Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)

1879-01-30 / 9. szám

* Az o$zl rák-magyar bank budapesti igazga­tósága január 25-dikén tartott ülésén a következő urakat választotta meg a budapesti föintézet váltó birálóivá : Aebly Adolfot, Fischl Károlyt, Hugma- yer János Károlyt, Jálics Kálmánt, Keppich Ár­mint, Kistenmacher Károlyt, Kohler J. C.-t, Küh­ner Zsigrnondot, Kollerich Pált, Kunewalder M. Tipótot, Neumann Frigyest, Oppenheimer J. S.-t, Stern Ignácot, Tönőry Jenőt, Ullmann M. G.-t és VVeisz Mórt. * A kép visel öliáz befejezte az olasz kereske­delmi szerződés tárgyalását. A szerződés a szélső bal szavazatainak kivételével elfogadtatott. A vitát térhiányában ezúttal nem illusztrálhatjuk. * A képviselőhöz pénzügyi bizottsága jan 27 én az országos ülést megelőzőleg rövid ülést tartott, a melyen Molnár György előadó a honvédelmi mi­nisztériumnak es Horváth Fajos előadó a pénz­ügyi minisztériumnak költségvetéséről szóló jelen­téseket olvasák fel. Mindkét jelentés megállapit- tatván, azoknak a ház elé terjesztése elhatároz­tatott. A legközelebbi ülés hétfőn lesz, tárgya a pénzügyminiszteri költségvetés tárgyalásának foly­tatása, nevezetesen az államjószágok cime lesz. Oroszország és a póttá folytatják az alkudo­zást, a nélkül, hogy a sokszor Ígért befejezéshez eljutni tudnának s mig a szentpétervári félhivata­los „Agence Russe“ a legújabban fölmerült nehéz­ségeket részint egészen eltagadni, részint mellé­keseknek feltüntetni iparkodik, a nem kevésbbé jól értesült bécsi „Pol. Corr.“ hiteles tudósítások alapján fentartja előbbi jelentését, hogy az ^ orosz­kormány az utolsó pillanatban nagy nehézsége­ket támasztott s hozzáteszi most még azt a gya­núját is, hogy orosz részről a szerződés aláírását halogatni fogják mindaddig, mig a törökök tény­leg át nem adták Podgoricát a montenegróiaknak. Raguzai táviratok szerint egyébiránt ez most vég­re talán meg fog történni, mert Húszéin basa már készületeket tesz az ágyuk elszállítására. A hadi kárpótlást illetőleg viszont jelentik Londonból, hogy miután Oroszországnak nem nem sikerült elsőbbséget nyernie a többi török adóssági címek etőtt, Lobanov hg. azt ajánlotta, hogy a 300 millió ezüst rubelnyi hadi kárpótlás fizetési módozatai ké­sőbbi megállapodásnak tartassanak fenn, ami igen alkalmas mód lesz újabb nehézségek fölidézésére Orosz katonai körökből eredő tudósítások máris jelzik, hogy a hadikárpótlá s kérdése csak akkor fog majd igazán szerepet játszani, mikor az orosz okkupáció számára a kongresszus által kitűzött ha­táridő letelt s a szentpétervári kormánynak uj ürü­gyekre lesz szüksége, hogy a berlini szerződést ki- játszszíi. A porosz országgyűlés a német birodalmi gyű­lés „fegyelmi hatalmáról“ szóló törvényjavaslat ügyében oly határozatot fogadott el és oly utasí­tást adót a kormánynak, melyed minden más al­kotmányos minisztérium bizalmatlansági szavazat­nak tekintene ; a porosz kormány azonban nagy lelki nyugalommal fogadta a határozatot, megta­gadott minden nyilatkozatot és Bismarck hg. lapja újabban is kijelenti, hogy a javaslat visszavonásá­ról szóló hirek alaptalanok s csak akkor volna némi jogosultságuk, ha bizton föl lehetne tenni, hogy magának a gyűlésnek többsége majd föllép oly javaslattal, mely a kancellár javaslatát pótol­ná. Erre azonban, úgymond a félhivatalos közle­mény, nem számíthatni ; és igy a hirhedett javas­lat visszavonásáról szó sem lehet. Szentpétervárról egy illetékes forrásból eredő tudósítás arról értesít, hogy az orosz döntő körök igen „mulatságosának találják a külföldi sajtóban mcg-megujuló hirt, mintha kormányváltozás, alkot­mány", Suvalov gr. miniszterelnöksége stb. volna várható. Mindezen hirek, — úgymond —• teljesen légből kapott koholmányok. Jellemző azonban, hogy mig a döntő körök e híreken „mulatnak“, ugyan­azon illetékes közlemény