Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)

1879-01-23 / 7. szám

— 27 —

negyedik évüket betöltik ; ezen kimutatást átküldi a gyámpénztárnak, a hol annak a pénz kiszámítására, illetőleg kitüntetésére vonatkozó részei kitöltetvén, — miután a kimutatásnak egy példánya a gyámpénztárba visszatartatott, a másik példányt árvaszéki elnöknek beadja és azon kivül a kimutatásban megnevezettek mindegyikére az árvaszéknek bejelenti azon időt, mikor az illető gyámolt huszonnegyedik évét betölti, a végett, hogy az árvaszéki elnöknél lévő kimutatás alapján az érdekelt gyámoltak kielégithetése végett a gyámpénztárhoz a szükséges intézkedés idejében megtétethessék.

Ezen kimutatásban a pénz és értékpapírokra vonatkozó adatokat a pénztárnok és ellenőr (könyvvezető) saját felelősségük alatt pontosan bevezetik és a bevezetés hiteléül a kimutatást aláirják.

10. §. A gyámoltak és gondnokoltak számára az összesített gyámpénztárba befolyó pénzekről sa ját tartozási számlakönyvek vezetendők a 3) számú minta szerint, melyekben minden gyámolt vagy gondnokolt számára annak az összesített gyám- pénztároni követeléséről külön számla nyitandó.

11. §. A számlakönyvek római számokkal fo- lyólag jelöltetnek meg ; például az első számlakönyv T. I és annak lapjaira történendő hivatko zás T. 14 I. el jelöltetik meg, azaz tartozási első számlakönyv 14. lapja.

12. §. Ezen számlakönyvhez betüsorozatos névmutató készítendő a 4) számú minta szerint.

(Folytatása következik)

Megnyitó beszéd.

(Tartatott as ily efal vi „ifjúsági öDlcéjizfikör* idei első gyülésé- I,ászló Lukács körelnök által)

Mélyen tisztelt Ünképző-köri gyűlés !

Az embernek, bárha istentől folytonos munkásságra, soha meg nem szűnő előre törésre van rendeltetve, önmaga iránt kötelessége időközönként meg-megáilapodni. Bárha az idő gyors szárnyakon suhan el felettünk s minden percen eszünkbe juttatja a nagy igazságot: ha az idő nem vár: nekünk mégis e percben meg kell állapodnunk, és azon pontról — mondhatván magaslatról — hová eddigi futásunkban eljutánk, szét kell tekintenünk, ha váljon helyes volt-e az út, melyen eddig jövénk ; és szét kell tekintenünk, hogy további haladásunk útját kijelölhessük. — Meg kell vizsgálnunk, ha helyes volt-e a cél, melyre törekedtünk, és helyesek az eszközök, melyekkel azt elérni ohajtánk.

Igen tisztelt önképző köri gyűlés ! számot kell vetnünk és pedig annál komolyabban, részrehajlat- lanabbul, minél inkább el vagyunk tökélve, hogy az ifjúsági önképzőkörnek és munkásságának társadalmi életünkben fontosságot tulajdonítsunk. —

Hadd lássuk azért a lefolyt három év célját, munkásságát az ifjúsági önképzőkörnek ; és hadd lássuk azon eredményt, melyet ezen rövid három év alatt kivívhatott. —

Ifjúsági önképzőkörünknek maga elé tűzött —• mondhatnám egyedüli feladata és célja vala a humán művelődés. — Es hogy e célját elérhesse, tirsaságot alkotott kebelében, mely társaságba befogada ifjút, vént, szegényt, gazd igot, magasabb és alsóbb rangút, — tudván, hogy a társas élet azon gyakorló iskola, melyben kiki megszerezketi azon szükséges ismereteket és tudni-valókat, melyek a gazdagnak nélkülezhetlenelc, a szegénynek szükségesek, hacsak a haladó kortól elmaradni nem akar, tudván, hogy a társas élet azon köszörü-kő mely mig egyiknek durvaságát, darabosságát le- leköszörüli, addig a másiknak netaláni nemes tu lajdonát még inkább kifejti ; tudván, hogy a társas-élet azon gyalu, mely sok munka s fáradság után a tuskóból is elvégre remek müvet állít elő : miként munka s fáradság által áll elé a tündöklő gyémánt is ; tudván, hogy a társas-élet azon oltási műtét, mely a vad alanyba nemes óltó ágat olt, hogy idővel szelíd gyümölcsöket teremjen; vagy emberről lévén szó : a társas-élet befolyása által az egyeseknek szive, keble nemesbüljön, elméje világosukon, s majd a tettek mezején megteremje a helyes cselekedetek nemes gyümölcsét, mit a társadalom minden józan tagjától méltán várhatni.

