Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)

1879-08-24 / 68. szám

— 270 — „Kétségtelen, hogy Oroszország domináló befolyást gyakorol a portának a görög-kérdésben követett magatartására. A francia nagykövet mi- napelőtt hosszasabban értekezett Szavfet pasával, és diplomatiai köreinkben tudni hiszik, hogy a nagykövet Waddington várakozásait minden te­kintetben kielégitő jelentést küldhetett Párisba. A nagykövet másnap ismét volt Szafet pasánál, és a leghatározottabban állítják, hogy Szafet pasa az­zal a fordulattal szakította félbe a beszélgetést, a mely most is a görög-kérdés körül forgott, hogy ő annál kevésbé vághat elébe a szultán végleges elhatározásának, mert ő felsége legújabban kije­lentette neki, hogy ő (a szultán) semmiféle pressi- ót sem tiir Görögországtól, a mely megsériené bi­rodalmának méltóságát, mert azon szilárd meg­győződést szerzetté, hogy a tekintélyhez és joga­ihoz való ragaszkodás több európai nagyhatalom beleegyezésével találkozik. A szultán ezen nyilat­kozatának megvilágositására szolgál az, hogy a görögök követelése, nevezetesen Francziaország- nak szilárd beavatkozása ezen ügybe, élénk sür­gönyváltás tárgyát képezte a porta és a pétervári török nagykövetség közt, és a diplomatiai körök­ben az a nézet uralkodik, hogy a tegnap Péter- várról érkezett sürgöny inóitolta a szultánt ezen föltűnő nyilatkozatra Szafet pasával szemben, mert a szultán és Szafet pasa beszélgetése után egy órá­val értekezett a miniszter a franczia nagykövettel. Az erdélyi ev. ref. tanároknak síí­ves üdvözlet ! Sepsi-Szentpyürgy, 1879. aug. 23 án. Az erdélyi ref. egyházkerület g3rmn. tanárai rendes évi értekekezletüket városunkban tartják meg. A gyűlés e hó 24-kén, vasárnap veszi kez­detét, melyre kedves vendégeink ma érkeznek meg. Legyenek városunk kebelében melegen üd­vözölve! Az erdélyi ev. ref, középtanodák tanári értekezletének napirendje. Az értekezlet kezdetét veszi Sepsi-Szentgyür- gyön 1879. angusztus 24-én. 1) Az értekezlet tagjai aug. 23-án a délutáni vonattal földvárra érnek, onnan iskolánk pártfo­gói által önként felajeinlott kocsikkal S.-Sztgyörgy- re szállíttatván, elszállásoltalak. 2) 24-én d. e. 8 .órakor a tanoda nagytermé­ben előértekezlet tartatik a tanácskozási tárgyso­rozat megállapítására. 10 órakor az értekezlet tag­jai testületileg a helybeli ref. templomba mennek isteni tiszteletre, ennek végeztével tisztelgő látoga­tásokat lesznek. Délután 3 órakor a tanoda he­lyiségeinek, könyvtárának s gyűjteményeinek, foly­tatólag' a város területén lévő egyéb intézeteknek, nevezetességeknek megtekintése’ 3) 25-én d. e. 9 órakor a tanoda nagytermé­ben az értekezlet ünnepélyes megnyitása s folyta tâsa. D. u. I órakor közebéd a városház diszter ■ mében. (A közebéden az értekezlet tagjai a tano­dái elöljáróság vendégei, lesznek. Az értekezlet tagjain kivül résztvenni kívánók ebédjükért mérsé­kelt dijt fizetnek. Azon t. urak, kik ezen közebé­den részt akarnak venni, tisztelettel kéretnek, szí­veskedjenek neveiket a tanodái igazgatóság iro­dájában d. e. 9 óráig előjegyeztetni.) D. u. 5 órakor az értekezlet tanácskozásait tovább folytatja. I Esti 9 órakor Pál István vendéglőjében köz- vacsora. - . 4) 26-án d. e. 8 órakor a tanácskozás tovább folytattatik. D. u. 1 órakor közebéd. Ebéd után a tanácskozás tovább folytatása. 