Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)

1879-03-13 / 21. szám

21. szám.

vC

'AS

ы

Szerkesztőségi iroda

Fópiae, Osulak-féle ház, bová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

Kiadó hivatal :

Pollák Mór könyvnyomdája, hosá a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen iutézendők.

Sepsi-SzontgyÖrgv, 1879. Csütörtök, március 13.

IX. évfolyam.

Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászai lap,

és a „ s e p s í-sreitügyörgyi önkénytes tűzoltó-egylet"

Megjelenik ezen lap heten kint kétszer:

! csütörtökön és vasárnap.

Előfizetési feltételek :

Helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre ... 3 frt — kr. Negyedévre . . 1 frt 5* kr.

Hirdetmények dija:

3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyilttór sora 15 kr.

Budapest, 1879. március 9.

n—. A delegációknak mostani folytatólagos ülésezése alatt Andrássy külügyminiszter számos oly nyilatkozatot tett, melyek mázsás súlyként zúzzák össze az ellenzéknek nagyra fe'pufiasztott, — de gyönge bordáju vádaskodásait.

Ellenzékeink valamennyi árnyalata kitűnő Tisza-ellenes fegyvernek fogadta el azon vádat, hogy a két okkupáit tartomány közigaz- tási szervezésének kérdése a monarchia alkotmányos képviseleteinek kikerülésével, a közös kormány által abszolút hatalommal fog elintéz- tetni. Ez áüiiás után pompás jogosultság színével lehetett oda tenni, hogy irne : a monarchia terhes áldozataival elfoglalt két tartomány az abszolutizmusnak—a kamariliai befolyásoknak lesz melegbô fészke s a magyar alkotmányosság s önállóság ellen törö veluitásoknak lesz kiinduló pontja a magyar Andrássy és Tisza közreműködésével.

Andrássy most az osztrák delegációban — mely egy kákán száz csomót is kereső faggatózással gáncsot kíván hányni a magyar minisz temek — ez ügyben ismét kinyilatkoztatá azt, mit különben már Tisza nyilatkozatai után várhattunk is. Az osztrák delegáció folyton azután kérdezősködik, hogy az előterjesztések közt hol vannak Bosznia költségei? mert nyíltan úgy vélekednek, hogy ezeket Andrássy valami hamis cím alatt akarja velük megszavaztatni, hogy aztán abszolút hatalommal használja azt. Andrássy kijelenté, hogy boszniai költségvetést nem terjesztett elő, mert a kormány ragaszkodik azon elvhez, hogy a két foglalt tartomány közigazgatási költségeinek ugyanazon tartományok jövedelmei által kell födöztetniök s teljes meggyőződése szerint fedeztetni is fognak, miután semmi e jövedelmeket túlszárnyalható költséges befektetés nem céloztatik. — A hadügyi kormány most a hazatért menekültek ellátására s az ideiglenes igazgatás költségeire ad ugyan -előlegeket a boszniai ideiglenes kormányzatnak, de ez természetesen ama tartományok rovására történik — s elkerülhetlenül szükséges, ha nem akarjuk veszni hagyni az aratást s vele ama tartományok adóképességének kiforrását. A két tartomány miként leendő szervezésének kérdését megoldani a két kormány s parlament feladata. A kormányok már tárgyalják az ügyet és — mint Andrássy biztosított is — bizonyos elvi irányban meg is állapodtak, hegy ezen függő kérdésnek vagy formális nyilatkozat, — vagy egy »ad hoc* intézkedés által leendő megoldását fogják a parlamentek előtt ajánlani,

E nyilatkozat teljes meztelenségében tünteti fel az ellenzéki vádak alaptalanságát. Nem lesz a két tartomány kiszámithailan megterhelteté- süjik kutforrása, — mert ott nem terveztetnek nagy beruházások s a hadügyi kormányzatunk által nyújtott előlegek is visszatérülnek, mihelyt a két tartomány adóforrásai megnyílnak s nem lesz Bosznia s Hercegovina az abszolutizmus otthona, mert az ottani szervezés alkotmányos utón történik s a parlamentek beleegyezésével intéztetik.