konstatálja ama sajnos körülményt, hogy a zavargás az ifjúság' körében nem akar véget érni, sőt mindinkább szélesebb körökben kezdenek veszedelmes elvek elharapódzni. Utoljára is aligha el nem megy a döntő körök kedve a nevetéstől! Az oroszországi tatárok lázadása, mint a ka- záni helyi hírlap jelenti, dacára az orosz ka­tonai és polgári hatóságok óital foganatba vett szigorú rendszabályoknak, — egyre tart. Főkép a malmisi kerületben kitört zavargások veszélyesek a hol több mint harminc tatár falu áll fegyverben és makacs ellenállással fogadja a császári csapato­kat A tölkelök a hivatalnokokat és a faluk elöl­járóit részint legyilkolták, részint elkergették. A lázadók élén a tatárok molláhjai állanak, kik a harcosokat a legborzasztóbb kegyetlenségekre buj- togatják. A császári csapatok kezei közé került felke lője haditörvenyszékileg azonnal agyonlő vetnek. Ez ideig ily módon több mint 200 tatár lövetett agyon több ezeren pedig börtönben sínylődnek, de e bün- tétések úgy látszik, kevés hatást gyakorolnak a többi felkelőkre. Az angol-afgán harctérről Kalkuttából jelen­tik a Reuter-ügynökségnek január 22-ről: Sir Ali khán jelenleg Afganisztánhoz tartozó Turkesztán­nak északi részében, az Oxustöl nem messze tar­tózkodik. Gholam Husszei khán megbizatott Kan­dahar polgári közigazgatásának vezetésével. E mi­nőségében .St. John őrnagy alá van rendelve, ki a kandahari kerületnek politikai főhivatalnoka. Sajud Mohamed, az emirnek hajdani adóbiztosa, igen jó segítséget nyújt a brit hatóságoknak. Cavagnari őrnagyhoz békekövetek érkeztek a ghilzai törzsek főnökeitől. Roberts tábornok jelenti, hogy" Khost ban nyugalom uralkodik s az idő szép. A bolgár ti ón betöltése ügyében jelenti a „Morning Adversiter“, hogy Battenberg herceg szilárdul el van határozva a neki felajánlandó bol­gár trónt visszautasítani. A bolgárok tehát Reuss herceggel, az azelőtti Konstaninápolyi, majd bécsi nagykövettel léptek már alkudozásba és a herceg elfogadja a jelöltséget, megválasztatása jóformán biztosítva van. Orosz lapok szemleje Boszniáról a „St Peterburgskija Víedomosti“ „Nagy hazugság“ cim alatt egy cikksorozatot kez­dett, melyben az ujabbkori történelemből és külö­nösen II. József császár s II. Katalin idejéből me­rített érvekkel kimutatni igyekszik, hogy a bécsi kabinet már régen Bosznia birtokára törekedett, s ezeknek kapcsán cikkíró a berlini mandátumot An- drássy, Salisbury és Bismarck között előre kicsi­nált komédiának, Andrássy grófnak az előleges birtokba vételi szándékot tagadó nyilatkozatait ha­zugságnak, képmutatásnak nevezi „Minek volt — kérdi a többi között — ezen gyalázatos hazugság? Európa előtt nem volt szükséges a tagadás és a hazugság, mert ez mindenkor kész tapsolni Orosz­ország ellen irányult minden nyilt fellépésnek ; az orosz diplomáciával szemközt pedig felesleges volt a képmutatás. A bosnyák-hercegovinai kérdést An­drássy nagy európai kérdésnek tüntette fel. Ez ha­zugság. Ez tulajdonképen belföldi szerb kérdés az európai diplomácia nézete szerint pedig a boszniai kérdés szlávellenes — s következőleg oroszellenes kérdés. Európa Örömest átadja Ausztriának a bal­káni félsziget összes nyugati részét, Olaszország­nak Albániát, Angolország'nak talán a tengerszo­rosokat is, csakhogy ezáltal az orosz befolyás kö­rét korlátozza. A mostani Oroszország mindezek­hez is megadja talán beleegyezését, csakhogy bé­két hagyjanak neki. Németország különösen fog ennek örülni, mert két célt ér el : barátságosan megvál Ausztriától, —\ utat nyitván neki keletre s erős ellensúlyt alakit belőle Oroszország ellen nem csak a balkáni félszigeten, hanem az egész nyugati orosz határszél mentében. Bismarck herceg helye­sen számított, midőn azt gondolta, hogy Oroszor­szág Ausztriának kárára az eddig tilos szláv tar­tományokba való beeresztése által az összes osz­trák szlávokat maga ellen felzudbja, kik a néme­tekkel és magyarokkal együtt erős tömör Orosz­ország iránt ellenséges erőt fognak képezni. Euró­pa jelenleg szándéklatainak nagyobb részét valósí­totta. Ha Andrássy azt állította, hogy Bosznia és Hercegovina elfoglalását a berlini kongressus gon­dolta ki : hazugságot mondott. Bosznia és Herce govina megszerzése a Habsburgok régi törekvése volt.“ Itt említi szerző, hogy már I. Lipót császár Brankovics Györgynek Ígérte, hogy őt az egész szerb nemzet hoszpodár/vnak elismeri, ha sikerül neki a fent nevezett két tartományt meghódítani. Felhozza, hogy már Savoyai Jenő Belgrádnak el­foglalása után a növekvő orosz befolyás megszorí­tására gondolt ; érinti, hogy a kucsuk-kainardzsi békekötés után II. Frigyes, Álária Therézia, II. Jó­zsef karöltve működtek az orosz cárnö keleti po­litikája ellen s c.z ausztriai császárok ezen idő óta támogatták Törökországot Oroszország ellen s fel­adatuknak tűzték ki, ha lehet, a porta szomszéd tartományait elragadni; hivatkozik arra, hogy II. József császár Katalintól a balkáni félsziget nyu­gati részét Nikápolytój An ti vári g követelte szövet­ségének árául; dicséri Katalin rpesszelátását és po­litikájának önállósságát, hogy e követelése vissza utasította ; sajnálattal említi, hogy I. Sándor .cár a cattarói kikötőnek átengedése által Montenegrót Ausztria befolyásának szolgáltatta ki, úgy hogy amaz emennek engedelme nélkül nem lehet Orosz­ország' párthive. „Ausztria Oroszország engedé­kenysége folytán Szerbiára is nehezült.“ Megjegyzi, hogy Ausztria, — mikor nem félt, hogy a zsákmányt kiragadják a kezéből, mint pél­dául 1873-ban — a keresztyének javára is tett elő­terjesztéseket a portánál, s roszalja, hogy ily ese­tekben 'az orosz diplomácia hallgatott. — Az előre tervezett boszniai foglalásra szolgáló indokul fel­hozza még* a Luka Vgkalovics-féle felkelésbe tör­tént osztrák beavatkozást s valamint azt is, hogy a bécsi kabinet az 1867. évi október 18-án aláirt orosz, francia, olasz és porosz deklarációhoz, zsák­mányt és beavatkozást tartva szem előtt — hozzi nem járult Gyanúsítja az orosz diplomáciát, hogy Boszniát és Hercegovinát már a reichstadti talál­kozás alkalmával Ansztrja-Magyarorszagnak szánta; szemére hányja ez utóbbinak, hogy a hármas szö­vetség alatt kétszínű szerepet játszott, hogy Orosz ország ellensége volt s barátjának tettette magát. — Végül sajnálja, hogy Oroszország nem fordított kellő figyelmet a fentebbi deklarációnak a bécsi kabinet részéről történt visszautasítására és nem tett rendszabályokat Ausztria titkos törekvései el­len. Neki úgy tetszik, hogy az orosz diplomácia nem bir helyes fogalommaí a szláv politikáról s szláv érdekeinek köre meghatározva nincsen. Fővárosi levél. Budapest, 1878. január 26. A főváros hótakart utcáin már kora reggeltől késő estig élénk sürgés-forgásnak képezik színhe­lyét. A farsang idényét éljük; a pompás kirakatok, báli toilettek ezer meg ezer nézőt csalnak a meg­világított és kétszeres fényben özönlő tarkaságok elé. Jelszó: farsang és"farsang ! A v utcában a nem zeti szálloda épületén óriási zászlók hirdetik a báli. Jobbra-balra méteres plakátok figyelmeztetnek a bál napjára ; az újságokban minduntalan olvasod : ennek s ennek a bálbizottságnak irodájában dél­előtt 9—12, délután 3—5 óráig naponta válthatók jegyek, a kik pedig meghívót nem kaptak és igényt tartanak reá, stb. stb. No aztán ne und meg mind ezeket ! Továbbá a táncrend, melyet Morzsányi ál­lít ki, meglepő csinos s a bálanya szám ,ra készült példány valóban remek. Oh, oh, hogy nem bolon­dulsz meg szegény fiatal ember ! Fddigelé sok bálunk folyt le, melyek minden tekintetben megfeleltek a várakozásnak, a Frobel nőegylet álarcos bálja egyedül a kivétel, — mint a mely hü kinyomata volt a deficites gyászos idők­nek. Szomorú volt, mint maga a bálsiker ; alig lé­zengett a Vigadó termében egy-két álarcos, azok is inkább magukban méláztak. Ha volt szegények­nek a járó-kelőkhöz egy-egy szavuk, azok is min­den éle nélkül hangzottak el. Hiábavaló volt a so­kat mondó reklám, plakátok. Csakugyan egyet be­vallottak, t i. Budapesten olyan álarcos bál volt, milyen soha (a jótékonycél javára) nem fordult elő. Álarcos bál álarcosok nélkül. Sajnáljuk szivünkből a jótékony célt, mert nagy lett a deficit. — Aztán megjegyezzük, hogy a dominók eleganciájágához sok szavunk férhet, mert sokaknál megfogamzott az a gyanú, hogy az álarcosok alatt többnyire oly hölgyek lappangtak, kik hamar megszüntetik az inkognitót az étteremben, honnan aztán kocsira és .............Azt hiszem nem kell bővebb argumentum * A hó, melyből napokkal ezelőtt oly bőven ki­jutott, a rövid olvadás és a sok járás-kelés által elvesztette tiszta fehérségét ; hol bokáig, hol tér­dig érő sárgásbarna kásarétegként borítja a fővá­ros utcáit. A hatóságnak a lehullott hó konzervá­lása belekerült néhány ezerbe, mert a kisebb sé­táló helyeket is valóságos akadály verseny nyé tette volt ; de az erős szándék nagyobb akadályokat is képes legyőzni. A hónál bizonyára nagyobb aka­dályt képeznek a „nehéz idők“, melyek bizony sok ürömöt vegyítenek farsangi örömeink közé. Apropos ! el is feledtem, hogy az újévben elő­ször van szerencsém t. olvas óimmal találkozni ; — megviszem e levelemet t. olvasóimnak s ezek ta­lán nem késtek el, mert a kívánságának : hogy ad­jon a sors nekik minél több, a mostaninál azonban gazdagabb s aggodalmakban szegényebb ujeszten­dőt — még elégséges ideje van a teljesedésre. (Ki vámja Dózsa, a „Nemere“ külmunkatársa.) t Redyes olvasóin], el is felejtem megírni, hogy mily tarka világ van most minálunk a városliget­ben Mióta a korcsolyázás saisonji beköszöntött, rajzik ki a főváros sportkedvelő népe természete­sen a divatos jégre. Mindennapi táncmulatság ez, a hova fesztelenül megyünk mulatni, s a hova a mamák — épen mint a bálokba — elviszik leány­káikat „szerencsét próbálni“. Cikázva surranak el a barna és szőke pici jelenségek ; karcsú derekuk bóditó kecsesei hajlong a röpke ütemben s a mig kacér pillantást vet a mellette elsurranókra, vagy hátra hátra tekint, mint csábitó szellő ; bomlik utá na a férfihad. A kis lány — nevezzük Ilonának — teste lázban ég, arca kigyulva. Ah, mily kitünően korcsolyáz ! fitymálva biggyeszti föl eperajkait, me­lyek az élvezet kéjétől duzzadnak ; keble piheg. Ah, l]ogy megy a tarka pályán! ruhája föl-főiemelkei <jik ; a férfihad mindeg-yre kandikál a folyton tar- k.a-barkaság'béi. Igazi mulatság ! Egyik igéző lábait bámulja, melyeket a gondviselés oly picire szabott; hódolat illeti meg egészen. Keringés közben halk. sikoly lebben el ajkairól, mía’att előrebukik, úgy, hogy a fehér harisnyák is a legdomborabb alakú folytatásban tűnnek fel egészen.............és egyéb semmi Hahaha ! kacag föl Ilona, gyorsan a jégre ugrik s röpkén siklik tova kósza hajnában, mint egy szélcsap tündér. Játék neki az eg'ész élet. * Szóljunk végre egy keveset a színházról is. E lapok olvasói még nem ismerik a „Daniseffek“- et, a nemzeti színház nem régi újdonságát. A da­rab roppant tetszést aratott. — Mindjárt a mesteri .expozíció elején megtudjuk, hogy a darab 1838-ban játszik. Feltehető ennél fogva, hogy a cselekvény érinteni fogja a jobbágysági állapotokat, melyek­nek II. Sándor czár jóval később vetett véget. — Oroszországban Daniseff grófjáé salonjában vagyunk az első felvonás kezdetén. Ősök képei függnek a falakon, egy terasse nyilik a folyóra s a távolban Moszkva tornyai láthatók. A grófnő elegáns se­lyem frázi öltönyben egy támlás széket foglal el ; egy kis asztalnál a fársalkodóné, lábainál pedig egy taboureten szép felolvasónéja ül. A grófné

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom