látható gyönyörrel tekintett végig beszéde után azon intézeten, melyet ily virágzóvá az ő emberbaráti szeretete emeit. Majd Binder Lajos gépészmérnök a jutalrnazottak neveit olvasta fel, mire a növendékek egy szép hymnust énekel­tek. Révay Lajos ref. lelkész, szokott hatásos be­szédében köszönettel emlékezett meg a magyar kormányról, mely a háromszéki háziipari intézmé­nyeket oly megbecsülhetetlen támogatásban része sité. Albu Mari tanulótársai nevében megyénk fő ispánjához intézett szép köszönő szavakat, hogy az iskolát atyai gondoskodásával emelni meg nem szűnik. A jutalmak kiosztása alatt a dalárda több csinos darabot énekelt, melyet pár órai rögtönzött tánczmulatság rekesztett be. A kedves kis ünnepély ezzel véget ért; mi pedig méltónak találjuk, hogy erről, a háromszéki háziipari czéloknak oly nem várt eredményét feH mutató intézet ünnepélyéről e lapokban külön ozikkberi emlékezzünk meg. A nagyobb szabású politika úgyis kiszorít lapjainkból sok oly esemény ismertetését, a melyek pedig közvetlen hatásuk­nál fogva, a közművelődésnek és általános nem zeti jólétnek nagyobb szolgálatot tennének, mint — hogy többet ne mondjak — a Hencz}' szobor ügye feletti országos értekezletek. Virgula. A barátosi járásbiróság. — Kép a közelmúlt időkből. — Barátos Orbaiszéknc-k igen fontos pontja; az igaz, hogy minden tekintetben nem valami pontos pont, de fontos! Jelentőségét ez alkalommal attól a fekete-sárga világtól kezdem datálni, mikor a já­rásbíróságot úgy hittak, hogy „Beczir kszámt“, a a hivatalnokot pedig úgy, hogy „Beamter“. Ab­ban az időben 1857 ben, Barátosi, mint Orbaiszék központját, jelölték volt ki a járásbíróság székhe­lyéül. Ámde annak nagy ház kellett s nem volt. Sebaj ! Minden jó gondoikozásu ember örvendett. Erdőnk van ; iát, követ hordunk. Házat, a milyen kell, olyant építünk. Az üresen maradt kapitányi kovártély jó csendűri laktanyának. Az urak szá­mára sütni, főzni, varrni, mosni kell, ezért a fejér népek jó pénzt kapnak. Vendéglőket nyitunk, ver sen y keletkezik s jó italost iszunk. A falu között kö/puszta elég van, akármelyik jó lesz piacznak, heti vásárt eszközlünk. A mi eladó portékánk lesz, könnyen eladjuk, készen idehozzák. A mikor olcsó mind megvesszük, a mikor drága, mind eladjuk. Lesz pénzforgalom ! Lesz postaállomásunk, újságainkat, levelein­ket mindennap tesszük-vesszük ; nem kell egy gya­logszeres levélhordót gazdagon fizetni, hizlalni. Az orbai ügyesbajos emberek félannyi idő és fáradság alatt elvégzik dolgaikat itt a hivatalnál, mintha a járásbíróság Orbainak bármely más pont­jára helyeztetnék át. Mekkora előny! átkozott a a neve, a ki ezen központ megrontására tör! így beszélgettek a jövőbe néző emberek. A falu gyűlése ezt íratta jegyzőkönyvre: „F. év no­vember 14 én a tek, cs. kir. járási hivatalnál ezen épület felől tanácskozás fog tartatni, bizottmányi tagokul kineveztetnek T. Mihály és B. Károly urak s kötelességükké tétetik a kérdéses épületnek Ba- rátosra leendő építése iránt mindent elkövetni, a falu ingyen helyet ád “ Kovászna is szerette volna, Borosnyó is sze rette volna Barátos helyett központtá változni — otthon. Nos hát mi történt, mit tud a jegyzőkönyv a dologról tovább? „Kovács kap'tány ur elnöklete alatt a barátosi járási falvak elöljárói közgyűléséről meghatározta- tott, hogy ezen járási hivatalnak egy épület épít­tessék Kovásznán.“ Miért Kovásznán? — A járásbíróság nem Barátosra való. Azt ki mondja? — Azt a barátosi elöljáróság. Hát azt honnan vették? — Másoktól tanulták-. De hát miért mondják? — Azért, hogy a járásbíróságnak nagy há­zat kell építeni és ez nagy baj A csendőrök is ide fészkelődnek, minden kis hibáért becsuknak, ez. is nagy baj. A finánezok is ide jőnek, a kis üstökkel lopva nem lehet pálinkát főzni, ez is nagy baj. A sok zsandár, fináncz és beámter leá­nyainkat elszereti, ez irtózatos baj A lovas gaz­dákat fuvarosnak nyakra főre kivetik, ez is nagy baj Most az utaink roszak, járhatlanok, jóravaló ember erre felé nem jő, nyug hatunk; de ha a hi­vatal ide jő, az utakat velünk megcsináltatják, ez is nagy baj. Ivóvizünk rósz — ámbár mi élünk és hízunk tőle — de az urak megbetegednek, el­pusztulnak; ez ugyan, nem lenne baj, de jó lesz ez a fogás az urak ellen ijesztőnek/ Oh, be ok о ; emberek ezek a mi elöljáróink! Sok bajtól megszabadít nak. — Es az ördög elvitte a járásbíróságot a po kol torkába — Kovásznára. Azért mondom, pokol torkába, hogy a „Pokolsár“ fürdő mellé telepe­dett, — annak pedig a feneke oda lent van a po­kolban. A csendőrök már rég tanyát ütöttek volt Ba- ratoson, de ezen urakat is még 1854-ben elaján­dékozták Nagy-Borosnyó nak. Barátos maradt az a mi volt — egy kis köz­ség 938 lélekkel. Ez a barátosi járásbíróság története. Borivó. Farsang1. — Az idei bálok között Sepsi-Szentgyör* gyön, ugylátszik, első lesz a nőegyleté s minthogy a kaszinó, vagy a korcsolya-egylet a farsang alatt nem szándékszik bált adni, ez fogja a város és vidéke előkelőségét fogadni. A megindult élőké szüleiek, a rendező bizottság ügyes megválasztása mind oda mutatnak, hogy a nőegylet január 21 ki bálja a legfényesebb sikernek fog örvendeni. Be­lépti díj személyenkint 1 frt 50 kr. Családjegy 4 frt. — Kovásznán a casinó javára rendezendő tán ez estél у gr. Mikes Benedek né ő nagysága véd­nöksége alatt f. évi február 4 én fog megtartatni. Mint rendesen, úgy az idén is nagy reményeket tűzünk a bál sikeréhez, mert a casinó közg}'ü'ése által kijelölt bálrendező bizottság, egész erélylyel oda törekszik, hogy a bál a várakozásnak minden tekintetben megfeleljen. Előlegestül is van szeren­csém, a bál iránt érdeklődő t. ez. közönség becses figyelmét fölhívni. Egy bizottsági tag, VEGYES ШЕЕК. f Szentkirályi Mór. A negyvenes évek nagy alakjainak egyike, Szentkirályi Mór, hosszas kínos czenvédés után vasárnap délután a főváros­ban meghalt. Kevesen vannak már, kik a múlt idők e nagy korszakából életben maradtak s min- deniknek elhunytét úgy érezzük:, mintha nemzett csapás volna, mert hiszen a magyar nemzet törté­netének egyik legdicsőbb korszakából fenmaradt élő emlékek, az óriások egy-egy példánya dűl össze. Szentkirályi Móricz 1809-ben márczius 9 én született Budapesten. f Necrolog. László Márton, előnyö-en is­mert divatárus Brassóban tegnapelőtt éjfélkor a casinoban hirtelen meghalt. Temetése ropant n-'gy részvét mellett tegnap volt. — Papp Domokos királyi államépitészeti mérnök Csik-Szeredán, e napokban jegyezte el né­hai Sándor László honvédőrnagy leányát Annát. — Farkast lőtt a napokban Jakó László lisznyói körjegyző. Mint nekünk onnan Írják, Jakó Szacsváról hazafelé mentében Magyarós mellett észri vette, hogy egy hatalmas ordas nagy lelki- nyugodalommal ballag utána. Jakó fegyvere nyul- söréttel volt töltve s be kellett várnia, mig biztos­ra veheti a vadat, a mi szerencsésen sikerült is neki, mert mikor a fegyvere eldördült, a duvad ordítva hengeredett föl s nehány erős rugdalódzás után kiadta páráját. Jakót, ki különben is jó va­dász hírében áll, számos ismerői keresték fel más­nap este, gratulálván neki a szerencsés lövésért. Levelezőnk azon nézetének ad kifejezést e hírrel kapcsolatban, hogy szükséges volna a vadászje­gyek árának alábbszállitása, főleg az