Ezen társaságot nevezzük mi „ifjúsági önképzőkörnek“, „önképzőnek“ azért , mert úgy levénk meggyőződve, hogy a mi helyest és jót, a mi szépet és nemest a társaság tagjai egymástól látanda- nat és hallandanak, azt nem engedik elfutó jelenetként tova tűnni szemeik előtt, hanem otthon is, magános órájokban vissza-vissza idézik elméjükbe, s szellemük titkos műhelyében felboncolva, feldolgozva azokat, elsajátítják s igy lassanként nevelik, fejlesztik, önképzik magukat.

Mennyire teljesítették önkép,-körünk tagjai ezen kötelességet: nem tudom; ha teljesítők, mit tenniök kell vala, önmagok iránti kötelességet tel- jesitének ; és a szellemi haszonnak, mely belőle folyt, ők egyedüli, kizárólagos élvezői.

Es mennyire teljesítők mindnyájan azon kötelességeinket, melyek a társas-élet főfeltétele' ; mennyire valánk egymás iránt szelídek, nyájasak, elnézők, türelmesek ; megtudók-e mondani az igazat, a nélkül hogy sértettünk volnn ; nem títkolók-e el az ellenszenvet, holott mégis mosolygó képei öltünk; nem értők-e félre egymást, amidőn jó szándékkal voltunk ?

Mind ez s hasonló kérdésekre felelni nem tudok. Szeretnék reá mutatni a méhek és hangyák életére ; miként futnak, fáradnak ezerenként, milliónként a magok munkájukban, a nélkül, hogy

egyik a^ másik akadályára, ártalmára, bántalmára, boszantására volna, mindnyájan csak egyért, a természet ura által elejökbe szabott célért küzdve.

Megközelitők-e mi — isten képére teremtett emberek, a természet urai — eme tökélytelen állatkákat, avagy kicsinyeskedésünkben — más szemében meglátó к a szálkát s a magunkéban nem vettük észre a gerendát ? Mondom, mindezekre felelni nem tudok. — Annyit azonban bizton mondhatok, hogy ha szeretet helyett gyűlöletet, türelem helyett türelmetlenséget, bizalom helyett gyanako- dást, kímélet helyett bántalmat, őszinteség helyett tiskolózást rejtegeténk keblünkben egymás iránt, akkor távolról sem teljesítők azon nagy és fontos kötelességeinket, melyekkel egymás iránt minden lépten-nyomon rartozunk vala ; — akkor bizonyára önképző körünk is messze esett azon nemes és szép céljától, hogy tagjaiban a szelidebb érzelmeket kifejtse s azoknak ápolója, gyámolója legyen. — Mig ha szeretők egymást, s mindannyian feladatunkká tevők, hogy a kicsinyesség, ellenszenveskedés és előítélet rút férgét kiirtsuk magunkból s neveltetésünket az által bizonyítjuk be, hogy egymással testvéri egyetértésben, karöltve mur.i kálkodunk, akkor — oh akkor a mi kötelességünk teljesítve valának a múltban, akkora mi társas-életünk sok szép szivrokonulásnak vala bölcsője ; akkor a mi önképzőkörünk társadalmi életünk e terén kötelességét teljesité. így volt-e ez mi közöttünk, most se tudom. Vajha igy volt legyen.

Engedje meg azonbm a t. közgyűlés, hogy tovább menjek és felhozzak még egyet és mist, mi önképző körünknek feladata vala, a szélesebb értelmű társas élet nemesítésén kivül.

Feladata volt az ifjúsági önképzőkörnek főleg az ifjúság szív és elme beli nevelése.— Es ezen cél minden más céljai közt a legszebb, a legnemesebb vala; mert mi lehet szebb, mi lehet nemesebb foglalkozás, mint előkészíteni a jelen ifjúságban a jövendő nemzetet ; mint oda munkálni, hogy az erkölcsök szelídüljenek, az indulatok tisztuljanak s a vadság és durvaság helyét a szelídség és alázatosság váltsa fel.

Tett-e, tehetett-e ifjúsági önképzőkörünk eze, kért? Fájdalommal kell beismernem, hogy ha azon sok jó módú gazda gyermekére gondolok, kik a midőn mi itt gyülésezünk, addig ők az utcán, ablakok alatt helytelenkednek, s erkölcsrontó beszédeket hallatnak — fájdalommal kell mondom beismernem. hogy az ilyenekre nézve önképzőkörünk nem hatott, nem hathatott, holott e terem ajtói előttök is ép oly olcsó árért megnyílnának, mint megnyílnak mi előttünk !

