Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-01-01 / 1. szám

tor csinos munkát 0I3' mádon előállítani merő- l;(]i lehetetlenség. — Л kísérlet Ъ» bizonyította pl., bot y a kézdi-szentléleki, polyéni, esik-szent királyi I Olaiagók a megszokott tracliitnál és porló homok bőnél keményebb anyagtól — szó szerint vett ér­telemben — megszökwk. Romániából kellett óla;:' kőfaragókat hozatni, kik ugyanazon követ egysze­rű kővésővel és kalapácscsal gyorsan idomították, jelentékeny napi keresetre téve szert. Faragott kőfalazat rakásánál hasonló ered­mény mutatkozott. Egy összetett szerkezetnek Iá­ból való előállítására hosszas hiábavaló tudakozás után sem sikerült ácsmestert találni, mig a bras­sói szászok ki nem segítettek a szorultságból. Egy stikszerü nagyobb épület homlokzatának letisztítá­sa, terrakotta díszítményekkel, teljesebb párkán}- zaiokkai ismét Brassóba utalt. A megyei vállalkozók igen jól tudják, hogy vállalataik kivitelét a „taliánok“ tették lehet­ségessé. Az igények fokozódnak folytonosan, a mun­kák szaporodnak és mégis — >a hol annyit kisért a „székely к i v á n d о r 1 á s“ tengeri kígyója,- ott nem határoz/а» el magát, a szegény ember, hogy megtanulja alaposan a jólétet biztosító mes­terségeket ! . Vagy 1 alán nincs eV/g alkalma erre? Lehet­séges ; valószínű, hogy/ valami indokolatlan vona­kodás oka ennek. Mert. ismeretesek ilyen oktalan okok is. Mindenesetre érdemes e dolgok felől gon­dolkozni Azon gyönyörű eredmény, melyet egy jól szá- mi!ó egyén elérhetne, meglepő és nagy horderejű; — elérhetné azon egyén (leginkább lehetne épí­tési vállalkozó), ki egy rendszeres kőfaragó-, áes- mühelyt, vagy ha jobban tetszik : gyakorló-iskolát rendezne be, hol a szükséges elmélet nyújtása mel­lt U főképeu a jó, kitartó munkások képzése vol­na a ez el. A kőfaragás az különösen, a mi függetlenít­hető az egyes esetektől s úgy a vállakozó, niint a növendékek, az egész lakosság hasznára, az íz­lés nemesbítésére, az építő ipar fejlesztésére, so­kaknak boldogságára vezet. €*y—* Cíy Ä. Románia elégtétele. A román elégtételadás ügye be van fejezve. } Románia megadta monarchiánknak az elégtételt, és pedig oly alakban és oly Őszinteséggel, melyet a külügyminisztériumban tökéletesen kielégítőnek tannak. A román kormány mély sajnálkozását fe- ezi ki \ román trónbeszédben előfordult sértő ki­mán, hogy azokból az emberek is részesüljenek. Ugyanis az áldozatok alkalmával gazdag vendég­ségek rendeztettek, melyeknél az evés cs,ak má­sodrendű szerepet játszott az i v á s mellett, azért, hogy ez a vigságot élessze és fokozza, lévén ne- kik az újév ki váló la g a vigság és öröm ürme pe, melyet csapongó kedvekkel véltek legjobban megszentelhetni. A régi germánok imént jelzett 13 ünnepnapja között ki nem ; látja a. 3 első napban a mi kará­csonyul kát, a S-.ban a mi ujesztendőnketés 13. ban a mm viz keresztet ? Ezen mythologiai következteté­sünkből ne zárjuk ki ama másik véleményt se, bogy a mi január olseji ünnnepünk a régi római­aktól maradt ránk örökségképen, a kik tudniillik január i-én Janus istenüknek áldozatokkal, a j a n d 0 kokkal és jók ! v á n at ok к a 1 hálál - kodrak. Innen van ma is mindenikünknek a maga ,Janus istene“ azok képében, kiknek »csak újévi ajándékokkal és gratulatiokkal kell önkényt vagy önkénytelenül adóznunk, S ezek után már most mondja akárki is, hogy a mai kereszíyénség a régi pogány világ helyébe lépett ! E kis Knérés után forduljunk még egyszer a regi germán népekhez, mint a melyeknek mytho log iái a kezünk alatti tárgyról a legtöbb vonást tartották fenn, mikből megtudjuk, hogy már ükkor is mindenki szerette volna megtudni: mi jót vagy roszat hoz rá nézve az uj esztendő? — \z egyik karddal kezében felült háza padlására s az ott elsuhanó alakok megjelenéséből következtetett a jövőre. Különösen a szelek járása szolgált neki a jövendőmondásra biztos kalauzul; ha ugvanis nyugatról fújt: ez azt jelentette, hogy az uj évben sojv vitézt fog megölni; ha délről : akkor sok nép- pel fog érintkezni és sokfelé fog utazni ; ha kelet­ről. barmai el rúgnak pusztulni; végre, ha a szent északról jött a szél az újév éjszakáján: akkor bi­zonynyal ő lesz a legszerencsésebb az uj eszten­dőben. — Sokan pedig