Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)
1879-08-24 / 68. szám
68. szám. Sepsi-Szeiifffyörgr, 1879. Vasárnap augusztus 24. ‘ évfolyam. Szerkesztőségi iroda Sepsi Szentgyí'i'gyíin a ref. kollégium épületében, hová 1 lüp szellemi részét illető közlemények küldendőkKiadó hivatal j^OLLÁK JAÓ R könyvnyomdája és könyv- kereskedése, hová a hirdetések és előfizetési pénzek ; bérmèntesen intézendők. NEMERE В Politikai, társadalmi, szépirodalmi és bözgrzdászati lap. A “ Megjelenik ezen lapheten- kint kétszer: * csütörtökön és vua&rnep. ELŐFIZETÉSI PELT ÉTEK Helyben házho* hordva, vagy vidékre postán küldve Egész évre . . 6 írt — kr. Fél évre .... 3 írt — kr. Negyedévre . . 1 ht Jo kr. Hirdetmények dija ; 3 hasábos- petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Béiyegdij külön 30 kr. Nyilttór sora 15 ka . Г-6 {ИА nappal ezelőtt és ma is. És ezen nézetét alaposnak tartom én is. Hogy gróf Andrássy Gyula berohanjon a mi gyönyörűséges pártállapotaink szenvedélyittas küzdterére : azt, én részemről, nem várom, — mert józaneszem azt mondja, hogy ha volna egészsége és ideg-e az ilyen tusára, akkor nem kérte volna felmentetését a külügyérség alul. Szerintem a nemes grófot lesz igenis szerencsénk hazánk közéletének minden terén tisztelni újból, de nem a dulakodás, hanem a pihenő tevékenység végett. Ott lesz, kétségtelenül, a főrendiház üléseiben ; és ott a delegácz óban is, hol még helyt akar állani alkalmasint a külpolitikára vonatkozó s öt is illethető interpellácziók előtt. És bizonyára lesz szerencsénk hozzá úgy is, mint az országgyűlési szabadelvű pártkörnek legfiatalabb, de szép tapasztalással bíró tagjához. De mindezt tenni fogja azon nyugalommal, melyet a nagy felelősség terhétől való becsületes megszabadulás szerez meg — sa melyhez erősitőleg fog járulni a tisztességesen gondolkozó magyar- emberek igaz tiszte.ete iránta^ mint azon férfiú iránt, ki nemzetünknek diszére volt az egész müveit világ előtt s a ki a lehető legnehezebb viszonyok közt sem vesztette el ité- letképességét a monarchia érdekeinek háború nélküli megvédésére“. A „Standard“ bécsi levelezője következőképen ir : „Egy kétségbevonhatatlan „tekintély“ részéről nyert közleménye szeíiíit, az uralkodó gasteini találkozása maradandó befolyású lesz a két fejedelem barátságára s egyszersmind e találkozástól fog datálódni Auszlria Magyarország vil'tgos, határozott keleti politikája, melyet Németország teljesen helyesel. E politika czélja a Balkánfélszigeten szilárd és állandó pozicziót foglalni, a mi Andrássy vonakodása miatt eddig meg nem történhetett. Németország lemond minden ellenséges indulatról Ausztria-Magyarország ellen s egyszersmind végkép’elejti az osztrák-német tartományok annexió- jának gondolatát. „Ausztria császárja“ viszont feladja a német egység bolygatását s e helyett keleten keres aequi valenst, Románia, Szerbia, Bulgária és Montenegrónak kereskedelmi szövetségbe vonása által, a mi később egyébbé is fejlődhetik. Mivel e politikát az osztrák-németek és a magyarok ellenzik, Andrássy nem akarta végrehajtani. — Ezért megy Andrássy s jutnak a szlávok túlsúlyra“. A szegedi második választókerületben Kállay Ödön halála miatt, uj választás lesz. Mint az „Egyetértést“ értesítik, Tisza Lajos szege.di kir. biztos felkérte a biztosi tanács kormánypárti tagjait, hogy a választási küzdelemben való avatkozástól gondosan tartózkodjanak. „Nem szeretném — úgymond — azon szemrehányást hallani, hogy a kormány Szeged szerencsétlen helyzetének felhasz nálásával törekedett olyan kerületben tért foglalni, mely mindig a függetlenségi párthoz ragaszkodott.