(Vége küvetke/.ik.)

Maros-Yásíirhely, 1879. január 15.

NToto; Csak törpe nép felejthet d's nagyságot Csak elfajult nép hős elődöket:

A lelkes eljár ősei sirlakához S gyújt régi fénynél uj szövétneket.

G « r a y,

Január 5-én a városház tanácsterma két gyűlésiek nyilt meg délelőtt 11 órakor a Maros Széki és Vásárhely városi honvéd egylet, és délután 4 árakor a „Kemény Zsigmond“ irodalmi társaság tartotta meg ülését nyilvánosan, mintegy kifejezést adva annak, hagy a nemzet mikép e hazát eddig is phisikai és értelmi felsőbbségével volt képes megszerezni megtartani, úgy ezután is mind ezen erői nagyobb mérvbeni kifejtése és főhelyek téré által tarhatja meg, az európai államok közelebbről történt újabb eseményei átalakulása aggasztóbb és veszélyesebb folyamában.

Nem kicsinyelhetjük ezen mozgalmakat és szerencsés auspiciumnak tekintjük ez evre nezve, hogy épen városunk kebelében a székelyföld e fő helyén indultak meg azok, a meddő szóbeli harcok és pár heves meghasonlások helyett, a tettek mezején a múlttal kapcsolatosan működni, egyfelőljaz 1848. 1849. évi önvédelmi küzdelemnek e vívmányoknak emlékét, erkölcsi reputációját, a már harminc éve múlt élő emlékeit a rokkant és elnyomo- rodott honvédeket segélyezni, és másfelől a tudomány világánál nemesíteni az erkölcsöket s az értelmet felvilágositani.

A honvéd gyűlést városunk egyik ország gyűlési képviselője, volt fő birója, az egylet elnöke Borosnyai Pál ur hivta egybe, nyitotta es tartotta meg, ideiglenes jegyzővé Keresztes Sándor egyleti tag kéretvén tel. Az elnöki beszéd és honvéd egylet küldötte főhadnagy Jakab Elek, és hadnagy Molnár Zsigmond nyilt leveleik, és a megküldött jegyzőkönyvi adatok alapján feltárta és érintette azon lehangolt állapotot, mely szerint a mult_ év október 7-én megtartott országos honvéd gyűlés, a honvéd egyletek nagy részének rész vétlensége és nem képviseltetése miatt esetlegesen oly többségből alakult, a mely a nemzeti kegyelet előtt szent és közös ügyet, a régi honvédség erkölcsi reputatió- ját fentartó, annak magasztos emlékeit megőrző, s azon nagy múlt élő emlékei, a rokkant és elszegényedett honvédek számára emelt menházat és annak dotatióját, inkább po'it’cai párttöredaki szempontból karolták fel, és müködésöket arra irányozták hogy az országos honvédegylet s menház választmányába b juthassanak, kezökre kerítsék. A mi sikerült is, azonban a házszabályok és egy rendes gyűlés megkivántató külső ünnepélyességei mellőzésével, és a nélkül, hogy a választmány megválasztása és a menház egyoldalú megtekintésén

kivül a felül kerekedett többség a honvédség érdekében valamit tett volna ; avagy ezen szabálytalanul és viharosan létesült állapotban tehetni képes volna, a miből önként következik, hogy a honvéd egylet és menház ügye ezek miatt veszélyeztetett és válságos helyzetbe sodortatottt.

Szomorúan emlittetett továbbá az elnöki beszédben vétetett tudomásul, elhalt honvéd bajtársaink közül honvéd százados hadbíró Borosnyai Eászló és egyleti jegyző honvéd főhadnagy Székely Adám múlt évben történt elhalálozások és az utóbbinak a sírja felett tartott búcsúszavakért Molnárnak elismerés nyilváníttatott.

Mint örvendetes esemény emlittetett fel a Bém szobor bizottmány áldozatkész és eredményre vezető azon eljárása, mely szerint lankadatlan gyűjtései fáradozásai folytán annyira vezette az, miszerint remélhető, hogy még ez év folytán az önvédelmi harc legkiválóbb s a székelységelőtt legnépszerűbb hős, Bem honvéd tábornok jól talált s díszes em- lekszobra fogja diszesiteni székely fővárosunk főterét.

Ezen érdekes és beható elnöki beszéd bevégzése, és az elnöknek úgy is mint a Bem szobor bizottmány tagjának önzetlen és hazafias eljárása és működésé elismerése után —- a honvédegylet és a Bem szobor bizottmány jegyzője és eg'yleti pénztárnok megválasztása ej tetett meg, egyhangúlag jegyzővé Molnár Zsigmond és pánztárnokká Jeddi Sándor választatván meg : Szöllősi Sámuel erélyes indítványára elhatároztatott, hogy a válságossá vált országos honvéd egylet és menház ügye mielébbi orvosolhatósáért egy újabb országos honvéd gyűlés hivassák egybe, tartassák meg és e célból a honvédegyletekhez felszólítás intéztassék. Molnár Zsigmond indítványára elfogadtatott, hogy az elszegényedett s rokkant honvédek felsegitésére el- temetési költségekre gyűjtés rendeztessék, a begyülendő pénz takarékpénztárilag kezeltessék, és a már regebb e célra begyült összeget holléte ёз miben állása iránt intézkedés tétessék. Mire a gyűlés eloszlott. Délután a zöld asztalt, az ezelőtt két évvel, helyi ev. ref. lelkész ismert nevű és tehetségű iró Tolnai Lajos buzgó fáradozása és kir. táblai elnök M. B. Apor Károly ur hazafias párt fogolása mellett megalakult Kemény Zsigmond irodalmi társaság, helyi törzs s rendes tagjai foglalták el, kezdették meg nyilvános működéseket szép számú közönség jelenlétében, melyet nők is diszesitettek.

A nemes báró ur az elnök rövid de velős és emelkedett megnyitó beszédében köszöntve a je-. lenlévőket, körvonalozta a társaság feladatát célját, a tudományok művelése által az erkölcsöket nemesíteni, az értelmet fejleszteni, melyre e város mint központ, úgy szociális valamint helyzeti előnyeinél fogva is hivatva van. A jegyzőkönyvet olvasta és vezette első titkár Zsigmond Lajos.

Ezután a már beérkezett értekezések közül a mai napra kitüzettek közül elébb a gróf Kál- noki Dénes székfoglaló beszéde „a székely kivándorlás“ más szóval a székely nép szellemi és anyagi viszonyainak iSpSik éven innen észlelhető alá szállása okairól b íh itó tárgy ismerettel alaposan és tanulsággal teljesen irt értekezése a hozzá csatolt szép költeménnyel olvastatott fel Deák Lajos által. Veress I.-nak a homéri hősről Homér kettős költeményéről irt nagyhatású tanulmánya és végül Sándor Kálmán által Hegedűs I. „Budhi találkozása“ című szép költeménye olvastatott fel. — Ezen ünnepély és annak tartalma, lefolyása a megjelent közönséget teljesen meghatotta, felvillanyozta, a mely az érdekeltsége miatt még rövid-dobé vált gyűlést örömmel, meghatottan és lelkesedéssel hagyta el, — bizalommal telten annak további és minden hó első vasárnapján megújuló nyilvános munkálkodása eleibe.

Ezen irodalmi társaság ünnepélyes életbeléptetése városunk egy szebb múltjára emlékeztet vissza, a múlt század vége és e század elejére, a midőn Aranka György a Királyhágón innen első és hasonló irányú irodalmi kört alakított és mint első úttörő irodalmi munkálkodása által a nemzeti szellemet felébresztette és a midőn a halhatatlan érdemű udvari koriátnok gróf Teleki Sámuel, a nagybecsű „Teleki könyvtárt“ épen itt e székely fővárosban alapította és gazdagon dotálva hagyta az utókorra. Azon korra emlékeztet vissza, a mely után és abból kifolyólag a magyar Thalia előbb itt talált menhelyet és ütötte fel állandóbb sátorát mely után Houchard, a mükertész a Teleki kertet az Elbát kies sétánnyá, a vadonból kellemes mulató helyekké változtatta. Bodor, a hires gépész, a Maros már lerontott régi nevezetes hidját, az egykor muzsikáló piacon a vár előtti szökőkutat és mis erőmüvészeti munkálatokat létesítette, a mely útin dr. Gecse Dániel, a humanismus és nevelés élőm oz- ditására az „emberszereteti intézet“ cimü alapítványát legben-őbb barátja néhai ev. ref. püspök Antal János befolyása és buzdítására tette, a melynek kiindulása és intenciója nagyszerűsége nemcsak maradandó anyagi és szellemi hasznot árasz- tand annak életbe léptekor a kitűzött célokra, hanem a székely népre dicsőséget áraszt, hogy annak egyik egyszerű nemeskeblü fiában oly magasz tos eszme élt és vált tetté, a melyről évtizedek múlva a hires francia regényíró Sue Eugen „a bolyongó“ cimü munkájában a Rennapont alapítvány előállásáról szólván, mint regerői irt. Azután irta a lángeszű BólyaiFarkas szomorujátékait és főleg a külföld előtt is keresett „Mathesistát“, a hazai jog-