keresztuton/ marha bőrön I jelentés fölött, s e sajnálkozást leplezett formájá- 1 I ban bocsánatkérésnek vehetjük. Annál örvendete i tesebb a román kormány ezen ténye, mert nem- j ! csak hogy kívánatos, miszerint köztünk és Romá nia között tartós jó viszony leg)ren, de természe­tes szövetségeseink közt Románia áll hozzánk leg­közelebb. Azért óhajtandó, hogy a jó szerével el­oszlatott veszély ne lazítsa, de erősítse a jó vi- : szonyt monarchiánk s Románja között. A román kormány sürgönye, melyet a bécsi 1 román követ Kálnoky külügyminiszternek felol­vasott c-s átnyújtott, igy hangzik: Korábbi sürgönyömből láthatta, ön menynyi- j re meg ,volt hatva, a kormány mikor ama nyo­masztó benyomásáról értesült, melyet a trónbe­szédnek bizonyos helyei Ausztria Magyarorszában előidéztek. A mint a miniszterelnök a kamarában nyíltan kijelentette, a román kormány szándékában nem lehetet az, hogy az osztrák-mag)^ kormány érzékenységét bármiképen is megsértse, mert, ha ilyesmit tehetne, ezáltal félreismerné kötelességét saját országa iránt, mely előtt a hatalmas szom­széd birodalom rokonszenve és jóakarata a leg­magasabb értékkel bir. Áthatva, ezen érzelmektől, kötelességének tartja a kormány újólag nyíltan és ioyalisan kife­jezést adni élénk sajnálatának mind a fölött, a mi az osztrák magyar kormány részéről a trónbeszéd ben sérelmesnek találtatott. — Támaszkodya ama jóakaratu rokonszenvre, melyet Ausztria Magyar- ország Románia irányában mindig tanúsított, re­méli a román kormány, hogy ezen loyalis, őszinte nyilatkozatok nem fognak többé kételyt hagyni fenn a román kormány érzületére nézve, és hozzá­fognak járulni mindannak félretételére, a mi a jó viszonynak, melyet az osztrák-magyar kormány­nyal fentartani óhajtunk, ártalmára lehetne. Kérem önt, hogy ezen érzelmeket fejezze ki gr. Kálnoky urnák ; kérem továbbá, hogy ezen sürgönyt neki olvassa fel és kivánatára neki másolatot adjon. — Bukarest, decz 24. S t a t e s с o. Megjegyezzük még, hogy Hoyos gróf vissza térése bukuresti állomására és a rendes diploma cziai érintkezés újra felvétele Romániával szemben legközelebb várható. Egyröl-másróL Sepsi-Szentgyőrgy, 1881. decz. 29. A bibliai igazmondás szerint bajos dolog a tevének a tű fokán átbújni, de sokkal könnyebb expedicziója van a tevének az adott esetben, mint az igaztalan utón járó embernek. A példáért — habár „exempla sunt odiosa“ — nem kell mesz- szire menni : a tegnapi megyei közgyűlés alkalmá­val félig meddig arról győződhettünk meg, hogy a t e v e h a jc sá го к fizikaellenes experimentumok­ra nem képesek a nyájat erőszakolni. Hogy vilá­gosabban szóljunk : a közigazgatási bizottság tag­jainak megválasztása nem úgy sikerült, a mint némely emberek szerették volna. Hanem hát e miatt még nem dőlt el a szentgyörgyi pápista háltak, melyre leittasodva kellett feküdni, hogy gyors álomba merülve megálmodják a jövő évre szóló jövendölést. — Mások vén asszonyokkal ka­lácsot süttettek, s ha az nem maradt laposan, ha­nem feldomborodatt; akkor szerencsés esztendőt jelentett; — ép azért az ó-év esti kalács-sütés sok századon keresztül a legfontosabb foglalkozás volt — a nagyok palotáitól a szegények kuny­hójáig. A pogány-korbeli újévi ünnep szokásaiból maradt fenn — mint már említettem — az aján­dékozás, vagy idetartozó nyelven beszélve, a „meglepetés“ is. Az ajándéknak nem kellett drá­gának és értékesnek lenni, hanem kedvesnek és találónak, mert csak ilyen jelenthette a szerencsés uj év előképét. — S végezetül, ha megemlítjük, hogy az újév egyik főjelentősége közé tartozott az is, hogy különösen az ifjúság lármás dalolásokkal, kurjantásokkal, játszva és dévajkodva járta be az utczákat: elég fogalmunk lehet egyfelől a pogány kori ujesztendő megünnepléséről, melynek zajos, mondhatni erkölcstelen lefolyása a keresztyén hittérítőknek sok bajt és munkájuk elé sok aka­dályt gördítettek, amint Eligius és Bonifacius hát­rahagyott irataikból kitetszik; másfelől párhuza­mot vonhatunk az ó- és ujkorbeli, a régi és mos­tani ujesztendőről, melynek elévülhetetlen tulajdon­ságai közé tartozott mindenkor és tartozik ma is a „boldog uj évu kívánása, mely csak akkor fog megszűnni, ha megszűnik az emberiség is, vagy legalább megváltozik az a természete, hogy a jót, boldogságot és szerencsét magának és másoknak nem kívánja. Minthogy pedig — hála az ég urának - e sajátságot, még ez idő szerint, nem vetkeztem le: legyen megengedve, hogy q lapok t. olvasóinak kivétel nélkül szerencsés és boldog újévet ki v ánj ak! Benke Штйп. torony s épen állnak Ké л di-Vásárhelyit a spi' r itu s-г a ktá rak. * Szó a mi szó, a megyei közgyűlésnek igen sok tanulsága volt, a miket itt egy pár sorban bajos volna resummalni. Legtanulságosabb volt azonban azon körülmény, hogy a megye közönsó- ! ge báró Kemény Gábor földművelési és ipari mi­niszternek felirat alakjában köszönetét mondott a háromszéki házi és szövőipar emelése körül tanú­sított szives jóindulataiért. Ez a körülmény nem azért tanulságos, mivel azt épen Kemény Gábor miniszter kapja, a ki két­ségkívül nagyon is megérdemli azt, — hanem az a sajátságos, hogy a megyei közönség csak most jut arra a meggyőződésre, hogy itt, az ö kebelé­ben háziipari és szövő munkálati mozgalmak van­nak, melyeknek megteremtője, lentartója és moz­gató ereje a főispán, a ki szerényen kitér minden dicsériádák elől, azon elvből indulván ki: „ne tudja a te balkezed, mit tesz a te jobb kezed“ -— a társadalmi jólét előmozdítása körül. * De ha már a földmivelésügyi miniszter, Zichy Jenő gróf és Potsa József megkapták az elismerés babérait, a melyeket ők bizony rég megérdemel­tek volna már ettől a megyétől, hát legyen sza­bad nekem is e lapok utján megköszönnöm a tör­vényhatóság figyelmét, hogy valahára közelebb jött önmagához és gondolkozni kezdett a saját létfentartási szükségleteiről is és kitalálta, hogy Háromszékmegyének felvirágzása szoros összefüg­gésben van a sző vésze ti háziipar fejlődé- s é v e 1. Mert hogy ezen a téren még eddig igen ke­veset tett a megyei közönség, a,;t mi, kik a szó vőipart nálunk figyelemmel kisérjük, fájdalommal tapasztaljuk. A miniszter egyremásra utalványozza a segélyt a háromszéki háziipar-egyesület szá rná ra, nyakrafőre küldi ránk a szövőszékek ?t, simító s egyéb kikészítő készülékeket, de mi tudomást sem akarunk venni az egész dologról, A szolga* bírák, lelkészek, községi elöljárók még rá se he- deritnek —- s az eredmény aztán minden felsőbb igyekezet daczára is csak az lesz, hogy a szövő- tanműhely számára léppeí keli fogni a madarat s erővel kényszeríteni népünket a megélhetés biztos eszközei felhasználására, # Ismételjük, ezen a téren épen a hivatott kö zegek részéről mulasztásokat kell feljegyeznünk. Nincs elég buzgóság a megye közigazgatási tiszt­viselőinél; nincs elég készség a megindult nagy­mérvű mozgalom népszerűsítése körül. Pedig a nélkül hiába szavazunk köszönetét miniszternek és főispánnak : mig a megye minden polgára váll­vetett erővel nem siet a kormány jóindulatú intéz­kedéseit megfelelő buzgósággal támogatni ; míg a közigazgatás hivatalnokai, a szolgabirák é? közsé­gek elöljárói meg nem győzik a népet arról, hogy a háziipari mozgalmak csupán értök, az ők jóvol­tukért nyernek magasabb helyről támogatást : addig hiáoa minden igyekezet, —- üres szó a di csérét, elhangzó vészkiáltás a mi szavunk is. Ciio. Háromszékmegye törvényhatósági köz­gyűlése. Sepsi-Szentgyörgy, 1881. decz. 28. Ma délelőtt 10 órakor Potsa József három* székmegyei főispán a közgyűlés éljenzései kö­zött megjelenvén a gyűlésben, rövid velős beszéddel megüdvözölvén a képviselőket, az ülést megnyi­totta. Forró Ferencz megyei alispán jelentését felolvasta, melyből kiemeljük a következőket: Mindenekelőtt a lapunkban telt amaz inter* pellatiora felelt, mely a Gábor Áron síremlékére régebben begyült pénz hovaforditása iránt kérdezte meg az alispánt. E szerint a kérdéses összeg 62 frt 19 kr. és kamatai takarékpénztárilag kezel­tetnek. A csinosan szerkesztett téri :delmes jelentés kiterjeszkedik többek közt a vallás-erkölcsi életre is és örömmel győződtünk meg, hogy nagyobb erkölcsi kihágások a közerkölcsiséget nem zavar­ták meg. Majd a feldolgozott anyagról adott szá­mot a jelentés. Tüzeset a megye területén október óta volt 24; a bereczki tüzkárosultak részére a belügymi*, niszterium által segélyképen utalványozott 160 frt kiosztatott. A kebU pénztár állásáról részletes jelentést

Next

/
Oldalképek
Tartalom