“ Ez eljárást részünkről is helyeseljük. A belgrádi hivatalos lap aug. 212- kén a következő communiquât közli : „A bécsi „Presse“ a legnagyobb ellenségeskedéssel viseltetik egy idő óta Szerbia iránt és a szerb érdekek iránt. Minden alkalmat fölhasznál hazánknak gyűlöletes és rendszeres módon való megtámadására a nélkül, hogy válogatós volna a fegyverekben. E lap magatartásának magyarázatát csakis abban találhatjuk, hogy valami Djourkovitch, egyik szerkesztője e lapnak, pénzzel kivánta nem régen megjutalmaztatni a „Pressének“ kedvező magatartását a szerb kormánynyal szemben. A fejedelem kormánya nem tartván szükségesnek, hogy fizetett toliakkal dicsértesse és he- lyeseltesse loyalis és hazafias tetteit, Djourkovitch insínuatióját természetesen visszautasitotta. Minthogy pedig most arra használja föl ez ember a bé esi lapban elfoglalt állását, ho^y a tisztes sajtóban szokatlan módon boszulja me# magát Szerbián, a belügyminiszter kitilotta Szerbiából a bécsi lapot. Párából értesüla „Presse“, hogy Mahmud Nedimnek miniszterré való kinevezését véglegesen elhatározták. Mahmud Nedim egyelőre a közmunkaügyi tárczát fogja elválalni, de hivatalosan csak a most megkezdődött négy hetes Rarai- zan ünnep befejezése után fogják őt kinevezui. Konstantinápolyból jelenti a„ Deutsche Zeitung“ aug. i8-áról : P Г О 1 O g.*) ,,Fluctuât пес mergitur !;‘ Jelige Páris városa címerén Páris, szemfénye az egész világnak, Egy büszke gályát visel címerül. Melyen, habár rá bősz hullámok vágnak, Ez áll : „Hánykódlk, de el nem merül !“ S bár e merész szót meghazudtolandó, Örömmel kelt fői a sors tengere — Tört, mi törékeny, elhalt, mi halandó — De győzedelmet rajta nem nyere. Megóvta sors hullámok ellenében Mindenható erő : a szeretet ! A büszke gályát ez tartotta épen Haragvó tenger habjai felett. S ha Franciaország a népek kehle. A melyben egy világ érzelme forr — Páris, a szív lenn', érezni teremtve : Mi fáj mindegyik népnek, hol s mikor ! S e szivbe Isten annyi lángot önte, Annyi szerelmet, nagy erényt, hitet, Hogy egy világra áradott belőle : Népek nyerék attól eszméiket A szabadságról, hirről, hősiségről, S mint forrás, melyből nagy folyó fakad : Nem bogy szegényül szétömlö erétől, De még üdébb, nagyobb és gazdagabb ! E szív megérzé népünk veszedelmét S részvét melegjét árasztá reánk : Jobbját nyújtotta, rokonszenve teljét ; Örökre büszke lesz reá hazánk! Ott sirt velünk Szegednek balsorsában, Megérté : sorsa mily szörnyű setét, És e nyomor-okozta éjszakában Világul gyujtá föl : művészetét ! Nagy, büszke szó ez : franczia művészet ! Minden nemes szív feldobog reá, Ki hallá, látta, mint ki napba nézett, Képét nem veszti el soká, soká !------Eg y fényes templom, népek Pantheonja. Minden oltárfény egy lángelme benn, A népekét csodás körébe vonja, Imádni és csodálni végtelen ! S hogy értünk égett a nagy oltár lángja, Szentebb nekünk talán, mint ezelőtt ; Eddig csak fénye áradott hazánkra, Most áldó melegét is érezők. E testvér-lángot szívből viszonozni Tán művészetünk fénye nem elég ; Azért siettünk ez oltárra hozni Szeretetünknek egész melegét : Mert „hanyatlik bár s nem merül“ a gálya, S a vész nem dönti még a nemzetet : Főikéi a tenger viharos dagálya S szörnyű sors ül az „arrogante“ felett. S mi megmutatjuk, szivünket kitárva, Hogy, ha e népből a viharba vész Csak egy család, — egy gyászos özvegy, árva, Nekünk csak oly kedves, mint az egész. A népek szellemének szövetsége Ez, rokoni, testvéri szeretet, Ebben ver gyökeret a uagyság, béke, Az istenáldás két nemzet felett. — E rokonérzés legyen büszkeségünk, A mely megálljon mindig emberül, így bármely zajgó tengerekre érünk, Hajónk „bár hanyatlik, el nem merül“ ! Dr. Yárady Aulai. A matróz hitvese.**) Naphosszat ül a puszta szirtfokon, Az üczeánt vizsgálja mereven. Barát nem háborítja, se rokon, — Mig lelke tovább száll a tengeren. Mindegyre vár és könnye egyre hull, Reményeit a kétség tépi szét, Lábánál kis fia gondatlanul Meri kagylóval a tenger vFét. A férjét várja ; — nem vár kincseket ; Fillériből kenyérre jó ha jut Nem vár a közmatróztól egyebet, Csak őt magát, ha briggje révbe fut ; Csak egy könyüt, mit az öröm fakaszt ; Csak egy csókot, mi lelkét hozza meg . . . S a dúsnak hagyja, megsohajtatlan, azt, Mit a kalmár vihartól remeg. Vár . . . vár soká ... de mind hiába vár ! . . Nem tér meg ő, a messze költözött . . . *) Szavalta az Arrogante-ünnepélyen Márkus aEmilia k. a. ** Szavalta franczia nyelven Hel/ey Laura k. a. A lapok Andrássy utódjáról. * * * A krízisről alig- van valami feljegyezni valónk kivéve Csernátony Lajosnak egy „sejtelmét“ Andrássy Gyula gróf utódjára s a visszalépő külügyér várható magatartására vonatkozólag. Csernátony, a ki nem szokott támpontok nélkül sejtegetm, azt „sejti“, hogy Károlyi Alajos gróf, londoni nagykövetünk lesz a külügyminiszter, mi, — ha teljesüln talál, annál meglepőbb lesz bizonyos körökre nézve, minthogy a Hoffmann báró jelöltségéről szár - nyaló hirt épen ma kezdték „megerősíteni“. A mi ^ndrássy gróf legközelebbi magatartását illeti, ar- Csernátony azt hiszi, hogy a gróf elfoglalja *he|Éfc a felsőházban, bemegy a delegáczióba — s tajÿb# lesz a szabadelvű pártok körének s megjelen ^t^zánk közéletének minden terén, de nagyobb ak- P Sitt nem fog kifejteni s pártvezéri állásra nem adja magát. Különben adjuk át a szót magának Csernátonynak : „A lapok — úgymond - részint udvarlásból részint páríszempontból — annyi nevet jelöltek ki a fejedelmi kinevezés alá, hogy tán szabad nekem is megnevezni valakit. Én azt hiszem, hogy gróf Károlyi Alajos, londoni nagykövetünk lesz az uj külügyér. S ha ezen sejtelmem nem csal, akkor gróf Andrássy Gyula utódja egy olyan államférfiu lesz, a ki neki legbensőbb barátja s a ki iránt ép oly bizalommal viseltetik Magyarország, mint a minőt kiérdemelt ő felségétől szolgálatai által, a német és angol udvaroknál. Lehet, hogy sejtelmemet csak óhajtásom sugallja, de meg- vagyok győződve, hogy a többi kandidátusokról csak a sajtóban volt szó, vagy legfeljebb is még azoknál, kik „jelenleg irányadó személyiségek“, a „Pesti Napló“ főmunkatársa előtt Becsben. Hihető, hogy a kinevezés megtörténik még e héten. — S midőn az uj külügyér elfoglalja helyét, akkor aztán kinevezve lesz királyunk oldala mellé a feledhetetlen bkró Wenckheim Béla utóda is, a ki — egy másik sejtelmem szerint — aligha nem báró Orczy Béla. „Es gróf Andrássy Gyula ? Vájjon nemcsak tárczájától válik, hanem a politikától is ? Az „Ellenőr“ már adott kifejezést ez iránti nézetének pár
