Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)
1879-07-20 / 58. szám
- 230 Több ellenzéki lapa legutóbbi időben ismételve azzal foglalkozott, hogy közleményeket bocsátott világgá az egyesült ellenzék tagjainak a pártokon kivül álló képviselőkkel való állítólagos fuzionális törekvése iránt. — Ezen pub- likatióknál mindig hivatkozás történt Széli Kálmán képviselő közreműködésére is. Állíttatott, hogy Széli Kálmán Budapesten járt, hogy értekezzék, sőt még a haldokló AVenckheim Béla báró betegágyánál is láttatott. Mindezen közlemények értékét és irányát leginkább jellemzi azon tény, hogy Széli Kálmán 1878. évi október hava 11 -dike óta nem járt Budapesten s hogy — a mint erről irányadó helyről értesülünk — teljességgel nincs is szándékában odamenni. Román lapokból. A nagyszebeni „Te- legraful Román“ 75 ik számában egész terjedelmében hoza a „Gazeta Transilvániei“ nek Aradról kapott levelezését a melyben a tanfelügyelő azzal vádoltatik, hogy a megjelent 700 tanító közül sokakat haza küldött azon ürügy alatt, hogy azok tökéletesen bírják a magyar nyelvet, s azután azt a kérdést teszi hozzá, hogy erre az esetre mit mond majd a magyar sajtó ?“ A bukuresti „Timpul“ Julius ii-ki számában közölvén a romániai zsidóknak a kamarához es senatushoz intézett kérvényét, azt a megjegyzését teszi hozzá, hogy azon kérvény igen szép hangon van megírva és ha a zsidók csakugyan oly jo hazafiak, a minőknek dicsekszenek, akkor appelât kimondott hazahságukhoz és kéri őket, hogy ezt bizonyítsák tettekkel, lássák be ök is azt, hogy az ország nehéz körülmények közt van jelenleg és ne forduljanak külső protektióhoz hanem forduljanak bizalommal a románokhoz és a külső protectiót utasítsák vissza, és ha ezt teszik és a román nem zettel való assimilalás jelét megmutatják, legyenek megyőződve, hogy a román nemzet velők szemben nem mint idegennekkel, hanem mint igazi fiaival fog bánni, addig azonban elégedjenek meg kevesebb conceS'Z.iokkal is. A „F a n f u 1 1 a “ szerint kijelentette Cairoli, hogy az ő kabinetje a török-görög kérdésben a filhellén comiték programmjával homlokegyenest ellenkező politikát fog követni. A szentszékés Németország közt az utóbbi napokban óriási előmenetelt tett a tárgyalás. Mint a római lapok jelentik, most a pápa maga foglalkozik ezzel a fontos ügygyei és közvetlen alkudozik Bismarck herceggel. A májusi törvények következtében elitéit papok közül már eddig is kegyelmet kaptak nehányan, sőt azt várják, hogy a legközelebbi iböben általános amnes- tia fog kibocsáttatni. Háromszékmegye óvnegyerles közgyűlése, Sepsi-Szentgyörgy 1879. jul 17-én Háromszékmegye törvényhatósága tegnap és tegnapelőtt tartotta meg rendes évnegyedes közgyűlését. Dacára a nyári munkaidőknek, a képviselő tagok szép számmal jelentek meg a gyűlésen, melyet 16-án d. e. 10 órakor Potsa József főispán ur nyitott meg. Megnyitó beszédében kegyelettet emlékezett b. Wenkheim Béla elhuny tárói s indítványa folytán a közgyűlés jegyzőkönyvileg fémért bátor voltam óvatosan, és kereken tagadni mindent s mégis az első kikérdezéskor ígérve volt szeinbesittetésem a Váradival házamnál járt bibarc- falvi fecsegő ifjakkal elmaradt. Az én fogságomat csak a szabadság-hiány tette kellemetlenné, de az elitéltetés percét nyugodtan vártam, ezt azonban még fogolytársaim előtt is titkolva, mint bizonyos szabadulás idejét. Úgy is lett. Maros-Vásárhelytt tavasz kezdetével a zárdái szobák sorban álló ablakai, hová zárva voltunk, kinyittattak, s azokon szabad volt kinéznünk; alatt hosszan sétált a fegyveres őr, de a ki nem tudott magyarul, mint naszódvidéki oláh ; ennek mulattatva elámitására, mint különben nem dohányos pipáztam pro forma, kitartva az ablakon a pipát, a pipa volt a seprű, a szára egy hosszú ág ; az őr mosolyogva mulatott rajtam s ez alatt foglyokul egymásnak magunkat jól kibeszélhettük ; ez alatt biztattam a csüggedő Szász Lukácsot, hogy ne féljen a kivégzéstől, mert elvihetik a bitófáig, de tekintve ifjúságát, nem végzik ki, Szabó Áront sem (• z is hallgatta beszédemet), hanem Váradit és Bartalist minden bizonnyal kivégzik. jtLpp úgy is történt. Erre tanúm maga Szász Lukács. No de a bolondos ámító száraz pipázásomnak egy nem kedves eredménye lett ; mert a zárda udvaráról azt mások is látván, elhitték, hogy megőrültem, hírül futott s nőm is búsulni kezdett, egészen szabadulásomig hitte, hogy nincs tiszta eszem. Szállítások alkalmával úri magam is meg voltam tisztelve párszor egy-egy kézbilincscsel, a mit azonban csak úgy vettem, mint az eljárás cifráját : egyiket Udvarhelyit nyertem, a mást Nyárádtőn. Es aztán egyebütt miért nem ? Ki fejti meg ? A marosvásárhelyi fogdában, mint hadi fe- gyenc, közlegény voltam, mert az államtól közle- gényi 6 kr. napi dijam járt. azaz hogy nem a magam markába, mint gyanúsba, hogy azzal tán valakit megvesztegethetnék, hogy desertálhassak, jezte hi efe’letti fájdalmat; imjd Cseh Ignácról em. fékezett meg, ki e megyének már 50 év előtt buzgó és tevékeny harcosa volt s halála alkalmából részvét iratot intézni határoztatott elnök ur indítványa folytán a családhoz. Következett az alispáni jelentés, melyet a közgyűlés tudomásul vett. Ez alkalommal kérdés intéztetett az alispánhoz az Ólt szabályozása illetőleg a gátok készítése tárgyában, mely ügy már két év óta elintézetlenül állt. Az alispán ur részletesen felelt a hozzá intézett kérdésre. Elmondotta, hogy e célra 2000 frt. költség kellett volna s mint- hogy alap, melyből ez fedeztessék, nem állt a megye rendelkezése alatt, felterjesztetett a földm. miniszterhez, hogy utalványoza azt a kormány, azonban semmi felelett nem jött rá. A közgyűlés tehát gyűlésből fogja az alispán ismételt felirata mellett a minisztériumot megkeresni ez ügy elintézése tárgyában. Az árvaszéki elnök jelentését is tudomásul vévén a közgyűlés, felolvastatott ő Felsége legfelsőbb kézirata ezüst menyegzője alkalmából, melyet a közgyűlés felállva hallgatott végig s háromszoros éljen kíséretében hódolattal fogadott, jizzel kap- latosan felolvastatott a belügyminiszteri leirat is, mely szerint ő Felsége megyénknek hódolatát az ezüst menyegző alkalmával szívesen venni kegyeskedett. Kihirdettettek ezután a szentesített törvények. A kormányi leiratok közül megemlítjük a 4067 sz. a. belügymin. leiratot, mely a ^yujtogatók ellen a rögtönbiróságot elrendelni. áll, választmány a biróság székhelyéül S.-Sztgyörgyöt hozta javas, latba, a közgyűlés azonban nem fogadta el s igy a leirat egyszerűen tudomásul vétetett. A megyei pénzalapok kezelésére vonatkozó szabályrendelet tárgyában adott min. leiratra az állandó választmány véleménye fogadtatott el. Igen heves vitára szolgáltatott alkalmat Szemerja községnek S.-Sztgyörgyhöz való csatoltatását illető kérdés. Úgy látszik, a szemerjaiak mindenképen meg akarnak maradni f a 1 u n a k, még saját anyagi és szellemi romlásuk árán is. Ezért kelt ki oly hevesen egyik községi képviselő S.Sztgyörgy város és annak vagyoni helyzete ellen, melyre a város polgármestere szintén kemény választ adott nekik. Szemerja községnek a többek közül az volt egyik fő védérve az V összecsatolás ellen, hogy a falu niacs beépítve S.-Sztgyörg-ygyel. Hogy tehát az oknélküli herce-hurca véget érjen, a közgyűlés egy bizottságot küldött ki a szeml e megejtése végett. Ezen bizottság másn ap jelentést tett s az összeépítést konstatálta. Az ügy tehát most ismét a belügyminisztérium elé kerül s e tárgyban a döntő ítéletet ki fogja mondani. A szemerjaiak mindenesetre köszönettel vehetnék S.-Szentgyörgy város nemes indulatu gondoskodását s azon kicsivagy vele öngyilkolásra mérget vásároltassak, hanem a foglyár bizodalmas markába, hogy reám költse. S a szép Szebenben már ávánzséroz- tam káplárságra 10 kr. érdemdijjal. S ha szerencsém lehet vala bár Aradig, ott jórészt a Festungs- comandónálőrmesterré leendék amúgy 20 — 3o krral. Ilyen a ki érdemdús ! Egy reggel Szebenben a hozzám belépő foglárnak és ordináncoknak megmagyaráztam, hogy a foglyot öngyilkolástól félteni több mint fölösleges, mert arra sok módja lehet. — Hol ? itt ? de mi ? — No hát nézzék csak, itt a nadrág szijjam, jó kemény, itt a kendőm, gatyám, jó kemény ! Ott az ablakkereszt, jó kemény ! itt a gyufacsomag, meggyujtom mind s felszippantom, jól megfelel ! itt a fütő, ég a tűz, leveszem a fedelét, fővel belebukom, nem kell több ; aztán nézzék cs.-tk, itt van a lámpaspárga a boltívtől le a faloldali kemény szeghez kötve jó hosszú fityegő véggel nyakravalonak, igy ni ! Tekeriteni fogtam nyakam körül; az ordinancok röhögni kezdettek, s azt mondta reá a foglár : „So ist das reglamá ! Végre azt is megemlítem, hogy a fogdában Szebenben kaptam egy maradandó ajándékot is. Ugyanis május kezdetén a szobám padlását a foglár felsurlatni akarván, áttett egy más már kisu- rolt padlásuba, reám zárva az ajtót. A friss nyirok oly erősen hatott be fökép lábaimba, hogy subában és kucsmával fáradságig sétálva se tudtam legyőzni. Dörgettem az ajtón, más üres száraz szobába tett át a foglár, de már későn, mert a forgóim ma is minden késő ősz és kora tavasz nyirkával megfájulnak, mint a Zabrincsek Jánó forradalomkor kihűlt lábai, a politikai időváltozásokat megérzik. Árkoson, 1879. jun- I4 én. közli Kiss Mihály, egykori fogoly, nyeskedő aggodalmakra semmi szükség nem volna, ha minden önérdek nélkül csupán az ügy tisztaságát vennék tekintetbe. A fegyelmi pénzekről és egy háromszékme gyei menhaz létesítése tárgyában készített szabály- rendelet egyhangúlag elfogadtatott. I öbb megyei és községi ügyek tárgyaltattak le. Megemlítjük ezek közül Hidvég községnek egy beépitett teleknek község házáu 1 leendő megvá--j sárlása tárgyában benyújtott kérvényét. Az ál lan dó választmány nem tartá megengedhetőnek,л mivel a 12" 0-os pótadöval terhelt községre ez mógj egy uj 25!70-os pótadóju terhet róna. Kelemem- Lajos tiszti ügyész igen talpraesetten szólalt feL e tárgyban, elmondván, hogy községeink anélkül is igen kevés gondot forditnak a községházára'*, tapasztalatokra hivatkozott, hogy egy eg'y község háza haszontalan viskó ma is még s igen sok he lyen úgy néz ki a taluháza, mint egy szenyesbör tön. Másfelől biztonsági tekintetből is gondoskodnál kellene állandó községházáról s akkor nem lenné nek kitéve a megyék olyan eshetőségek, hogy c faluházából — mint ez nem rég megtörtént — olyan könnyű szerrel kirabolhassák a pénzt. AV állandó választmánynak ezen ügyben adott véle ménye oda módosíttatott, hogy visszaküldetett a kérvény Hidvég községnek a túlságos pótadó éié a telken fekvő állítólagos Terhek tisztázása végett. A közgyűlésen lefolyt érdekesebb tárgyal közül megemlítjük még* a Cserey-muzeumügyet Ez a kérdés nagy port vert fel közelebbről a saj tóban s meg nem érdemelt sújt fektetett a köz.v gyűlés is azon hírlapi mende mondákra, melyek & muzeum le nem költöztetése tárgyában napvilágo láttak. Minthogy azonban a megyei alispán mél! tatlanul lett azokban megtámadva, sőt elég meg gondolatlanul még köztiszteletben álló, minden hu manus intézményeink iránt hőn lelkesülő főispá nunk személye is belevonatott a vitába : igen he lyesen tette a közgyűlés, hogy ezen apróbb vexáka kai szemben fényes elégtételt adott egyfelől a alispánnak e tárgyban tett jelentése szószerinti el fogadásával, másfelől a főispán urnák e téren kö vetett eddigi eljárása feletti elismerésének jegyző könyvbe való igtatása által. Jóvő számunkban a: alispáni jelentés ide vonatkozó részét közzé tesszük világot vet az egészen a muzeuműgy eddigi lefo lyáeára. Szükség lesz közölnünk már csak azért it hogy a közgyűlésnek e tárgyban hozott határozat* a közönség előtt kellőleg indokolva legyen. I helyen még csak azt akarjuk megjegyezni, hogy legszelídebben szólva, illetlenség volt a nemes szív /1 alapitónővel szemben azon koripheusok gyereke*} hányavetisége, melylyel e kérdésben az alapitón személye iránti tiszteletet nem átallották megbán tani. A közgyűlés jól tudta méltányolni e körű ményt s azért hozott a muzeumőr (?) bölcsességé^ s a megyével szemben elfoglalt szerény magatai lását annyira illusztráló határozatot. A közgyűlés két napon át tartott s a hamu dik napra csak a jegyzőkönyvek hitelesítésénó maradt. A. miniszter látogatási után. Sepsi-Sztgyörgy, jul. 17. Az ünnepélyességeknek vége van. A diadal kapuk eltűntek s a magyar címer ismét visszatéri megszokott helyére. Minden oda van, a mi kiilh tásra vala számítva, csak azon szeretet, tisztelet *.j ragaszkodás maradt meg a szivekben, a melylyyí az embert, a minisztert elhalmozta a nép. Mái/ azok is, a kik hátmegett és hírlapokban szeretnem kicsinylőleg beszélni a kormányról, ezúttal nem tagadhatták meg magukat. A magyar szeret sokiíc beszélni, politizálni, s ha kell nyomatékot is adl szavának, de felebbvalóit mindig tiszteli I szokta. Városunk közönsége érezte a miniszter jövetelének fontosságát, azért mindent megtett an nézve, hogy a legszivélyesebben fogadhassa. Iparosaink a l'itogatás alkalmára a szövő i / tézetben rendeztek be egy kis tárlatot. Dacára as j nak, hogy a tárgyak összehordására az idő röv/c volt, még is elmondhatjuk, hogy e miniatűr kiál; tás a legkitűnőbben sikerült s mint észre lehető venni, a miniszter ur is teljesen meg volt eléged i az eredménynyel. Meg is nézett ám minden egy у tárgyat a legapróbb részletekig s készítőjét ujn kikérdezte minden irányban, mintha el akarta voli a mesterséget tanulni. „Az ilyen látogatás ér í tán valamit, — mondá az egyik iparos — пб л