A másik ellenzéki vád még merészebb. A szerint Andrássy maga cserben hagyni készül legsajátabb müvét, a berlini szerződést, hogy az Oroszországgal titkon rég megállapított mód szerint Törökország felosztása végrehajtassék ; e végből — mint az ellenzéki izgatás biztosit, — a tavasszal, mikor a hó felolvadt s rni fő : a delegációk által a költségek megszavaztattak, az okkupáció ki fog terjesztetni egész azAegei tenger partjáig, Salonichiig s hogy e célból

már titkon meg is indíttattak a hadcsapatok a novibazári kerület okkupálására,

Andrássy e -tekintetben is nyilatkozott s még pedig oly világosan s határozottan, hogy nyilatkozata egyszersmindenkorra agyoncsapta az ellenzéki hazug \ádoskodást. Kijelenté, hogy bárki akarná, megszegni a berlini szerződést, az vissza uíasittatnék a nagyhatalmak és első sorban a mi monarchiánk által ; kijelenté, hogy a kormány nem tervez semmiféle újabb okku- pációt, még Novibazdr elfoglalását sem, s utóbbit azon egyszerű okból nem, mert monarchiánknak arra joga sincs, miután a berlini szerződés nem hatalmazott fel Novibarár okkupáció- jára, hanem csak arra, hogy ott a török kormányzat fentartása mellett helyőrséget tartsunk, ha szükségét látjuk. De még a helyörségtartá t sem vállaltuk el kötelesség gyanánt, hanem csak arra jogot szereztünk. A külügyminiszter kijelenté, hogy ez idő szerint nem forog fenn a szükség, hogy e helyőrségtartási jogunkat No- vibazárban foganatosítsák, hanem hát bekövet- kezhetik ; ha a Balkánfélsziget ismét forrongás színhelye lenne, ha Ruméliában az orosz kezek által szított bolgár forradalom kitörne s igy azon veszély forogna fenn, hogy ama kerületet, melyen a Balkánfélsziget szivébe mehetünk, elölünk egy ellenséges haderő elzárhatja : akkor bemegyünk Novibazárba De — mint Andrássy7 hangsulyozá — jogunk gyakorlásának van egy feltétele a berlini szerződésben s e fel- téléi az, hogy jogunkat a portával egyetértve gyakorolhatjuk, a minek azon fontos következése is meglesz, hogy ama jogunknak ilyen gyakorlása fölment beniinket minden újabb vér-s vagyon- áldozattól. Andrássy a leghatározottabban hangsulyozá, hogy ha a szükség rá kényszerítene bennünket Novibazárnak a berlini szerződés értelmében leendő megszállásáról : a berlini szerződés által kitűzött feltétel a szerződés szentségének tisztelete és saját érdekeink megóvása tekintetéből meg fog tartatni.

Mint mondtuk, e nyilatkozatok teljesen kiveszik az ellenzéki vádak alól a talajt s megfosztják azokat a jogosultságtól Ennek dacára, ismerve az ellenzéki sajtó megcsökönyösödött s az igazsággal rósz lábon álló modorát, majdnem bizonyos, hogy e vádak azért tovább is tengődni fognak az ellenzéki lapokban. Súlyúk azonban nincs Andrássy említett nyilatkozatai után.

* Kereskedelmi szerződós Szerbiával- A magyar kormány képviselői már Bécsben vannak, hogy az osztrák kormány megbizottaival és Zukics szerb ügyvivővel az osztrák-magyar szerb kereskedelmi szerződés fölötti tárgyalásokat megkezdjék. Mindenekelőtt a két kormány közt lesznek a főelvek mepállapitandók. Az értekezletek b. Schwe- gel külügyminiszteriumi osztályfőnök elnöklete alatt folynak.

* A minisztertanács határozata folytán, mint a „M. II.“ jelenti, az igazságügyminiszterium jelenleg törvényjavaslaton dolgozik, mely szerint az osztrák-magyar bank jelzálog hitelosztálya által élvezett összes kiváltságok a magyarföldhitelintézetre is kiterjesztendők lesznek.

Az „osztrák-magyar izgatok“ Macedóniában.

Nem rég az a hir járta be az európai sajtót, hogy a macedóniai lázadást osztrák-magyar emisszáriu- sok szítják. Most a londoni „Eastern Budget" megadja a felvilágositást ez ügyben. Az emlitett hir a „Marica“ cimü orosz-bolgár hírlapban jelent meg először, s onnan jutott az európai sajtóba. „A bolgár sajtó leleményességének e próbája — Írja a nevezett angol lap — Szentpétervárott természetesen a legkedvezőbb fogadtatásra talált. Az oroszok kétségkívül igen kényelmes dolgoknak tartják

az izgató üzelmek ódiumát más hatalomra áthárítani, annál inkább, mert saját tábornokaik egyike

tűzte ki Nisben a lázadás zászlóját, az orosz- bolgár hivatalnokoknak: pedig a legjobb akarattal sem sikerült egy osztrák-magyar emisszáriust kéz- rekeriteni. Midőn e hír legelőször jelent meg a „Marica“ cimü lapban, nem fektettek rá súlyt, mert e lap főcélja tudvalevőleg abban áll, hogy ellenzéket prédikál a berlini szerződés ellen. Csak az a körülmény, hogy ama hir az angol lapokba is bejutott, adott a dolognak némi politikai jelentőséget.“

A képviselőhöz márc. 8-iki ülésének közepét a közlekedési minisztérium budgetének tárgyalása töltötte be. Boross Béni, Ivánka Imre, Péchy Tamás és Hieronimy Károly urak szólaltak fel a vasutak csoportosításának kérdésében, az utóbbi hosszabb és szakszerű beszédben, melyet a ház megérdemelt figyelemmel hallgatott, fejtegetvén az e kérdésben követendő irányelveket. .

Az ülés kezdetén a vizveszélylyel küzdő Szeged város felirata a Tiszaszabályozás ügyének megvizsgálása tárgyában jelentetett be s utasitta- tott a kérvényi bizottsághoz ; azután a Görögországgal kötött postaszerződés hagyatott helyben.

Az ülés végén a kérvényekre került a sor. Több megyék kérvénye alkalmat nyújtott a közlekedési miniszternek a tömösi csatlakozás kérdésének eddigi viszontagságai fölött egy oly nyilatkozatra, melyet megnyugvással fogadhatnak az összes érdekeltek ; Zay ur egy gyanúsítása pedig a miniszterelnöknek arra, hogy határozottan kijelentse, miszerint a legújabb kölcsön felett Bécsben folyt alkudozásokban semmiféle vasúti kérdésről nem volt szó. A ház e válaszokat megnyugtató tudomásul vette, s #z ülés is minden zajosabb jelenet nélkül záródott volna be, — a mit úgy látszik, mindinkább szükségessé válik esetről esetre konstatálni, — ha Ugrón Ákos és Gábor urak, az erdélyi pálinkafőzők kis üstjéből kiindulva, nem kavarják fel a tanácskozás nyugalmát. A vitában, mely a „kis üstök“ kérdése felett keletkezett, Ti- bád Antal ur nyilatkozata érdemelt figyelmet. Ugrón Gábor ur a magáé számára nem kapván a becses cikből — nevezetesen a pénzügyminisztertől — annyit, a mennyinek követelésére magát jogosultnak tartotta, a kormánnyal együtt a parlamenti s még tán a társadalmi illemnek is hadat izent, a pénzügyminiszter ur beszédét „hebegésnek“ deklarálván Követte öt harcában Ugrón ivkos ur is, egy képviselőtársának magántársalgásban tett nyilatkozatát ürügyül használván a nyilvános parlamenti támadásra.

Végül Wahrmann Mór ur intézett a kereskedelmi miniszterhez a dalmáciai vámtarifa tárgyában egy figyelemreméltó interpellációt, erőteljes és szakavatott indokolás kíséretében.

Konstantinápolyból jelentik, hogy a török hadsereg újjá szervezésére kiküldött és Samih basa, a dairichura elnökének elnöklete alatt, 13 tábornokból és a táborkar számos törzstisztjéből álló bizottság elhatározta a territoriális hadosztályok képezését és a hadtestparancsnokságok fentar- tását.

A fővárosból Rumélia megszállására elvonult csapatok által támadt ür betöltésére a szultán megparancsolta, hogy a Szalonichiben összpontosított hadosztály egy része haladéktalanul Konts- tantinápolyba szállittassék.

A porta elhatározta, hogy több uj török kon- zulságot állít föl Oroszországban, Romániában és Szerbiában, ellenben megszünteti a genfi, brindi- sii, velencei és zimonyi konsulságokat.

Hire járt, hogy az albán bandáknak Szerbiába való betörése miatt figyelmeztette a bécsi cabinet a portát, hogy nem fogj« megtűrni, hogy harcok színhelye legyen a novibazári szandsák. A portát ez indíthatta arra, hogy a novibazári kerületben megszaporitotta a helyőrségeket. Ezen intézkedéséről — mint a „Pester Lloyd“ jelenti — fölvilágosi- tást küldött a porta Bécsbe, és kijelenti, hogy ezen rendszabályoknak nincs tüntető, vagy támadó jellegük, és a török kormány csak azt szándékozik bebizonyítani, hogy a szerb-albán viszálv- lyal szemben egymaga is képes föntartani a rendet.

A porta jóakaratáról meg vagyunk győződve, de eddig csakis a jóakarat helyettesíti a rendet az e^ész albán területen. A porta számtalan kísérletet tett, hogy kiegyeztesse az albánok önállósági törekvéseit az ottomán birodalom egységével. Ma-