5) 27-én d.' e. 8 órakor az érkezlet ünnepé­lyes bezárása. A rendező bizottság. Post festa. Fontos teendői lesznek a tanári értekezletnek, nagy horderejű-kérdéseket tűzött ki tanácskozása tárgyául, melyek egy szakképzett, tekintélyes tes­tület által bizon)'-ára helyes megoldást nyernek.' Erdélyrészi ref. tanodáink már a múlt idők­ben is jelentékeny szerepet játszottak ; a lezajlott politikai áramlatok elsimultak felettük a nélkül, hogy megrendítették volna őket. Autonómiájuk be^- vehetetlen sánczai mögött erős fegyverekkel vé­delmezték a magyar alkotmányosság, a .nemzeti műveltség s a klassikus tudományosság védbás- tyái-ti ■ Es ez a harçz, a szellem h.arcza felülemelte református tanodáinkat elnyomóiknak. A szellem vi­lága kisugárzott a tanodákból, rajtok nem vehetett diadalmat ellenség *keze, mert együtt küzdöttek a tudomány mellett a nemzeti, magyar alkotmá­nyért mindért időben. Letűnt idők, lezajlott harezok !- Ma csendes időket é.ünk. Nem zavarják ma a tudomány munká­ját politikai háborúk, ma harczol a tudomány és a harc? áldást hoz mezeinkre, béke-olajágat tűz a hájlékok falaira, megáldja a szórgálmas ‘ családa­pát tudományszerető gyermekekkel,1 megtölti a ha­zát, hazát szerető, hazáért lelkesülni tudó ifjú nem zed kekkel . . . .fontos feladata van ma a tanári testület­— aug. 2i én, A „saison morte“ nemcsak társadalmi éle­tünkben állott be, grassál az a nevelés-oktatásügy terén , is, különösen mostanában s főként nálunk. En már több ízben szólaltául fel e lapok hasábjain nevelésügyünk érdekében, többször hallattam kiáltó szózataimat s mindannyiszor elhangzottak a pusz­tában. Sajnálom. Hiába s.zóltam az érvek meggyőző erejével, hiába mutattam rá a gúny fegyverével bajainkra: mégis csak hallgatás lett rá. a válasz, süket füleknek beszélteiig falra hánytam a borsót. Sürgettem a tanitótestület közgyűlésé meg­tartását két év óta éé az intéző körök még csak azt sem tették meg, hotgy indokolták volna pár szóval is bár, annak mind e mai napig történt ha­logatását. Pedig, hogy a tanitó testület minden évben legalább egyszer gyűlést tartson, erre miniszteri szabályrendeletünk van. Nem tettük meg. Sok korszerű kérdéseink vártak megoldásra s mi hagytuk szépen megoldatlanul, még csak annyi önérzet sem volt bennünk, hogy testületileg tu­domást szereztünk volna a most megindult tanügyi mozgalmakról. Hagytuk szépen elközeledni a III egyetemes tanitó-gyülést s engedtük lefolyni, el­múlni, a nélkül, hogy csak hedeiitettünk volna is rá valamit. • nek. Legyenek a szív melegével legforróbban üd­vözölve városunkban ! Isten hozott benneteket! Áldott legyen mun­kátok, melyet a haza és a tudomány érdekében nálunk végeztek ! Legyetek üdvözölve ! A víz sima, üres a láthatár . . . Csak egy sirály leng a hullám között. Az aszzony arcza egyre fölragyog Fél őrületben felsikolt : hajó ! A gyermek hallja és szintén gagyog : Hajó !... a szirt is vissza zeng : hajó ! . . . Ölébe kapja játszó , kis fiát, A szirtfokról a révbe lerohan. Megszánja mind, ki hallja, hogy kiált „Hajót“ a megbomlott boldogtalan. Kit ő óhajt, kit lelke visszavár, Öt várja az, a tenger mélyiben Elsülyedett . * . mindenki tudja már, Csak ő nem tudja : férje hol pihen. És egyre vár a puszta szirtfokon : S az Óczeánt vizsgálja mereven. Barát nem háborítja, sem rokon, — Mig lelke tovaszáll a tengeren. Mindegyre vár és könnye egyre hull Reményeit a kétség tépi szét. Lábánál kis fia gondatlaaul Meri kagylóval a tenger vizét Erdélyi Béla. Bizony, bizony, nem szép dolog ez ! Én annak idejében jókor figyelmeztettem rá az illetőket' s nem lett semmi eredménye. Most feltettem magamban, hogy hallgatni fogok : hátha m á s о к nálam nélkül is munkához fognak. Nem történt meg. Eljött a „M a g у а г о r s z á g i ta­nítóegyesületek s.z ö vétségé“ alaku­ló-gyűlésének ideje a nélkül, hogy mi érdemesnek tartottuk volna reflektálni rá. Tudomást sem vet­tünk róla. Pedig annak a gyűlésnek igen nevezetes tár­gyai voltak s nevezetes volt már magában véve a szövetség megalakulásának eszméje is. Czélja volt a népoktatásügy rendszeresítése, annak a mai lé­tező viszonyokhoz való alkalmazása, a tanítóknak társadalmi színvonalra való emelése stb., melyekre minden tanitótestület köréből küldettek fel véle- ményes javaslatok, csak tőlünk nem. Minden me­gye tanítótestülete küldött fel az alakuló gyűlésre képviselőt, csak mi nem. Úgy látszik, nekünk a szövetség megalaku lása vagy meg nem alakulása tökéletesen mind egy ; úgy látszik, a népoktatási törvény revisiójá- nak megsürgetése nem tartozik fontos teendőink közé; a tanítók fegyelmi ügyének kérdése csak „bliktri“ : szóval, nekünk nincsenek egyáltalában kérdéseink, nekünk nincsenek szükségeink, mert mi hallgatunk. Szégyen, hogy hallgatunk. Az intéző körök megszólalhatnának s tettre sürgethetnének bennünket is, de nem teszik. Csak pár évvel ezelőtt Háromszék tanitó-testülete impo nált s számbavehető szava volt az országban, ma, pár év múlva, oda sülyedtünk, hogy azt sem tud­ják rólunk, létezünk-e ? E keserű hangok későn jönnek, csak úgy „post festa“ ; de vártam, hogy valaki megszólal helyettem s csak azután teszem e szemrehányást, miután látom, hogy al »zunk a bűnös semmit nem tevés lusta párnáján. Egy tanító. V Г DE KI ELET. Brassó, 1819, aug. 20. Előttem fekszik a Vautier- (Vótyé) féle magán- leánynöveldének múlt tanévi vizsga-rendje; gon­dolkozom . . . s eszembe jutnak némelyek az inté­zetről. Kérem a tele. szerkesztő urat, engedjen he lyet gondolataimnak becses lapjában. Vautier к. a. intézete éidekelrn fug,’a a „Neme­re“ t. olvasóit. Tudtommal sokan vannak azok kö­zött, kiknek leányaik 2—4 évig abban neveltettek. Egyszerűség, rend és tisztaság ezen intézet jel­szava. A növendékek szigorú erkölcsi élete fölött egy érdemekben gazdag, tiszta jellemű, igazi fran­cia, de nemeslelkü magyar honleány őrködik éber szemekkel. S amaz elvek tapintatos érvényesítése s emez éber felügyelet mellett bizton remélhetni, hogy a növendékek egykor jó anyákká s áldozat­kész honleányokká válhatnak. Van még egy igen is megfigyelendő jelemség ezen intézetben: a fele­kezeti és nemzeti megférés virágzása. Van ugyknis a növendékek között róm. kath., ev. ref., görög egyesült és nem egyesült, luth. stb. vallásu ; van­nak magyar, német, román, szász és más nemze­tiségűek. S mindezek oly szépen megférnek egy­más mellett ; tanulják egymást szeretni ; megtanul­ják, hogy vallás és nemzetiség nem választhatják el az embert felebarát'átló. Valóban, ha a serdülő leányok szivében ily nemes virágok nyílnak, vár­hatni csak, hogy az anyák embert nevelnek gyermekeikből A Vautier-fé'.e magándeánynövelde már 25 év óta áll Brassóban. S egy negyed század elég bizo nyitéka annak, hogy ezen intézet mindig megfe­lelt a várakozásnak. Hány hasonnemü intézet kelet­kezett itt az idő óta! De mindannyian csakhamar egy két évi tengés után eltűntek, lévén az érdé mes vezetők inkább üzérek, sem mint nevelők. Vesszen is, a mi rósz. Pusztuljon a szédelgők sá­fár t'iborra ; mert ha valahol bűn gálád üzelmeket elkövetni, bizonyára átok az a hépnevelés terén. Vautier к. a. már az 50 es években nyert enge­délyt intézetének fentarthatâsâra s az idő óta ha­lomra gyűlt az iskolalátogatóktól s a városi ta­nácstól nyert elismerő bizonyítványainak száma. Sőt ujabbi időkben ngos Rétlii Lajos kir. tanácsos ur állami segély ügyében lépéseket is tett az in tézet részére. Mindezek pedig csak arról tanúskod­nak, hogy Vautier к. a intézete valóban időszerű s az igényeknek megfelelő. A gondos vezetőnő nem is mulasztotta el mindig képzett szakférfiakat alkalmazni a tanítás körül. S mig ekép gondos­kodva volt az ő intézetében mindig arról, hogy minden növendék saját anyanyelvén tanulja az egyes tantárgyakat; addig az idegen nyelvek el­sajátítása czéljából értelmes nevelőnők lettek al­kalmazva, kik folyton a növendékekkel társalog­ván, ezek csaknem észrevétlen jutottak a magyar, francia vagy más nyelvek birtokába. Tudva van, hogy legújabb időben a nopnevelés pegázusa csaknem féket veszítve rohant előre, mintha évszázadok renyheségét akarta volna helyre­hozni. Mindenütt élénk mozgás, gyors változás; nevelés, népnevelés — volt az altalános jelszó, így állván a dolgok, egy iskola sem maradhatott meg a régi alapokon : de még a magánintézetek sem maradtak érintetlenül. Egymást érték a mi­niszteri és tanfelügyelői rendeletek, utasítások. Vautier kisasszony itt is első volt a reformom te­rén : mindenütt újított, a hol csak lehetett. Eldobta még régi engedélyét is s felcserélte azt egy uj­jal, minővel minden privát intézetnek bírnia kell. Ezen miniszteri engedélynek ide vágó sorait — tek. Koós Ferencz m. kir. tanfelügyelő urnák t. Vautier Henriette intézet tulajdnosnőhez f. é. máj. hó 17-éről keltezett átiratából — ide igtatjuk : „ ... a nagyméltóságu vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter ur f. évi ápril hó 16-án 9011. sz. a. kelt magas intézkedésével kegyed már 1854. év óta fennáló ismétlő és továbbképző magán-leányta- nodájának további fenntartását engedélyezni mél- tóztatott . . .“ Mint a múlt tanévi vizsga-rendből kitűnik, az intézetben következő tárgyak tanittattak : irás, ol­vasás, nyelvtan, Magyarország története, világtör­ténet, költészettan, irodalom, földrajz, műtörténe­lem, terményrajz, természettan, számtan. Mint em • litők, gondoskodva volt arról, hogy a növendékek anyanyelvökön tanulják az egyes tantárgyakat. Ezek mellett közösen tanulják a magyar-nyelvet s kinek szándéka van, a német, román, francia, vagy angol nyelvet. Szépírás és rajz szintén taníttatott, valamint zongora is Kiváló gond fordittatott a női-munkak alapos betanítására, elannyira, hogy bátran elmondhatjuk, miszerint a “kivánalmaknak minden oldalról elég volt téve, mit m.lgs Cserei

Next

/
Oldalképek
Tartalom