Nemere, 1882 - Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászati lap (12. évfolyam, 1-104. szám, Sepsi-Szentgyörgy)

1882-01-01 / 1. szám

1. szám Sepsi-Szentgyörgy, 1882. Vasárnap, január 1. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szeutgyörgyön Csifcl-uícza, Matheovics-féle ház, hová a lap szeiieran részét illeti közlemények küldendők* Kiadó hivatal.: |3eF^NSTEíN Jfi.Á R1C könyvnyomdája hová a hirdetések és előfizetési penzek bírmentesen iútézemíök. A hirdetmények és nyiltto- rek dija előre fizetendő. Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászat! lap. к „Káranszéki liiiipar-egpsüíefc19 khstaCes kiziiaye. XII. évfolyam. Megjelenik ezen lap heten- kint kétszer: csütörtökön és vas&^ap. ELŐFIZETÉSI FELTÉTEL Helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve Egész évre . , 6 frt — kr. Fél évre ... 3 fit — kr. Negyedévre . . i írt 50 kr. Hirdetmények dija : 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyíltíér sora 25 kr. Előfizetési fölhívás „NEMERE’ 1682. Ivi Useakéttödik ívfolyamára. A »Nemere* tizöükcfcíodik évfolyamára nyitunk előfizetést. Nagyhangú Ígéretek, csábító lármás sza- vak he'yett legyen szabad egyszerűen rámu­tatnunk e Sápok tízenegyéves múltjára. A »Nemere“ tizenegy év alatt őrt állott híven hazánk keleti határszélén : őrizte a hazai jogok, az államrenp, a magyar nemzeti szellem védbástyáját a különféle nemzetiségek aspiratió ellen. Mint politikai lap, szűkre mért keretében föntartotta olvasóit az országos napi kérdések színvonalán s minden magasabb pretenziók nél­kül, belpolitikánk megítélésében tárgyilagos maradt mindig“. A mi a megyei élet mozgalmait illeti, la­punkban mindenkor hathatós támaszra találtak a megye föl virágzására czélzó törekvések. Erős és életteijes megyei élet nem is képzelhető a sajtó, a nyilvánosság közege közreműködése nélkül. Ez a közvetítő' eszköz a központi kor­mányzat és a megye polgárai közt : ez az ősz- szekötő hid a törvényhozás szelleme és a tör­vény sikeres végrehajtása között. Épen ezért e helyen látjuk ezélszerünek felhívni a közigaz­gatási hivatalokat, tisztviselőket, ne vonják meg lapunktól jóindu’atu támogatásaikat. Újabb időben ismét szerencsések voltunk politikai, társadalmi czikkek írására neve­sebb Íróink közül néhányat megnyerhetni. Ama közlemények, melyeket kitűnő munkatársaink tollából közölhettünk, általános figyelemben és osztatlan tetszésében rézesüítek. E lapok tisztelt munkatársai fogadják leg- hálásabb köszönetünket lankadatlan munkássá­gukért s legyen szabad remélnünk, hogy ki­tüntető szivességükben jövőre is részesitni fog­nak bennünket. Tisztelt előfizetőink, kik anyagi pártfogá­suk által lehetővé tették, hogy a »Nemere* az 18S2 ik évvel tizeilköttÖdlk évfolyamába léphessen, — hálára köteleztek el bennünket. Azon támogatást, melyben részesíteni mél tó z- tattak, megérdemelni, — törekvésünk és mun­kásságunk egyik legszebb czélja kend jövő­ben is. A »Nemere*, mint eddig, hetenkint két­szer, csütörtökön és vasárnap fog megjelenni egy ivén, szükség esetén másfél ivén is. Előfizethetni egy évre 6 írttal, félévre 3 írttal, negyedévre 1 frt 50 krral. Az előfizetések a kiadóhivatalhoz inté- zendók. Öt egyszerre beküldött előfizetés után egy tiszteletpéldány jár. Továbbá egészéves előfize­tőinknek kedvezményképen égj? „Háromszéki kis Naptár *-i küld kiadóhivatalunk. Sepsi-Szentgyörgy, i 381. decz. 25 ! A , NEMERE* szerkesztős^ és kiadóhivatala. Spito iparunkról. Sepsi-Széntgyőrgy, 1881. decz. 28. Az önbizalomnak jele, hogy újabb időben mindenfelől csak a hazait akarjuk alkalmazásba venni, úgy az ipari czikkek anyagát, mint magát a kész iparczikket, tehát magát a munkát ille­tőleg, mely azt létrehozta. Nagyon rendén levőnek találjuk ezt mindnyá­jan, sőt örvendetesnek ; mert bizonyára igaz az, hogy az ipar fejlesztésének legnyomatékosabb té­nyezője az iparnak pártolása. Az erőltetett védelem csalóka külszínt adhat ugyan egyik- másik iparágnak, mely a hathatós támasz álltáig maga is egysulyban marad, de ha a túlfeszített támasz elkorhadt, vége amannak is. — Az ö 11- bizalom helyébe lép ugyanis az elbizako­dottság; a mi nincs, olyannak akar föltűnni, mintha megvolna s ennek eredménye az, hogy is­mét ott kell kezdeni, a hol végeztünk. A helyes utón való haladás biztosítására szol­gáló kísérletnek tekinthetjük az uj rendszerű pol­gári iskolákat ; hogy' milyen lesz a kísérlet ered­ménye, azt csak a jó/oben ítélhetjük meg, mikor az iparos szakosztályok már növendékekkel dicse­kedhetnek. A központban fölállított középipartanoda az alsóbb rendű építő-iparrá jfözve egyelőre nem fog nagyobb befolyást gyakorolhatni, mint hogy nem egyszeri! munkást, hanem műiparosfc fog nevelni. Az érezhető hiány előreláthatólag nem fog í megszűnni, mert ■— hogy csak szükebb körben maradjunk — nem tétetett semmi kísérlet nálunk sem, hogy az építő iparhoz kellő számú megbíz­ható és értelmes munkás neveltessék. Elhangzik a panasz ezután is, a nagy város­ban, a nagy vállalatoknál épen úgy, mint vidéken az apróbb építkezésnél a miatt, mert idegen munkaerő alkalmaztatott. De vájjon méltányos-e a panasz, illethet-e gáncs valakit azért, mert hazai munkaerő h i á - n у á b a n idegen kénytelen alkalmazni ? és miéri iie maradna az építkező a helybeli olcsóbb munkásnál, ha ez is képes végrehajtani, a miért a szomszédba kell most fáradnia? Már pedig valósággal kényieieiinve vagyunk az idegenre szörfön? főképen az építő iparnak a kőfaragó-, kőműves- és ácsmunkákat ii /vbau Megyénkben székely kőfaragókra, а у. nagyobb munkát — nem müvet — T// . : / •. • nem akadunk, Mert ama nehány egyén, ki a •> é •• üe к y û csákány nyal kezeli a követ, azon rendszer mellett nem képes haladni munkájává! muvira lassan mozog az előre, nem is említve, hogy pon A „Nemere“ tárczája. Az uj esztendő. Motto: „Boldog újévet!“ Az ujesztendő — vagy „divatos“ nyelven új­év — a legrégibb idők óta egyik legfontosabb 1 ünnepé az emberiségnek; igen, az e m b er iség n e k és nemcsak a keresztyén világnak ; mert uj- esztendei ünnep volt már akkor, midőn a mai új­évnek semmi összekötő kapcsa sem volt a kará­csonynyal, mely utóbbi ünnepnek létrejöttével „kis karácsony“ elnevezéssel kereszteltetett meg a toliunk alatti és Parca sors-istennő kegyelmiéből, ime, megért ujesztendő. mely alkalommal nem te hetjük, hogy mindjárt „tárczánk“ elején (a zsebbeli tárczára is gondolván) —• nag> költőnkkel el ne mondhassuk és ne kívánhassuk : „Adjon isten, a mi nincs. Ez uj esztendőben !“ „Kis-Karácsony“ ! Álljunk csak meg egy ki­csit e szónál, mely igen indokolt (azaz Szarvas Gábor szerint: okkal támogatott) felfogás a nép eszejárásán, mely Nagy- és Kis Komárom, vagy közelebbről szólva, Nagy- és Kis-Borosnyó elneve­zés mintájára megteremti a „nagy- és kis kará­csonyt“, áthidalván a kettő közti űrt a nagy-lcará- esonyból fenmaradt |„katzenjammerkedéssel“ vagy a *e8jobb esetben disznóölés- és malaczpörköléssel más hasznos előkészülettel az újévre, melyről \ «óljon hát cserszegő toliam úgy, a mint az alábbiakban következik. I ariárok-tanitók kisegítő kötőszavával élve: t e h a t benne vagyunk az ujesztendőben, melyben adjon Isten „Áldást, békességet, Bort, búzát bőségben“ — s ha valamikor, most teljesedjék be nagy költőnk köszöntője egészben is, de különösen a következő óhajtásban : „Nagy uraink, ha élnek, nőjjenek nagyobbra, Áldozzanak, legyen is mit, még se üssék dobra. Nemzetiségünk mellett buzogjanak hó'en ; Adjon Isten, a mi nincs, ez uj esztendőben !“ Ha „boldog újévet“ kívánni csak költői H- centia volna, úgy talán észre se vennők az örök­ké vén idő mindegyre! megújulásának emlékére szentelt ünnepet ; de jön a levélhordó, ujsághozó, kéményseprő, házi szolga, szobaleány, mosóné, suszterinas, favágó, napszámos és a többi, kik jó- kivánataikkal eszünkbe juttatják, hogy az ujesz- tendö voltakép a sok jó „kívánság“ megvál­tási ünnepe : az áldozás és „adakozás“ szellemének oly értelemben, mint a hogy az egykori franczia kis vers is idevonatkozóiag megörökítette ez ün­nepet eképpen : „Heggel óla éjféltájig Jönnek, mennek, énekelnek, Esznek, isznak s nevetgélnek ; A szerencsét és az áldást N1 ámor-kedvvel kivángatják. S szünet nélkül ezt ismétlik, Míg uj év nem következik.“*) *) (belle: L ehansonier du premier ago“, l’avis, 1831): Dés le matin jusqu’ á minuit On cou:i, on mange, on chante, on rit: On se souhaite avec ivresse. Bonheur et richesse. A minuit tout cesse, Four recommeaeer dans un an : Y’Ut ce que c’est que l’jour detain Az rjesztendönek ma szokásos megünneplése még a pogány-időkböl datálódik. FöldrészLinkör- általában „a régi időből az újba“ zajosan lép­tek át a pogány-korbeli halandók, kik bősége­sen ettek-ittak, dévajkodtak, csapongottak ez al­kalomkor s „üdvösen“ egymásnak minden jókat kívántak. A keresztyénség elterjedésével az egyház az uj év megkezdését deczember 25-ére tette azért, hogy a január elseji pogány szokásokat megszün­tesse s a karácsonyi örömekkel helyettesítse. — De hasztalan ; a nép az egyház tilalma ellenére az ujesztendei örömeknek ünnepéül továbbra is január elsejét szentelte, mint a korábbi időkben. A pogány germán népeknél a „jodel ünnep“*) egyszersmind az „uj napnak“ is ünnepe volt, mel y deczember 25 ikétől január 6-ikáig s igy 13 napig tartott. A világ világossága, az égi nap, a rövi d és ködös napok alatt eltűnni és elmerülni látszott: most ujra éled s fokonként magasabbra és maga­sabbra emelkedik. E fordulatot jelző éjszaka „anya- éjszakának“ tekintetett, mely megszüli az uj esz» tendőt, — méhében rejtvén 365 gyermekét, a 365 napot; s e körülmény elég fontosnak tartatott eleitől minden népnél s igy a germánoknál is, hogy az idő fordulatjának a „legvigabb“ ünnepet szentelje, mely — mint már említettem — 13 na­pig tartott a legnagyobb vigasságok közepette, Ugy hogy a jodlirozó germán is eldalolhatta: „Tizenhárom éjjel, meg egy nap Kimulatom rózsám magamat!“ À 13 nap közül legszentebbek voltak : a 3 első, a 8-ik és a 13-ik, mely napokon számos ál­dozatok hozattak isteneik számára, de oly for­*) Jodeln - gajdőlni, njjoupatni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom