Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)

1879-07-20 / 58. szám

— 231 —

azon uraké, a kik régebb csak keresztül futottak a városon, de voltaképen semmit meg nem fi gyeitek.“

Az egyes tárgyak szakszerű csoportositása a rendezőnek dicséretére válik s nekem mindjárt az jutott eszembe, hogy az, a ki ebben a főmester volt, az bizonyára több kiállítást is látott.

Az egész dologban csak azt sajnáljuk, hogy több jonevü iparosunk nem jelent meg készítményével a tárlaton. Ez mindenesetre nagy kár. Az iparcikket céljánál fogva árulni kell s azzal senkinek sincs a szerénysége megtámadva, ha produktumát ilyen alkalmakkor csillogtatja is.

Ha egyik vagy másik iparos a ki nem álli- tók közül azzal védekezik, hogy egy, vagy más okért nem jelenhetett meg a kiállításon pl. hogy nem volt ideje kiállítási cikket készíteni, az még nem mentség. A miniszter ur ilyet nem is kívánt. Ö oly cikkeket óhajtott látni, a melyek honi gyártmányból állítalak elő, s a melyet az iparos a mindennapi szükségletre vagy keresletre készit. Ilyet előállítani minden iparodnak módjában lett volna.

Helyesen cselekedett azon két kalapos, a kik különböző kalapokat mutattak be. Voltak ezek közt olyanok, a melyeket úri ember is föltehet a fejére, voltak olyanok, a melyeket a vidéken visel a nép és voltak mások a melyekkel a szomszédba kereskednek. Az hiszem, hogy ezek közül egy sem készült kizárólagosan a kiállításra és még is kellőleg ütötték a mértéket. Helyesen cselekedett azon csizmadia, a ki egy katona bakkancsot és csizmát állított ki és pedig olyan pontossággal a milyet egy jó iparostól méltán várhatni. Megmutatta legalább a miniszter urnák, hogy mi is képesek volnánk a katonaság számára szállítani s nem lenne rósz a Becsbe küldött pénzt a mi iparosainknak adni. A sepsisztgyörgyi és kézdivásár- helyi iparos pl. képes volna egy vagy két közel eső honvéd zászlóaljat ellátni bakkancscsal, a mi az államnak is bizonyos megtakarításokat eszközölne.

Ha a kormány az ilyen dolgokra nem figyel, akkor sohse várja, hogy az ipar emelkedjék. Egyetlen ilyen ténye az államnak egész forradalmat idézne elé az iparban. Ha a csizmadia bakkancsot gyártana, a timár ehez bőrt készítene, a mészáros jó áron eladhatná a nyers bőrt, a gazda a marháját stb. ,

Hát Brassóban, a hires brassai posztó hazájában, a nagymennyiségű gyapjú kellős közepében a melyet most kivisznek, hogy két áron jöjjön vissza hozzánk, nem lehetne-e gyártani olyan posztót, a milyet a katonaság visel, s nem lehetne-e azt a szorgalmas székely szabókkal is épen úgy megkészittetni, mint akár a bécsiekkel ? Hasztalan ambicionáljuk iparosainkat ha munkát nem adunk kezébe, mert ő szegény dolgoznék, de hát kwrek ?

Epen azért óhajtandó lett volna, hogy minden iparos álljon elé készítményével, hadd lássa a miniszter ur, hogy mire képes a székely.

A kiállított tárgyak közt volt még valami, a mi mindenkinek a figyelmét megragadhatta. Ez a Gyárfás Sámuel ur által kiállított nagymennyiségű selyem gubó. Oly iparcikk, a mely megérdemelné, hogy nagyobb pártfogásban részesüljön.. Volt idő. mikor a| selyemtermelésért sokan buzgólkodtak, s hogy a lelkesedést mi lohasztotta annyira le, azt még nem is sejthetem. Pedig ez egy oly üzletág, a mit a gyermek is kényelmesen elvégezhetne s a haszon dúsan kárpótolná a tenyésztésre forditott időt. Szükséges volna azért a selyem tenyésztés ügyét felkarolni s a kormány igen helyesen cselekednék, ha megyénként megbízna valakit a gubók béváltásával. Az ily megbízottak aztán Szegszárdra vagy más kijelölt központba kényelmesen elküld- hetnék az évi termelést.

Mig ez meg nem történik, addig ez iparág felvirágozni nem fog. A kiállításról hiányzott a legfőbb : a székely szőttes. Nem tudjuk tüntetés akar e ez lenni az illetők réseéröl, de mindenesetre boszantó, hogy e nevezetes iparcikk a mely a helybeli szövő intézet felállítását is maga után vonta, Székesfehérváron sem volt képviselve úgy a mint megérdemelte volna. A székely szőttes, oly országos hirre vergődött, mindenesetre bir oly létjoggal, mint a szövő intézet egyes kísérletei. Háttérbe szorítani akarni ezt, annyival inkább nem helyes, mert ha jól tudjuk, a szövő intézet épen azért állíttatott fel, hogy e nevezetes iparágat tevább fejlessze. Már a kétféle gyártmány t. i. a szövő intézetbeli é3 a székely asszony által készített szőttes összehasonlitásáért is szükséges lesz vala székely szőttesből egy collektiv kiállítást rendezni, minthogy e nélkül a szövő intézetnek szükségességét megítélni nem lehet. Hogy a székeiy szőttes minőségre nézve ma még felette áll minden szövő intézetbeli gyártmánynak, az elvitázhatlan.

Epen azért jó lesz vala a miniszter urat közelebbről megismertetni vele, annyival is inkább, mert a miniszter ur, mint maga is kifejezte, ennek bemutatását várta. Jó lesz tehát jövőre figyelembe venni a székely szőttest is.

A kiállítás nevezetesebb tárgyaihoz tartozott még a különböző bőrök és a festő intézet cikkeinek kiállítása. Ezekről azonban jelen alkalommal a lap szűk tere miatt nem szólhatok.

Bendegúz.

Hapoleon Lajos herceg temetése.

Eltemették.

Követte atyját, megelőzte anyját. Bezárult fölötte a chislehursti sir, s vele együtt milyen álmok, mily fényes tervek, mily csábitó remények, s ki tudja milyen fényes jövő fölött zárult be örökre az élet mesgyéjét a haláltól elválasztó ajtó !

Csöndes lesz ezután a chislehursti magány, nagyon csöndes. Csak a két sírból kikelő emlékek fognak néha nesztelenül az asszony és anya lelki szemei előtt elvonulni megháboritva álmait, földulva nyugalmát ; s talán csak'abban a tudatban fog vigaszára lelni, hogy igy volt ez megírva a sors könyvében.

A temetés napján szép hűvös rezgel derült fel, a környékről különvonatok nagyszámú vendéget hoztak, kik fekete és díszruhában jelentek meg. A Camdenhouse előtti nagy téren régiéi óta őriás embertömeg várakozott. A templomig az utat magánfogatok tárták befoglalva; a közönség közt, többnyire Párisból jött árusok csokrokat, képeket, verseket és koszorúkat árultak. Egyébként a francia köznépet csak egy pár küldöttség és nehány munkás képviselte, ez utóbiak végezték Camdenhouseban a szükséges munkálatokat. A megjelent franciák g óra után bebocsáttattak a Camdenparkba, hogy a halottas menethez csatlakozzanak. A jelenvolt franciák közül fölemlítjük Haussemann bárót, Bassano herceget. Cossint, De Niewerket, Massy bárót, Pu^licsi-Con- tit fiával, Castelnau, Fleury tábornokokat, Duruy Albertet, Canrobert tábornagy nejét, Fleury gróf- nét. Démaud beszédet tartott, melyben a többek közt ezt mondá : „A gondviselés meg fogja ölni az utálatos francia köztársaságot“. E passust mély hallgatással fogadták. Válaszul másik beszéd nem mondatott.

E közben megjelent az angol királynő és Beatrice hercegnő mindketten gyászba öltözve. Férjének Albertnak halála óta a királynő most tett először látogatást. Valamennyi angol herceg egyenruhába követte a felségeket.

Midőn a menet megindult, mozsárlővések dördültek el. Elül ment a parancsnokló tábornok, utána egy osztály dsidás, majd gyalogtüzérek és gyalogság, ez utóbbi a fegyvert agyával előre fordítva hóna alatt vitte. Ezek után lovastüzérseg következett és a zenekar, melynek hangszerei fátyollal voltak borítva, s a dobok hangja tompává téve. A katonaság után jött a rom. kath. papság, ezek mögött egy 9 fontos löveg a koporsóval, melyre fátyollal borított selyemvánkoson az elhunyt érdemrendéi és pálmaágakból egy nagy kereszt voltak elhelyezve A koporsó előtt virágokkal díszített nagy keresztet vittek. A halottas szekér mellett Jerome herceg és két fia, továbbá Lucien Murat és Bonaparte Károly lépkedtek. A tömegből egy hang felkiáltott : „íme a mi szegény kis hercegünk !

A koporsó után az elhunyt lovát vezették ; ezüst csillagokkal behintett fekete takaró vo!t rajta. A lovat Uhlmann, a herceg komornyika vezette, ki a holttest azonosságának megalapításánál ájultan rogyott össze. Utána mintegy 120 francia ment rendjelekkel, azután angol tábornokok, köztük a királyi ház valamenyi hercegével. A tábornokok után következett a diplomatiai kar. Károlyi osztrák-magyar nagy követ kék huszár egyenruhában volt. A diplomatiai kar után ment mint egy ezer férfi en habit, köztük Paul de Cas- sagnac ; azu'án következett egy zenekar, két üteg 9 fontos francia zászlókkal, koszorúkkal, lobogókkal, melyek közt ilyen föliratuak voltak ; „A francia ifjúság“ ; „A császári Franciaország“ ; „a párisi tanulók“.

Tanuló mint egy 30 volt jelen : előttük óriási babérkoszorút vittek. Egy francia kapitány teljes díszben jelent meg. Számos selyemzászló volt látható, rajtok hímzett sasokkal és méhekkel. A menetet egy üteg 16 fontos zárta be.

Az egész menet elvonulása mint egy óra hosszat tartott, s egészben véve igen szép volt. Mikor- a menet feloszlott, az eső gyengén kezdett permetezni.

Az * ex-császárné állítólag e hó 11 én reggel 3 órakor látta a koporsót, 7 óráig félig eszméletlen állapotban volt. A királynő csak mint egy félóráig időzött nála, mivel a sátorból, melyet

az ö és Eugenia számára készítették, végig nézte a menetet. — A halottas kocsit 8 ló húzta, a koporsóra volt téve a boldogult kardja és katonasipkája. A szemfödél sarkát angol hercegek vitték.

Viktoria királynő, mint a „Figaro“ irja, gyönyörű keretet küldött Eugéniának az elhunyt herceg legújabb arcképe számára. A keret felső részén, a közepén egy sas francia nemzeti lobogót tart, melyen aranybetükkel e vigasztaló szavak állanak : Not lost, but gone before (nem veszet el csak megelőzött bennünket).

Eugéniát e halotti ajándék igen meghatotta s ő is küld a királynőnek ilyen keretet, fiának legújabb arcképével együtt.

színészet.

К -Vásárhely, 1879. jul. ió.

Folyó hó 5-én Kazalicky jutalmául adatott „A szegedi vész“, látványos életkép dalokkal 3 felvonásban. Irta Lorényi A. „Adtál uram esőt, de nincs köszönet benne.“ Erre a nótára Kaza Иску is elmondhatja : kaptam ugyan jutalmat, de máskor nem kérek belőle. Kazalicky a társulat legjelesebb tagjainak egyike ; azt hittük tehát, hogy jutalomjátékára a közönség nagyobb számmal fog megjelenni ; mennyire elbámultunk azonban, midőn a színkörben körültekintve, alig láttunk egyebet a kongó ürességnél. Úgy a darab, mint ez előadás sikerültnek mondható. Legsikerültebb alak volt maga Kazalicky (Derék Gábor öreg vak) kinek átgondolt, érzésteljes játéka valóban jobb sorsra lett volna érdemes. Kitűntek még ; Morvay Demeter közkatona,) ki rövid szerepét sikerültén oldotta meg ; azután Zádor Gézáné (Örzse) Zádor Zoltán (Mokány Berci,) óváriné (Vakarcs Böske) és Sztupa (prépost). Szathmáryt és játékát tekintve, megérdemli, hogy róla dicsérettel szóljunk, de sehogysem tudunk kibékülni ama körölménynyel, hogy magát nem maszkírozza. Pedig ez igen rontja az illúziót s a hatás rovására történik, vagy tán Szathmáry ur nem tartja érdemesnek a közönséget arra, hogy érte azt a csekély fáradságot vegye magának, a mibe arcának átalakítása kerülne? Végül kiemeljük a befejezésül adott „Szeged még szebb lesz“ némaképet, mely igazán elragadó volt kár, hogy a legördülő irigy függöny oly hamar elzárta elölünk..

Julius 6-án színre került Nestroy énekes bo- hózata a „Lumpáci vagabundus “ Az előadás igen sikerült, s a közepes száma közönség mindvégig a ledgderültebb hangulatban volt. A személyzet általában jól játszott, de mégis kétségkívül legsikerültebb alakok voltak : Szathmáry (Cérna, szabó) és zádor Zoltán (Lábszij csizmadia) : a dicsőségből az oroszlánrész azonban az előbbit illeti, a ki már azzal is kellemesen lepett meg, hogy nem a maga szokott arcával jelent meg. Tegyen úgy máskor is és a hatás fokozott lesz.

Julius 8 án „Nők az alkotmányban“ 3 felvo- násu vígjáték Tóth Kálmántól. Ezen ismert jeles darab előadása csinos, kerekded és összevágó volt s ez inkább Komáromy (Bánfalvi,) Sztupáné (Krisztina,) Szatmáry (báró Szlankaményi) és Zádor Zoltán (Borbocs) érdeme. A többiek is többé- kevésbbé sikerültén adták szerepeiket. Közönség igen csekély számmal.

Julius 9 én Pünkösti Anna k. a. felléptével Dóci kitűnő vigjátéka „л. csók.“ A közepes számú közönség élvezetes előadásban részesült. Kitűntek: Morvay (Sever, Navarra királya), Benkő Jolán (Blanda), Kazalicky (Adolár) Pünkösti Anna (A.n- gella), Szathmáry (Carlo porfiu), Zádor Zoltán (udvari pap) és Zádorné (Marietta).

Julius 10-én Pünkösti Anna jutalmául adatott Jókai Mór drámája „Dózsa György“ üres padok előtt. A címszerepet Komáromy játszta, igen sikerültén ; mellette még leginkább kitűnt Kazalicky (Barnabás). A többiek is megállták helyüket; azon ban Komlósy (Szapolyai) szokás szerint egy kissé merev volt. Pünkösti Anna (Csáky Lóra) szintén jól megoldotta szerepét.

Julius 12 én Nagy Rózsa jutalmául adatott Tóth Ede ismert jeles népszínműve „A to'.onc“. Az előadást kevesen nézték, a minek leginkább az volt oka, hogy ugyanakkor br. Kemény Gábor miniszter városunkban időzött s tiszteletére díszvacsora rendeztetett. A főbb alakokat Sztupáné, Nagy Rózsa és Zádor Zoltán személyesítették, mégpedig jeles sikerrel. Főleg kifogástalan volt Sztupáné (Ördög Sára). A méltatlanul üldözött és a miatt az électől búcsút venni szándékozó Angyal Liszkát Nagy Rózsa csinosan, érzéssel játszotta ; Zádor is, m nt Mravcsák, sikerültén alakított. Említést érdemelnek még: Komíromy (Contra Frida lin), óváryné (Krizsa), Kis Pista (Miklós) és Szathmáry (Lőrinc) a zsidó mulatságban.

Julius 13-án díszelőadásul „b. Kemény Gábor miniszter 6 kegyelmessége tiszteletére“ adatott Szécsy Mária“ történeti énekes szinmü Szigetitől 4 felvonásban. Sikerült előadás volt. Kitűntek : Benkő Jolán a címszerepben, Komáromy (Vesse- lényi), Kazalicky, (Budaházi várnagy) Zádor Zoltán (Bukkenbukk), Szathmáry (Gyüszüsi) és Zádor Gézáné (Katica). Közönség közepes számmal.

Julius 15 ikére ki volt tűzve az „Idegesek“ azonban Komáromy hirtelen bekövetkezett betegsége (?) miatt elmaradt és adatott helyette „A miniszter előszobájában“ egy felvonás dramolette ;