erdőségek alatt fekvő községek lakói számára, kik nem rit­kán szoktak részesülni az ordasok látogatásában még falujokon belül is. Egy-egy hajtóvadászat azon­ban mindenesetre elkelne ilyen körülmények kö­zött. — — A s e p si-s z e n t g y örgy i jótékony nőegy­let által .Sylvester estéjén a szegények számára fölállított karácsonyára begy ült adományok kimutatásának folytatása: Tompa Milclósné, Ke­lemen Imréné, dr. Samek Fülöpné, Bodor Domo- kosné. Jakabos Siinonné, Adler Henrikné, Spitzer Sarolta, Nagy Gyuláné, Komáromy Andorné, Bar- tha Béniámné, Révay Lajos, N. N. Gyárfás Lajos, Biaskó Józsefné, Császár Bálintné, Gyárfás Győző, Bogdán Arthur, Bogdán Flórián 1 —1 frt. N. N. Botár Albertné, Szász Istvánné 60—60 kr. liary Géza, N. N. 50—50 kr. Mélik Kristóf, Sequent Gáspárné, Kövér Antalné 40—40 kr. Longi Tiva­dar 30- kr. N. N. 20 kr. N. N. 20 kr. Klein József- 2 ing vászon. Csutak Jánosné 2 shawl és 2 pár harisnya. Jancsó Albertné 3 kendő. Nagy Károly- né (rendőrbiztosné) 2 kendő. Nagy Józsefné (ven­déglős) I szőttes kendő. Lehrer Jánosné 1 kosár ezukros tészta, Molnár Áronné 4 darab kartonken­dő. Összesen 149 frt 30 kr. és különféle adomá­nyok. A begyült összegből 12 leány és 12 figyer- mek láttatott el ruházattal és lábbelivel, 24 házi­szegény nagyobb adományt nyert és mintegy óo szegény gyermek apróbb ajándékozásban része­sült. A választmány megbízásából: Bogdán Arthur, egyl. pénztárnok. Gyárfás Győző, egyh jegyző. — Л. háziipart s iparos szakoktatást terjesztő háromszéki egyesület nőiipar és szövé- szeti tanmühhely szegény és szorgalmas növendé­kei részére rendezett karácsonyfájára még a kö­vetkezők adakoztak: Renke litván, Pálfi Dani, Forró Ferencz, Móra Károly, Bartha Béni, Mátyás Zsigmond és Málnási Antalné 1 — 1 frtot. Kelemen Lajosné I frt 50 krt. Sebeidig Károly, Schubert Hermann, dr. Szász Károly, Losonczi mérnök, Leh­rer János, Bartok Károly, Szentiványi Miklós, Kiss Lajos, Málik Józsefné és Mélik Kristófné 50 — 50 krt. Incze Zsigmond 80 krt. György And­rás 60 krt. Bedő Imre és Bartha István 40 krt. Derűs Péter, Téglás Gábor, Binder Márton, Hayt Ferencz, Goiián Döme, ifj. Sándor István és Spi­tzer Sarolta 30 — 30 krt. Titelné, Bagarus György - né, N, N. Nagy Dénesné, Jakó Lászlóné, Kiss László, Dam ó Kálmán, és Lőrincz Sándor 20 —20 krt. Perlei István, Vida Bertha, Tischler János, Mi­hály Jánosné, Jáni Mihály né, Szotyori Antal, Ba­rabás Gergely, Bedő József, Danes Ferencz, Jakó Ferencz, Janó József, Jani Ferensz, Csia Sándor, Barabás Antal és Lőfi Antal 10—10 krt. N. N. 8 krt. Dancz József 5 Krt és Nagy Istvánné 15 krt. Szinte Jula egy fél kiló szentjánoskenyér. Deák András 6 drb. olló. Mltgos Potsa József 3 rend ruha. Demes Péterné 60 drb mandulás tészta és 1 darab sonka. Deák Lászlóné 10 darab tészta. In- cz.e Zsigmondné hat darab kürtőskalács. Nagy Györgyné I tál tészta és egy szál kolbász. Zajzon Mózesné 4 darab kürtőskalács. Gyárfás Juliska egy fél véka alma. Barthos Domokosné 10 darab tojás. Pálfi Dani né 1 koszorú hagyma és 2 kupa fuszulyka. Sikó Lászlóné 1 kupa fuszulyka. Klein Salamon 3 liter borsó, 2 liter lencse. Daboczi Jó­zsef fél kiló rizskása. Gidó Jánosné 2 kupa fus suly­ka. Swartz Klára 1 koszorú hagyma. Gyárfás An­na I fél kupa lencse. Sas józsefné három koszorú hagyma. Sas Róza 2 kupa fuszulyka. Jakabosné fuszulyka és borsó. Matheovics Mátyás egy gyer­mek sapka. Császár Sándorné 1 kupa íuszulyka. N. N. két kupa fuszulyka. Demeter Ferenczné 1 koszorú hagyma. Aboi Györgyné 1 kupa ius/uly- ka. Komán György fuszulyka, (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom